Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-30 / 26. szám
Ш Fedőlapunkon ” J F. Spácil felvételei NO. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovákiai N8k Szlovákia! Bizottsága, Bratislava, Oktábrové nám. 12. Felelás: Szarkáni Lévay Erzsébet, fS-szerkeszti. Grafikai szerkeszti: Schreiber Katarina Szerkesztiség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vfchodoslovenské tlaílarne, národny podnlk, Koilee. Eláfizetésl díj: fél évre 26.— Kcs, egyes szám éra 1.— Kis. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata. Megrendelheti minden postahivatalnál és kézbesítinél. A küifildi megrendeléseket a posta sajtikivltei) szolgálata: PNS, Ostredná ezpedicla tlaíe, Bratislava, Qottwaldovo nám. 43/VII — Intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Eliflzeiheti a posta Kizpontl Hlrlaplrodájánál (Budapest V., József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. EliflzetésI diji egy évre 90.— Ft. Egyes szám ára 2.— Ft. Csekkszámlaszám: egyéni 61.278, közületi 61,066, (vagy átutalás az MNB t. sz. folyószámlájára). 2-11*71418 A vietnami gyerekek így néz ki egy észak-vietnami iskola. A szülők mély árkokat és fedezékeket készítettek gyermekeik számára, ahol tanulhatnak. A. fejüket nagy szalmakalapokkal védik az esetleges szilánkoktól. A Nap a ludas Sok „rohadt nyárnak“ nézünk elébe. Ugyanilyen teleknek is. A* elkövetkező harminc vagy bárminél)! eaztendöbon az Időjárás Földünk nagy részén nedsesebh és hidegebb lesz, mondja egy amerikai geológus, Maynard Miller, a mlchlgani egyetem prolesz szóra, aki az alaszkai jégmezők vizsgálatában, specializálta magát. A felelős? Napunk, amelynek tevékenysége egyes Időszakokban hol erősebb, hol gyöngébb. Miller professzor megfigyelte, hogy a naptevékenység váltakozása szerint mozdultak előre vagy vonultak vissza a jégmezők. Ez a kis jég-nap balett pedig kihat Földünk ídőjárására. 1915 óta égitestünk az intenzív naptevékenység jőtékeny hatását élvezte. De ennek a kedvező időszaknak már vége. Jő három évtizedig a Nap „pihenni fug“. Ez pedig számunkra azt jelenti, hogy a „meleg és száraz“ időjárás helyébe a „hideg és nedves“ lép. Egyetlen vigaszunk: az emberek jobban elviselik a hideget, mint a nagy meleget. Ezt egy másik amerikai professzor, ugyancsak a michigani egyetemről, dr. Stanley M. Schuman mondja A máit nyáron New Yorkban egy hőhullám 60U ember halálát «kozta, holott ott a napi átlag 25G haláleset. A hőséget követő háromnapos hirtelen lehűlésnek már nem volt semmi hatása a halálozások számának alakulására. EGY NAGY SZlV megszűnt dobogni „ ... Még sokáig szeretnék élni, még soká segíteni az asszonyok felszabadulási harcát, akiknek sorsa nagyon a szivemhez nőtt..mondta a Nemzetközi Lenin-békedíj birtokosa, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség lelke, a Béke-világtanács és a Francia—Szovjet Baráti Társaság elnöke, Eugénie Cotton asszony, századunk egyik kimagasló egyénisége. Egész életét a nők helyzetével kapcsolatos elavult nézetek elleni küzdelem töltötte be. Ennek a harcos útnak kezdetét attól az időtől számíthatjuk, amikor a fiatal Eugénie a rádium feltalálójának, M. Curie- Sklodowskának a segítségével nő létére elsőként bejutott a párizsi Fizikai és Természettudományi Intézetbe. Az előítéletek és a maradiság ellen harcolt később is, amikor ennek az intézetnek igazgatónőiéként szembeszállt azzal a nézettel, hogy a lányokat háttérbe szorítsák. A fasizmus idején férjével, az ismert tudóssal együtt rázták fel a világ közvéleményét a