Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-23 / 8. szám
VILÁGSZÍNVONAL CSALLÓKÖZBEN A dunctszerdahelyi járás asszonyai közül sokan emlékeznek a járási nőszövetségnek arra a gyűlésére, amelyen Bartos Lajos, a Járási Termelési Igazgatóság főmérnöke tartotta a főbeszámolót. Nem mondott semmi különöset, csupán a valóságot, de a kijelentése, hogy „a dunaszerdahelyi járás a mezőgazdasági termelés egyes ágaiban elérte a legintenzívebben gazdálkodó államokat, Hollandiát, Dániát" — meglepte a jelenlevőket. Tudták, hogy a járásban búzából tavaly 42 mázsát értek el hektáronként, tizenegy és fél liter tejet fejtek egy tehéntől, egy kocától már nem kilenc malacot választanak el, mint 62-ben, hanem tizenhatot, 46 tojással többet tojik egy tyúk évente, mint három évvel ezelőtt, hogy a hízósertések napi gyarapodása 40 dekáról 52 dekára emelkedett, de hogy már ott tartunk, ahol a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok, arra a jelenlevők közül senki sem gondolt. — A termelés növekedése a mezőgazdasági dolgozók életkörülményein is visszatükröződik — mondotta Bartos mérnök. Ha kimennek valamelyik szövetkezetbe, erről meg is győződhetnek. Egy közepes szövetkezet Zárszámadás előtti hangulatban találtuk a géléi szövetkezet vezetőit. A pénzügyi beszámolót készítették elő az ünnepi közgyűlésre. Puha Dénes könyvelő azt számolta, mennyi pénzt fizetett ki a szövetkezet a múlt évben a nyugdíjasok segítségére. Mert aki a szövetkezetből ment nyugdíjba, a nyugdíját kiegészítik háromszáz koronára, ahol ketten vannak, azokét ötszázra. Aladics nénihez havonta kétszer jár a postás. Egyszer a szociális segélyt viszi, másodszor a szövetkezettől a pótsegélyt. Ö ugyan nem volt szövetkezeti tag, de a férje ott dolgozott, mielőtt meghalt. — Gabonát is osztunk szét a nyugdíjasoknak — mondja a könyvelő, huszonöt ár földet is kapnak, ahol kukoricát termelhetnek háztáji állataiknak. Ezelőtt pár évvel ilyesmiről szó sem lehetett. Volt ugyan szociális alap, de csak papíron. Sokszor a termelés megújítására sem volt elég pénz, nem hogy ilyen alapon pénzt osszunk szét. A géléi szövetkezeti tagok 1507 ha-on gazdálkodnak, a szövetkezetnek 284 állandóan dolgozó tagja van, ebből hatvanöt nő, Egy munkaegység értéke a múlt évben harminckét korona volt. Termelési eredményeik jóval magasabbak az elmúlt évekhez viszonyítva. Negyvenkilenc mázsa búzatermést értek el hektáronként, ami még a járási átlagnál is jobb. — Új fajtákat, Mironovkát és Bezosztáját kezdtük termeszteni — mondja Finta István mérnök, a szövetkezet agronómusa. Azt hiszem, ezek felelnek meg a mi éghajlati viszonyainknak a legjobban. A termelés növekedésével a szövetkezet bevétele is megnövekedett. Az 1967-es évet több mint tizenhat millió korona tiszta jövedelemmel zárták. — Mióta kicsit több a pénzünk, a kulturális alapot is kihasználjuk — mondja a könyvelő. Tavaly közel húszezer koronát költöttünk kirándulásra. Nekiláttunk az építkezéseknek is. Szükség van az új gazdasági épületekre. Egyiket már át is adtuk. Ez a közel hétszázezer korona befektetéssel épült üvegház, ahol már fejlődnek a saláta-, karfiol-, káposzta-, kelpalánták. Méry Jolán és Almássy Erzsébet a salátát öntözi. A kellemes melegben jól megy a munka. — Egyelőre csak a kertészeti dolgozók dolgoznak ilyen szép környezetben — mondja Finta mérnök, de a most épülő gazdasági épületek is a modern termelés követelményeinek megfelelően épülnek. Sőt, nyáron mi, a szövetkezet vezetői is átköltözünk az új irodaházba, mert amint látják, az eddigi csak szükségmegoldás volt. A géléi szövetkezetét Bartos mérnök a közepesen gazdálkodók között említette. Termelési eredményeik jók, de ahhoz, hogy egy szövetkezetét a legjobbak közé soroljanak, másban is ki kell tűnniök. Nincs a telepeken betonjárda, a munkakörülmények megjavítása terén is van még tennivalójuk. De az elmondottakból látjuk, igyekeznek megteremteni a feltételeket, hogy néhány év múlva ők is az élvonalba kerüljenek. xxx A termelés irányítása és ellenőrzése mellett a termelési igazgatóságnak politikai és erkölcsi feladatai is vannak. Módunkban van ezeknek a feladatoknak is eleget tenni — mondja a főmérnök. Először is az ifjúsággal szemben szeretnénk törleszteni adósságainkat. Még ebben az évben felépítünk két úttörőtábort. Egyet Eperjesen, a másikat az Alacsony Tátrában, mivel az asszonyoknak is köszönettel tartozunk azért, hogy ilyen eredményeket értünk el, hiszen a legnehezebb esztendőkben ők voltak azok, akikre számítani lehetett. így róluk sem feledkeztünk meg. Segítettünk a nőszövetség járási bizottságának a földművesasszonyok