Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-30 / 26. szám
Mint gyermek Ismerkedtem meg Várnai Zseni nevével. Az első vers, amelyet megtanultam, az övé volt s általa szivemből szakadt érzéseket tolmácsoltam édesanyámnak. Az ötéves koromban megtanult verset Idézve, kopogtatok be hozzá a csendes, budai lakásba. Beszélgetésünk során tudom meg: amikor ezt a gyermekverset írta, nem Írhatott mást. Költői mondanivalóját a gyermeki szeretetbe, gyöngédségbe, emberségbe foglalta: Így nevelt. Akkor nekem csak egy kedves vershez tartozó név volt. Ma már mindnyájunk száméra fogalom. Hetvenhét éves. Törékenységében Is sülyo3 egyéniség. Szemének mély sötétje, komolysága és mosolya megőrizte a színésznői pályára Indult nő külleml sajátosságait. Ha pódiumra lép, költőből előadóművésszé válik. Szép magyarsággal, kellemes hangján, verselnek világos értelmezésével újra meghódítja a közönséget. Asszonyok milliói fogadták szivükbe számos nyelvén a világnak. Élete maga a forradalom. Már az Is forradalmi tett, hogy színészetet tanul. Az Is, hogy mégsem megy színésznek. Társa lesz a magyar szocialista költészet egyik korai képviselőjének, Peterdi Andornak (1881—1958) és mindazt vállalja ezzel, ami a forradalmár feleségére várhat. Férje mellett sorsos-társa és szószólója lesz a proletárasszonyoknak. Saját anyasága ihleti első SZEMES PIROSKA Amikor 1914-ben megváltozik a történelmi helyzet, a minden anya fiát féltő Várnai Zseni új versben üzen a katonáknak: „Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral Szeresd fiam, Védd meg fiam Milliónyi akarattal, Tűzzel, vassal és haraggal, Most én mondom: szülőanyádl“ így buzdította a forradalom nevében a haza megvédésére a frontról megtérteket. Az elbukott forradalom fájdalmas erőpróbáknak veti alá a harcos asszonyköltőt, a feleséget, az édesanyát. Kislányával gyermekágyban fekszik, amikor egy tiszti különítmény rájuk tör. Férjével együtt rajta szerepelnek az elhurcolandók listáján. Elragadják mellőle a férjét, s még akkor éjjel újabb tiszti különítmény dörömböl az ajtaján. Most már őt követelik, s vinnék négyéves fia és pólyás lánykája mellől, ha a társaság egyikében fel nem villanna egy szikrája az emberségnek. Mégis csak gyerekágyas anya. Egy részeg tiszt azonban úgy véli: egy golyót belé, s álljanak tovább. Nem rajta múlott, hogy célt tévesztett. Férjét megszöktetik, s megmenekül a halál elől, de forradalmlságukat nem bocsátják meg Horthyék sem. Nyomor, nélkülözés, üldöztetés lesz az osztályrészük. És minden pillanat csordultig reszhérvári katonai adót teljes erővel ráállítsa Pozsonyra. Horthyék, a hivatalos hatalom, kezdettől félt tőle. Ötvenéves elmúlt, amikor Illegalitásba kényszerült. Egy fasisztaellenes csoport élén szervezte az ellenállást, mert akkor sem saját bőre mentése volt a gondja, hanem a harc az igazért, a szépért, a szabad hazáért. „Lázadj magyarl“ és „Kopogtatok“ című versét röpcédulákon küldte el a munkásokhoz. Mindennap nyomában rohant a leleplezés rettenete, az utolsó Időkben mér egy-egy éjszakára Is nehéz volt búvóhelyet szereznie. Mária lánya, akinek a háború kitörése után azt Irta: „Kislányom, vedd át a hitem..." — szintén Illegalitásba vonult és naponta nézett szembe a veszéllyel. Rettegés ős fegyelem jutott osztályrészül neki is. Rettegés önmagáért, de elsősorban édesanyjáért, akit jól ismert az ellenség, s egy óvatlan pillanat a végzete lehetett volna. Ma Is szorongással emlékszik vissza arra a napra, amikor egy légiriadó miatt idegen óvóhelyre menekült, s ott egy újságban édesanyja képét látta meg. Tulajdonképpen körözvény volt, felhívás, hogy „veszélyes elem“. Aki hollétéről tud, kötelessége Jelenteni. Rákosi Jenő, a reakciós újságíró azt Irta Várnai Zseniről: „Kár, hogy szép tehetségét felforgató eszmékre pazarolja“. Akikhez eljutottak versel, azok beszlvták mint VEDD ÄT A HITEM" s máris lázadó verse megírására: „Egész világ minden proletárját — tebenned csókolom drága fiam “ 1911-ben Írja, huszonegy éves csupán. Ezzel a versével költővé fogadja a közönség s céhbelinek tekintik a költők. Jászai Mari (1850—1926), a nagy magyar traglka régi hódolója Peterdi Andor verselnek, és Várnai Zseni költeményei Is utat találnak szívéhez. „ ... Felséges verseiért hódoló“ tiszteletét küldi a nagy művésznő, s amikor megtudja, hogy Peterdi és felesége Pestújhelyen, szobakonyhás lakásban, proletárként nyomorog, felkeresi őket s a versmondásért kapott honorárium felét átadja nekik. Várnai Zseni a közé a kevés költő közé tartozik, aki forradalmat tüzelt verseivel. 