Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-30 / 26. szám

DOMONKOS ANNA

Négy kerek esztendőt, négy szörnyű esztendőt mind csak egyet omlék a világnak vére. A negyedik végén, őszre menendőben, lefeküdvék patyolat ágyába szép Domonkos Anna. Alig imádkozék, szépen elaluvék. Akkor elejébe tiszta álom jőve s abban az álomban egy fekete madár. S az a nagy fekete madár felszállott a házra, annak jobb szárnyára.

— Honnét jössz, te nagy fekete madár?

Idegen országból, szép Domonkos Anna.

— S onnét mi hírt hoztál, nagy fekete madár?

— Onnét biza országodnak halálát s a katonalegények megszabadulását.

— Jaj, nem bánom országom halálát, csak a szeretőmet mondd meg, nem láttad-e, nagy fekete madár?

Megrázó a tollát az éjjeli madár s Domonkos Annának ő csak ennyit mondott:

— Nézd meg a szinömet, szép Domonkos Anna.

— Megnéztem, megláttam, szép fekete madár.

Akkor felrepüle s emígy éneköle:

— Tiszta fejér voltam, mikor a sok legényt embert ölni vittem, de fekete lettem világ nagy gyászától . ..

Alig tűnék tova, új hajnal mozdula.

— Hazudtál, hazudtál, nagy fekete madár.

Szép Domonkos Anna ilyen álmot látott.

A felkelő nappal kútra ment a leány vizet meríteni. Hét teli kantával vizet merített is, bele is öntötte virágos nagy kádba. S leveté ruháját szép Domonkos Anna s megmosta dalolva rózsaszín orcáját. . . Megmosta utána kétgyümölcsös mellét s meg végetesvégig szép patyolat testét.

— Hova készülsz, édes lányom?

— örömre készülök, kedves édesanyám.

Miféle örömre, egyetlen lányom? — Jönnek a legények a nagy háborúból és közöttük kell legyen az én szeretőm Is.

Szépen páváskodott s fejére gyolcsinget vett. Derekára piros szoknyát, két lábára gyenge csizmát. Arcájára Napnak ragyogását s szíve köré Holdnak a szerelmit. S hosszú szőke haját pántlikába fonta s vállára ereszté.

— Hova indulsz, édes lányom?

— Megyek a faluvégére, szeretőmet várni.

Ne menj, lányom, várd meg itthon.

— Biza elmegyek én.

El is mene a faluvégére szép Domonkos Anna. Ott várta a legényt déli harangszóig s déli harangszókor onnét hazajőve. Megsétálta magát virágos kertjében s leszakasztott három ékes szálat. Hajónak szálával ezt ő egybekötte s elinduló ismét a faluvégére.

Ott várta a legényt esti harangszóig s esti harangszókor onnét hazajőve ,

— Hol van a szeretőd, kedves szép leányom?

— Baja esett, édesanyám, nem jöhetett mára.

Lefeküdt ágyába szép Domonkos Anna. De heába feküdt le, mert a forró párnán szerelem gyötörte, álom elkerülte. Éjjel idejéig feküdt jobb oldalán, éjjel idején túl feküdt bal oldalán.

— Hova lettél, te fekete madár?

Hajnal hasadtakor felkelt az ágyából

szép Domonkos Anna.

Jaj, az a háború bár ne is lett

volna I

Másszínű szoknyát vett s a haját befonta másik pántlikába. Arcájára vette Holdnak vágyódását, szíve közepébe harangok hívását.

ARDAMICA FERENC i _ CÍ

' (6)

А г aj idegessé, tanácstalanná teszt Okét. Csak a kórházi folyosó megtlletOdött csendjében nyerik vissza önbizalmukat.

Ktssé körülményesen kerül rájuk a sor. Egyik orvostól a másikhoz küldözik ókét. Zélöben még nem alakult meg a termelőszövetkezet, s így, mivel nem fizetik a betegbiztosítást, csak készpénz ellenében foglalkoznak velük.

