Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-07-28 / 30. szám

*u ■§. m it I — Mit tart nagyobb »ikernek, a bajnoki címet, vagy azt, hogy részt vehetett a világ­­bajnokságon? — Sem az egyiket, sem a másikat. Arra vagyok büszke, hogy C 205-ös gépemmel a Magas-Tótra fölött 8725 méter magas­ságot értem el. — A légi akrobácló a földről elég ve­szélyesnek látszik. Mondja nem szokott néha repülés közben félni? — Az ember bízik a gépben. Közel 10 éve repülök. Az elmúlt évig nem volt kényszer­­leszállásom, tavaly viszont volt három. Egyszerűen leállt a motor és mivel a légi akrobációhoz nem viszünk telepet, nem lehetett beindítani, kénytelen voltam le­­szállni — motor nélkül. Ezt Is lehet, minden akrobatának meg kellene tanul­nia. Szóval: nincs félelem, a gép azt teszi, amit én akarok és ebben annyira hiszek, hogy még életbiztosítást sem kötöttem, — Tudjuk, hogy szeretett volna a kon­zervatóriumba kerülni, Érdekelte a harmo­nika, de a motor győzött. Hasznát veszi jó zenei hallásának? — Természetesen. Hallom a motor mun­káját, A szokástól eltérően, nem teszek vattát a fülembe, pedig így erősebb a dü­börgés, de .úgy Ismerem a gép „melódiá­ját", mint egy öreg szerelő. — A légi akrobatának sokat kell tudnia a gépről? — Nem tudom, hogy a „sok" mit jelent. Minden évben részesülünk elméleti és gya­korlati továbbképzésben. Ez egyrészt repü­lés, másrészt — tudomány: aerodinamika, meteorológia, navigáció, repülési előírá­sok, gépszerkesztés és műszer-tan. — Azt mondják, hogy hazai versenyzőink erősen használt gépeken gyakorolnak, a jobbakat pedig exportáljuk. Igaz ez? — Sajnos — Igenl Mi még nem kaptunk új gépeket, holott azokon a gyakorlatok is igényesebbek lehetnének. A különbség olyan, mintha éles vagy tompa késsel vágunk kenyeret. Sokszor például olyan volt a helyzet, hogy kilencen voltunk a csapatban, de csak hat gépünk volt. Az „átnyergelés“ pedig nem használ. — Milyen a légi akrobáció jövője? — Nem nagyon biztató. Évről évre keve­sebben vesznek részt a szlovákiai bajnok­ságokon és az aeroklubok anyagi nehéz­ségekkel küzdenek, ezért néha 300 koro­nás tagdíjat kell fizetni és egy óra repülés 100 koronába kerül. KI bírja ezt? — Kap valami Jutalmat azért, hogy az életét kockáztatja és — egyáltalán: miért repül? — Elég különös kérdés. A sportolásért, a versenyekért nem kapok semmit. Meg­fizetik az útiköltséget, az étkezést és szál­lást, ez minden. Valóban amatőrök va­gyunk. Miért repülök? Mert repülés nélkül már el sem tudom képzelni az életet. Mert repülés után minden jobban sikerül, a munkahelyen, otthon, a kertben — egy­szóval: ez a szenvedélyem. — Mik a további tervei? — Szeptember 9-én az ostravai országos verseny, közben fellépek a trenőfni, mar­tini, prievldzal és ruzomberoki repülő­napokon és készülök a Jövő évi magde­­burgi világbajnokságra. Milyen kérdést tenne fel önmagának? Nem kérdeznék, hanem Inkább egy vágyamat szeretném elmondani. Milyen szép lenne, ha megalakíthatnánk egy szlo­vákiai női hármast. Azután az is jó lenne, ha időnként lehetőség nyílna az összpon­tosításra, hiszen az ember a versenyeken nem tudja kijavítani a hibáit, és hogy mit szeretnék még? Egészségetl Mert az min­den siker, minden eredmény alapja.