Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-17 / 7. szám
LYUKAS A MAKARÓNI? jü 1 •щ > A nemzetek nemcsak nagy tudósokat, művészeket, hadvezéreket, nemcsak korszakalkotó találmányokat és örökéletű műremekeket adnak az emberiségnek, de — nagy szakácsokat és főleg ételkülönlegességeket is. Egy-egy nemzeti étel legalább olyan hírnévre tesz szert, mint mondjuk többek között a népviselet, jellegzetes építészeti stílus stb., és legalább olyan történelmi múltra tekint vissza. Gondoljunk csak a magyar gulyásra, a szlovák sztrapacskára, a cseh gombócra, a spanyol manduláscsókra, az angol pudingra, az orosz borscsra . .. A főtt tésztafélék (mondhatnák úgy is) őshazája Itália. Innen indult el világkörüli hódító útjára a makaróni és a spagetti, mégpedig óriási sikerrel. Olaszország egyébként még ma is központja a tészta-Rudakra teregetik a spagettit. A tésztával teli rudak pedig a szárító szekrényekbe vándorolnak. A piesfanyi tésztagyár termékei ebben az évben már űj, tetszetős köntösben kerülnek piacra. gyártásnak, sőt versenytárs nélküli nagyhatalom mind a minőség, mind a választék sokfélesége, mind pedig a csomagolástechnika és az iparág gépesítése terén. — Sajnos, mi még messze vagyunk a „példakép" színvonalától, noha mindent, ami módunkban áll, megteszünk a fejlődés érdekében — mondja Dusán H a v I í k, a piesfanyi tészta- és kekszgyár igazgatója. — Mi ugyan nem támaszkodhatunk olyan hagyományokra, mint az olaszok. Például a makaróni nagyüzemi gyártását nálunk 1940 körül kezdték meg. (Emlékszem, akkoriban csőtésztának hívtuk, de ez az elnevezés úgylátszik nem honosodott meg a közhasználatban.) A többi tésztafélékre még ennél is később került sor. Továbbmenve: a vásárlóközönség pedig csupán az utóbbi években érdeklődik számottevően a kész tésztaáruk iránt. A piac jelenlegi állása szerint bízvást ott tartunk, hogy lassan, de biztosan kiszorítjuk a házilag készült levesbevalókat, metélteket, azaz a háziasszonyok mind nagyobb bizalommal fogadják gyártmányainkat. Új irányítás + 13. fizetés = minőség Az igazgató magyaráz, érvel, nemcsak szavakkal és tömör mondatokkal, de apró, nyugtalan és kifejező kézmozdulatokkal is. Az embereiről. Az alkalmazottak hasznáról. A „business-ről" — szocialista módra. — Sejtheti, nem ment az olyan könnyen, rátérni az új gazdaságirányításra. Tavaly ilyenkor nemcsak és talán nem is elsősorban azon volt a hangsúly, hogy más a terv, a nyomtatvány, az adminisztráció, a könyvelés, a munkaszervezés. Hanem azon, hogy az embereknek át kellett kapcsolniuk arra, hogy magunkra vagyunk utalva, hogy mostantól az a törvény: „ki mint vet, úgy arat”. — Ma már biztosan állunk az új alapokon: a kereskedelem meg van elégedve termékeinkkel. Ezt bizonyítja, hogy míg a múltban csupán a Nyugat- Szlovákiai Kerületet és a Közép-Szlovákiai Kerület egy részét láttuk el, most már a cseh és a morva országrészekbe is szállítunk. Prosperálunk és ezt az alkalmazottak is megérzik — az elmúlt év végén megkapták a 13. fizetést, ami fejenként átlag 900.— koronát tett ki. — Végre egy üzem, ahol minden „stimmel" I sóhajtottam fel önkéntelenül. — No, nem, azért annyira még nem vagyunk — borult el kicsit az igazgató arca. — Minket is szorít a csizma, hol itt, hol ott. Most például egyszerre három helyen is. — Amint látja, nagyban építkezünk — mutat ki a sáros udvarra, ahol földgyaluk, betonkeverők, huzalok, csövek hevernek. — Bővítjük az üzemet, mert — és ez a második fájó pontunk — alkalmazottainknak, (580-an vagyunk, ebből 80 százalék nő) nincs megfelelő szociális berendezésük. Három műszakban dolgozunk és így bizony szükség lenne megfelelő helyiségekre. Azonkívül az asszonyok, lányok nagyon hiányolják az üzemi orvost. Járunk utána Ponciustól Pilátusig, de az „illetékeseknél" mindig elakad az ügy. Pedig, ha lenne üzemi orvosunk, lényegesen csökkenne a hiányzás. Harmadik nagy problémánk a csomagolás. Ezzel nemcsak nálunk van baj, de általában mindenütt. Sokszor késik az anyag, meg a minőség sem megfelelő. Igaz, hogy a közelmúltban sikerült kiharcolnunk tetszetős kék-sárga celofán zacskókat, de még így is behozatalra szorulunk. Finnországból és Ausztriából kapjuk például a piskótás kartonokat. A tészta-készítő üzemrészlegben kellemes, száraz meleg fogadott. Sajnos, pillanatnyilag éppen spagettit gyártottak, pedig a makarónira lettem volna kíváncsi. De azért megkérdeztem, tréfának szánva: — Miért lyukas a makaróni? Az igazgató komolyan válaszolt: — Nemcsak azért, hogy szebb legyen! Akkor, amikor még kézzel gyártották ezt a tésztafélét, hogy jobban és hamarabb megszáradjon, minden egyes darabot pálcikára húztak. Micsoda illat! — A gyár termékeinek jelentős mennyiségét teszik ki a kekszek és a piskóta, — tessékelt beljebb az igazgató a kekszsütő részleg ajtaján. — Háromféle kekszet gyártunk: a Marinát (most már háromféle csomagolásban kerül piacra), a petit beurre-t és a kilencvenfilléres kerek citromos kekszet. Itt 250 nő dolgozik három műszakban, és három óriási sütőgép ontja az illatos piskótát, ízletes tartós süteményt. — Nem könnyű itt a nők dolga — mutat kísérőm a több helyen álló mérlegekre. — Nincsenek csomagológépeink, a munkásnők mindent kézzel csomagolnak, mérnek. Bizony, nem kis kézügyesség kell hozzá, egy műszak alatt átlag 3600 kilogrammot becsomagolni! Úgy van, hogy ebben az évben már megkapjuk a szükséges gépeket. A laboratóriumban fejeztük be látogatásunkat. Itt állítják ki az ún. minőség-leveleket, és bizony ritkán fordul elő, hogy a minőségi ellenőrzés hibát találna. De a piesfanyi tésztagyár termékeinek jó minőségéről már háziasszonyaink is meggyőződtek! Láng Éva 1-^. LU GO UJ cé 'LU CQ I E ф ф N И A nemek egymás ellen, de egymásért folytatott harcában nincsenek örökké és minden egyedre egyformán alkalmazható aranyszabályok. Vágyaink, érzelmeink erősebbek az írott és íratlan törvényeknél, nemcsak az anyag korrodál, hanem az érzés is és bármennyire sajnálatos, egy férfi és egy nő kapcsolatában nagyon könnyen bekövetkezhet a törés. Az anyakönyvvezető aláíráséval ellátott okmány nem szavatossági nyilatkozat; az állam, a társadalom nem garantálhatja egy hőzasság örök boldogságát, zavartalanságát, nem biztosíthatja egyik felet sem csalások — csalódások ellen. Ma azonban egyre több családi életet mérgez meg a „harmadik“. Az a harmadik, aki még nagyon fiatal, nagyon mutatós, aki kerüli a vele egykorú, testileg, lelkileg hozzá való fiatal férfiakat, akiket nem egy férfi egyénisége, testi, vagy lelki szépsége késztet mámoros odaadásra, hanem a férfi anyagi lehetőségei. Emellett a háromszög immár nem csupán urbánus jelenség, a fertőzés már falvainkat is elérte. Ha a jelenség okait kutatjuk, több tényezőt kell figyelembe venni. A fiatalok mohóbbak, gyorsan és sokat akarnak. A fiatal lány, aki ezerkoronás fizetésért dolgozik, nem tartja megfelelő partnernek azt a fiatal férfit, aki másfélezer koronát keres, hanem megkockáztat egy viszonyt a 45 éves családapával, aki kopasz is, hájas is — de megkeresi a havi háromezret. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az asszonyok, a feleségek a napi két-három műszak terhe alatt roskadozván, nehezen lehetnek olyan öpolt, szerelmi játékra mindenkor kész partnerek, mint a fiatal lányok, akik legfeljebb egy műszak terhét vállalják. Tény, hogy vannak házasságtörő asszonyok is! SzámGS névtelen levélíró fordult hozzánk és kért tanácsot, mit tegyen: férjét utálja, viszont „egy másik férfi csókját úgy áhítja, mint száraz homok az eső cseppjeit“. Az asszonyokat legfeljebb azzal menthetem, hogy ballépésük okozója — az esetek többségében — éppen a férj, aki közömbös, durva, aki otthonában ápolatlan, aki megfeledkezik arról, hogy a nő — bár egyenjogú társunk az élet minden területén — nem nélkülözheti a gyengédséget, a simogatást, aki szavakkal kifejezve is hallani akarja, hogy szeretik, hogy vágyódnak utána. Nem tudom menteni ezeket a férfiakat, akik a kellemetlen, kínos problémákat nem tudják becsületes őszinteséggel elintézni! Ha valóban úgy érzi, hogy szereti a szeretőjét, és ez a szerelem kölcsönös, akkor váljon el, de ne éljen kettős életet, ne a szeretője lakásáról menjen az iskolába gyermekei előmenetele felől érdeklődni, ne a feleségével mosassa a fehérneműjét, ne vigye jókedvét, csókvágyát (és pénzének jelentékeny részét) fiatal szeretőjéhez, idegességét és gondjait pedig legális otthonába. Az albérleti szerelem a mi társadalmunkban atavisztikus jelenség, tipikusan kispolgári tünet. De emellett biztosíthatom férfitőrsaimat, hogy az ötvenéves férfi és a húsz esztendős lány „szerelme“ nemcsak torz, de nagyon szomorú is. Szomorú a férfi számára, mert ebben a játékban csak ő lehet a vesztes! Es ha egyszer véget ér a „nagy kaland“, kérdés, hogy a megalázott, kifosztott feleség kinyitja-e a megtérő bűnös, a szegény félrerúgott „hősszerelmes“ előtt az egyetlen és végső menedéket jelentő otthon ajtaját. PÉTERFI GYULA
