Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-06 / 1. szám
Hárman a díjnyertes mesélek közül: A 8 éves Soltész júzsika A második osztályos Dohány Ingrid A negyedikes Szabó Icu нф|. V0LT, H L NEM V LT... I Volt egyszer egy Iskola, ahol a tanító nénik azon Igyekeztek, hogy kis tanítványaik beszélöképességét, emlékezőtehetségét és nyelvi kifejezókészségét minél fényesebbre csiszolják. Azt akarták, hogy a fogalmazási órákon gyorsabban szaporodjanak a betűk kts védenceik keze nyomán a fehér füzetpapiron, feleléskor könnyebben és szebben tudják anyanyelvűk minden szépségével gondolataikat szavakba önteni. Nem sokáig gondolkodtak, hogy mitévők legyenek, úgy döntöttek, hogy a mesét is segítségül hívják. Kihirdették az osztályokban, hogy mindenki olvasson el egy-egy mesét — azt, amelyiket egyedül kiválaszt és a legjobban tetszik neki — kétszer, háromszor és többször is. Mindaddig, amíg a mese tartalmát saját szavaival tanulótársaiknak el tudja mondani. — Mtndenklt meghallgatunk — biztatták a gyerekeket és minden osztályból a három legjobb mesélő, akt a legszebben és a legérdekesebben adja elő kiválasztott meséjét, mesemondó versenyen vehet részt, ahol majd, az arra érdemesek jutalomban részesülnek. És az átszellemült hallgatósereg Lett erre nagy nyüzsgés, lázas készülődés a kisdiákok között. Bizonyára sok anyuka csodálkozott azon, hogy fia vagy lánya nap-nap után a mesekönyvet bújja. Elkezdődtek a selejtező versenyek, míg végül tizenkilencen jutottak el a hírnevet ígérő, piros bársonyfüggöny elé, a színpadra. Színültig megtelt az előadóterem. Százhetven hat-tizenegy éves kisdiák, várakozással teli tekintettel követte az első osztályos Józsikát, akt elsőnek lépegetett fel a lépcsőn a színpadra. Nagy sóhajjal kezdte: — Volt egyszer egy nagy erdő és abban élt egy farkas, meg egy róka Gyermeki meghatódottsággal, színesen adta elő, hogyan győződött meg a farkas a saját bőrén rókakoma ravaszságáról. Ízesen csendültek a szavak, ha szükség volt rá, még kis kezeit is segítségül hívta. A hálás hallgatósereg átszellemülten csüngött a szavakon, arckifejezésük híven tükrözte a cselekmény egyes fordulatát. A pöttömnyi kisfiú után az ugyancsak elsős Zsuzsika, másodikos Ági, Laci, Katika és a többiek szőtték tovább a mese fonalát, korosztály szerint. Az egyik a bátor katonáról, a másik a szegény kisfiúról, vagy éppen a gyáva nyusziról mondott mesét. A kis előadók szárnyaló fantáziájában szinte megelevenedett a valószínűtlennek tűnő, de mégis tanulságos történet. Nyomatékos hangsúllyal emelték ki a jó ügyért küzdő mesehősöket és lemondó kézlegyintéssel kísért arcfintorral siklottak át az ellenszenves mesealakok jellemzésén, erőszakos cselekedetein, gyengeségein; suttogóra fogott hanggal meséltek el egyegy mozzanatot, amely a pozitív hős ügyének kibontakozását szolgálta, mintha titoktartásra lennének kötelezve. Valóban úgy repült el másfél óra a CSEMADOK bratlslavai kultúrtermében, mint a mesében. Csendet kérni egyszer sem kellett, a tanulók feszült érdeklődéssel vártak minden új mesét és mély érzelmekkel telt kíváncsisággal követték végig. Mesélni sokféleképpen lehet, de lebilincselően mesélni tudni kell. Es ki tudhat jobban, mint akihez a legközelebb áll a mese világa, akinek a mese szellemi tápláléka is? A tanító nénik kívánsága ebben a mi igaz történetünkben