Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-08-04 / 31. szám
A 70 éves FÁBRY ZOLTÄN köszöntése ^е ы 1 м 1 г^~ Egy termékeny élet Jussán küzd állhatatosan és tántorlthatatlanul az emberért és az emberségért... Az elszabadult barbarizmus, az „állat-hős Igék“ és az „ordas eszmék“ tombolása Idején sem alkuszik meg egy pillanatra sem. A vox humana elkötelezettjeként emberi és Írói tisztét az Ember és a Béke szolgálata Jelenti számára. Alig van íróember, aki korparancsként olyannyira a választott ügyre koncentrálna, mint ő, s aki nálánál Jobban gyűlölné a háború aljasságát és embertelenségét; s akinek Jobban szivén feküdne a béke sorsa, mint neki. Kegyetlenül nehéz évek, évtizedek után, alkotómunkája messzefénylő csúcsáról tekinthet ma vissza a megtett útra, és summázhatja a maga számára Is , öt évtizedes alkotómunkája Jutalmaként az élet Igazát: ez Jó mulatság, férfi munka voltl... V Mert kegyetlenül nehéz évek voltak ezek akkor Is, ha a stószl tisztító magány sok mindentől meg Is óvta, meg is őrizte ót. Egyet azonban — mind a mai napig — nem tudott neki kárpótlásként adni: a lélek nyugalmát, a megnyugvást, hogy az emberiség és a béke ügye biztosítva van, s hogy a hidak a világon mind felépültek, s nincs többé árok és veremásás I Művelt lapozgatva, tudós eszmélt, vádiratait olvasva, akaratlanul Is József Attila Jut az eszembe: „... Nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt.“ Az ember, az emberiség, az élet szeretete csendül ki minden sorából, ahogy az életszeretet tölti be stószl magányának hétköznapjait és ünnepnapjait Is. Az Igazi szeretet parancsát azonban csak az értheti meg a szavaiból, aki a haladásért, s a Jó ügyért való áldozatos harcot s a közösségért érzett mélységes felelősséget is tudatosítja. „Nacionalista szenvedélyek ellenére, nemzetiségi ellentmondásoktól körülvéve, a történelmi helyzet Ismeretének magaslatán látott mindent, ami összeköt, vitázott mindennel, ami szétválaszt. A földhözragadt nacionalista szemlélet ellenében és mindennel szembeszállva, ami történelmi Ítéletünket és a jelenre vonatkozó Ítéletünket elho„A híd: az ember. A híd: az emberség. Ahol ez nincs, ott árok van: embertelenség, gyűlölet, fanatizmus, ököl és barbarizmus. A híd megismerés, és megértés eredménye: a gondolat és a béke igaza és útja. Az árok: veremásás ... A hídon ember találkozik emberrel, az árkot ember ássa ember ellen. Népek, kultúrák közlekedési útja: a híd. A híd igaza megállapíthatatlan, az ív szépsége felülmúlhatatlan, mert a híd íve a terep és időt egybeölelő emberség reális konstrukciója." (Hidak és árkok) mályosltaná — szenvedélyes cikkekbe, tanulmányokba és könyvekbe sűrítette, amelyek hidat, pillért Jelentenek a Duna két partján élő népek kultúrája között.“ Az egy hazában éló népek kapcsolatában Ilyen minősítést adott Fábry Zoltán kiváló Ismerője Jura] Spitzer. Ezek a sorok azonban nemcsak a szomszéd népekkel való viszonyára alkalmazhatók, hanem rávilágítanak arra a mély, szocialista Internacionalizmusra is, mely áthatja, átforróslt- Ja mondanivalóját. Fábry Zoltán fiatalon, 18 éves korában ismerkedett meg az embert elaljasltó háború borzalmával. A volt rozsnyól gimnazista 1915-ben, a hazafias nacionalista mámortól elkábítva, önként jelentkezett a frontra, hogy aztán Itt érje öt az első, egy életre szóló csalódás. A háború borzalma és kegyetlen valósága nemcsak a hazafias Illúziókból józanltotta ki, hanem kiábrándította öt a régi világ táplálta eszmékből, ábrándokból Is. A „véres-ostoba feneségek“ tombolása döbbentette ót rá az élet valóságára, s kötelezte el a legnemesebb művészi célnak, a haladás, a szocializmus szolgálatának. A józanltó és kiábrándító élmény, a felismert Igazság azonban nemcsak eszmei elkötelezettséget Jelent a számára, hanem egyben emberszeretetének kiapadhatatlan forrását Is. A háborúban szerzett tüdóbaja miatt Stószra visszavonult Író humanizmusa az első köztársaság elnyomott magyar kisebbségének erőforrása. A húszas évek „embertrodalma“, ez a nehezen körülhatárolható szociális-humánus Irány — melynek Fábry az egyik vezéregyénisége —, az Irodalom küldetésének lényegét az emberért és a tömeg jobb életének kialakításáért vállalt feladatban látja. Az irodalomnak a kor parancsát kell teljesítenie — vallja Fábry, s merő harcban áll mindennel, mely ezt a parancsot nem tudatosítja. Kritikai tevékenységében Is ez az elv érvényesült. Érdemelt aligha csökkenti, ha megmondjuk azt Is, a társadalmi érdekek egyoldalú számonkérése Időnként túlzásokra is ragadtatta, melyeket későbbi