Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-06 / 1. szám
Közép Afrika némely területén a nö sorsa még ma is kizárólag a férfitól függ: a nő itt teljes alárendeltségben él LEÁNYKERESKEDELEM s/Jt* ű&tj&zUafv Egy szűzlány ára több mint 800 sterling. Ha még szép is, serdülőkorban levő és fehér bőrű, ezret is adnak érte. Egy lány átlagára 600 sterling, Egy Cadillac kocsi ára — összehasonlításképpen — háromezerötszáz. — A rabszolgatulajdonosok a rabszolgák fiainak is tulajdonosai. Azt tehetnek velük, amit akarnak: házi munkára foghatják, szekszuális szórakozásra használhatják őket, dolgoznak a mezőn és a ház körül, csereárunak tekintik őket, melyért más terméket lehet szerezni — mint egy közönséges csekkért. Nem ritka eset, ha egy rabszolgatartó elhagyja lakóhelyét, vagy tartósan más vidékre költözik, bizonyos számú rabszolgáját magával viszi és ott eladja őket, ha éppen pénzzavarban van. Ma már minden civilizált országban tilos a rabszolgakereskedelem, Hivatalosan tilos, ám titokban éppúgy folytatják ezt az üzletágat, mint a kábítószer csempészést. Főleg Szaud Arábiában virágzik az emberkereskedelem, ahol maga a király jár elöl „jó példával", mert tömegesen tart rabszolgát és rabszolganőt. A királyi család 320 tagja utánozza. De a rabszolgakereskedelem titokban Szudánban, Kongóban, Abesszíniában, Szomáliföldön, Indiában is virágzik. A fejlett országoknak a legerélyesebben fel kellene lépniök ez ellen a modern barbarizmus ellen. Azonban petróleum-koncesszióra van szükségük és tudják, ha ezekbe a piszkos ügyekbe beavatkoznak, tekintélyes személyiségeket hangolnak maguk ellen. Jobb tehát egyszerűen szemet hunyni és hallgatni. A közvetlenül érintettek aztán mindig ugyanazzal a refrénnel magyarázzák ki a dolgot: „Újságíró-fantázia szüleménye az egész". De tudvalevő, hogy az angol Lordok Házában egy 1960. június 14-i keltezésű jelentés alapján a tényeket hivatalosan is megerősítették. Maugham őrgróf ilyen magas színtű fórum előtt kijelentette, hogy a Szaharában 25 ezer frankért saját maga is vásárolt egy rabszolgát, hogy a rabszolgakereskedelem létezéséről döntő bizonyítékot szerezzen. Az adásvétel lebonyolítása után természetesen rögtön szabaddá nyilvánította a megvásárolt „árut". Bizonyítékképpen a kifizetés pillanatait lefényképeztette, és a fizetési nyugtákat is fel tudja mutatni. Gyermekrabszolgák Sokan azt mondják, hogy a rabszolgaság intézménye ma már gyakorlatilag nem létezik, csupán néhány, a civilizációtól nagyon távol eső országban maradt még fenn, ott is szórványosan. Ha mindez igaz is, a lényegen mit sem változtat. Hiszen csupán Szaud Arábiában mintegy félmillió rabszolga van és számuk állandóan növekszik. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a förtelmes kereskedelemben európaiak és amerikaiak is érdekelve vannak. Sokan közülük kétes céllal alapított vállalatok tulajdonosai, ahol a foglalkoztatott lányok munkájukért semmit, vagy semmivel egyenlő bért kapnak. Ha megbetegednek, vagy kiöregszenek, az utcára kerülnek és sorsuk a biztos éhhalál. Az európaiak közül sokan a rabszolgák viszonteladásával foglalkoznak. Megint mások fiatal lányokat és tapasztalatlan gyermekeket szállítanak repülőgépen, akiknek mesésen jövedelmező munkalehetőséget ígértek, akiket azzal csábítottak el, hogy néhány éven belül olyan vagyonra tehetnek szert, melynek kamataiból hazatérésük után munka nélkül gondtalanul megélhetnek. Néhány ilyen üzér volt amerikai pilóta és holland emberkereskedő nevét ismerik is. Az európaiak rendszerint magas tisztségeket töltenek be az illető ország rendőrségi apparátusában, vaay a követségeken. Nagyon is jól tudják ők, kik irányítják a rabszolaakaravánokat, mi a rendeltetési helyük. A kereskedők jól megfizetik a hallgatásukat. A karavánokhoz csak véletlenül közelítő idegent is puskatűz fogadia, a menetelük védelmének címén. A „védelmezettek" viszont vékony lánccal egymáshoz fűzve vánszorognak, sokan közülük még a tizedik életévüket sem érték el. Etiópia az Egyesült Nemzetek tagja. Halié