Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-05-26 / 21. szám
ш MM Á ély vízben tanulunk úszni KI MIT VAR A NÖSZÖVETSÉGTŐL? • A PART VEZETŐ SZEREPE DELEM ÉS SZOLGALTATASOK • A NŐMOZGALOM SZÁMOTTEVŐ ERŐ LETT A TÁRSADALMI ÉRVÉNYESÜLÉSRŐL VAN SZÓ A napjainkban alakuló Nőszövetség céljai, feladatai és első lépései felől érdeklődtünk olyan embereknél, akik eddigi munkájukkal bizonyították, hogy szívükön viselik a nők új társadalmi szervezetének ügyét. A Nőszövetség munkájának szervezési, tartalmi kérdéseiről, valamint az első lépéseknél felmerülő problémákról folytatott beszélgetésekből idézünk az alábbiakban. Rudolf Cvik élvtárs, az SZLKP Közép- Szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára még jóval a Nőszövetség megalakulása előtt egy beszélgetés során azt a véleményét fejezte ki, hogy a társadalmi nőszervezetben rugalmasan és a nőket érdeklő szempontból kellene érvényre juttatni a párt politikáját. A párt kerületi vezető titkára akkor úgy vélte, hogy a régi gyakorlat szerint a pártapparátusban egy elvtársnőt kellene szakosítani a nők körében végzett munkára. A Nőszövetség járási szervezeti felépítése esetén ez azt jelentené, hogy a járási pártbizottságok ne csak általános feladatuknak tekintsék a nőmozgalom irányítását és támogatását (amikor minden ügyosztály egy-egy részkérdéssel kerül csupán kapcsolatba), hanem a szövetség min.den vonatkozású ügye egy emberhez jusson, s így átfogóbb módon kezelhessék a felmerülő problémákat. Hogyan fest a fenti elképzelés a gyakorlatban? — ezzel a kérdéssel fordultunk a párt rimaszombati járási bizottságához. Itt Stefan Bystriansky elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója, a Nemzeti Front Járási Bizottságának alelnöke tájékoztatott bennünket. Stefan Bystriansky a helyzet jó ismerője, a pártbizottság részéről ő szervezte a Nőszövetség járási alakuló konferenciáját. A következőket mondotta: — A párt vezető szerepe — mint minden más társadalmi szervezetben — a munkatervek jóváhagyása és a szövetségben dolgozó kommunista nők útján jut érvényre. Am gondoskodtunk arról, hogy a pártbizottságon egyvalaki mégis állandóan törődjék a nőszövetséggel. Történetesen nem nő, hanem férfi az illető, az ideológiai osztály dolgozója. Hogy a szövetségnek gondját viselje ez szolgálati és pártfeladata. Г — Az első lépésekről elmondhatom — folytatja Bystriansky elvtárs —, hogy sikerült megvalósítani a fő gondolatot: a tervekben már tükröződik, hogy a Nőszövetség nem csupán a nemzeti bizottság segédszerve, amely feladatokat kap, hanem önálló társadalmi szervezet, amely részt vesz az irányításban. Arra gondolok, hogy a tervben leszögezték, a Nőszövetség beleszól például olyan kérdésekbe, mint a szolgáltatások fejlesztése, a kereskedélmi hálózat problémái stb. Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy a Nőszövetség munkájában nemcsak a felvilágosító, előadás-szervező vagy a népművelési kérdésekről lesz szó (ezekről is), hanem főleg arról, hogy a nők társadalmi érvényesülést szerezzenek szervezetük útján, s így közvetlenül befolyásolják egy-egy nőket érintő kérdés megoldásának hogyanjátmikéntjét. Milyenek a gyakorlati lehetőségek erre? Ezzel a kérdéssel a rimaszombati járási nőszervezet elnöknőjéhez és titkárnőjéhez fordultunk. Irena Adamovicová elnök és Pásztor Sarolta titkárnő szavaiból idézünk: — Ügy is mondhatnánk, hogy a mély vízben tanulunk úszni — mondja a titkár —, mert a munkában van ugyan gyakorlatunk és tapasztalatunk elég, csak az önállósághoz nem szoktunk még hozzá. A feladatok, amelyeket magunk elé tűztünk, világosak. KERESKESzocialista hazánk felvirágoztatásáért, GYERMEKEINK BOLDOGSÁGÁÉRT, Д BÉKÉÉRT! Csak még megvalósításuk módját illétően tapogatózunk. Nagy probléma például, hogyan befolyásolhatnánk az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenységét. Az üzemekben ugyanis nem lesznek szervezeteink. Viszont annál több az üzemekben a női probléma. Például a rimaszombati konzervgyárban rosszak a munkakörülmények, sok munkahelyen primitív munkamódszerekkel, de műszaki normák szerint dolgoznak, s így alacsonyak a bérek. Kissé irigykedve nézünk a szomszédba, Magyarországra, ahol a megyei szakszervezeti tanácsnak van egy női ügyekkel megbízott tagja, aki egyben a női albizottság elnöke is — A nemzeti bizottságok szakaszán is van tennivalónk — veszi át a szót az elnökasszony. — Ezekkel a közigazgatási szervekkel már jó az együttműködés. Most viszont olyan kérdésekhez akarunk nyúlni, mint például a kereskedelmi hálózat problémája. Némely községben felszámolták a textilüzleteket, mert állítólag nem voltak rentábilisak. Persze hogy nem voltak, ha olyan árut tartottak bennük, amilyen senkinek se kellett. Falun az igények nagyon megnövekedtek, s ma már nem vesznek meg akármit az emberek, inkább bemennek a városba, ahol jobbat és szebbet kapnak. Ez viszont utazgatással jár, s ráadásul felvásárolják a városok árukészletét, torlódások, sorakozások keletkeznek. Ilyen helyzet alakul ki Lukovistén, s Rimaszécsen is. Miért nem lehet a szövetkezeti kereskedelemnek bővebb választéka? Ez is egy megoldásra váró probléma, amelyet a szigorú ágazati elszigeteltség szült... A rimaszombati járás 62 000 nőjét közvetlenül érintő dolgok ezek. Nem csoda, hogy a konferencia előkészítése váratlanul nagy aktivitás jegyében zajlott le. A küldöttek választásaiban 7000 nő vett részt, s több helyütt, mint Gemerská Ves-en, házról házra járó aktivisták vitáiban, beszélgetéseiben kristályosodott ki a Nőszövetség munkájának tartalma. Fokozódott az aktivitás — s az aktivitás a nőszövetségi tagság „igazolványa" —, ami azt jelenti, hogy minden eddigi nőmozgalomnál nagyobb erő áll a célkitűzések megvalósítását szorgalmazó szervezetek mögött. Újabb, nagy erővel kell számolnia minden szervnek, amelynek feladata a nőket érintő problémák mielőbbi megoldása. Végül Seres Jolánt, a szövetség rimaszombati városi szervezetének elnökét kérdezzük meg, hogyan képzeli a sok és szép gondolat megvalósítását, milyen úton-módon lehetne érvényesíteni a nőkonferencia által kitűzött feladatokat, hatásosan befolyásolni az illetékes szerveket a problémák megoldásában. — Ez ma még nehéz kérdés — mondja Seres Jolán. — Hogy hogyan érvényesíthetjük befolyásunkat, arról, azt hiszem, végérvényesen az országos konferencia dönt, s lesznek erre vonatkozó irányelvek. De ami a helyi viszonyokat illeti, van egy jó módszerünk, csak ne árulja el. Befolyásos emberek feleségét kell meghívni rendezvényeinkre, rajtuk