Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-06 / 1. szám
részleteket olvashatunk. Claudie Fayen angol orvosnő azt a lányt vizsgálta meg, akit Szaud Arábia nagykövete, Ibn Szaub király fiának akart ajándékozni. A lány fehér bőrű volt és 650 sterlinget kértek érte. .. Egy német orvosnő egy emír háremében végzett egészségügyi vizsgálatokat, ahol kétszáz nő élt együtt. Amint írja, minden szökési kísérletért 60 botütés jár! Fehér és fekete bőr Sean O. Callaghan, ír könyvkiadónak és írónak sikerült végignéznie egy rabszolga- és leányvásárt, anélkül, hogy észrevették volna. Fehéreket ugyanis nem szívesen látnak ebben a környezetben és ha egy európai mégis vállalkozik rá, hogy belopódzik a vásárra, számíthat arra, hogy rövidesen elteszik láb alól. Látta, amint egy harminc év körüli asszonyt adtak el, elég olcsón, mert nagy ára csak a húsz éven aluli lányoknak van, akiket háremek részére vásárolnak. Szemtanúja volt annak, amikor egy hatalmas termetű arab egy szép, 12 éves néger rabszolgát adott el. Egy idősebb vevő egy 14 éves lányt vásárolt. A vétel előtt személyesen állapította meg, hogy a lány érintetlen-e még. Valamennyi eladásra szánt rabszolgát és leányt meztelenül állítanak ki a vásáron, hogy a vevő alaposan meggyőződhessen az áru minőségéről. A megvásárolt embereket aztán két ostoros őr kíséri, akik készek minden fegyelmezetlenséget azonnal megtorolni. Szaud Arábia büszkélkedik a leggazdagabb olajmágnásokkal. Olyan gazdagokkal, akik Cadillac kocsijukat a legkisebb hiba esetén is újjal cserélik ki, mondván, hogy „régi mór, kiszolgált". A dollármilliók beáramlása csak súlyosbítja a leánykereskedelem elleni küzdelmet. A pazar fényűzésben élő gazdagok már minden iránt elfásultak. Az egyetlen, ami iránt érdeklődést tanúsítanak, az a sexus. No meg a pazarlás és az alattvalókkal való zsarnokoskodás. Az egyéni kedvteléseknek nincsenek határai. Egyszer kizárólag fehér lányt keresnek, aztán megint feketére jön gusztusuk, mert — amint mondják, — a feketének is van előnye. A forró nyárban is megőrzi bőre üdeségét, nem úgy, mint a fehér bőrű. A mohamedán vallás nem tiltja kifejezetten a rabszolga- és leánykereskedelmet, csupán kíméletre inti hívőit Egy oudjlal afrikai lány. Fekete Afrika még ma is a virágzó rabszolgakereskedelem kiindulópontja. A legértékesebb áruk a fiatal lányok, akiket az arab sejkek és emlrek háremei részére adnak el a rabszolgákkal szemben. Aki egy rabszolgának visszaadja a szabadságát, sok érdemet szerez Allahnál. Ezért a sejkek kizárólag fiatal emberórut vásárolnak, akiket egész életükben kihasználnak, erejüket kipréselik és amikor már csökkent munkaképességűek, „felszabadítják" őket. Ebben az esetben a felszabadítás nem jelent mást, mint éhhalóit. Allah jóindulatának megszerzése más módon is történhetik. Például úgy, hogy a sejk egy eunuchot adományoz a mecsetnek. Rendszerint jól öltözöttet, erőset, aki majd a hívők között fenntartja a rendet. Az ilyen ajándék azért is értékes, mert a háremekben csak ezek a férfiatlan férfiak közelíthetik meg az asszonyokat és csinálhatnak rendet a veszekedők között. És ilyenről mond le a sejk Allah kedvéért. A rabszolga- és a leánykereskedelem különböző formában még ott is előfordul, ahol el sem képzelnénk. Például Perzsiában. Az emberkereskedők Abadanban, vagy Kuwaitban kínálkozó munkalehetőség ürügyével