Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-07 / 27. szám
Már a négyéves gyerek is tudja, hogy ez az egyenlet matematikailag nem helyes. Az idei libereci kiállítás rendezői mégis ezt választották jelképül. Ha az egyenlet helyessége matematikailag kifogásolható is, az ő mondanivalójukat nagyszerűen kifejezi. Az egyenlet titka: Egy kiállítás Liberecben, plusz egy kiállítás Jablonecben, egyenlő egy napi látogatással. Vagyis egy nap alatt mindkét kiállítást kényelmesen végignézheti a látogató. MIKOR?.. Az idei Libereci Vásárral egybekötött kiállítás július 15-től agusztus 6-ig tart. Az előző évekkel szemben legnagyobb újdonsága, hogy a 80 000 m2 kiállítási területhez — ebből 12 000 m2 tető alatt — 3000 m2-rel Jablonec is hozzákapcsolódik. Ezzel a Libereci Vásárnak Csehszlovákiában második legnagyobb kiállítási területe lesz. KIK? Naponta 15 ezer látogatót várnak a kiállítás rendezői. Kik látogatják a kiállítást? A múlt évben készült statisztika azt mutatja, hogy a látogatók 51 százaléka nő s ezeknek nagyobb része 30 évnél fiatalabb. Egyébként a vendégek 96 százaléka 50 éven aluli. A kiállítás közkedveltségét bizonyítja, hogy tavaly a látogatók 24 százaléka másodszor és 51 százaléka több éve felkeresi a rendezvényt. MIT? A „Liberec 67 — Jablonec 67" vásárral összekötött kiállításon az egyes üzemek legjobb és legújabb áruival ismerkedhetünk meg, ami a textilt, készruhát, kötött árukat, cipőt, divatékszert, üveget, kerámikát, porcelánt stb. illeti. A rendezők minden évben más formában igyekeznek megszervezni a kiállítást. Tavaly például az egyes pavilonokban a tavasz, nyár, ősz, télnek megfelelően volt az áru elhelyezve. Az idei kiállítás tervezője, Jindrich Santar, Klement Gottwald államdíjas, tervező- és képzőművészek csoportjának segítségével. A kiállítás tulajdonképpen három részből áll. Az első jelszava: a „Társadalom és divat". Itt valamennyi vállalatot képviseli valamelyik üzeme. A külföldi áruk közül megtalálhatjuk a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország gyártmányait. A második részben az utolsó száz év jellegzetesebb művészi irányzatainak, a realizmusnak, impresszionizmusnak, naiv művészetnek megfelelően berendezett pavilonokban mutatják be a divat fejlődését. Az op-art stílusú pavilon bizonyára a fiatalok tetszését nyeri meg a legjobban. A bőr- és kötöttáruk egész sora csalogatja ide a látogatókat. A pavilon érdekességei közé tartoznak az életnagyságú fényképaktok. A harmadik, vagyis az utolsó rész, 1968 divatját mutatja be. Akik már elfáradtak a sok járástól, megpihenhetnek a virágos parkokban, megnézhetik a divatbemutatót, esetleg végighallgathatnak egy jó kulturális műsort. Naponta felváltva szerepelnek a prágai Rokokó színház tagjai, W. Matuska, K. Gott, H. Vondrácková, V. Neckár, J. Bohdalová, Gustav Brom zenekara és még sokan mások. MENNYIT?... Ki tudná megállni, hogy a rengeteg szebbnél-szebb áru megtekintése után üres kézzel távozzon a kiállításról? Éppen ezért a kiállítás rendezői gondoltak a vásárlókra is. A múlt évben például 85 millió korona bevétel származott az eladott áruból. Tavaly még minden üzem maga adta el az áruját s így a vásárlónak sokat kellett járnia, amíg kiválasztotta a megfelelőt. Idén módosítottak ezen, mondván: a vásárlónak teljesen mindegy, melyik üzem termékét kapja, csak jó minőségű, és a követelményeknek megfelelő legyen. Ezért most külön árulják majd a textilt, a készruhát, a kötöttárut, kozmetikai dolgokat, bútort stb. Mi mindenben válogathatunk? Csak egy párat említek meg a sok közül: női fürdőruha, női és férfi nyloningek Jugoszláviából, női bánion pulóverek a Német Szövetségi Köztársaságból, 130 ezer pár női, férfi- és gyermekcipő — köztük osztrák, olasz, holland és jugoszláv is. Nem hiányzik majd a különböző háztartási szükségletre szánt üveg, porcelán, plasztikus anyag stb. sem. És ha a pénztárcánk tartalma kevésnek bizonyül — akkor sem kell