Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-28 / 30. szám
mmsK A magyar vármegyék ós városok több kötetes enciklopédiájában még csak említést sem találunk róla. A történészek azonban hiteles adatokkal rendelkeznek a X. században élt csallóközi aranyászokróli sőt azt állítják, hogy már a kelták Is foglalkoztak ezen a vidéken aranymosással. A Duna menti falvak: Szop, Cslcsó, Kolozsnéma, Csallóközaranyos lakói azonban tudtak az aranyat rejtegető, vízmosásos helyekről. Régen Szap, mai nevén Palkovliovo lakói merészen azt állították, hogy a libalegelő agyagos földje alatt rejlő aranyért az egész Csallóközt meg lehetne venni. Komárom őslakól sokat emlegetik azt az Időt, amikor a volt tiszti pavilon építésekor, pár méterre a föld felszíne alatt, Igen dús aranytartalmú homokréteget találtak. Ma már mindez a múlté, de még él néhány aranymosó, aki ma, 70—80 éves korában Is emlegeti a Duna titkát. xx Plvoda Kálmán bácsi, a csallóközi arany titkát Ismerő „mohikánok" egyike, éppen ebéd utáni málnaszörpjét itta, amikor bekopogtunk kolozsnémal otthonának altalán. Arra kértük, ‘jöjjön velünk a Duna partjára, aranyat keresni. — Halászni, azt még szoktam, — mondta nevetve, — de aranyat már régen nem látott senki ezen a tájon. Pedig az én gyermekkoromban ... ... Fél évszázaddal ezelőtt a Duna menti falvak lakói nemcsak földművelésből és halászatból éltek. Az aranyászót, vagyis az aranymosás volt a mellékfoglalkozásuk. De nem mindenki értett ám ehhez az ősi mesterséghez! Gyakorlat, kézügyesség kellett hozzá és főképpen aranylelő helyek kereséséhez szükséges hetedik érzék. Minden faluban csak néhány család foglalkozott aranymosással, és ez a mesterség apáról fiúra szállt. A legnehezebb volt az aranyat tartalmazó zátonyt meglelni, ezt a tudományt senkinek el nem árulták. Őrizték, mint a család legféltettebb titkát. Az aranymosók már tlz-tizenkét éves fiúkat Is magukkal vitték kincskereső útjukra és tanították őket az aranykeresés titkára. Tavasszal és őszszel, amikor a viz leapadt és homokzátonyt hagyott maga után, kezdődött az aranymosók évadja. Két-három hétre Is elmentek otthonról. Nádból kunyhót építettek, és kora hajnaltól késő éjszakáig dolgoztak. Nem volt ez Kalifornia, nem Is a kincskeresés hajtotta őket, hanem a kényszer. Az uradalmi nagybirtokokon nyáron akadt ugyan munka, de aratás után csak a halászat és az aranymosás maradt. Az egyik legismertebb aranymosók közé tartozott a szapi Berecz család. Az öreg Itt csónakázott a fiával esténként a Keszeg-zátony körül, de a csicsóiak is gyakran látták. Berecz Vince, az utolsó szapi aranymosó A Szlovák Nemzeti Múzeum gyűjteményéből Pivoda Kálmán bácsi, a múlt élő krónikása Hosszú nyelű falapáttal kereste a legtöbb aranyat tartalmazó helyeket. Ha a lapát belső, égetett felére 20—25 aranyszemcse tapadt, felállította ferde aranymosó padját, fáradhatatlanul szórta a szitára az aranyszemcsés kavicsot, és fából készült nagy merőkanállal öntőgette rá a vizet A kimosott homok lecsurgott a posztóval bevont padkán és az apró aranyszemcsék beletapadtak a posztóba. Innen az aranyport pléhtányérba söpörte, majd otthon vas merőkanálban kiolvasztotta. — Kálmán bácsi, maga sose mosott aranyatt — Én már a kolozsnémai Aranymosó üzem dolgozója voltam. Mert igen híres veit ám valamikor a mi falunk. Itt a Duna partján 20—30 uszály horgonyozott az öreg halászcsárda előtt. Kikötőhely volt. Kolozsnéma és lakói inkább a halász- és a, hajósmesterséget választották. Az aranyászok ideje lassan lejárt, mert az aranymosáshoz engedély kellett. 1934-ben azonban Dr. Bohuslav Stoces bányamérnök vezetésével ismét megkezdődtek az ásatások és úgy látszik sikerrel„ mert nemsokára 38 km2 területen megkezdték az arany kitermelését. Itt a falu alatt és a Keszegzátonynál hatalmas kotrógépek túrták az aranyföldet. 