szerzik áldozataikat. (Abadan, a Perzsa-öböl partján fekvő, 133 ezer lakosú város, Kuwait, a Perzsa öböl partján fekvő Kuwaiti sejkség 180 000 lakosú fővárosa.) A munkaalkalom persze csak mese. Bahreinbe viszik őket. (Bahrein, a Perzsa öbölben sziget-sejkség, gazdag olajkutakkal.) Ott van már munkaalkalom, mégpedig a gyöngyhalászat. Amikor a halász-évad kezdetén a férfiak a tengerre szállnak, családjuk részére némi rizskészletet és kevés készpénzt hagynak. A rizst a hajóvállalkozó adja előleg fejében, 50 százalékos felárral. A pénzt is ő előlegezi. Uzsora-, kamatra. A halászok analfabéták. Azt sem tudják ellenőrizni, hogy a nekik átadott rizsmennyiség és készpénz egyezik-e a könyvelési bizonylattal. A becsapottak soha nem tudják a halászatból folyó keresetükből az előleget visszafizetni és a kamatokkal megduzzadt adósságot letörlesztenni. Pedig amíg a vállalkozóval szemben fennálló kötelezettségüket nem tudják kiegyenlíteni, nem változtathatnak munkahelyet. Soha még senkinek nem sikerült a számoknak ebből a mesterségesen font rabláncából kimenekülnie. Turcial Ománban a hajótulajdonosok, ültetvényesek, olajmágnások egész gazdagságukat a rabszolga-munkaerőre építik. Fia valaki a rabszolga-munkások közül szökést kísérel meg és elfogják, szöges korbáccsal véresre verik és elrettentő példaképpen a falhoz kötözve közszemlére teszik ki. Törvény és valóság Belga-Kongóban volt a történelem leg kegyetlenebb rabszolga rendszere. Még ma is, amikor már törvény tiltja az emberkereskedelmet, vígan szállítják az emberárut külföldi piacokra. Kongóban rengeteg a gumifa és az európai országoknak egyre nagyobb mennyiségű gumira volt szükségük. 1890-ben a belga kormány a gumierdőket rendelettel kisajátította. A kongóiaknak a faluk és a kertek maradtak. A rendelet megjelenése után kalózügynökök hada szállta meg az országot, akik százalékra dolgoztak, és fekete munkaerőt toboroztak. A busás haszon érdekében a legkegyetlenebb módszerekkel dolgoztak. A fehér ültetvényesek a bennszülötteket az erdőkbe küldték munkára és attól való félelmükben, hogy megtagadják a munkát, vagy, hogy fellázadnak a vasszigor ellen, asszonyaikat túszként otthon őrizet alá vették. Ingóságaikat egyszerűen elkobozták, az otthon maradt asszonyokat és lányokat szabad prédának tekintették. Ha egy rabszolgamunkás az előírt mennyiségnél kevesebb gumival tért vissza, megostorozták. Ha másodszor is megtörtént, családtagjaikat is hasonlóan büntették meg. Ha pedig egy falu közössége kevesebb gumit szolgáltatott be az előírt mennyiségnél, az egész falut felgyújtották. Harminc év alatt, harminc millió kongói nyolc millióra apadt le, de a kitermelt gumi mennyiségével változatlan maradt. A terrorintézkedések olyanok voltak, hogy a férfiak inkább halálra dolgozták magukat, semhogy ne teljesítsék a mennyiségi előírást. A büntetések széles skáláján nem ritkán szerepelt az asszonyok és gyermekek keresztrefeszítése, vagy a normát nem teljesítő férfimunkások lefejezése. A társadalmi fejlődés lassan, de biztosan eléri azokat a helyeket is, ahol még ma is embertelen és barbár szokások vannak divatban. A fejlettebb arab, afrikai és indiai városokban az asszonyok már látják, hogy a tudás, a társadalmi rendszer megváltoztatása az egyetlen biztos alap az egyenjogúság felé vezető úthoz. Silvana Cichi Női Donne -Fényárban úsznak a