elkeseredni, utánvétellel bármelyik árut hazaküldik. HOGYAN?. Most már csak az marad hátra, hogyan juthatunk el a libereci kiállításra. Gyalog, biciklivel, motorkerékpárral, autóval, autóbusszal, vonattal — kinek mi áll rendelkezésére. A vonattal utazók figyelmébe ajánljuk, hogy 33 százalék kedvezményt kapnak, ha a vonatjegy megvételekor egy igazolványt is vásárolnak, melyet a kiállításon lebélyegeztetnek. Szállást a Csedok utazási irodán keresztül lehet előre biztosítani. A szállodákon kívül magánlakásokban és campingekben szállásolják el a vendégeket. A Libereci és a Jabloneci Kiállítást állandóan autóbusz- és villamosjárat köti össze. Az utazás 17 percig tart. Tehát egy nap alatt valóban mindkét kiállítás megtekinthető. A messzebbről jövőknek felejthetetlen kirándulást nyújt majd Liberec festői és történelmi eseményekben gazdag környéke. Akik már egyszer jártak itt, bizonyára idén is visszatérnek. S akik még nem voltak, ne mulasszák el az alkalmat! H. Zsebik Sarolta A fényűző lakóház az államférfi vendégelnek, a politikusoknak és a barátoknak Is készült. Előkelő, pazar kényelemmel emelkedő márvány lépcsők és korlátok, antik díszek és szoborcsoportok — a látogatót itt fogadja először a műgyűjtő és művészetet pártoló ember. A Sárga teremben a padlón kék zománcból kirakott „Salve“ láttán az ember úgy érzi, kissé neki is szól a háziúr szívélyes, elkésett üdvözlete és meghatott csodálattal halad tovább. Mellszoborcsarnok, repkénnyel befuttatott kerti szoba, a tágas gyüjteményterem, a hatalmas Juno-mellszoborról elnevezett Juno-szoba, amely nemcsak fogadószoba, de zeneterem Is volt, a hat és fél ezer kötetes könyvtár — mindez az előkelő frankfurti polgárcsalád gyermeke, a miniszter fényűző otthona volt. S ebbe van ékelve a három Chrlstlane-szoba, Goethe feleségének, az egyszerű, plebejus származású Christiane Vulpiusnak lakosztálya. A költő, író és tüdősé a lakóház másik három szobája. Kép nélküli sima falak, a tűző nap ellen védő zöld zsalugáterek, kolostori egyszerűségű helyiségek. A dolgozószobában a nagy Íróasztal dominál, a falnál az álló író-pult, a költő kedvelt bútordarabja és munkaasztala. Itt alkot a világirodalom egyik legnagyobb, legegyetemesebb, ma is elevenen ható költőzsenije. Itt készül sok műve, a modern lélektani és társadalomfestő regény: a „Vonzások és választások“, a „Wilhelm mester tanulóévei“, s életműve: a FAUST. A szenvedélyes szívű ember nyomát Is követni tudjuk Weimarban. Amikor Carl August weimari nagyherceg udvarába hívta Goethét, természetcsodálatát és nyugtalan lelkét a romantikus kerti lak és a dús növényzetű park létesítése kötötte le. A poetikus környezet, az egyéni ízlésű angolpark, melyet a halk csobogású Ilm patak szel át, hatékony ösztönzői voltak szerelmes, sokrétű érzésvilágát kifejező verseinek. A kerti lak ma is áll. Előtte, egy lombos fa árnyékában a félköralakú kőasztal és pad, a költő szerelmesének, Charlotte von Stelnnek kedvenc pihenőhelye. Gyakran üldögéltek itt, távol a város zajától, a nagy költővel, aki ebben az időben őszintén bevallja barátjának, Wielandnak: ... ennek az asszonynak olyan hatalma van rajtam, hogy csak lélekvándorlással tudom magyarázni. Igen, valaha bizonyára férj és feleség voltunk... írja egyik levelében. Szerelmes verseinek legszebbjében pedig Charlottenek vallja: ... csak nekünk, szerelmes, árva párnak tiltott ez a kölcsönös gyönyör: szeretni, de egymást meg nem értve látni egymást vágyaink szerint menni mindig álmok közt veszélybe, hol az álmok üdvössége int. Mondd, a végzet mit akar mivélünk? Mondd, hogy köthetett meg Ily nagyon? Ml már egyszer, tűnt Időkben, éltünk, s nővérem voltál vagy asszonyom. A weimariakra talán már nem is hat Ilyen intenzíven a múlt, talán nem is kutatják a park, a kerti lak és régi házak titkát. Az ide zarándokló külföldiek azonban minden lépésnél elfogódottan gondolják: akkor, régen ők Jártak itt. Ma én... S talán ezért olyan jó ezeken a