Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-11-24 / 47. szám
kaerőkre, de a kormány már néhány intézkedést foganatosított, hogy megakadályozza a további munkaerő-bevándorlást. Százalékban állapították meg, az egyes munkahelyek hány külföldit alkalmazhatnak, s minden hívatlan munkaerőt könyörtelenül visszaküldenek. Akik már ott vannak, munkahely-változtatásnál fel kell újítanlok az engedélyüket. A svájci vámtiszteknek pedig elég a gondjuk, hogy megállapítsák, ki az „álturista". Mert hogyan tiltsák meg valakinek a beutazást, ha azt állítja, rokoni látogatásra érkezett? Ma már az öltözködés sem mérvadó, hiszen Bernben még jól emlékeznek arra a botrányra, amelyet egy sértődött spanyol grand robbantott ki, Hosszú hajú, beatlesnek öltözött fiát ugyanis visszaküldték a határról — ki hitte volna róla, hogy a hírneves egyetemre küldte őt a papa? A svájci Alpok magas csúcsai, melyek közül több tucat emelkedik négyezer méteren felül, vakító firnmezőikkel messzire világítanak. Svájc tulajdonképpen az Alpoknak köszönheti világhírnevét, nagy idegenforgalmát, nemzeti jövedelmének jelentős részét. És ez az Idegenforgalom tette Svájcot a vendéglátás mintaállamává. A szállodák, turistaotthonok országa, külföldi művészek és pénzemberek otthona. Ugyan hol Is találhatott volna Sophia Loren szebb nyaralót és Chaplin ideálisabb lakóhelyet, mint a svájci Riviérán? A Genfi-tó mélykék, félhold alakú víztükre, északi partjának napsütötte, szőlővel borított lankái megejtő harmóniát képeznek a régies kikötőkkel, várkastélyokkal, a háborította Alpesekkel. A Vierwaldstötti tó partján pompás hegyóriások őrködnek a tájon, s nem engedik feledni Teli Vilmos hőstetteit, melyek ehhez a vidékhez fűződnek. A Zürichi tó partvidéke hangulatos építkezésével, zöld övezetével és virágpompájával hódít. A természet tehát megtette a magáét az idegenforgalom érdekében. De a Béke ■ nyonl magnöllaták alatt.. kettős mosdótól van és a színpompás csempékkel borított fürdőkád felett ott függ diszkréten a kifeszíthető szárítózsinór, ha netán az utas fehérneműt kíván mosni... S ha ezután pihenni szeretne s van felesleges frankja, még a szobában kiadhatja. „Vessen egy pillantást az éjjeliszekrényre, s megtudja, ml a Massage-boy titka" — áll egy zöld kis kartonlapon. S ugyan mit tesz a kíváncsi szállóvendég? Az utasítás alapján befekszik az ágyába, a kis dobozba bedobja az egyfrankost, mire a sodronyba kapcsolt áram, ernyesztő, vibráló masszást szolgáltat. Kellemes pihenés, a massage-boy nincs a munkaerők létszámában és az egy frankot is megérte, hiszen egy üveg Coca-cola sem olcsóbb ... Hát igen, az árak kiszámíthatatlanok. Mások városonként, utcánként, üzletenként. Zürichben, a kikötőhöz kapcsolódó modern, világvárosi jellegű üzleti negyedben a pazar szőrme-, cipő- és ékszerklrakatokban az árak nincsenek is feltüntetve. — Nem volna elég diszkrét — magyarázta egy hazai üzletember. S valóban, az ilyen „szentélyben" szemrebbenés nélkül állítják ki a csekket arra a 9000 frankra, amibe a kis arany estélyi táska kerül. Persze, a csatja briliánsból volt, a vásárló pedig tengeren túli... A Limmat folyó másik partján, az áruházakban azonban készpénzfizetők vásárolnak és jól megnézik, 25 vagy 30 frankba kerül-e a pulóver (egy svájci frank = 8,40 Kés), s bármilyen furcsa is, egy férfiing ára annyi, mint egy kiló marhahúsé. A baromfi olcsóbb. A lakások bére magas, általában a keresetek egyharmadát emészti fel. Alig látni azonban emeletes lakónegyedeket. Főleg kerttel, zölddel övezett családi otthonokban laknak. Ez is egyik titka Svájc varázsának, amely nemcsak természeti szépségével és magas életszínvonalával ejti meg az embert, de elsősorban tisztaságával, rendezettségével és kulturáltságával. S talán ezért hiánycikk Svájcban ZQrlcbt csendélet svájciak sem maradtak el mögötte. Nem tudom, folyik-e valami titkos versengés a kék-fehér, fekete-fehér, medve, és egyéb jelzésű címeres kantonok között, de az utas mindenütt úgy érzi, itt csakis őrá várnak. A szállodákban, ahol a célszerű kényelem őt szolgálja; a bejárattól kezdve puha szőnyegek tompítják a jövés-menés zaját, a szobákban minden villanykapcsolónak, berendezési tárgynak megvan a rendeltetése. A kétágyas szobák fürdőhelyiségében természetesen nincs választójogai! Ez talán az egyik legnagyobb ellentmondás ebben az országban, ahol minden jólét alapja, hogy néhány generáció csak hírből Ismeri a háborút. S talán éppen ezért hatottak olyan lenyűgözően a genfi és zürichi utcákon azok a diákok, akik hatalmas feliratokkal