fedett stadionok tükörsima jégfelületei. A műkorcsolyázás mesterei ismét megkezdték világ körüli útjukat. Az évadnyitásra immár hagyományosan Londonban került sor, a Richmond Trophyért megrendezett műkorcsolyázó versenyen. Ezt követte a többi és nemcsak Európában, hanem az egész világon a látványos sport felé irányul az érdeklődök figyelme. A műkorcsolyázás egén az elmúlt évtizedek során számtalan csillag tűnt fel és fénylett hosszabb-rövidebb ideig, de egy bizonyos, bármikor is szűntek meg ragyogni, soha nem merültek el a feledés homályában. Emlékük él és ha néhányon megjelennek egy-egy nagyszabású versenyen — akár mint edzők, akár mint nézők — épp úgy ünnepük őket, mint amikor még sorra szerezték a babérokat. Vajon ki ne hallotta volna, ki ne ismerné Salchow, Schäfer, Button, Jenkins, Calmat, Ciletti, Divin, Sonja Hennie, Heiss, Soott, Pawlik, Vrzánová, Eigl, Wendl, Suchánková Dolezal, Kilius Daumier, a Nagy testvérpár vagy a Roman testvérpár nevét hogy csak a legismertebbeket említsük. Ugye nagyon sokan emlékeznek még rájuk, és a mükorcsolyázás szerelmesei között akadnak szép számmal olyanok, akik ott voltak egy-egy nagy nemzetközi versenyen, személyesen gyönyörködhettek kivételes képességeikben. A jég csillagai csak nagyritkán tűntek és tűnnek fel üstökösként a műkorcsolyázás egén. E nagyon igényes sportban, csak a becsületes, lelkiismeretes edzésekkel töltött hosszú évek hozhatják meg a kellő eredményt, de csak azok számára, akiket szorgalmuk mellett kellő tehetséggel is megáldott a sors. Amilyen sokáig tart a nagy világverseny — Európa-bajnokság és világbajnokságok dobogóira vezető út, gyakran rövid idő alatt tűnnek el — éppen a legjobbak —, hogy amatőr pályafutásuknak véget vetve, jégrevükben kamatoztassák tudásukat. Persze, akadnak olyanok is, akik betegség miatt kénytelenek szegre akasztani korcsolyájukat, vagy a jég tündérei közül jónéhányan egyszerűen . . . férjhezmennek, Akárhogy is történik — egyszer mindennek végeszakad — a régiek helyébe újak jönnek. A műkorcsolyázás soha sem volt olyan népszerű, mint napjainkban és a legjobbak bemutatóit soha sem látogatták oly nagy tömegek, mint az utóbbi években. Néhány hét múlva először Európa, majd rövid szünet után a világ legjobbjai mérik ismét össze tudásukat Ljubljanában, illetve Bécsben. Mindenütt serény készülődés tapasztalható. Az elmúlt év „nagyjai" közül azonban többen hiányozni fognak a nagy versenyekről. Hová lettek, mit csinálnak jelenleg ... arról szólnak képeink, K. J. A Roman testvérpár éveken át nem talált legyőzőre a jégtáncban és akkor fordítottak hátat az amatőrversenyzésnek és léptek a profik táborába, amikor további sikeres szereplésük biztosítottnak látszott. Most az amerikai Holiday on Ice jégrevüvel járják a világot és aratnak mindenütt osztatlan sikert Regine Heitzer, a tavalyi EB után máról holnapra visszavonult és nagy meglepetésre már a davosi világbajnokságon sem vett részt Uschi Keszler a nyugat németek rokonszenves versenyzője megbetegedett és szanatóriumi ke zelésre szorult. Ősszel folytatta edzéseit, de egészségi állapota roszszabbodott és decemberben kénytelen volt ismét megszakítani edzéseit. Sjoukje Dijkstra öt Európa bajnoki cim mellé a világbajnoki és olimpiai bajnoki aranyérmet is megszerezte, de ma ő is a Holiday on Ice revü egyik főattrakciója О 4/1 • ÍT о о On CQ О