Az orvos nyugodt embernek látszik. TövtrOl hegyire kikérdezi Andrist, meghallgatja panaszait, Jolán észrevételeit. Felhúzza a beteg szemhéjait, hosszasan nézegeti a szemgolyókat, majd egy kis kalapácsszerű valamivel térdére koppint, amt Jolán előtt teljesen értelmetlen cselekedetnek tűnik. Azután kitölt néhány cédulát. Mindegyikkel másmás ajtó előtt kell sorba állni. Egész napjuk odavész ... A vizsgálatok eredményével újból az előbbi orvosnál jelentkeznek.

Jolán a doktor arcát figyeli, amint összegezi az eredményeket. Nem kerüli el figyelmét a röntgenfelvételt kémlelő szemek összeszűkülése ...

— Valami komoly baj van doktor úr? Mondja meg őszintén, hiszen azért jöttUnkl Talán.... napszúrás?

W A doktor érdeklődve tekint a fejkendős asszonyra. Szája körül halvány mosoly dereng... A képtelen kérdésre azonban jó ideig nem válaszol. Mikor megszólal, Jolán összerázkódtk.

— Attól tartók, elég súlyos az eset. Vigasztalni nem akarom, teljesen felesleges volna. A férje betegségéhez legjobban szakorvos tud hozzászólni. Éppen ezért holnap Besztercebányára utaznak. Az ideggyógyász véleménye lesz a döntő.

Igazán szükséges?

— FeltétlenülI És nehogy meggondolják a dolgot, Kormos urat holnapig itt tartom. Maga lelkem, menjen szépen haza, gondolom nem számított arra, hogy további vizsgálatok szükségesek. Biztosan ntncs elegendő pénz magánál, meg az otthoniakkal is meg szeretne még beszélni egyet-mást.

Elbúcsúzik Andristól, klszédül az ajtón. A doktor ktklsért, majd kisvártatva utána szól:

— Kár, hogy nem földművesszövetkezett tagok. Egy fillérjükbe se kerülne az egész.

— Valóban kár ... Viszontlátásra, doktor úr.

— A viszontlátásra ... Kormosnál Hozzon elegendő pénzmagotI Lehetséges, hogy Besztercéről tovább utaznak.

— Tovább utazunk? Dehát hová?

— Pozsonyba, a klinikáraI

— Pozsonyba?! Ml baja van a férjemnek, doktor

űr?

Legyen erőst Agydaganatról van szó. Minden attól függ, jó, vagy rossz lndulatú-e. Valószínűleg operációra lesz szükség. Hallgasson a főorvos úrra, és vegye rá a férjét, feltétlenül egyezzen bele a műtétbe. Ért engem, ugye? Persze, ez még nem

biztos, csak előre figyelmeztetem, nehogy meglepődjék. Számoljon az eshetőségekkel

Leszegett fejjel hallgatja menyét az öreg Kormos. Anyuska szipog, könnyeit morzsolgatja. Palkó nem bírja elviselni a szomorú jelenetet, zajtalanul kisurran az ajtón. Vígabb társaság után néz.

— Azt mondod, talán még Pozsonyba is elmentek?

—f

— Eli Ha szükség lesz rá... De ez még nem biztos

Hát csak menjetek.

De könnyen mondjál

— Mi mást tehetnétek? A „muszáj“ nagy úr. Pénzt kapsz amennyi csak kell. Utóvégre a fiamról van szó ...

Minden úgy történik, ahogyan azt a doktor megjósolta. A besztercebányai idegosztály főorvosa néhány napra ottfogja Andrist. Azután Jolánt behívatja a rendelőjébe, és hosszasan elbeszélget vele.

A beszélgetésből az lesz. hogy Andris egy mentőautóban találja magát, amelyik Pozsony felé viszi.

Felesége a sofőr melletti ülésen gubbaszt. Még egy páciens van a mentőben, hasonló diagnózissal. Állapota rendkívül súlyos lehet, mert önkívületben van.

A hosszú autózás alatt Andris megállapítja, hogy ezek az ezüst színű, vöröskereszttel ékesített ma sinák kutyául ráznak, és még betegebbé teszik az embert.

A haldoklóknak mindenesetre megkönnyítik a