Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-20 / 3. szám
egy nőt, elbújtatta, aztán amikor a búvóhelyre ment érte ... a jegygyűrűvel ... — jegygyűrűvel? — Azám, haha, mikor vitte a gyűrűt, sehol senki. — Géza? Igaz ez? — Igaz, persze, hogy igazi De nem Igyl — Ne beszélj bolondotI Csakis egyféle tgazság van. — Egyféle? — Persze — helyeselt Goórné a vendégnek —, az Igazság nem lehet kétféle. Ezt még a vallás ts mondja. — Vallás — emelte két kezét egyszerre Géza. — Hát tessék Idefigyelni, anyuci. Amikor ml együtt voltunk, a kezdet kezdetén a határrendőrségnél, éppen akkor volt az, hogy a folkszbundisták szökdöstek visszafelé. Jött az anyjával Schmidt Bettiké ts, egy édes, szőke kis galamb. Nagyon megszerettem. Mondta ts, nem voltak ők soha bundlsták. Egyik este a Steiner nevű századosunk megparancsolta: „Schmidt Erzsébet este kilenckor a fogdából előáll szobát takarítana" Őnála. Tudta mindenki, hogy mit jelent ez. Szobára. Este ktlenckor. De megtagadni nem merte volna senkt. Оду negyed tízkor tudtam meg. Még nem feküdtem le. Odaálltam az ajtó mellé, s amikor Bettiké stkoltoznt kezdett, becsöngettem. A sikoltozás megszűnt, az ajtó megnyílt nemsokára, s ott állt Steiner gatyában. ö, most már Köves Rudi. Lekevertem neki két frászt. És Bettit elvittem. Akkor ebből semmi nem lett, csak jó másfél hét múlva, hogy a lányt anyjostúl megszöktettem. Csak én tudtam, hová mennek, senki más. Hogy hová tettem őket. Teljesen megfeledkeztek róla, hogy Juliska hallgatódzlk. Köves töltött. — Na, mondjad csak, öregeml Látom diszkrét fiú vagy. Mondjad csak, de pontosan, hogy mi következett ezután. — Ml? Hát én tudtam, hogy szabálytalan. De az ember olyankor nem törődik a szabállyal. — Hanem mivel? Hanem mivel? — Azzal, amit elhatároztam. — Te mit határoztál? Gyűrűt? — Azt. Goórnét most már nem mulattatta a dolog. — Gézám ezt nem kellett volna. — Igazság csak egyféle van, anyucit — De amikor odamentéi, odamentéi a gyűrűvel, a gyűrűvel... — örvendett Köves. — Sehol senki. — Dehogy senki, de tudod. Ennivalót, pénzt vittem nekik s Bettiké nagyon kedves volt. — Csak kedves?- Meg aranyos.- Aranyos? A haja! Szép arany-haja volt. — Gézám ezt nem kellene — sajnálkozott anyuci s a konyhaajtó felé próbált pillogni. — De hát, anyuci, ami igaz, igaz. Az igazság csak egyféle. Tetszett is mondani — De akkor, akkor, akkor mit mondtál a rejtekhelyen koma! — Mtt mondtam, mit mondtam: egy hónap múlva jövök a gyűrűvel. Köves kacagott, a térdét verte nagy jókedvében. — Mondjad csak! Mondjad! és töltött és ittak. Goórné a nevető embert nézte. Goór egy vastag, kopott fekete könyvvel Ismét megjelent a tornácon, mintha verekedni vagy prédikálni akarna. De Köves nem láthatta, mert háttal ült. Az asszony meg csak intett: — Ne most, atyus, ne mostan! S Goór eltűnt. — Mondjad csak! Mondjad! A gyűrűt! — Egy hónap múlva jövök a gyűrűvelI Köves ennél mulatságosabbat nem hallott még soha életében. — Talán még a lakbérüket is kifizetted! — Ki én, fél évre előre. Forintban! Mert akkor jött be a forint. — Előre?! — Előre, fél évre! — Mennyit töltöttek ki? A lakásból! — Két hónapot. Talán még annyit sem! — Talán még annyit se... Az asszony, az anyós, a nagymama nem értette a mulatságot. Most már nem Is szólt közbe, hogy „ne Gézám, ne!" — Mindjárt az elején láttam, hogy az anyja nem nagyon szível. — Csak az anyja? Csak az anyja? — Rudikám, kérlek szépen, ne sértegess! — Hogy hogy ne sértegesselek?! — Kérlek szépen, akkor fiatal voltam és becsületszavamra, szép ts. Ettől aztán már a bor is kibuggyant a vendég szájából, olyan jó vicc volt. Akkor sápadt szelíd arcával, két karja alatt egy-egy fiacskájával kilépett a konyhából Juliska, szemében könny rezgeti. Köves nagysokára tétován felállt, meghajolt, majd visszazökkent. — Kézcsókolom. Juliska ts biccentett. Maid amikor teljes lett a hallgatás, az asztalon párázó tésztástálra mutatott: — Fogyassza, használják. Gudulics csak a többesszámtól tért magához. — Juliska! Juliska! — Nem fejezted be. Mi történt azután? Az asszony érdeklődése fagyasztó volt. és nagyon szomorú. Gudulics komolyan fogadta a kérdést. — Azután? Akkor adtam én rá magamat, hogy megkeressem, ki volt az apám. — Az apád? — Hát nem meséltem neked — fordult Köveshez. — Dehogynem. Azóta Is bánt, hogy nem tudom, ki az apám és az egész ... egész életem biztosan másképpen alakult volna, ha tudom, milyen embertől származom. Juliska elkezdett zokogni, előbb két fiába kapaszkodott, aztán tenyerébe hajtva arcát, rázkódott egész testében. — Mi az? Mi az? — Mit mondtál neki! — kiáltott, szinte rikácsolt Goórné. — Mit? — állt fel, hogy segítsen a dolgon. — Mit mondtam? — Hogy az egész életed másképpen ... — Én? — S ütötte a mellét. — Én nem rátok gondoltam! A gyerekek is sírnt kezdtek. — Itt dögöljek meg, ha rátok gondoltam. Ütötte, verte magát. S gyér haját is markolászta. — Itt pusztuljak el, Itt égjek el! Köves megéhezett, messziről hallgatta az átkozódást, hájas tészta után nyúlt. Az párázott az asztalon. Forrón tették oda az elébb. Még meleg volt. Juliska fülét betapasztva, fejét rázta, úgy tagolta az átkozódást, majd váratlanul szétnyitotta kezét, s megfogta Köves zubbonya ujját. — Ez az ember soha nem verekedett életében. Falat-kenyér, de az Idén már négyszer pofozkodott egy lotyó miatt! — folytatjuk -A gyermek lábbelije AA_ amikor a szülők mindent megtesznek gyermekük helyes táplálkozása, öltöztetése érdekében, sajnos, arra nem fordítanak kellő gondot, hogy egészségügyi szempontból megfelelő lábbelit viseljenek. A szűk vagy túlságosan nagy, rossz formájú cipő a láb eltorzulásához, feltöréséhez vezet. Csupán a bratislavai járás 3—14 éves fiataljai egyharmadának lábán fellelhető a deformáció különféle jele. Ez pedig a nem megfelelő lábbeli viselésének a következménye. Némely üzemünk, az orvosi testület tiltakozása ellenére, tovább gyártja a divatos, de egészségügyi szempontból kifogásolható lábbelit, mert azok a keresettek, míg a megfelelőket nem vásárolják. Milyen cipőt, lábbelit hordjon a gyermek? Iskolába legjobb az erős félcipő, vagy egészcipő, elég széles orral és nem több, mint 4 cm-es sarokkal. Csak ez ad szilárd támpontot a lábnak, nem formátlanodik el hosszabb viselés után sem és védi a lábat a kemény padlótól. Most egyre több a műanyag lábbeli, ez divatos ugyan, de egészségügyi szempontból legjobb a bőrcipő. Sok iskolában elterjedt szokás, hogy a gyermekek átöltöznek, cipőt váltanak. Tornacipőt, papucsot vesznek fel. Határozottan el kell utasítanunk ezeknek