spanyolországi fasiszta intervenció ellen. Ettől az időtől kezdve, — még akkor is, amikor férjét és fiát a Gestapo börtönében gyötörték — élete végéig a háború és a fasizmus ellen harcolt. Ezért lett Eugénie Cotton asszony a világon élő nők millióinak mintaképe. „... Világ asszonyai! — mondta Cotton asszony a moszkvai Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség Kongresszusán — örömmel tölt el az a tény, hogy vannak országok, ahol a nők jogai minden téren egyenlők a férfiakéval ... Ha akadnak még Önök között passzív harcosai a békének és a haladásnak, már holnap álljanak a harcosok csoportjába. Halaszthatatlan kötelessége ez minden haladó női szervezetnek. A békéért és az egyenjogúságért harcolni kell, ez a kettő szorosan összefügg egymással ..." Kitűnő asszony, nagy Ember távozott az élők sorából. Egyetlen vágya volt, hogy a nők és a gyermekek életét ezen a Földön átszője a gyengédség, a mosoly, a boldogság és □ szeretet. R. K. GYORS HÁBORÚ A Közel-Keleten, tizenkilenc esztendő alatt ez immár a harmadik arab—izraeli háború. 1948 május— júniusában lényegében huszonnyolc napig tartottak az ellenségeskedések. 1956 október—novemberében nyolc napig dúltak a harcok. A legújabb összeütközés hétfőn hajnalban robbant ki és 48 órával később, szerdán hajnalban (magyar időket veszünk alapul) hangzott el a Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogadott tűzszüneti felhívása. Vajon az ezeregyéjszakának valamilyen sajátos keleti átka ülne a világnak ezen a viharsarkán? A válasz egyszerű: az arab—izraeli ellentétek egész szövete az imperializmus szövőszékéről került le. A palesztinai kérdés az angol gyarmatpolitika terméke volt, s későbbi kiéleződését ugyancsak nyugati manőverek okozták. Csaknem ötven esztendeje, hogy 1917. november 2-án Arthur James Balfour, a későbbi Lord Balfour, Nagy-Britannia akkori külügyminisztere levelet intézett Lord Rothschildhoz, a bankár-család angliai fejéhez, s ebben Őfelsége kormányának jóindulatáról biztosította a palesztinai zsidó nemzeti otthonra vonatkozó törekvéseket. Az angol politika ugyanakkor az arab igények előharcosaként is fellépett. A palesztinai terület az első világháborúig török fennhatóság alatt állott. London tehát már leendő gyarmatát, pontosabban mondva: népszövetségi mandátum területét építette. Az „Osszd meg és uralkodj" klasszikussá vált módszerét a továbbiakban is hatékonyan alkalmazták. A második világháború után felvetődött az immár ENSZ-mandátummó vált Palesztina függetlenségének kérdése. 1947 áprilisában hívták össze az ENSZ- közgyűlésének ezzel foglalkozó rendkívüli ülésszakát. A Szovjetunió olyan független, kétnemzetiségű állam kialakítását javasolta, amely a két fő népcsoport jogait a teljes demokratizmus és kölcsönös egyenjogúság alapján biztosítja. Erre azonban, éppen a felkeltett szenvedélyek miatt, nem volt reális lehetőség. A közgyűlés 11 tagú vizsgálóbizottsága, amelyben csehszlovák és jugoszláv diplomaták is részt vettek, Palesztina megosztását javasolta. Ezt a kompromisszumos szükségmegoldást a Szovjetunió is elfogadta. Az ENSZ 1947. novemberi 29-i határozata kimondta tehát, hogy 1948. augusztus elsején megszűnik az angol mandátum és addig ki kell vonni az összes brit katonai alakulatokat. A felosztás alapján Izrael 14 100 négyzetkilométert kapott volna 905 000 lakossal, akik közül mintegy 400 000 lett volna arab. Palesztina arab államához 11 100 négyzetkilométernyi terület és 735 000 lakos csatlakozott volna. A fennmaradó jeruzsálemi körzetben semleges övezet