Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-06 / 1. szám
SZERELEM - ALBÉRLETBEN 1 A gyönyör ábrándokra támaszkodhat, de a boldogság a valóságon nyugszik. CHAMFORT GONOOLTOK-E néha még a szerelemre? Idézzétek téli hajnalokon, amikor valami elűzi az álmot és nehéz, sűrű csend borul az utcákra, még nem hallani az ébredés neszezését és úgy érzitek, hogy nagyon egyedül vagytok. Idézzétek este, amikor karotok már fáradt a mozdulásra, amikor fáj az élet, amikor könnyek perdülnek régen-csókolt ajkatokra. Gondoltok-e néha még a mindent megvalló percek boldogságára? A szavakra, amelyeket ott suttogtatok el a hársillatú falusi utcán, a csillagokkal hímzett égbolt alatt, vagy egy városi ház kapuja előtt, vágyva és félve az első csők gyönyörét? „örökre!“ tgéret ez, amelynek kőtelező erejében senki nem kételkedik, amikor kimondja Túlzás, mert hiszen létünk csak néhány évtized — de az első csőktől a halálig nem veszíthet erejéből, érvényességéből! Egybefont kezekkel indultatok az úton, taposván buktatő göröngyeit, néha elcsüggedve, néha sóhajtva, néha sírva. Közösen vállaltátok a gondokat és az örömöket, az emberi élet apró küzdelmeit és sikereit, a hétköznapok igyekezetét és az ünnepek fényét. Könnyebb volt a teher, mert megosztottátok és kettős volt az öröm, mert ketten örültetek. GONDOLTOK-E néha még a szerelemre? Hova tűnt, merre szállt, miért aludt ki a láng, miért borult a tiszta és szép emlékekre az elégett vágyak pernyéje? Valahol, valami elromlott. Megnőtt a karéj, lekoptak a sors tépő tüskéi, nem a mindennapi kenyér, hanem az új ház, az új lakás, a külföldi nyaralás és az autó megszerzése jelent gondot. Könnyebben élünk, életünk üteme felgyorsult... minden közel került hozzánk, elérhetővé vált... a pénz, a gép, a test. Igen — a test is. Tudatosan említem csak a testet, mert a lélek nem vásárolható meg sem pénzzel, sem pozícióval, sem autóval! Mert a negyvenéves férfi hiába hagyja ott a feleségét egy húszéves lány kedvéért — csak testet kap, könnyen hajlót, mutatós hálószoba-díszt, de a vetkőző számokért fizetni kell a nyugati bárokban csakúgy, mint a hazai szerelmi albérletekben. ASSZONYOK, családanyák sírnak esténként az alvó gyermekek kiságya mellett, mert egyedül maradtak. Asszonyok vállára nehezedik az élet minden terhe, mert egyedül maradtak. Asszonyok élnek szomorú szívvel, csókolatlan szájjal, mert egyedül maradtak. Mert jött valaki — mert jött a harmadik — aki elvette tőlük a férjet, gyermekeiktől az apát! jött a harmadik, fiatal ringó derékkal, mindenre képes, törtető akarattal, az erkölcsi törvény súlyától mentesen És egy este a férj, a családapa, aki valamikor örök szerelmet ígért, két bőrönddel a kezében kilépett a családi fészek ajtaján és elindult — egy albérleti szoba felé. A HARMADIKAT csak nehezen tudtam megtalálni. Nem azért, mintha saját ismeretségi körömben is nem ismernék néhány családi tragédiát, amelynek okozója az a bizonyos harmadik, hanem azért, mert a sztriptízegp.zisztenciákat nehezen lehet otthon találni. Nem állnak a mosógép mellett, hogy a „szeretett férfi“ fehérneműjét kimossák — az csak a feleségek kötelessége — nem állnak a tűzhely mellett, hogy a „szeretett“ férfi kedvenc ételét főzzék — ilyesmire csak a feleségek gondolnak. A harmadiknak nem kopik le a lakk a körméről a zsíros, piszkos mosogatóvizben, a harmadik vigyáz két fehér kezére, üde arcára,, jól festett és remekül fésült hajára A harmadik körül nem ugrál két-három gyerek, ahhoz ő túlságosan óvatos, testét deformálná az életadás, junói keblét megduzzasztaná a tej és megkínozná egy kis ember mohó, fogatlan szájacskája. Nem, ilyen rizikót a harmadik nem vállal, a testével akar sikert elérni, a testével bódítja el az öregedő férfit, a kalandvágyó, „nagy élményt remélő“ szegény bolondot A HARMADIKRÓL akarok írni. Férjek és apák elrablójáról, azokról, akik nős embereket választanak ki maguknak, akik nem törődnek a hozzájuk illő, nőtlen, fiatal férfiakkal, mert „majd bolond vagyok valami 24—25 éves tacskóval járni, akinek se pénze, se pozíciója, keres ha jól megy, másfél ezret és hetenként kétszer elvisz moziba“! A harmadikat akarom bemutatni a nyilvánosságnak, a kis szintetikus démonokat, az albérleti sztriptízeket, akik nem ismerik az erkölcsi törvényt, akik szándékosan és következetesen vétenek társadalmi rendünk családvédelmi törvényei ellen, akik feleségeket, anyákat, gyermekeket tesznek tönkre! Hajnalban írom ezeket a sorokat, ablakom előtt a hideg, téli sötétségben dermedeznek a fák csupasz ágai és én azokra az asszonyokra gondolok, akik nemsokára könnyes szemmel ébrednek új napra — mert egyedül maradtak! PÉTERFI GYULA Masarovlí Erna szobrászművésznő montreali világkiállítás központi gondolata, jelszava I ez a meghatározás lesz: az ember és világa. 