Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-27 / 4. szám

„Jelezte, hogy jobbra kanyarodik és valóban jobbra is fordult. Értsék meg uraim, hogy ez nagyon meglepett...“ magyarázta egy sofőr néhány éve balesetének okát. Körülbelül húsz év telt el azóta, hogy szellemes tréfaként emlegették ezt a mondást Franciaországban.

Az az idő, amikor a női vezetők az anekdoták alanyát képezték, már a múlté.

„A statisztikát adatok bizonyítják, hogy a nők lelkiismeretét kevesebb súlyos baleset terheli, mint a férfiakét" — mondja Jean-Pierre Bauer úr, az egyesült biztosítók dokumentációs központjának dolgozója. „A biztosító társaságok díjszabásai kedvezményben részesítik a nőket. Tudják azt, hogy a 25 évnél fiatalabb férfiak tekinthetők a legveszélyesebbeknek? A 25 éven aluli nők biztosítást díjszabása a 25— 30 év közötti nőtlen és a 25 évnél fiatalabb nős férfiakéval egyenlő."

A társaság egészségügyi dolgozókat biztosító osztályának vezetője betekintést enged irataiba.

Az 1965-ös statisztikai kimutatások szerint tíz balesetet okozó sofőr közül kilenc volt férfi és csak egy nő. A közlekedési rendőrség ts figyelmeztet a szép nem számára igen hízelgő százalékarányra: tíz komoly kihágás közül — pl. meg nem engedett sebesség, távolság be nem tartása stb. — csak egyet követnek el nők. Ez az arányszám érvényesül a komolyabb megtorló intézkedéseknél ts. A hajtási engedélyeket visszavonó bizottság 1965-ben 107 súlyos esetet tárgyalt, ezek közül 106 férfiakat érintett.

A közlekedésügyi minisztérium közúti-forgalom osztályán dolgozó nők száma alapján azt hihetnénk, hogy ez kimondottan „nőt" ügyosztály. Renée Ltger asszony, osztályvezető-helyettes tevékenyen járult hozzá a közlekedési szabályzatok megreformálásához; azonban nem hajlandó véleményt mondani a kormánykerék mögött ülő férfiak és nők közötti különbségről. „Ahhoz az állításhoz, amely szerint a nők lelkiismeretét kevesebb baleset terheli" — mondja — „külön-külön kellene nyilvántartani a férfiak és a nők által megtett kilométereket. Ezt Franciaországban nem tesszük."

Amerika már rendelkezik ilyen statisztikai adatokkal. A rendőrségi kimutatások szerint 1963-ban minden

megtett tízezer mérföldön 268 balesetért a férfiak és 200 továbbiért a „gyengébb nem" a felelős.

Pszichoanalitikus a vezetők lelki magatartásáról

Charles Odter svájci orvos pszichoanalízissel próbálta megfejteni ezt a titkot. Azt a nézetet vallja, hogy a nők számára elsőrendű lelki regulátor a kormánykerék. Véleménye szerint a gépkocsivezetés felkelti a férfiak agresszivitását, a nőknél ez az érzés nem jelentkezik, mert már a vezetés önmagában is kellemes, örvendetes élmény. Amíg a férfi uralkodni akar az utakon, addtg a nő számára — már lényéből eredően ts — a vezetők közötti versengés minden formája idegen. Ösztöne megnyugtató elemként, egyensúlyozó tényezőként hat. Tekintettel van mások életére. Még akkor se feledkezik meg anyai felelősségéről, ha nincs is vele saját gyermeke. Es — még mindig a svájci orvos véleményét idézzük — tudat alatt utasait is ideiglenesen adoptált gyermekeinek tekinti.

Gyenge a kezük

Az autózással kapcsolatban van egy szakterület, ahová nőknek tilos a bejutás, ez a hajtási engedélyt kiadó vizsgáztató bizottság. 1966-ban egy volt vizsgáztató özvegye jelentkezett — oktatónak. Kérvényét elutasították. A hivatalos indokolás: a vtzsgáztató-ANDRÉ COUTIN

nak sokoldalúnak kell lennie, minden kategóriában kt kell próbálnia a jelentkezőt. A nőnek viszont ntncs olyan ereje, hogy szükség esetén kijavíthassa a hibás mozdulatot a kormánykeréknél. Es a nehéz teherautóknál az üléseknél van a motorház, a nőknek nem olyan hosszú a karjuk, hogy helyükről elérhessék a kormányt.

Az oktatók egyike betekintést enged a kulisszák mögé:

„Félünk, hogy egyes jelöltek nem bírnák ki, ha nő dobná ki őket a vizsgáról. Es megtörténhet az is, hogy a vizsgáztató egy-egy pofont kap ..

