Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-10-13 / 41. szám

A Carnica táncosai a nancy-1 főtéren A Carnica FRANCIAORSZÁGBAN Massiac dél-franciaországi városban találkoztam a Francia Népi Dal- és Táncegyüttesek Országos Szervezetének alelnökével, Longo úrral, aki szabad idejében folklór-ügyekkel foglalkozik. Tőle tudtam meg, hogy Franciaország nemcsak politikai megyékre, de folklór­megyékre is fel van osztva. A 10 folklór­megye élén a megyei elnökök állnak, nekik vannak alárendelve a járási elnö­kök, akik a városok és helyi csoportok elnökeit irányítják. „Présldent"-nek hív­ják őket és ha történetesen valamilyen nagyobb szabású rendezvényen megje­lenik a megyei, járási, esetleg több vá­ros helyi elnöke, bizony „prezidentből" nincs hiány. Az Országos Szervezet Nemzetközi Csereosztálya sűrűn látja vendégül a külföldi népi tánccsoportokat. Ebben az országban dédelgetik a folklór-művésze­tet. A tenger mellett, a festői alpesi öve­zetben, vagy a breton félszigeten meg­tartott nyári kulturális rendezvényeken nagy az érdeklődés a népi táncok iránt. A kereskedelem Is számol ezzel, mert nincs egy áruház, emléktárgy-bolt, vagy dohányáruda, ahol ne lehetne festői francia népviseletbe öltöztetett modell­­babákat kapni. Sok hotel és szuperlu­xus szálloda halijában, a légi menetren­dek és a Coca-cola reklámok mellett át­látszó műanyagdobozba csomagolt nép­­művészeti babák is találhatók. Ebben az országban számos különle­ges jellegű ünnepély van. Ambert váro­sában-például a környék híres sajtjá­nak a ,,fourme"-nak szentelnek évente egy vasárnapot. Elzász-Lotharlngiában, ahol legalább félszáz fajta sört gyárta­nak, komló-ünnep van. Nancyban a sár­ga mirabella szilva ünnepét ülik meg. Ezeken az ünnepségeken nem maradhat el a helyi, vagy más megyéből meghí­vott, valamint egy-két külföldi népi tánccsoport szereplése. így kapott meghívást a kolicei Carnl­ca tánccsoport is, mely 6740 km-es kör­útja során 11 francia városban lépett dobogóra. A kék-fehér CSAD autóbusz, amely az együttest szállította, általában mindenhol érdeklődést keltett. Nem kel­lett szégyenkeznünk miatta, mert itt vagy luxus-társasgépkocsik láthatók, Utcarészlet a francia Velencéből, Annecy városból légkondicionált berendezéssel és pano­rama kivitelezéssel, vagy egy-két auto­­busztársaság Noé Idejéből ittragadt közúti gépkocsijával. Az előbbi csoport­tal — Igaz — nem veheti fel a versenyt a mi külföldi utakra készített karosszé­riánk, de az utóbbi csoportot magasan túlszárnyalja. Franciaországban na­gyobb városokban Is csak Itt-ott látha­tók régi típusú autóbuszok, melyek a pe­remvárosok és városközpont közötti for­galmat látják el. Villamos pedig jófor­mán sehol sem közlekedik, hacsak nem a föld alatt. Rióm és Montagnes 5000 lakosú kis­város, patinás városházával és XV. szá­zadbeli templommal, üvegfalú cukrász­dával, mozgólépcsös áruházzal és sok, nagyon sok kedves emberrel. A Felsza­badulás ünnepére érünk a városba. A polgármester meghívja a külföldi ven­dégeket a koszorúzás! ünnepre, majd egy kedves hagyománynak vagyunk ta­núi. A város vezetősége minden évben ezen a napon tünteti ki a „legérdeme­sebb" leányt. Ezt hívják Itt Rosiére-ün­­nepének. Ez évben a 17 éves Michele Dumas nyerte el a „legérdemesebb leány" címet, aki 9 apátlan-anyátlan testvérét neveli. A rioml fellépéssel szerezte a koiicel népi táncegyüttes első barátait, Az esős idő ellenére a közönség esernyők alatt nézte végig az előadást és utána se vége se hossza a gratulációknak. A produkció sikerét sürgősen megtele­ritív-gyár egy üzeme. A gyár igazgató­ja fogadáson látta vendégül a cseh­szlovákiai táncosokat. Beszélgetés köz­ben megtudtam, hogy a chambéry-i részleg havonta 100 000 palack Italt termel; alkalmazottaik létszáma az Igazgatót és a