1967. április 28-tól október 27-ig ennek a gondolatnak jegyében halmozza fel több mint hetven ország anyagi és szellemi termékeinek legjavát. Az egyes országok pavilonjai magukban véve is egyedülálló építészeti kompozíciók. A látogatók, akiknek számát a brüsszeli világkiállítást megtekintőknél is nagyobbra jósolják, megismerkedhetnek majd a kiállító országok múltjával, a gazdasági és tudományos életben, a művészetekben és a technikában elért jelenlegi eredményeivel, és egyúttal betekintést nyerhetnek a jövő perspektíváiba. A csehszlovák pavilon M. Repka és V. Pycha építész terve szerint épült. Az épület öt részből áll. A legnagyobb a kiállítási részleg, a négy kisebben pedig négy különböző típusú étterem lesz. Az épület külső köpönyege üveg és kerámia kombinációja. A központi pavilonban nyer elhelyezést a Csehszlovák Szocialista Köztársaság címere, amire azért kell külön felhívni a figyelmet, mert nem sablonos, hanem művészi alkotás: Masarovic Erna szobrászművész készítette kovácsolt vasból. Felkerestem Masarovic Ernát, beszéljen a munkájáról és önmagáról, hiszen nem érdektelen, hogy több tervezet közül éppen az övét választotta ki a bíráló bizottság. em indultam szobrásznak — mondja Masarovic Erna. — A háború alatt, amikor Prága protektorá\ tus alatt volt, Szlovákiában pedig nem volt ilyen iskola, Budapestre mentem textilfestést és egyúttal divattervezést tanulni. Egy év után, 1945-ben azonban hazajöttem és rövidesen már Bratislavában tanultam az iparművészeti iskolán kerámiát. Színvonalas iskola volt, nemcsak vázák és dísztárgyak, de szobrok is kerültek ki a kezünk alól. Elvégzése után vegleg a szobrászat mellett döntöttem és beiratkoztam az Akadémiára, Stefunko tanárhoz. — Eleinte a hagyományos anyaggal, gipsszel és agyaggal dolgoztam, de ezt csak félkész munkának tartom, a bronzba öntés viszont túl költséges. Ezért fordultam a fémek felé, cin- és rézpléhből kezdtem a figuráimat forrasztani. Amíg műtermem nem volt, ezt a munkát otthon is végezhettem. Négy éve kapta meg Ferdinandy Alina ezt a műtermet és befogadott magához. örülnézek a tágas, világos, korszerű munkacsarnokban. Hatalmas kővári V. csőit vas kapuszárnyak támaszkodnak a falnak. Fantasztikus arabeszkjeinek árnyéka meseszerűvé varázsolja a környezetet. Meseországba valók a szeszélyes mintákban tobzódó óriási hegesztett rézgömbök, meg a magas asztalkákon heverő matt és fényes fémékszerek, plasztikák, plakettek is. Az az overálos, védőszemüveges és sisakos férfi pedig, aki zuhogó szikraeső közepette dolgozik a he-Sorsok — emberek — Néha úgy tűnik, mintha az egész világ sinekből volna kirakva. Alig gördül el egyik vonatom, befut a másik, ötkor kelek, s nagyon sokszor megesik, hogy csak éjfélkor kerülök ismét az ágyba. De nem maradhatok. Az éjszaka csöndjén áthasit egy-egy gyermeksikoly. Az első segélynyújtás nagyon fontos a mi hivatásunkban is, nemcsak az orvosoknál, bár mi nem a test, hanem a lélek segítségére sietünk. Megteszünk mindent, ami erőnkből telik. Ha késő délután, esti, éji órán szólítanak, akkor is megyünk — mondja Putisková elvtársnő, a losonci járásbiróság gyermekvédelmi osztályának egyik vezető dolgozója. „Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de 11 600 gyermek van a gondjára bízva. Ha tizen lennének, akkor is lenne mit tenniük." De csak hárman vagyunk. Járásunk területileg országos viszonylatban is a legnagyobb. Lakosainak száma 137 370. Százötvennégy községünk van, ezzel szemben egyetlen gyermekotthonunk sincs, öt éve megszüntették a gyermekotthonunkat. Divinben mezőgazdasági-, Kokaván erdészeti iskola, Podrecanyban munkásotthon létesült helyettük. Valahogy az az érzésem, hogy 1960 óta egyre több és szebb holmi kerül lakásainkba. Szellemi téren már korántsem vagyunk ilyen igényesek. A szülő nem vet jó magot gyermekei szívébe. Nagyon sokszor semmilyet. S ha nem vetünk, nem arathatunk. Illetve ha mégis, akkor kalász helyett konkolyt. fűlika levelet ir Lukács Juli esete Egy papírlapot kapok a kezembe. — Olvassa! — teszi hozzá Putisková elvtársnő. Egy papírlap... Riadtan zizzen az ujjaim között. „Jegyzőkönyv. Kelt 1966. november 21-én losoncon, a járásbíróság gyermekvédelmi osztályán ..." Rövid Írás; tőmondatokból szőtt szövegét hamar átfutom. Egy rövid élet, еду-két kurta ecsetvonásban ... Mégis ... a papír mögül egyszerre két ijedt gyermekszem bámul rám. Nem tudnám leírni a színét, de látnom kell bennük a kérdőjelek ugra-bugrálását. — Miért ver az anyám? Nem szeret? Miért jöttem a világra? El-