maradéktalanul teljesült. És ráadásul a kicsinyeknek egy élménydús, vidám délelőttöt szereztek. A bökkenő csak abban volt, hogy a bírálóbtzottságnak el kellett dönteni, ki érdemelte ki osztályonként az első, második és a harmadik helyezést — illetve a mesekönyvet, diplomát vagy a nagy, aranypapírba csomagolt csokoládépénzt. Es ebben nekem is részt kellett vennem. Nem volt könnyű helytállnom ezen a próbán. Aki nem hiszi, járjon utána JANDÁNÉ H. MAGDA ne „túlórázna" a házasságkötő teremben, hogy bejegyezze az új házaspárok nevét a nagykönyvbe. Es kevés az olyan vasárnap délelőtt, amikor nincs névadó ünnepség. Ennek — a szülőkön kívül azok az úttörők örülnek a legjobban, akiket a tanító bácsi kiválaszt, hogy egy-egy szavalattal, s virágcsokorral köszöntsék a kisbabákat. Halk zene, altatódal hallatszik a lemezjátszóról, s Brachma Pál közvetlen, szép szavakat mond a családi fészek, az otthon szerepéről a gyermekek nevelésében. Petőfi vagy Várnai »Zseni, Kaffka Margit verssorai, Köves! tanító bácsi villanófénnyel készült felvételei teszik újszerűén ünnepélyessé ezeket a névadókat. S mire elkészül a „keresztelői" ebéd, hazatérnek az új emberkék, akiket hivatalosan is tagjává fogadott a falu, az ország. Kassa: A rohamosan fejlődő városban mind tevékenyebb munkát végez a VNB polgári ügyeket intéző bizottsága. Kassán naponta nem kevesebb, mint 10—12 újszülött gyarapítja a lakosok számát, s így évente négyezer kisbabát Írnak be az anyakönyvbe. Ha véletlenül keddi napon jár ott az ember, a városi nemzeti bizottság környékén fiatal mamákkal találkozhat, amint gyönyörűen felöltöztetett gyermekekkel mennek befelé. Margita Karlovská elnök és Václav Szkvarcovsky titkár irányításával egyre ünnepélyesebb jellegei öltenek a névadók. Az iskolák feSvonultatják úttörőiket, az üzemek sokszor saját zenekarukat, előadóikai küldik ide, hogy részt vegyenek az új állampolgárok köszöntésében. Legtöbbször nemcsak az apa, s az édesanya, de a szakszervezet képviselői is eljönnek, hogy gratuláljanak. Sajnos, előfordul, hogy az édesapa sem szakit magának időt arra, hogy feleségét, s gyermekét elkísérje, ilyenkor csak az édesanya ül ott, karján gyermekével. Nemcsak neki, a többi jelenlévő ünneplőnek is szomorú, s kellemetlen ez. Azért írom le ezeket a sorokat, hogy hozzátartozók, ismerősök, munkatársak — mindenki gondolkozzék el rajta, s ha teheti, segítsen örömtelibbé tenni az édesanyáknak, szülőknek a névadó napját! Iván Sándor A Magyaradi Állami Gazdaság dolgozói már ötször nyerték el a vándorzászlót. Az állattenyésztésben többnyire asszonyok dolgoznak. Volkovics Béláné és Letavay Paulina 1960-tól Szlovákia legjobb baromfigondozói közé tartoznak. Háromezer tyúkot gondoznak mélyalmozáson. Napi munkaidejük csak hat óra. Hetenként váltják egymást. A múlt évben egy tyúktól átlagosan 151 tojást adtak el. Az idei első félévben 120 tojást értek él tyúkonként. Tehát a tavalyi átlagot idén túllépik. Letavay Paulina már 16 éve járási és kerületi képviselőnő. Napi munkája mellett jut szabadidő kötelességeinek teljesítésére is. A hízómarhák gondozásánál Suba Anna 0,91 kg-o$ napi súlygyarapodást ér el 24 darabnál. A munkatervét 140 százalékra teljesiti. Szumerák Erzsébet, Cserba Ilona, Lübke Anna is figyelemre méltó eredményeket érnek el az állattenyésztésben. Belányi János pedagógus, Deménd