- IM -г ВЕТКА KAPUSTOVA, a nitrai Aeroklub tagja, új fejezetet nyitott a légi akrobáció történetében: kiszorítván a férfiakat, ő lett a szlovákiai bajnok. Már gyermekkorában az volt a híre, hogy ördöngös kislány s mivel három bátyja autószerelő, a motor szeretete szinte családi vonás. Először kerékpározott, majd motorkerékpáros babérokra áhítozott — aztán megjelent a repülőtéren. Még egy gyermekkori élmény: kilencéves korában az iskolában megkérdezték, hogy mi akar lenni. Gondolkodás nélkül válaszolta: pilóta. Az egész osztály nevetett. Tizenhét éves korában kezdte a vitorlázó repülést és 1959-ben már a motoros gyakorlatot is be­fejezte. Tavaly a moszkvai világbajnokságon a nők között világviszonylatban a tizedik he­lyen végzett, az idén pedig Kassán megsze­rezte a szlovákiai bajnoki címet. Egyébként a nitrai katonai parancsnokságon dolgozik és az Aeroklub titkára. Asszonyára talált Tavaly nyáron elsőrendű társadalmi esemény hire jár­ta be a világot: az ötvenéves hollywoodi énekes, színész és filmvállalkozó, Frank Sinatra házasságot kötött a 21 eszten­dős Mia Farrowval, Maureen O'Sullivan, népszerű fllmszi­­nésznő lányával. Alig néhány hónappal az »évszázad esküvője* után egész Hollywood arról be­szélt, hogy Sinatra és Mia Farrow házassága nem lesz hosszú életű. Ezúttal azonban nem arról volt szó, — mint azt általában hangoztatni szokták — hogy Frank meg­unta feleségét. Ellenkezőleg, az a hír járta, hogy a fiatal­asszony nem tudja elviselni férje őrült féltékenységét. Az állítás bizonyítékául szo­­gált, hogy Mia Farrow sikeres szereplése ellenére, férje kí­vánságára, abbahagyta a fil­mezést. Kénytelen elkísérni Slnatrát a hangfelvételeire és mint statiszta részt vesz a sajtóértekezletein is. A kiván­csi újságíróknak a közelmúlt­ban bánatosan jelentette ki: — Művészi terveimet pillanat­nyilag a szögre akasztottam. Aki Miát közelebbről ismer­te, biztos volt benne, hqgy hamarosan lerázza magáról a bilincset. Miát kilencéves korában féloldali gyermekbénulás súj­totta. Határtalan élniakarása — amely részben elősegítette gyógyulását is — az orvoso­kat csodálattal töltötte el. Knock out ■ férfiaknak — nem a ringben, hanem a levegőben! — Férfiak vélekedtek így Betka Kapustová győzelméről Azóta Mia minden elképzelé­sét ilyen erős akarattal ke­resztülvitte. Igaz, előnyt jelen­tett számára, hogy édesany­jának, a népszerű művésznő­nek, és apjának John Farrow­­nak, az ismert filmrendezőnek számtalan nagybefolyású ba­rátja volt Hollywoodban. Miá­­nak egyetlen életcélja volt: jó filmszinésznő lenni, akire jelentős szerepeket bíznak. Tizenhét éves korában lé­pett először színpadra Los Angelesben. Egy közepes, nem sokatmondó szereppel bízták meg, melyet Mia olyan kitűnően oldott meg, hogy felvillanyozta a szakembere­ket. Az egyik amerikai tele­víziós társaság megbízottja kereste fel, hamarosan meg­kötötték a szerződést és Mia az elkövetkező hónapokban már a «Payton Place* TV-so­­rozat főszerepét alakította ki­robbanó sikerrel. A televíziós társaságok igazgatói eljártak a stúdióba, hogy forgatás közben, saját szemükkel lás­sák Miát, a színész fenomént. Egy szép napon megjelent Frank Sinatra, az énekes és pénzmógnás. Úgy jött, mint a család régi jóbarátja azok­ból az időkből, amikor Mau­reen O'Sullivan Hollywood­ban aratta legnagyobb sike­reit. Rosalinda Russel, aki je­len volt, amikor Sinatra meg­kérte Mia kezét, így nyilatko­zott: Frankie az első pillanat­ban lángra lobbant. Rövide­sen megtartották az esküvőt Las Vegasban. A krízis a tizenharmadik mézeshét után jelentkezett. Egyes szavahihető tanúk a saját szemükkel látták, hogy a házastársak alaposan hely­benhagyták egymást. A válás már csak egy hajszálon füg­gött, amikor váratlan fordulat állt be. Mia és Frankie — mint boldog házasok — kéz a kézben mutatkoztak a fény­képészek előtt. Frankie, életé­ben először, kapitulált a há­zasságban. Feleségének meg­fogadta, hoqy soha többé nem lesz féltékeny, sőt, mi több, beleegyezett, hogy Mia Angliába utazzon, ahol újra a felvevőgép elé áll. (A. P.)

Next

/
Thumbnails
Contents