Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-10-20 / 42. szám
sze, a körmeit rövidre kell vágnia, különben nem tudna gépelni. — Hogyan lett önből Csehszlovákia legjobb titkárnője? — Ügy, hogy jelentkeztem az ország versenyére, és — nyertem. A versenyt tavaly rendezték meg először, akkor harmadik lettem. Hogy ml mindent kellett tudniuk a versenyzőknek? Nos, három nap alatt tizenkilenc tárgyból kellett „vizsgáznunk“, többek között gyorsírásból, kereskedelmi és egyéb hivatalos levelezésből, cseh és idegen nyelvekből — én az oroszt és az angolt választottam, de külföldi vendégek fogadása, kávé-szervtrozás, asztalterítés is programon volt. És mindezt három nap alatt elvégezni meglehetősen megerőltető volt. — ön mindig titkárnő akart lenni, vagy voltak más vágyai is? — Fiatal lány koromban egyébre sem gondoltam, mint arra, hogy festő leszek — vonzott az a bizonyos „bohémélet“. De a szüleim hallani sem akartak róla, hát így történt, hogy elvégeztem a négyéves kereskedelmit. Kitüntetéssel érettségiztem. Ma már annyira szeretem a munkámat, mintha csak a hobbym lenne. Azonban úgy vélem, hogy a mi szakmánkban aránylag alacsonyak a fizetések. Jő magam az idei győzelem utón ugyan elértem a havi 1 550.-et, de ez kivétel. A titkárnők fizetése általában nincs arányban azzal a felelősséggel, amit vállalniuk kell. Véleményem szerint a nagyobb fizetések problémáját talán diplomavizsgákkal lehetne megoldani. seirői Mondjon valamit a magánéletéről, kedvtelé— Legnagyobb kedvtelésem, amire szabad időm oroszlánrészét fordítom, hatéves kislányom, KvétuSka. De bevallom, hogy olykor festegetek — ez maradt meg az ifjúkor álmaiból. Ebből következik, hogy kiállításokra is nagyon szeretek járni. A prágai galériákban úgy mozgok, mint otthon. De be kell vallanom azt is, hogy csak a régi mestereket szeretem, a modern képek, amelyre azt sem tudom melyik oldalról kell nézni, azok nem tetszenek. Néhány évvel ezelőtt vívtam is — ez nálunk családi hagyomány. A férjem a hadseregnél versenyzett, a férjem szülei pedig országos bajnokok voltak, az anyósom tőrvívásban, az apósom pedig kardvívásban nyert bajnokságot. — Felcserélné valami más foglalkozással a hivatását? — A világért sem! Sőt, arra törekszem, hogy majd a lányom is ezt a foglalkozást válassza... Irta és fényképezte: ALEXANDER TÓTH perdülő életképet mind összegyűjtöm és ahol tudom, felhasználom őket. Mindenütt hallani: modem film, modem nő. Érdekelne, mi a véleménye erről a „modernségről“? — A modern szó szerintem, mindig a mát jelenti. A modern film tükrözze vissza a teljes valóságot. Legyen látványos, célszerű és haladó. A modern nő tehát praktikus nő. Melyik rendezővel szeret együttműködni és a forgatókönyviró milyen szerepet tölt be a munkájában? Mindegyikkel szívesen dolgozom. Úgy gondolom, ha jó baráti légkör uralkodik közöttünk, akkor a munkánk is harmonikussá válik. Persze az én feladatom az, hogy jellegzetes, áttekinthető és élvezhető képsorozatokkal gazdagítsam a rendezőt. Talán érthetőbb, ha így mondom: a képek koncepcióját a rendezővel és a forgatókönyvífóval közösen kell megformálnunk. Melyik munkakör érdekelné még? — A képzőművészet vonz leginkább, Ax operatőr munka közben mivel ebben örökéletű a véleménynyilvánítás szabadsága. Vagyis, nem függ senkitől sem! Melyik színésznőt, színészt kedveli és fényképezi legszívesebben? Mindegyik fiatal színésznő, akármilyen csúf szerepet kap, nagyon szép akar lenni. Legkedveltebb szlovák színésznőm Ofga Salagová, szerintem szlovákiai viszonylatban lassan összehasonlítható a cseh Bohdalovával. Második rokonszenves színészként Vojtech Polónyi-t választom. Melyik külföldi rendezőt kedveli? — Csodálom Jean-Luc Godard öszszes filmjét, azért, mert életerős filozófiáját sajátosan, ötletesen, megfontoltan tudja illusztrálni. Mi a véleménye a cseh és a szlovák filmekről? — A cseh filmek szerintem jobbak, mert hivatásszerűbbek, — kritikai szempontból sokkal közelebb állnak a mához és persze közérthetőbbek. Sajnos, Szlovákiában igen kevés filmet forgatnak, ezt hátránynak kell elkönyvelnünk. S végül térjünk át a hétköznapi témákra, ha nem filmezne, mivel foglalkozna? Kevés szabad idővel rendelkezem, mindig későn járok haza. Szabad perceimet a fiamnak szentelem, akivel sokat sétálgatunk. Este pedig a forgatókönyvet tanulmányozom. Többre nem futja. Dohány Tibor