szocialista iskolájának megszervezésében. Mi biztosítunk szakelőadókat az öt körzetbe osztott szövetkezetek nyolc előadására. Ezeken az iskolázásokon nemcsak az asszonyok, hanem a mezőgazdasági üzemek férfidolgozói is részt vesznek. Éppen az említett magas szakmai színvonal miatt, S ha már a szakképzésről beszélünk — éppen itt kell megállnunk egy pillanatra, hogy gazdálkodásunk világszínvonalra jutását megértsük. A kollektivizáció után első feladatunk volt a szakemberképzés biztosítása. S ma már — ebben is magas színvonalat értünk el. A Járási Termelési Igazgatóság a termelés irányításával párhuzamosan nagyszabású távlati tervek megvalósításán is fáradozik. A járás jellegére Seszták Rita gondozó Мигу Jolán is a nemrég átadott hétszázezer koroi épített üvegházban dolgozik való tekintettel, s a gépek egyre nagyobbfokú alkalmazása mellett új munkalehetőségek biztosítását tűzték ki célul a mezőgazdaságban. Ezer hektárnyi területen telepítenek gyümölcsöt. A telepítésnél többnyire nők dolgoznak majd. Ezzel egy időben három gyümölcstárolót is építenek. A belterjesebb, korszerű mezőgazdálkodás természetes velejárója a dolgozók kulturáltabb munkakörnyezete, a szociális helyiségekkel ellátott munkahelyek. Ilyen — minden korszerű követelménynek megfelelő üzem például a tőkési baromfitelep. A sok szürke, ablak nélküli épületről kevesen gondolnák, hogy ezernyi élő-Jegyzetek az EFSZ-ek VII. kongresszusáról A prágai Kongresszusi Palotában február első napjaiban több mint kétezer küldött jelent meg az ország földművesszövetkezeteiből. Az EFSZ-ek VII. országos kongresszusának megnyitásán ötszáz hazai és külföldi — szovjet, lengyel, román, bolgár, magyar, NDK, mongol és jugoszláv — küldött is részt vett. Az EFSZ-ek VII. kongresszusa megtárgyalta azokat a kérdéseket, amelyek a mezőgazdasági termelés fejlesztését és hatékonyságának növelését célozzák. A küldöttek kifejezésre juttatták a szövetkezeti tagok véleményét a vállalkozás, a kooperáció és az integráció új formáival kapcsolatban a szövetkezeti demokrácia elmélyítéséről és megtárgyalták azokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemi termelés keretében a tudományos-műszaki forradalom folyamán még megoldásra várnak. Karel Méstek földművelés- és élelmezésügyi miniszter beszámolójában megemlékezett 1948 februárjának történelmi eseményeiről, amelyek során a munkások és földművesek szövetségének nagy szerepe volt abban, hogy meghiúsították a burzsoázia kísérletét a fejlődés gátlására. Ma köztársaságunkban több mint 6000 egységes földmüvesszövetkezet gazdálkodik. A szövetkezetek megszilárdításáról tanúskodik az a tény is, hogy tartósan emelkedett a szövetkezetek bruttó bevétele. Az egy dolgozóra eső jutalom 1964 óta 41 százalékkal emelkedett és 1967-ben elérte az évi 14 520 koronát. Méstek miniszter továbbá foglalkozott a szövetkezeti földművesek társadalombiztosításának módosításával. Az újabb rendelet az év elején lépett érvénybe, s mint mondotta, ez a változás nagyban hozzájárul a mezőgazdasági dolgozók társadalmi — gazdasági helyzetének javításához. A főbeszámoló után a szünetben a küldöttek és a vendégek a Kongresszusi Palota jobb szárnyában megtekintették a kiállítást, amely a mezőgazdasági termelési szolgáltatási vállalatok, valamint a feldolgozóipar és a szakágazat más vállalatai — több mint 60 kiállító — tevékenységét és termékeit szemléltette. A szünet után Alexander Dubőek, a CSKP KB első titkára, a párt és kormányküldöttség vezetője emelkedett szólásra. Beszédében többek között ezeket mondotta: Társadalmi tevékenységünk alapvető célkitűzése nagyobb teret biztosítani társadalmunk valamennyi rétegének aktivitásához, mégpedig tekintet nélkül a nemzeti és nemzetiségi tagozódásra. A politikai munka sikerének alapvető követelménye az emberek aktivitásának növekedése, tevékeny részvételük a gazdaság, a tudomány és a kultúra problémáinak megoldásában, és az a tudat lesz, hogy munkájuk haszonnal jár. Nagyobb teret kell biztosítanunk az emberek sokoldalú tevékenységének kibontakoztatására és ki kell küszöbölni az útban álló akadályokat. Amennyiben mozgásba hozzuk az emberek alkotó igyekezetét, a társadalom fizikai és erkölcsi erejét, amennyiben minden polgárunk a szocializmus ügyében hazájához, nemzeteink és nemzetiségeink egységes gondolatához hűen felismeri szükséges voltát és azt, hogy számolunk vele — akkor ez kezdetnek sokat jelent majd. Nehéz ma még felmérnünk, hogy milyen hatalmas energiát szabadít fel mindez az emberek jobb érvényesüléséhez, nagyobb tevékenységéhez szocialista társadalmunk továbbfejlesztése érdekében.