emlékeztették nyugodt nagyvárosukat: nincs mindenütt béke a világon! Irta és fényképezte; KRPELANNÉ ÚJVÁRI MAGDA az Idegesség. A pályaudvaron nincs sietség, hiszen a villanyszerelvények percnyi pontossággal futnak be; az üzletekben csaknem minden vásárlóval külön foglalkozik az eladó. A gépkocsivezetők egyenrangú partnernek tartják a járó-, kelőt, sőt, — a zebrán ő az úr, s ez különösen Zürichre vonatkozik. Nincs felesleges adminisztrációjuk (hol is vennék a munkaerőketl) nincsenek fizetett és őrzött ruhatárak, és hajnal felé sem találkoztunk részeg emberekkel az utcán. De ugyanebben a Svájcban, ahol száz évvel ezelőtt elsőnek vettek fel nőhallgatókat a genfi egyetemre, a nőknek Nem lehet tudni pontosan mikor, 1953-ban vagy 1954-ben kezdte-e meg forradalmi működését. CHE élete mindvégig öszszefügött a bolíviai belpolitikai fejlődéssel és eseményekkel. Már az 1952-es áprilisi forradalom fegyverbe szólította az Altiplano, a nagy fennsik parasztjait, az oruror-i bányászokat, a Santa Cruz vidéki nádtöröket. A fiatal Ernesto Guevara látta a forradalmi menetelést, látta a bolíviai indiánokat, amint La Paz felé meneteltek, lábbelijüket hónuk alatt tartva, hogy a hoszszú és rögös úton el ne kopjon. CHE emlékezetébe mélyen bevésődtek ezek a benyomások. Doktor Einest Guevara, akit a forradalmak történelme csak CHE néven tart majd számon — ma halott, de müve él. Az ez évi forradalom kezdete és CHE hősi halála között alig telt el egy fél év. Bolíviában a belpolitikai élet tulajdonképpen már 1935 óta forrong. 30 éve tart a harc az oligarchia és az egyetemekről és katonai akadémiákról kikerült fiatalabb értelmiségiek között. Bolíviában 1880 óta földreformot igéinek és a latin-amerikai államok között az egyetlen, ahogy az úr-paraszt viszonya múlt századbeli szinten maradt. Általános az elégedetlenség a Standard Oil Company tevékenysége miatt is, mert a társaság 15 év alatt mindössze 14 kutat fúrt. Üzleti számítás van ebben a lanyha üzleti tevékenységben, mert a bolíviai petróleum tartalék, amellyel adott esetben szabályozni lehet a világpiaci árakat. Miután az 1952-es ápiilisi forradalom megbukott, Barrientos vette kezébe a hatalmat. Amelikai missziót hívott az országba, megerősítette a Gulf Oil-lal fennálló üzleti kapcsolatokat, a 2000 főt számláló hadsereget 30 ezerre fejlesztette s a bányászvidékeken egy Rangers-hadtestet helyezett készenlétbe. Különleges, gerillaharcok elleni kiképzőosztagokat szervezett, és állandóan egy ellene irányuló államcsíny leverésére készül fel. Az általános tisztogatás során természetszerűleg szembekerül a bányavidékek geiillaharcosaival. Itt kezdődik „CHE" kétszáz napja ... Barreintos habozás nélkül bombáztatja napalm-bombákkal a Nancaguazu vadonjait, Huasit, az inkák-lakta területeket. A délamerikai államok kormányai közt gyors együttműködés alakult ki a bolíviai népi megmozdulással szemben. A bolívicri légierők vezérkari főnöke, Kolle Cueto tábornok Buenos Airesbe repül, fegyverekért és csapatokért. Lezárják a bolíviai-argentin határt. A brazil szomszéd légihadtestet küld a gerillák ellen. Az Amazon menti vadonban különleges lövészszázadokat képeznek ki, Bolíviában megszervezik a dzsungel-háború kiképző alakulatait. A Pentagon is külön megbízottakat küld La Puzba. Megszervezik a Rangers-alakulatot, melynek tagjai jól beszélnek a kekua és az aymara indiánok nyelvén. Az egyesített, modernül felszerelt hadsereggel szállt szembe néhány száz gerillaharcos, akiket egy negyvenéves orvos, „CHE“ vezetett. A hivatalos hadijelentés előre bejelentette, hogy nagyszabású hadműveleteket kezdenek a Rio Grande folyó északi partján fekvő ellenséges gerilla hadállások ellen. Barrientos váratlanul megjelent ci felvonulási területeken és megadásra szólította fel a szabadságharcosokat. Válaszul heves harcok kezdődtek Santa Cruz, Masicuri, Bella Vista, El Filo és Samaipata városok közelében. Ez utóbbi helységet a szabadságharcosok egy kis ideig megszállva tartották. A harcokban CHE elesett. Megsebesült és azután halt-e meg, vagy orvtámadásnak lett-e áldozata, nem tudni pontosan. Tény, hogy „CHE" nem elszigetelt mozgalom élén etilt, de olyan forradalmi harcot vezetett, mely része az egész világon jelentkező felszabadító mozgalmaknak. CHE ugyan meghalt, de a harc tovább folytatódik. A csaknem 15 éve tartó gerillaháború ezzel nem szűnik meg. CHE, a bátor gerillaharcos férfihoz méltó módon halt meg. Neve és üzenete tovább él az elnyomottak között: ha hibáztam, hozzátok helyre hibáimat, ha helyesen cselekedtem, kövessetek! (L. D )