alakúit volna 205 000 lakossal. A palesztinai területeken megtartották volna a gazdasági egységet. A sok „volna" nem véletlenül került a szövegbe, a felosztás nem realizálódott. Kitört az arab—izrael háború, amely az imperialista ellentéteket tükrözte. Az arab egységeket Anglia, az izraelieket az Egyesült Államok támogatta. Abban az időben másképpen festett még a közel-keleti térkép. Nem voltak erős, független és haladó arab államok, a szocialista országok befolyása még nem érződhetett a térségben — London és Washington megengedhette magának az egymás közti civakodás luxusát. Néhány hetes véres harc után fegyverszünetet kötöttek, de Izrael, a tényleges hadihelyzetnek megfelelően, 6000 négyzetkilométerrel nagyobb területet kebelezett be, mint amennyit az ENSZ-felosztás előírt. Ily módon nem valósult meg a jeruzsálemi „harmadik zóna", sőt a palesztinai arab állam sem jött létre. Jeruzsálemet kettéosztották, az Újváros Izraelhez, az Óváros Jordániához került. Az arab kézen maradt területek ugyanis egyesültek a szomszédos Transzjordániával: létrejött Jordánia. Az izraeli csapatok által megszállt területekről 900 000 arab menekült el, leszármazottaikkal együtt ma mintegy másfél milliót tesz ki a számuk. Az izraeli elképzelés, az ország lakosságát, területét, gazdasági potenciálját és olajtartalékait tekintve, rövid és hatékony háború mellett volt. E hadviselés főcélja; 1. bizonyos stratégiai pontok kézbevétele, 2. a haladó arab rendszerek megbuktatásának elősegítése, 3. a katonai erőviszonyok átmeneti megváltoztatása az arab légierőkre mért váratlan csapás révén. (Ez is mutatja egyébként, mennyire nem hosszú távú politikáról van szó ...) A „gyors háború" tervére vall az első órák harci cselekményeinek hevessége is. A különböző jelentések ugyan eléggé ellentmondóak voltak, de abban megegyeztek, hogy a Sínai-félszigeten dúló páncélos csatában több tank vett részt, mint a második világháború alatt az El Alamein-i ütközetben. Izraelnek — a felkészülés előnyei folytán —, úgy tűnik, sikerült bizonyos katonai előnyöket kicsikarnia. Az arab országok politikai egysége ilyen rövid idő alatt nyilván nem mutatkozhatott a hadszíntereken, s valószínűleg váratlanul hatott a diplomáciai szócsatók hirtelen felcserélődése a tényleges csatákkal. A fegyveres cselekmények egy percig sem maradhattak a Közel-Kelet korlátái között. A világ ma sokkal inkább egységes egész, mint bármikor, s amint a vietnami háború sem függetleníthető a nemzetközi politikától, a közel-keleti konfliktus is „berobbant" az események középpontjába. A szocialista országok egyértelmű állásfoglalással hívtak fel a harcok beszüntetésére, az agresszor elítélésére, teljes szolidaritásukat nyílvánították az antiimperialista erőkkel. Ebben a szellemben fogant a Szovjetunió kormánynyilatkozata, s a magyar kormány határozott deklarációja is. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hivatalosan semlegességét nyilvánította, de gyakorlatilag Izrael oldalán a haladó arab országok ellen avatkozott be az események menetébe. A közel-keleti helyi háború módszere minden bizonnyal egy új próbálkozása a már említett globális amerikai stratégiának. Annak főcélja pedig változatlan, az antiimperialista rendszerek elszigetelése, visszaszorítása és megdöntése a Közel-Keleten, ennek szolgálatában pedig az arab államok messzemenő megosztása. Nem szónoki fordulat tehát, hogy a felelősség Izraelre — s a mögötte álló erőkre hárul. A közel-keleti helyzet súlyos és egyelőre kérdőjelekkel terhes. Réti Ervin