1934-től én is itt dolgoztam az üzemnél vagy hetven falubelimmel. Később az üzem egyre bővült, mig Tezarstvo Auria Prága név alatt részvénytársasággá fejlődött. Az Itt kiolvasztott első aranyból T. G. Masaryk elnöknek készült gyűrű. Sok külföldi mérnök, — orosz, holland, jugoszláv dolgozott a laboratóriumokban. A legjobban Litvinov orosz mérnököt szerettük, vidám, közvetlen ember volt, aki a legnagyobb télben is megfürdött a Dunában. Szívesen dolgoztunk az arany-üzemben. Kétszer annyit kerestünk, mint a mezőgazdaságban dolgozók. Igaz, hogy tíz kilométert is gyalogoltunk naponta a munkahelyre és ha kellett, többet is dolgoztunk napi nyolc óránál. Ez volt az utolsó aranymosás a Duna partján. Aki még él közülük, szívesen el-ellátogat az öreg folyóhoz. Az emlékekkel visszatér ifjúságuk egy-egy már majdnem feledésbe merült korszaka. Aranyat mostak, de aranygyűrű sose került az ujjúkra. Egy se gazdagodott meg közülük, mert úgy volt az igaz, ahogy a. régi csallóközi halászvers tartja: Sokat fárad a vadász, Ritkán száraz a halász, Mindig rongyos az aranyász. VARGA MAGDA Az utolsó páciens Is elhagyta a rendelőt, de Dr. Dogosl Gizella fogorvosnak, az érsekújvári Járás stomatológusónak ezzel még nem ért véget a munkaideje. Asztalhoz ült, hogy jelentést írjon a kerületi stomatoláglai intézetnek. Eközben zavartuk meg, hogy érdeklődjünk, ml újság a nőszövetségben, nert ő a Járási nőszövetség elnöke. — Mindjárt Itt lesz Rybaniíné, a nőszövetség járási titkára. Most jött viszsza a nők országos kongresszusáról. Fél ára múlva megérkezett a titkárnő, s együtt Indultunk el Dogosiékhoz. — Ugyanis nincs még Irodahelyiségünk, a járási nemzeti bizottságtól majd »*, « n6ss0vele6g JárSsI bliottságának lálkoinak, hogy a legégetőbb probléegyelőre a togorvoii rendelő, vagy Dn»a. Г. e.ikll kapunk, de jelenleg még tatarozzák — magyarázta Rybanióová Zlata titkárnő, Uogosiék lakosának kellemes hűvösében. A járási nőszövetség vezetőinek nem a helyiséghiány a legnagyobb problémája. Nagyobb gondot okoz a kitűzött feladatok mlelóDbi megoldása, mert ahogy a titkárnő mondotta, rövid a határidő. — Most is kintről Jövök — a nők szocialista Iskoláját szervezzük. Ma szerencsém volt, a járási nemzeti bizottság autójával hét faluban tettük meg az előkészületeket. De ha vonattal megyek, csak egy-két faluban tudom elintézni. Sok időt vesz Igénybe az utazgatás. Közben egy kötegre való papírt, iratokat rak ki az asztolra. Köztük van az egész évi munkatervük, a már elintézett ügyekről szóló jegyzőkönyvek, jelentések a falusi gyűlésekről s néhány szociális problémát tartalmazó levél. Egyikükben sokgyermekes anya kéri segítségüket családi gondjai miatt, másutt -idősebb asszony szociális segélyének elintézéséhez van közbejárásukra szükség. Tárgyilagosan mérlegelik mit tehetnek, hogyan segíthetnek. Segíteni akarásukat az is befolyásolja, hogy anyák. Mindkettő három gyermek anyja. S ezért örülnek mindketten annak az ígéretes beszámolónak, amit Lenárt elvtárs mondott el a prágai kongreszszuson a nők jelenlegi problémáiról és helyzetük megjavításáról. Dr. Dogosinétól a családjogi problémákkal kapcsolatban felsőbb fórumokon is sokszor kérnek véleményt. A mai postával is érkezett egy kérés, hogy fejtse ki véleményét a nők anyasági F. Spácil felv. szabadságának meghosszabbításával kapcsolatban. — Hogy mit válaszolok, azt még jobban meg kell fontolnom, de úgy látom, a gyermeknevelés és a jobb, békésebb családi élet szempontjából Is szükséges volna, hogy a nőnek több ideje jusson a családjára, de ne úgy, hogy a pihenésre szánt Időből kelljen azt elvennie. A nőszövetség elnöke s titkára úgy segít egymásnak, hogy amíg Rybanicné a falvakat járja, Dr. Dogoslné a rendelőjében intéz el egyes dolgokat, hiszen hozzá a járás minden falujából járnak. De azért szerdán ő is útnak Indul. Ml Udvardra mentünk ki ezen a szerdán. Az udvardl nőszövetség elnökét, Németh Gizellát a munkahelyén találtuk. A szövetkezet dohánytermesztő csoportjának dolgozója. — Csakhogy végre ránk is gondolnak mór a Nő szerkesztőségében I — fogadott örömei, ml Is szeretnénk már olvasni magunkról, hiszen Udvardon sok előfizetője van a Nőnek. — Bennünket nemcsak az újságírók, hanem a szövetkezet vezetői is elhanyagolnak! — De más panaszuk is van: — Amióta nőszövetség vagyunk, nincs egy fillérünk sem, nincs ahol kulturális tevékenységet végezzünk, pedig abból kellene bevételre szert tennünk. Udvardon három évvel ezelőtt lebontották a kultúrházat, most épül a szövetkezeti klub, ott kap majd helyet a nőszövetség is, hogy dolgozhasson. Persze azért addig sem várnak ölbe tett kézzel. Rendbe tették az óvoda környékét, ősszel tanfolyam létesítését tervezik. Jó lenne azért ha a HNB-vel megbeszélnék, mi lenne a legcélravezetőbb, hogy ne szűkölködjenek anyagiakban. Hátha segítenek, hiszen 'eddig is jól együttműködtek, s találnak munka- és kereseti forrást. Eddig Is úgy tudtuk, hogy ügyesek, leleményesek. Biztosan azok lesznek ezután is. Hiszen az új nőszövetség nemcsak kötelességeiket, hanem lehetőségeiket is gyarapítja. Konvicska Elvira © 1Л => N un un LU OC © о ж