keresztül sokat lehet tenni, még hozzá bürokráciamentesen. Már kipróbáltuk, jól bevált. De ugye, nem árulja el? — Vig — NEM VÉLETLEN >a че в. сл й Сь Kilenc бга volt, amikor hazaért a munkából. Azonnal nekiállt főzni. Kalácsot dagasztott, utána csirkét tisztított. — Holnap búcsú lesz Nemesócsán — fogadott bennünket Hudecné, — azért készülődöm. — De nem bosszankodott, hogy ilyen nagy munkában zavarjuk. — Bál is lesz. — Jó a sportosoknak — ők kapták meg az engedélyt a bál megrendezésére. Búcsúkor minden épkézláb ember bálba megy. A nőbizottság húsvéti rendezvénye is sikerült, de a tavalyi Katalín-estünkre ráfizettünk — mondta Juci néni, miközben betessékelt tiszta, szépen berendezett lakásába, ahonnét a vitrintől a hűtőszekrényig nem hiányzik semmi. — Mind a ketten dolgozunk, — jegyzi meg, amikor észreveszi, hogy végigjáratom tekintetemet a berendezésen. A férjem etető, én fejek. Különben már nyugdijat kapok. De az ember nehezen tud meglenni munka nélkül az én koromban. A gyerekek már kikerültek a házból. A két fiú megnősült, a lánya férjhez ment. A második házasságból született fiú is már tizennyolc éves. Juci néni nyugodtan pihenhetne, de ő nem az az ember, aki csak önmagának él. — Az ember társas lény — mondja — ezért dolgozom már tíz év óta a nőbizottságban. Most aleinök vagyok. Ezért bármi történjék is, ő mindenről tud s mindenről van véleménye. Jelenleg varrőtanfolyamot tartanak. Juci néni is ott lesz délután a kultúrházban, bár ő nem varrni tanul. — Az asszonyok kevesellik a harminchat órát. Azt mondják, nem tudnak ennyi idő alatt mindent megtanulni, ami a varráshoz szükséges. A falu vezetői pedig nem akarnak beleegyezni a tanfolyam meghosszabbításába, mert eljött a tavaszi munkák ideje. A tél a tanulás időszaka. Majd megpróbálunk megegyezni az asszonyokkal, hogy télen folytatjuk. Télen arról is tárgyaltak, mit tegyenek annak érdekében, hogy a négyezer lakosú falu, nagyságához méltó színvonalra emelkedjék. Bölcsőde kellene a napközis óvoda mellé. A faluban van egy zöldségüzlet, de legtöbbször nem kapni ott semmit. Azt tartják, megterem a gyümölcs, a zöldség. De narancs, citrom bizony nem. Faluhelyen tavaszszal eljön a munkák Ideje. A nőbizottság dolga elsősorban az akciók szervezése, faluszépítés, tojásbegyűjtés. Az az érzésünk — bosszankodik Juci néni, ha dolgozni kell, akkor szükség van ránk, de ha valamiről dönteni kell, nem kíváncsiak a véleményünkre. Ha önállóak leszünk, szervezetünknek nagyobb tekintélye lesz s jobban beleszólhatunk a falu ügyeinek, bajainak intézésébe. Pecsétünk is lesz, — olyan hangsúllyal mondja ezt, mintha ea lenne a legfontosabb dolog egy szervezet jó működéséhez. Mire a kultúrházból hazamegy, már készülődni kell a munkába. Leveti az utcai ruhát, munkaruhát ölt, fél négyre kint kell lennie a telepen. Szombat délután van, a búcsú lázában ég a falu, sütés-főzés szaga terjeng az utcán. Búcsú, nem búcsú, Juci néninek mennie kell. Holnap éppen úgy, mint ma, csak az a különbség, hogy míg ma csak húsz tehenet fej, holnap már negyvenet. Valakit helyettesít. Mert ő nemcsak öntudatos dolgozó, aktív tömegmunkás, de emberséges ember is. Nem véletlen, hogy épp őt küldik a nőszövetség első szlovákiai konferenciájára. KONVICSKA ELVIRA