Írásaiban ő maga Is beismert. Fábry első könyve a kárpátukrajnai riport, Az éhség legendája (1932) volt, melyet azonban elkoboztak. Ezt követte első esszégyűjteménye, a Korparancs (1934), majd 1937-ben a Fegyver s vitéz ellen című publicisztikai és irodalmi tárgyú cikkeinek gyűjteménye. A háború és az azt követő évek kényszerhallgatása utón 1955-ben Jelent meg A gondolat igaza, majd A béke igaza (1958). A Hidak és árkok című művét 1957-ben, a Palackposta című esszégyűjteményét pedig 1980-ban adják ki. Az Ember az embertelenségben című antifasiszta esszégyűjteményét (1982) a felszabadulás után Irodalmi fejlődésről szóló Írásai a Harmadvirágzás követi (1963). A Kúria, kvaterka, kultúra (1984) című művében pedig a két világháború közti irodalmi életet felölelő fontosabb Írásait adja közre. Tavaly látott napvilágot élete fő műve, az Európa elrablása, az Idén pedig, Valóságirodalom címmel a két világháború közt megjelent Írásaiból készült válogatás került az olvasóhoz. Művei értékelését illetően, ez a puszta felsorolásból is kitűnik, aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai magyar Irodalomról ma lényegesen újat mondani, anélkül, hogy gondolataink ne Fábryt találnák, — teljességgel lehetetlen. Ot évtizedes írói munkásságának, következetes, szilárd magatartásának alapja erkölcsi szilárdsága és tisztasága. A szellemiség minden terméke szilárd erkölcsi-etikai igények szerint mérettetik meg nála, s ez a tény eleve tiszteletet és megbecsülést parancsol. Olyan korban élt, amikor megbillentek, sőt gyakorlatilag értelmetlenné váltak az erkölcsi normák, magától értetődő tehát, hogy legfőbb mércéjét, a vox humánét Is a mély erkölcslség hatja át. „A vox humana — mondta két évvel ezelőtt egy beszélgetés során — szó és tett egyező valósága... magatartás — forma, állásfoglalás dolga. Erkölcsi kritérium, morális elsődlegesség. író, kritika, morális elkötelezettségének klkerülhetetlensőge. A szellem: erkölcsi“ A vox humana elkötelezettje emberi és írói tisztét teljesíti ki, amikor szellemi fegyverzete teljességével a korembertelenséget vétózza, Európa és a világ lelkllsmeretét a fasizmus veszélyére figyelmezteti. Az antifaslzmus magatartássá, korműfajjá lényegül nála. Az ember érdekében, a béke védelmében évtizedeken át tántorlthatatlanul küzd az embereszményt megcsúfoló aljasság, a fasizmus ellen. Bár közismert dolog, hogy sohasen volt kenyere az „egyéni érdek“ és „érdemszerzés“, mégis szinte megdöbbentő az a bátorsága, ahogy a faslzálódó Európában a fasizmust fogadja. Igazolásként egyetlen Idézetet: „A fasizmus a háború világnézete. Fegyveres világszemléletnek pozitív megnyilatkozása csak a háború lehet. A háború a fasizmus egyetlen, mindent eluraló realitása. Nélküle elképzelhetetlen. Nélküle semmire zsugorodna. Ez a gerince, lelke és Istene. Fasizmus háború nélkül éppoly elképzelhetetlen, mint a marha legelő nélkül, a patak víz nélkül, a részeg alkohol nélkül. Háború és emberi felelősség: ez a kapcsolat a fasizmusban Ismeretlen, érthetetlen... Rettenetes Isten a fasizmus istene, borzalmas vallás a fegyver imádata: vér és állat kéjelgö kinyilatkoztatása ez, az ember állattá vadltása, a szellem vérfertőzése." (Magyar Nap, 1938, szeptember 14.) S erre csak egy lehet a válasza: „Le a fasizmus háborújával! Ordítsatok, ébredjetek!“ Ez a rettenthetetlen magatartás — még ha a sors kegyeltje is volt — mindennél beszédesebben bizonyltja, Fábry helyét, emberi és Írói nagyságát. A nagy antifasiszta Íróknak — Thomas Mann, Brecht, Heinrich Mann, Solohov, Aragon, Eluard, Ehrenburg, Tucholsky, Hemingway, Capek, Fuölk, Novomesky, József Attila és Radnóti Miklós — méltó fegyvertársa. Hetvenedik születésnapján Thomas Mann szaval jutnak az eszünkbe: „Az Idő kincses ajándék, melyet azért adtak, hogy benne és általa okosabbak, Jobbak, érettebbek és tökéletesebbek legyünk.“ ... Az időt nem lehet becsapni. Az emberért, az emberségért való helytállás kalkulusa az 6 esetében csak a legmagasabb lehet. József Attilával együtt ő Is méltán vallhatja: „a való anyag teremtett minket, e szörnyű társadalom öntő formáiba löttyintve, forrón és szilajon, hogy helytálljunk az emberiségért az örök talajon.“ KöszöntJUk az Időt, a hetvenéves Fábry Zoltánt, s köszöntjük öt évtizedes alkotó munkájának szellemiségünket gazdagító „kincses ajándékát“, mellyel okosabbak, érettebbek és tökéletesebbek lettünk. Őszintén kívánjuk, hogy még sok éven át, teljes fegyverzetben szolgálja az ügyet, melynek egész életén át odaadó harcosa, s oltalmazója volt. FONOD ZOLTÁN