Az előrelátó bizottság volt harckocsi-vezetők, leszerelt pilóták és nyugdíjas tűzoltók közül választja az oktatókat.

— Az idősebb vizsgázóknál jellemzők a hiányosságok. A férfiak negyven éven túl már nemigen tanulnak vezetni, de igen sok az olyan nő, aki éppen ezekben az években kezdi el a tanulást... Néhány jellemző nehézség: nem szívesen pillantanak hátra a hátrálásoknál, az út közepén haladnak, nehogy beleütközzenek a leparkolt kocsiba. Mindenekelőtt — és ez a legfontosabb — rosszul állapítják meg a távolságot, és ha sorban kell haladniuk, annyi helyet foglalnak el, mtnt három férfi. Fiatal nőknél ez a probléma nem jelentkezik, és ugyanúgy vezetnek, mint a hasonló korú férfiak.

J|

Ki akarják érdemelni az „aranysarkantyűt“

A Gépkocsivezető-oktatók Nemzeti Szindikátusának elnöke, Maurice Moreau úr azt állítja, hogy az ún. „túlérzékenységgel" kapcsolatban inkább hallgassanak a férfiak.

„A vizsgákon gyakran látható falfehér férfi" — mondja. „Az értelmiségiek félnek a kormánynál, és az orvosokkal vagy írókkal gyakorta nehéz munkánk van a tanfolyamokon."

Hangsúlyozza a gyengébb nem előnyeit. A női tanulók fogékonyabbak és gyors haladást érnek el. A férfiak azt htszik, hogy a technika a vérükben van, hogy „kanállal ették a bölcsességet" és éppen ezért az oktatók tanácsai gyakorta az egyik fülükön be, a másikon ki. Nem jegyzik meg mindazt, amit az előadásokon megtanulhatnának.

„A nők komolyabban veszik a tanulást. Mivel a gépkocsivezetés őfelsége, a Férfi istent hivatása, ki akarják érdemelni az „aranysarkantyűt". Szorgalom és tanulékonyság — ez az ütőkártyájuk."

Amazonok a kormány mögött

„Elővigyázatosság, tehetség — jól van. De nem fárad-e el hamarább a nő, mint a hasonló korú férfivezetö?"

„Amikor a Le Mans-nál 24 órán át vezettem, valamicskét csak ki kellett bírnom" — mesélt a temperamentumos Suzanne Largeot (1937-ben Símca 1100-as kocsijával esős Időben bizonyos kategóriában az első lett], „A verseny után azonban újra a kormányhoz kellett ülnöm" — neveti el magát, „mert a férjem és a bátyám egész éjjel le sem hunyták a szemüket. (En talán igen?) Félájultak voltak a fáradtságtól, elbóbiskolták, és én még mindig „fit" voltam."

„A 24 óra a Le Mans-nál" verseny győztese valóban megérdemli a „volán mögötti amazon" elnevezést, ez a teljesítmény minden esetben a feminizmus győzelmeként ünnepelhető. 1903. május 24-én a Párizs—Madrtd-i gyilkos versenyben 25 CV Turcat—Mery kocsijával Camille du Gast az elsők között végzett, pedig útközben még egyik balesetet szenvedett versenytársának is segítséget nyújtott. A közvélemény hősként ünnepelte. Ma ilyen teljesítmény után mindenki levonná a következtetést: „Erre minden nő képes". Akkor azonban az emberek nem győztek csodálkozni: „Ez lehetetlenI No, jól nézünk kll Zörögnek a csontjai és férfi-teljesítményre képes!"

A férfi ereje és a nő tehetsége

A döntő szó kimondására a leghlvatottabb férfi a közúti forgalom biztonságát vizsgáló intézet igazgatója, Michel Roche úr. Az ő kezdeményezésére rendeznek az Intézetben „Női-vezető napokat" — tökéletesítő tanfolyamokat nők számára. Személyes tapasztalatai és szigorú vizsgálatai alapján az a meggyőződése, hogy a nőt vezetők megkülönböztetése hagyományos állításokon és szociálts jellegű Indítékokon alapszik és nem a nemek közötti élettant különbségeken.

„A nőt olyan sokáig távol tartotta ura és parancsolója a sportolási és üdülést lehetőségektől, hogy még mindig „alárendelt" lényként viselkedik".

„A nőknek nem kell félniük attól a pillanattól, amikor üt az igazság órája" — teszt még hozzá az elmondottakhoz Roche úr. „Egyént meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek el kell ismernie, hogy képességek szempontjából nincs semmi különbség a nők és a férfiak között."

LECTURES POUR TOURS, Párizs