1912-ben kisfia még karonülő, s már minden anya nevében magáénak vallja a császári mundérba öltöztetett katonák sorsát. A munkásság nagy forradalmi megmozdulásra készül, s úgy hírlik, hogy klvezényllk ellenük a katonaságot. Hozzájuk szól a „Katonafiamnak“ című versével, amely a „Népszaváéban, a cenzúra által törölt vezércikk helyén Jelenik meg. A lapot — kevés kivétellel — elkobozzák, de semmi nem áll útjában a vers szárnyalásának. Verse történelmi küldetést teljesít már akkor s később még inkább ... Szivekhez szólt és mozgósított. Refrénje meghökkentő, az anya ajkáról feltörő kiáltás: „Ne lőj fiam, mert én is ott leszekl“ Hatására később, 1914-ben frontra induló katonákat szabadítanak ki a vagonokból, zászlóként kifeszltett transzparenseken viszik tüntetni a háború ellen, alatta eszküsznek fel a katonák a forradalmat megelőző Károlyi kormányra, falragaszként szólnak, bátorítanak a háború ellen. ketéssel, hogy ml lesz a gyerekekkel, miért bűnhődnek ártatlanul? 1920-ban „Ráchel siralma" című versében szívszorltó zokogással panaszolja el a gyermekeit rejtegető anya fájdalmait: „A bárány is élhet odakünn a réten, A madár Is élhet odafönn az ágon, Csak ti nem élhettek ezen a világon? Kis emberfiókák, két ártatlan vérem.“ Sem az elhallgattatás, sem a nyomasztó kenyérgondok nem törik meg. „Volt álnevem és volt hamis papírom ...“ Irt régi Írónő nevén, kitalált magának svéd álnevet. „Vigyázz, a dalod méltó legyen“ — inti költőtársait 1926-ban. ö maga nem fontolgatta, méltóképpen daloljon-e, nem tudott másképp énekelni, csak forradalmian. Legbensőségesebb személyes vallomásai Is a forradalmár anyáé. Mások kérdését ismételve egyszer azt kérdezik: „Miért nincs szerelmi lírám?“ És Így válaszol: „... amikor dalolni kezdtem — csecsemő klsflacskám ringattam két karomon — Szegény és fáradt voltam... Csak éltem és szerettem — lobogtam önfeledten — s egészen elfeledtem, hogy nem szerelmi láz, amit írtam és sírtam...“ Kockázatokat vállalt és nem tekintette kockázatnak tetteit. Az élet Is kockázat. A harmincas években, amikor sok forradalmi verse nem jelenhetett meg, kéziratban buzdította a küszködőket, a reménykedőket. A turistabarátoknak, antialkoholista ligának álcázott baloldali csoportok kirándulásain szavalt s szavalták verseit. Bátorságára Jellemző, hogy amikor a pozsonyi rádió meghívta, a hazai következményekkel mit sem törődött, elszavalta „Katonafiamnak“ című versét. Az a tény, hogy esetleg idehaza is hallhatják, arra ösztönözte a hivatalos hatalmat, hogy a székesfetlszta, jó levegőt, felfrissültek, s nyomorúságukban Is emberséget kaptak általuk. A harmincas években megírták a lapok, hogy egy éhenhalt munkás zsebében csodálatos, ceruzával Írott verseket találtak. Egy neves egyetemi tanár úgy nyilatkozott: „Istenáldotta költő veszett el benne...“ A tragikusan elhunyt munkás — holtéban — nevetségessé tette felfedezőit. A versek ugyanis egytől egyig Várnai Zsenié voltak. Ilyen közel tudott férkőzni azoknak a szivéhez, akikhez közel állt, — ahhoz, akinek kenyér már nem jutott, csak szép, fájdalmas emberi szó. Megihletik a naponta bekopogtató, múltat kutató úttörők, a gyárak, termelőszövetkezetek „Várnai Zseni“ szocialista brigádjai, a csillagokat célbavevő flrpllóták, az atom reménye és rettenete, a szívének dobogását jelző elektromos gép rajza, a múlt sok-sok terhe, a tűnő idő és még elmondatlan rímes sorok. Szemérmesen lapozza fel a Csehszlovákiai hetedik osztályos magyar diákok számára készült „Anyanyelvűnk“ című tankönyvet, amelynek ő az Indító szerzője. Belelapozok „Furulyaszó“ című, régi verseskötetébe. Ebből kapott ajándékba a gyermek József Attila — Juhász Gyulától. József Attiláról gyöngédséggel beszél. Haláláig dédelgetettje volt Peterdi Andornak és neki. Anyaiköltői szeretettel vigyázta a vlgyázhatatlan zseni útját, s komoly-komor szép versben siratta el. Ma a legnagyobb magyar költői kitüntetés, a „József Attila“-dlj tulajdonosa. Sokat küzdött, sokat sírt, sokakat siratott. Mai örömei Is aggodalommal, féltéssel keverednek. Közvetlen övéi — fia, lánya, unokája — mellett szive kitárult: a világ békéjéért dobog.