huzamosabb viselését. Igaz, hogy aránylag olcsók, nem adnak azonban megfelelő támasztékot a lábaknak és így elősegítik a lúdtalp képződését. Mivel zártak, megakadályozzák a láb párolgását és penészképződést okozhatnak. A tornacipő sportolásra való, rövidebb idejű használatra. A puha, házi papucsot pedig alvás előtt húzzuk csak a lábunkra! Ha már lábbelit váltanak gyermekeink, legalkalmasabb erre a célra a szandál. Kényelmes, aránylag olcsó, szellős, szabadon mozognak benne a lábujjak. Télen sincs akadálya, hogy fűtött tanteremben, meleg harisnyával viseljék. Nyáron legjobb a fapapucs, amelynek egyszerű a felépítése. A fatalpon bőr, vagy műanyagszíj van, amely átkarolja a lábfejet és járás közben szükségessé teszi a lábujjak görcsös összehúzását. Ennek a gyakorlatnak előnyös hatása van a lábak normális funkciójának fejlesztésére. Megállapították, hogy fapapucsban a láb harisnya nélkül Is melegebb, mint tornavagy más cipőben harisnyával, A vérkeringés ebben szabadabb, frissebb, különösen az apró láblzmok működésében. Ajánlatos az ún. vietnami papucs viselése is, és a többi szandálé, amelyeknél a szíjak az első és a második lábujj között mennek át. Természetesen, a szandál se legyen túl kicsi, vagy túl nagy. Ne viseljen azonban a gyermek gumitalpú, vagy gumllábbelit. Ha elkerülhetetlen, akkor is csak rövid Ideig, amíg vizes helyen, nedves környezetben tartózkodik. A serdülő lányok csak tánchoz, vagy társaságba hordjanak tűsarkú cipőt, semmi esetre se iskolába, egész napos viselésre. Ez nemcsak a lábukat deformálja, hanem kihatással lehet egész szervezetük fejlődésére Is. A lábak megbetegedésének száma egyre növekszik, ebből arra következtethetünk, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk gondozásukra, ápolásukra. Magától értetődik, hogy ezt már kicsiny gyermekeinknél kell elkezdenünk, Ne hanyagoljuk el a láb higiéniájátI Az egész napi megterhelés után a láb kívánja az üdítő fürdőt és a masszázst. Hányszor mossuk meg naponta a kezünket — és mikor veszünk lábfürdőt? Az iskolai életmód, a hosszan tartó üldögélés ellensúlyozására — gondoskodni kell a lábak gimnasztikájáról és megfelelő sportolásról — mert ülés közben a lábak nem mozognak — ezt ellensúlyozni kell. Ott nem okoz különösebb gondot, ahol a gyermekek szabadban mozoghatnak, mezítláb járhatnak. A városban ezt sporttal, masszázszsal helyettesíthetjük. Gyermekeink helyes fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a lábbeli megválasztásának, a lábápolásnak. Törődjünk tehát többet gyermekeink lábával Isi MUDr. 0. Vári Minden olvasónk egy új előfizetőt! 1967. január 1-től előfizetői versenyt indítunk olvasóink körében. Aki egy új előfizetőt szerez és a postabélyegzővel igazolt szelvényt március 8-ig beküldi szerkesztőségünkbe, részese lesz a tárgyi jutalomsorsolásnak, melyre ez év márciusában kerül sor. 1 díj: Villany-hűtőszekrény 2 díj: Mixer 3 díj: Villany-kávédarálá 4 díj: Villany-hajszárító és 20 értékes könyvjutalom MEGRENDELŐLAP há 1-töl megrendelem 1 évre 196..... év ................ a Nő képes hetilapot. Az esedékes előfizetési díjat (1 évre 52.— Kős, Magyarországon 90.— Frt.) a nyugtával jelentkező Dostásnál fizetem. Név: Cím: 1968 év t■ s hú. Az előfizető al&lráse. A posta tgazolása p. h.
