Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-20 / 3. szám

Nagy volt a szenzáció, amikor 1884. június 18-án Pozsonyban bevezették a telefont. Az akkori részvényesek „népes“ gárdája — összesen ttzenketten — valamint rokonaik, ismerőseik órákig csodálták, próbálgatták a bűvös készüléket. A telefonálás, persze, akkor még szinte élvezet volt. Elég volt felemelni a kagylót, megkérni a kellemes hangú kisasszonyt a központban, hogy:

Angyalkám, csókolom azt a kis kacsóját, kérem kapcsolja nekem a főjegyző uratI — s márts beszélhetett. Nem kellett ehhez sem telefonjegyzék, sem idegcstllapító.

Bezzeg ma... I Az ember lakásában, mondjuk, megreped a vízvezeték csöve. Rohan a legközelebbi telefonfülkéhez, hogy felhívja a szerelőket. Az első fülkében hiányzik a jegyzék. A másodikban rossz a készülék. A harmadikban végre keresheti a számot, tárcsázhat is, csakhogy a hívott szám helyett a temetkezési vállalat vagy egy szülészet hallőz vissza. Persze, hiszen a szerelők száma közben megváltozott!...

Mit tesz ilyenkor az ember? Bevesz két idegcsillapítót és felhívja a tizenkettest, a tudakozót.

dául Kachová elvtársnő, aki már tizenkét éve dolgozik a központban, maga az élő lexikon.

— Azt azért nem... bár sok minden megmarad az ember fejében annyi év utáni — szabadkozik a nevezett. — Meg hát sok mindent nem is találunk már meg a lexikonokban vagy az útikalauzokban. Az utcanevek gyakori változásával van a legtöbb baj.

— Na meg a kvízekkel — szól közbe Milka, a szomszédnője. — Ha valamelyik újság rejtvénypályázatot indít, nekünk kell elsőként megfejtenünk, mert sokan kérik tőlünk a helyes válaszokat.

— De hiszen ez nem egyezik a játékszabályokkal

Mi azért vagyunk itt, hogy válaszoljunk. S elvégre, a rejtvény célja, hogy valamire megtanítsa a megfejtőket. Az eszközökön nem múlik Minden kérdésre válaszolnak?

Ha tudunk. Egyes információkat, mint a pontos Időjelzést, az tdőjárásjelentést és a napi étlapot gramofonlemezről, illetve magnószalagról hallhatja az érdeklődő... De vannak nagyon cifra kérdések is... — pirul el az egyik kislány.

MINDENTUDÓ SZÁMOK

Ha szerencséje van, hamarosan megtudja az új számot.

Más esetben ts a tudakozóhoz fordul az ember. Például, ha a pontos Időre kíváncsi, feltárcsázza á 161-est. Ha viszont azt akarja megtudni, milyen időjárás várható aznap, akkor felhívja a 162-est. Ha a háziasszonyok kifogynak az ötletből s nem tudják mit főzzenek ebédre, a 163-astól várnak tanácsot. A Sportka és a Sazka eredményeit a 164, illetve a 165-ös számokon közlik. S végül ha kiskorú gyermekünket foglalkoztatni akarjuk, oda ültethetjük a telefon mellé, kezébe adjuk a kagylót, a 166-ost tárcsázzuk s máris hallatszik a mese:

— Egyszer volt, hol nem volt...

12, 161, 162, ... 1681 Bűvös számok. Ezekre senki sem haragszik. De azt kevesen tudják, hogy ki van a számok mögött. Kié az a kedves hang, amely tanácsot ad.

Kukkantsunk hát be a brattslavat távbeszélő tájékoztató központ ajtaján.

xxx

Az ajtónyitást észre sem veszik. Nyakig merülnek a munkába. Kezükben a kagylóval, sebesen lapoznak a vastag telefonjegyzékekben s keresik a kért számokat.

— Mondja kérem lassabban a nevet... értem, doktor Drgofí. Ja, a gyermekorvos... nem kérem, annak nincs a lakásán telefoni... Kérem.

— Vtllanyművek a Culen utcán? — 512 91, vagy 509 75. Ezek sor ozat számok. A három következőt is hívhatja ... kéremI

— A Teslova utca? ... szélsebesen forognak a kézi térkép lapjai... — A ttzenötös trolibusszal kell utaznia Trnávka felé. A télt stadiontól a második megállónál szálljon le. A kalauz majd megadja a további útbaigazítást.

Egymás után gyúlnák a kis égők a pulton. Mindegyik egy-egy kérdés. A nyolc nőnek alig marad szusszanásnyl szabad ideje.

Vannak viszont nyugodtabb percek is. Egy ilyen percben végre a riporter is kérdezősködhet.

— Vajon hány kérdésre kell naponta válaszolniuk, s mi iránt érdeklődnek a leggyakrabban?

— Nem számoljuk a kérdéseket, de becslésünk szerint, eltekintve a telefonszámok iránt érdeklődőktől, naponta mintegy 3000 kérdésre kell felelnünk. Leggyakrabban utcák és címek után érdeklődnek. De vannak más kérdések is... — válaszol Tunkoviöová elvtársnő, a központ vezetőnője.

— Bizony, akadnak elég különös kérdések ts. Például, hogy milyen magas a brattslavat dóm tornya, mennyi ideig ül a galamb a tojásokon, milyen nagy az Etffel torony kilengése, vagy hogy miben halt meg Mária Terézia ...

— S maguk ezt mind tudják? — nézek csodálattal a lányokra, akiknek előírt iskolai végzettsége az érettségi.

— Amtt nem tudunk, kikeressük a lexikonokban, vagy érdeklődünk az illetékes Intézeteknél. De pél-IfO'

Hol is keressem míg axt az Élttel tornyot kutat a lexikonokban Martuika Miiét-Halló, itt a tudakozó! — Jelentkezik ki tudja hányzzor naponta jarmllka Bendíelová

Rla Stetanólkové magnószalagra rOgzlti az ótlapot

Fülig munkában

« '03 > "3

tw

£

>

g

JS

A távbeszélő tulajdonsága, hogy nem árulja el a beszélőt. Ezt sokan egész sajátosan használják ki. Mérgüket a tudakozó központ szolgálatosain töltik ki. S nekik mindig készségesnek és udvariasnak kell maradniuk. Még akkor ts, ha személyes gondjaik vannak, vagy ha durván bántalmazzák őket.

Azért akadnak kivételesen kedves telefontulajdonosok is. Ojév napján például rengeteg munkánk volt. Az égők állandóan világítottak. De többnyire csak boldog új évet kívántak azok, akiket egész évben át szolgálunk. S ez jólesett, — mesélik örvendezve.

— Szeretik ezt a munkát? — kérdezem Jaklová elvtársnőtől, akt már 7 éve dolgozik ezen a munkahelyen.

— Hogyne. Hiszen nagyon érdekes munka. Néha olyan, mint egy detektivregény. Egyszer pl. valaki az iránt érdeklődött, hol lesz az Agrokémiai Technológia Kutatóintézetnek az értekezlete. Semmit sem tudtunk az értekezletről, sőt még az intézetről sem. De feltételeztük, hogy a Dimitrov vegyi üzemről lehet szó. Érdeklődtünk ott, s feltevésünk beigazolódott. Csak hogy a kérdezőt nem elégítette kt az üzem neve. Olomoucból érkezett, nem ismerte városunkat, még azt sem tudta megmondani, melyik utcáról telefonál. Azt ajánlottuk neki, kérdezzen meg egy arra menőt, s mikor már tudtuk az utca nevét, könnyű volt tovább kalauzolnunk öt.

A fiatal Mártuskával meg az történt meg, hogy január első napján valaki a Sportka nyerőszámai tránt érdeklődött. Dtktálás közben kiderült, hogy az illető több szelvényen is nyert.

— Kisasszony, hogyan fejezzem kt örömömet? Tudja mit? Ez az első nyereségem. Engedje meg, hogy megosztozzam önnel — ajánlotta.

■ S elhozta az összeg felét?

— Még nem tudom, holnaputánra ígérte.

Sok minden előfordul a központban. Nem hiányoznak a randevú — sőt a házassági ajánlatok sem.

— Már az én kezemet is többször megkérték — nevet Kachóné, — pedig már nem vagyok éppen serdülő korban.

— Két óra van. A váltás ideje. Három műszakban dolgoznak. Az éjjelt műszak a legnyugodtabb. Ilyenkor többnyire csak a magányos telefontulajdonosok Jelentkeznek. Gyakran nem kérdeznek semmit.

— Csak egy kicsit beszélgessen velem... olyan magányos vagyok, — kérlelik a szolgálatost. S ha van ideje, elbeszélget. Nem egy élettörténetet hallgattak már meg ezek a lányok; lehet, hogy kedves hangjuk sok sötét gondolatot riaszott el, tán vigaszt, vagy csak egyszerűen kis felfrissülést jelentett.

Mert a tudakozó központ egy kissé a bizalom vonalát is helyettesíti ilyenkor.

VINCZE- ILONA