sofőröket Is beleszámít­va, 75. Országos viszonylatban évente 33 millió Ricard-palack kerül forgalom­ba, az alkalmazottak összlétszáma mindössze 2000. Elgondolkoztató arány­számok I Nancy 150 ezer lakosú város. Itt Nem­zetközi Népi Táncünnepély volt, melyben öt francia, egy görög, olasz, osztrák, belga, csehszlovák és a Bartók Béla magyar együttes vett részt. A népi tánc­versenyen nagy sikert arattak a magyár táncosok az üvegtánccal, sokat tapsolt a közönség a többi külföldi és hazai együttesnek, de a legtöbb taps és el­ismerés a kosicel Carnicának jutott, mely elnyerte a verseny első díját, a Le Republicain Lorrain és a Lundi Ma­tin című lapok által felajánlott ezüst serleget. A Lundi Matin másnap így írt a kas­saiak produkciójáról: „A Carnlca beke­rült Nancy város aranykönyvébe". A Montagne c. lap ezt a címet adta re­cenziójának: „A koäicei Carnica elsöprő győzelme". A Le Dauphiné megállapítja címében, hogy: „A Carnica magával ragadta a nancy-l közönséget“. Párizsi Másfél nap csak éppen arra A ChampsElyiéei éjjeli kivilágításban fonóltók a többi város vezetőségének, ahova ez együttes ellátogatott, úgy­hogy a továbbiakban a „Karnlka dö Kozlce" — így ejtik ki a franciák az együttes nevét — érkezését már meg­előzte jó híre. Langeac városába a rendezőség egy szardíniái tánccsoportot is meghívott. Itt értettem meg részben, miért van olyan sikere a csehszlovákiai és általá­ban a közép-európai tánccsoportoknak. A szardínia! vendégek átlagos életkora 40 év volt. Tisztes matrónáknak kinéző nők, és ősz hajú, napbarnított férfiak kézenfogva körbe-körbe táncot jártak. Produkciójukban nyoma sem volt a re­­vüszerű, akrobatikus vagy egyéb vonzó elemeknek, szemben a Carnlca 19 éves átlagos életkorával és a kelet-szlovákiai táncok pezsgő, mozgásban gazdag tán­caival. A műsor után az olasz kollégák szomorúan gratuláltak a kosicel népi táncosoknak, Az Ambertben megjelenő helyi sajtó elismerő hangon nyilatkozott a Carnlca vendégszerepléséről, több fényképet közölt a bemutatott táncokról és terje­delmes hírt közölt az ambertl városhá­zán lezajlott meleg hangú fogadásról. A franciák nemcsak konyakukról hí­resek és a pezsgőgyártás nagymesterei, de az aperltívnek legalább száz fajtáját gyártják. Nincs az a vidéki bár — mert kocsma a ml fogalmaink szerint nem létezik — ahol belülről tükörrel bélelt polcos állványon ne sorakoznának az aperltívek legkülönbözőbb fajtái. Chambéryben van a híres Ricard ape­elég, hogy megtekintsük a francia fő­város néhány közismert nevezetességét. Este a Place Pigalle az a hely, ahol a legtöbb külföldi turista találkozik. Itt összpontosul Párizs éjszakai élete. A tér nappali fényben úszik és minden reklám felett dominál a Moulin Rouge világszerte ismert vörös fénnyel kivilágí­tott forgó szélkereke. Csodálatosan ve­gyes társaság van itt. Emeletes üvegka­­rosszérlájú autóbuszok ontják a világ minden tájáról ideérkező, különböző színű és nyelvet beszélő turistákat. És láttam itt féllábú koldust is, a múlt háború élő vádlóját, de láttam itt az erkölcsi élet koldusait Is kifestett ajak­kal, rövid miniszoknyában. A hotel, ahol laktam, hamisítatlan párizsi hotel. Hét emelet a magasba, a földszinti bejárattól jobbra-balra egy ablaknyi hely. Bent csigalépcső perzsa­szőnyeggel, kis recepció velencei tü­körrel és pálmával. A szálloda személyzete közé tartozik egy fiatal mulatt lány, Martinique szi­getről. Azt mondja, mindenki világot akar látni, így került ő Is Párizsba. A tu­lajdonos háztartásában segít, mos, va­sal, olykor a portán is kisegít. Este ott ül a hallban, kikészítve, a legutolsó divat szerint öltözve. Kérdem, kire vár. r—j Telefonhívásra házhoz megyek. Persze kocsival kell értem jönni. Párizsi sorsi LOÓSZ DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents