Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-10-13 / 41. szám
__I о со ü > >< Z < Cipősarok á la XIV. Lajos A napokban mutatták be a bratislavai Duna] nagyáruházban az ú) 6szl, Illetve téli divatot. A látottak alapján megállapíthatjuk, hogy a tOzarkaknak, lámzarkaknak végleg befellegzett, ás helyettük a kányelmez, 3—á centiméteres szilárd sarkok veszik át az egyeduralmat. Különösen az alkalmi cipők szápek, anyaguk többnyire lakk, mégpedig különböző színekben. A sportos és napközben hordott cipők, estélyi cipők gyakori dísze a sokfajta csat. Ezekben a modellekben nem volt hiány. Éva Pllarová Is elégedett a kényelmes, divatos cipőkkel. Kulisszatitok Talán senki sincs annyira bizalmas kapcsolatban az amerikai elnökkel, mint fehér kis kutyája, Juki. A technika világából New Yorkban, az új találmányok kiállításán nagy érdeklődést keltett a villanyárammal működő, járni nem tudó rokkantak számára készült tolókocsi. Az ügyes ülőjármű nemcsak városi közlekedésre, sáros, köves, homokos utakra, folyosókra Is egyformán alkalmas. Súlya kb. 200 kilógramm, 3 lóerős villanymotor hajtja. Kedves vendég látogatta meg az újfaluéi alapiskola másodikos szikrácskáit. Vologya báosl, a „nagy pajtás“ néhány kellemes órát töltött kis barátai között, akikkel levelező-kapcsolatban áll. Vologya Rlgyel sok érdekeset mesélt az ukrán város, Suml gyermekeinek életéről. CTK — külföldi képszolgálata Prágában ülésezik a NDNSz Október 10 és 18-a között ülésezik Prágában a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsának kétszáz tagja, a világ leghaladóbb női szervezeteinek képviselői, hogy előkészítsék a nők nemzetközi kongresszusát, meghatározzák a kongresszus helyét és időpontját, a megvitatásra kerülő kérdések sorrendjét. Az ülésen részt vesznek azoknak a szervezeteknek a küldöttei is, akik ugyan nem tagjai a NDNSZ-nek, de szorosan együttműködnek vele. Hogyan jött létre a nők föderációja? A béke első hónapjait élte a világ, amikor 1945. novemberében negyven ország 850 asszonya találkozott Párizsban, hogy olyan szervezetet hozzon létre, amely megvédi a békét, s biztosítja a gyermekek boldog életét. A gondolat a szovjet és a francia nőké volt, de Julié Prokopová vezetésével, a csehszlovák nők küldöttsége Is hozzájárult ennek az első tanácskozásnak a sikeréhez. Az NDNSZ elnökévé Eugénie Cotton-t választották meg, aki egészen haláláig eredményesen töltötte be felelősségteljes tisztségét. A nők UJ szervezete akkor az ő szavaival kezdte tevékenységét: „Abban a világban, amely nem egészen huszonöt éven belül kétszer taszította háborúba az emberiséget, felmérhetetlen Jelentőségű és fontosságú a nők békéért indított tömegmozgalma.“ A szervezet küldetése Eugénie Cotton-nak ezekkel a szavaival határozható meg legpontosabban, de célul tűzték ki azt Is, hogy közös erővel megszervezik az egész világon a nők politikai, gazdasági és társadalmi Jogainak védelmét, biztosítják szociális haladásukat. S harcot Indítottak a társadalom Jobb egészségvédelméért, a gyermekek ős az Ifjúság egészséges fejlődéséért. Hány ország asszonyait egyesítik e közös célok? Összesen hetven ország nőszervezete kapcsolódott be a szövetség munkájába. Ha valamely ország szervezete nem tagja a Föderációnak, de vannak nők, akik a Nemzetközi Nőszövetség célkitűzéseivel egyetértenek, s azokat saját hazájukban el akarják érni, szintén részt vehetnek az NDNSZ munkájában. A béke megvédése a szervezet fő feladata. A moszkvai kongresszus eredményeiben és egész világot átfogó visszhangjában egyedülálló volt a minden ötödik évben összehívott kongresszusok sorában. „Hogy a fényes nap ragyogjon...“ Ezt énekelték a szocialista országok asszonyaival együtt az afrikai, ázsiai, amerikai nők, mert a gyermekek boldogsága minden anya számára egyaránt fontos, és ezért akarnak dolgozni, küzdeni a világ haladó asszonyai. Mert nem beszélhetünk biztonságról, amíg Vietnamban nem ér véget a véres amerikai agresszió, s lakóházak, Iskolák dőlnek romba, asszonyok és gyermekek halnak meg a bombatámadások által. Ezért hívott össze a szervezet az utóbbi évek során többször Is ülést, hogy elítélje a kegyetlen amerikai politikát, s kifejezze erkölcsi szolidaritását, felajánlja anyagi támogatását a hős vietnami népnek. Európa biztonsága mindannyiunk számára fontos. Innen indult vllágpusztltó útjára a fasizmus, s most a NSZK-ban újra feltűntek a horogkeresztek, újraéled a barna pestis. Aki átélte a második világháborút, rettegve