Szelassziénak tehát, ha tetszett, ha nem, meg kellett hivatalosan tiltania a rabszolgakereskedelmet. De a gazdag földesuraknak, akik a császárt jóban-rosszban támogatták, munkaerőre van szükségük. így feilődik a hűbéri társadalom. Következésképpen az uralkodó nem tud erélyesen fellépni azok ellen, okikre a trónja támaszkodik. Amit ilyen körülmények között mégis megtehet az ügy érdekében, az vajmi kevés. Csupán annyi, ha egy rabszolgának sikerül megszöknie és védelmet kér az urakodótól, a császár kegyesen szabaddá nyilvánítja. De kinek sikerül megszöknie? Az első sikertelen szökési kísérlet után a rabszolgát véresre veszszőzik. és ha ezek után másodszor is megkísérli a szökést, levágják a kezeit. Az etióp iobbágynak van ugyan egy tenyérnyi földié, amit földesura adományoz neki. Ha a gazda birtokán elvégezte a munkáját, megművelheti a saját földjét. De mindez nem jelenti azt, hogy nincs rabszolgasorban. A földesúr azt teheti vele, amit akar. A rabszolga családjának bármelyik tagját eladhatja, akár távoli országba is. Mindez még nem számít bűnnek. A hatóságok csak azt veszik komolyan, ha külföldi háremek részére nőket szállítanak. Addis Abebában és más etióp városban számos olyan „vállalat" működik, ahol lányokat vásárolnak és a vevők rendelkezésére bocsájtják őket. Az amhara törzsbeliek számára szégyenletes dolog gyakorlati munkával foglalkozni. Számukra fájdalmas az a nap, amikor a haladóbb szellemű fiatalok elhatározzák, hogy orvosok, építészek, gyorsírónők lesznek, vagy éppen mint mosónők keresik a kenyerüket. De nemcsak az ahmarok ilyenek. A tauregtörzshöz tartozók is semmittevésben tartják asszonyaikat. A legszebbek a hárembe kerülnek Vessünk egy pillantást azokra a vidékekre, ahol a civilizáció előrehaladása ellenére is mindmáig megmaradtak az ősi, szigorú és kegyetlen szokások. Hararban (Harar, Etiópia északkeleti részében fekvő, 45 ezer lakosú város. A ford, megjegyzése) szabályszerű rabszolgapiac és leánykereskedelem van. Az élő árut közszemlére teszik ki és nem ritka eset, hogy a kereskedő hangos szóval dicséri és kínálja portékáit. A szülők elkísérik leánygyermekeiket a piacra, mint nálunk az állatokat hajtják fel a vásárra. A lárma, a zűrzavar őrjítő. A szülők vitáznak a vevővel, kínálgatják a lányukat, mutogatják idomait, a vevő pedig gondosan vizsgálgatja az élő áru lábát, kezét, haját és fogait.. . Francia-Szomáliában, Dzsibutiban az emberpiac zsúfolt, a kétes hírű nyilvános házak száma igen nagy. Ha valamelyik lánynak sikerül innen megszöknie, vagy a rendőrségen panaszt tesz, másnap átvágott nyakkal találják. A prostituáltak fiúgyermekeit olcsón eladják. Ha egészségesek, szépek és ráadásul még kevert vérűek is, két sterlingért megveszik az anyjától és hároméves korukig úgynevezett „nevelőotthonban" tartják őket, ahol az anyának módot nyújtanak a gyermek táplálására. De ugyanakkor külön erre a célra rendelt idegen asszony is vigyáz a gyermekekre. Hároméves korukban aztán átkerülnek egy másfajta nevelőotthonba, ahol megkezdődik különleges nevelésük. Néhány éves idomítás után pedig egy sejknek a háremében találják magukat. A leánygyermekeket gondos egészségügyi vizsgálat és szüzességük kétségtelen megállapítása után örökre hárembe zárják, tucatnyi idegen nő közé, ahol az állandó féltékenykedés és a feleslegesség érzésének légköre uralkodik. A felügyelet a lehető legszigorúbb. A hárembe zártak soha ki nem mehetnek, soha senkivel nem találkozhatnak csupán olykor ... olykor a hárem főnökével. Nincs más dolguk, mint az, hogy szépítsék magukat, várjanak és veszekedjenek. A fiúkból, akiket már előzőleg férfiatlanítottak, őrök lesznek, akik ostorral a kezükben vigyáznak a nagy főnök ágyasaira. A háremben uralkodó viszonyokról többek között két hiteles szemtanú, két európai orvosnő írásaiban is érdekes Tognii király, Abomay utolsó uralkodója (Kolot- Afrika) feleségeinek hódolatit fogadja. 142-en vannak. Nagyapjának móg több mint ezer felesége volt, ós amikor meghalt, a negyven legfiatalabbat vele temették