csendes, romantikus utcákon járni, a park rejtett padjain megpihenni... Irta 6s fényképezte: KRPELANNÉ ÚJVÁRI MAGDA Ilyenkor nyáron nagyon szemtelen kérdések jutnak eszembe. Ezt a jelenséget az időjárás szeszélyével szoktam indokolni, szűkebb baráti köröm véleménye szerint azonban ez helytelen, mert állítólag minden évszakban szeretek pimaszkodni. Ilyen szemtelen kérdést tettem fel a közelmúltban egy ismerősömnek, aki lelkendezve újságolta, hogy teljesen gépesítette a háztartását. Az utóbbi három év alatt vásárolt tévét, porszívót, mixert, hűtőszekrényt, elektromos kávédarálót, villanyborotvát és egy 250 köbcentis motorkerékpárt is. Gratuláltam az illetőnek a szerzeményekhez, majd a következő meglepő kérdést tettem fel: És hány könyvet vásárolt ez alatt az idő alatt? Ismerősöm elpirult, valamit dadogott, azután gyorsan elbúcsúzott és faképnél hagyott. Lehet, hogy a kedves olvasó engem rosszmájú embernek tart, aki örömét leli abban, hogy lehűti az emberek lelkesedését, pedig ez tévedés. Ugyanis én örülök annak, ha honfitársaim otthona gazdagodik, ha nő a vásárlási kedv. Örülök ennek „hivatalból“, mert hiszen foglalkozásommal jár, hogy figyeljem és ismertessem az életszínvonal emelkedését, de a saját kis maszeköntudatom is gyönyörködik, pl. hűtőszekrényt vásárló falusiak láttán, mert én ebben haladást, fejlődést, előrelépést látok. Ugyanis én abban a korban kezdtem eszmélni, amikor még latens problémát jelentet^ a Duna mindkét partján az agrár proletariátus helyzete, a parasztnyomor. De mert öt dioptriás szemüveggel figyelem az életet, embertársaim szokásait, vágyait — látom a gyarapodásunkban észlelhető fonákságot is. Több száz falusi és városi otthont láttam, új házakat, új bútorokat, korszerű háztartási gépeket, a növekvő jólét számtalan mutatóját, azonban a családi fészkek többségében hiányoltam — a könyveket. Számtalan olvasó fordult hozzám levélben, leírta, hogy üres az élete, hogy férjével, vagy feleségével nincs közös témája, hogy unatkoznak egymás mellett, mert „nincs miről beszélni", hogy minden anyagi jólét mellett szegénynek érzi magát és én minden esetben szerettem volna feltenni a kérdést: — Hány könyvet vásároltak és hány könyvet olvastak az utóbbi években? Higgyék el kedves olvasóim, hogy a kérdés nagyon indokolt. Mert a gépeket, a bútort, a ruhát, az új házat nem adják ingyen, azért dolgozni kell szorgalmasan, töretlen lendülettel, akkor is ha rossz a kedvünk, fáj a fejünk. Közben aggasztó hírek érkeznek véres agressziókról, értelmetlen és igazságtalan háborúkról, feszülünk és égünk, idegeskedünk, aggódunk, korrodálunk, tehát igazán szükségünk van egy kis melegítő szépségre, egy kis meghitt nyugalomra, egy kis gondűző kikapcsolódásra, tehát arra, hogy leüljünk otthonunk békés sarkába egy könyvvel a kezünkben. Az is bizonyos, hogy tíz évi házasélet után kevés újdonságot tud mondani egymásnak egy házaspár, mert a mindennapi élmény-anyag néhány perc alatt elmondható szokvány, mert napjaink nagyjából egyformák. Ami tehát új vonásokkal gazdagíthatja két ember társalgását, ami egészséges és termékeny vitákra ösztönözheti mind a férjet, mind a feleséget, az a könyvekbe rejtett gondolat, új eszmék, új meglátások, új felfedezések. Persze azt is tudom, hogy a könyv a népkönyvtárakból is beszerezhető, de az igazán szép otthon nélkülözhetetlen része a könyvespolc, mert bizonyítja, hogy az otthon lakói szellemileg is együtt nőnek a korral; Nem több ezer kötetes könyvtárakat szeretnék én látni a dolgozó emberek otthonában, hanem legalább azt a harmincnegyven kötetet, ami igazolja, hogy a ház lakóinak vannak „kedvenc" írói, olyan kedvencei, akik ott élnek, akik mindenkor kéznél vannak, akikhez vissza lehet térni egyegy szép gondolatért, egy szép képért, egy szép mondatért. Mert boldogító, megnyugtató büszke érzés, hogy e bolygó n\inden szerves lénye közül egyedül az embernek adatott meg az írás és olvasás tudománya. Péterfi Gyula