figyeli Németországot, Ausztriát. S ezért tartja rendkívül fontosnak a NDNSZ, hogy a nyugatnémet, s az osztrák nők is mind nagyobb számban kapcsolódjanak be a békemozgalomba. Több találkozót, gyűlést rendeztek ennek érdekében. A gyermekek boldog élete függ a bőkén kívül az egészségügyi, s kulturális feltételek biztosításától is. Attól, hogy a társadalom mit nyújt az édesanyáknak, s az anyák milyen körülmények között nevelhetik gyermekeiket. A gazdaságilag elmaradottabb országokban felvilágosító, nevelő munkát végez a NDNSZ, másutt arra tanltja az asszonyokat, hogy éljenek Jogaikkal. A legnagyobb elismerés Az első években több országban lekicsinylő mosollyal nyugtázták a nők mozgalmát. „Mit tehetnének?!“ De egyre nagyobb tömegeket felölelő tevékenységük, eredmények elismeréseképpen beválasztották a NDNSZ-t az ENSZ gazdasági és szociális tanácsába, s felvették az UNESCO-ba is. A világ tehát elismeri a nők erejét és összefogását, számit rájuk a béke megvédésében, a haladás biztosításában. A legnagyobb elismerés azonban az lesz a NDNSZ minden tagja számára, ha a világ összes gyermekei békében élhetnek, s nőhetnek majd. A Losonc melletti kis falucskában, Polichnon született 1867. október 2-ón, egy evangélikus lelkész negyedik gyermekeként. Születésével a család egyszerre két gyermekkel szaporodott: Bozenkával és ikertestvérével, Bohuisál. Habár nagyon szűkös körülmények között éltek, mégis tizenegy gyermeket neveltek fel. Slancíková így nyilatkozik gyermekéveiről: „Egyszerű életem volt, nagy események nélkül, nem is tudom mit írhatnék róla. Olyan volt a sorsom, mint azoké, akik egész életüket egy kis eldugott faluban élik le. Huszonhárom éves koromban kezdtem írni, de csak a saját szórakozásomra. írással próbáltam ellensúlyozni a falusi élet egyhangúságát." Pályáját versírással kezdte. Daloknak nevezte el verseit, melyeket testvérei és barátnői számára írt. Fő témájuk a házasság, szerelem és a boldogság volt. Már első írásai tanúságot tesznek érzékeny leikéről és egyben éles bírálótehetségéről. EJső munkája a budapesti Szlovák Újságban jelent meg. Bevallása szerint azért írta, mert nem értett egyet a moralizáló álszent írásokkal, melyeket abban az időben az újságok közöltek. Ezek szerint mindenkinek bele kell törődnie sorsába, mivel ez így van megírva. Timrava hősnője éppen ellenkezőleg cselekszik, öntudatosan küzd a boldogságért és a szerelemért. Az írónő szerint azok a boldogtalanok, akiknek nincs erejük arra, hogy megváltoztassák sorsukat. Egész életét Polichnon és Abelován élte le. Nem ismerte a „nagyvilágot", de annál Jobban ismerte az életet, az emberek gondolkozását, mind a parasztokét, mind a falusi értelmiségét. De Timrava az „úri" világot sem nézte más szemmel. Születése, nevelése révén hozzájuk tartozott, de gondolkodásával nem. Élesen elítéli az első világháborút. Novellája a „Hősök", Hviezdoslav „Véres szonettjei" mellett a legharcosabb háború ellenes mű a szlovák irodalomban. írásait mindig Timrava névvel írta alá, mert úgy nevezték a forrást, ahová a polichnolak vízért Jártak. „A kutacska azért örvendett olyan nagy tiszteletnek, mert sosem hiányzott belőle az ivóvíz," A csehszlovák kormány 1947-ben egész élete munkásságáért „Nemzeti művész" kitüntetéssel jutalmazta. 1951. november 27-én Losoncon örökre lehunyta szemét. De könyvein keresztül örökké velünk marad. Ezekben a napokban ünnepeltük születésének száz éves évfordulóját. Szülőföldjén ünnepségeket tartottak. Losoncon szeminárium volt Bozena Slancíková életéről és művéről. A házakat, ahol lakott, emléktáblával jelölték meg. Ábeloval háza október elsejétől Timrava-múzeum lett. Csodáiéi és a hivatalos vendégek ezen a napon először tekintették meg a megmaradt emléktárgyakat és kéziratokat. Szobájában ott fekszik szakácskönyve, mert Timrava kitűnő háziasszony volt. Kedvenc babája sem hiányzik, amelynek népviseleteket hímzett. Portréja, melyen mindig túl szépnek találta magát, kávédarálója, mert nagyon szerette a feketekávét és nem utolsósorban tolla, mellyel sok szép könyvet és elbeszélést írt. Timrava nem szerette ha ünnepelik, de bizonyára örülne, ha látná, hogyan készültek fel az ünnepségekre földijei. Rendbehozták az utakat, melyek Polichno és Abelová felé vezetnek, a házakat hímzésekkel és házlszőttes szőnyegekkel díszítették fel. És ez a spontán nógrádi kiállítás arról tesz tanúságot, hogy Tlmraváról nem feledkeztek meg és hogy 6 örökké a szülőföldjéhez fog tartozni. —sir—
