Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-06 / 1. szám

részleteket olvashatunk. Claudie Fayen angol orvosnő azt a lányt vizsgálta meg, akit Szaud Arábia nagykövete, Ibn Szaub király fiának akart ajándé­kozni. A lány fehér bőrű volt és 650 sterlinget kértek érte. .. Egy német orvosnő egy emír háremében végzett egészségügyi vizsgálatokat, ahol két­száz nő élt együtt. Amint írja, minden szökési kísérletért 60 botütés jár! Fehér és fekete bőr Sean O. Callaghan, ír könyvkiadó­nak és írónak sikerült végignéznie egy rabszolga- és leányvásárt, anélkül, hogy észrevették volna. Fehéreket ugyanis nem szívesen látnak ebben a környezetben és ha egy európai mégis vállalkozik rá, hogy belopódzik a vá­sárra, számíthat arra, hogy rövidesen elteszik láb alól. Látta, amint egy harminc év körüli asszonyt adtak el, elég olcsón, mert nagy ára csak a húsz éven aluli lá­nyoknak van, akiket háremek részére vásárolnak. Szemtanúja volt annak, amikor egy hatalmas termetű arab egy szép, 12 éves néger rabszolgát adott el. Egy idősebb vevő egy 14 éves lányt vásárolt. A vétel előtt személyesen állapította meg, hogy a lány érintet­len-e még. Valamennyi eladásra szánt rabszolgát és leányt meztelenül állíta­nak ki a vásáron, hogy a vevő alapo­san meggyőződhessen az áru minősé­géről. A megvásárolt embereket aztán két ostoros őr kíséri, akik készek min­den fegyelmezetlenséget azonnal meg­torolni. Szaud Arábia büszkélkedik a leg­gazdagabb olajmágnásokkal. Olyan gazdagokkal, akik Cadillac kocsijukat a legkisebb hiba esetén is újjal cseré­lik ki, mondván, hogy „régi mór, ki­szolgált". A dollármilliók beáramlása csak súlyosbítja a leánykereskedelem elleni küzdelmet. A pazar fényűzésben élő gazdagok már minden iránt elfá­sultak. Az egyetlen, ami iránt érdeklő­dést tanúsítanak, az a sexus. No meg a pazarlás és az alattvalókkal való zsarnokoskodás. Az egyéni kedvtelések­nek nincsenek határai. Egyszer kizáró­lag fehér lányt keresnek, aztán megint feketére jön gusztusuk, mert — amint mondják, — a feketének is van elő­nye. A forró nyárban is megőrzi bőre üdeségét, nem úgy, mint a fehér bőrű. A mohamedán vallás nem tiltja ki­fejezetten a rabszolga- és leánykeres­kedelmet, csupán kíméletre inti hívőit Egy oudjlal afrikai lány. Fe­kete Afrika még ma is a vi­rágzó rabszolgakereskedelem kiindulópontja. A legértéke­sebb áruk a fiatal lányok, aki­ket az arab sejkek és emlrek háremei részére adnak el a rabszolgákkal szemben. Aki egy rab­szolgának visszaadja a szabadságát, sok érdemet szerez Allahnál. Ezért a sejkek kizárólag fiatal emberórut vásá­rolnak, akiket egész életükben kihasz­nálnak, erejüket kipréselik és amikor már csökkent munkaképességűek, „fel­szabadítják" őket. Ebben az esetben a felszabadítás nem jelent mást, mint éhhalóit. Allah jóindulatának megszer­zése más módon is történhetik. Például úgy, hogy a sejk egy eunuchot adomá­nyoz a mecsetnek. Rendszerint jól öltö­zöttet, erőset, aki majd a hívők között fenntartja a rendet. Az ilyen ajándék azért is értékes, mert a háremekben csak ezek a férfiatlan férfiak közelít­hetik meg az asszonyokat és csinálhat­nak rendet a veszekedők között. És ilyenről mond le a sejk Allah kedvéért. A rabszolga- és a leánykereskedelem különböző formában még ott is elő­fordul, ahol el sem képzelnénk. Például Perzsiában. Az emberkereskedők Aba­­danban, vagy Kuwaitban kínálkozó munkalehetőség ürügyével szerzik áldo­zataikat. (Abadan, a Perzsa-öböl part­ján fekvő, 133 ezer lakosú város, Ku­wait, a Perzsa öböl partján fekvő Ku­waiti sejkség 180 000 lakosú fővárosa.) A munkaalkalom persze csak mese. Bahreinbe viszik őket. (Bahrein, a Per­zsa öbölben sziget-sejkség, gazdag olajkutakkal.) Ott van már munka­­alkalom, mégpedig a gyöngyhalászat. Amikor a halász-évad kezdetén a fér­fiak a tengerre szállnak, családjuk részére némi rizskészletet és kevés kész­pénzt hagynak. A rizst a hajóvállalkozó adja előleg fejében, 50 százalékos fel­árral. A pénzt is ő előlegezi. Uzsora-, kamatra. A halászok analfabéták. Azt sem tudják ellenőrizni, hogy a nekik átadott rizsmennyiség és készpénz egyezik-e a könyvelési bizonylattal. A becsapottak soha nem tudják a halá­szatból folyó keresetükből az előleget visszafizetni és a kamatokkal meg­duzzadt adósságot letörlesztenni. Pedig amíg a vállalkozóval szemben fennálló kötelezettségüket nem tudják kiegyen­líteni, nem változtathatnak munkahe­lyet. Soha még senkinek nem sikerült a számoknak ebből a mesterségesen font rabláncából kimenekülnie. Turcial Ománban a hajótulajdonosok, ültetvé­nyesek, olajmágnások egész gazdagsá­gukat a rabszolga-munkaerőre építik. Fia valaki a rabszolga-munkások közül szökést kísérel meg és elfogják, szöges korbáccsal véresre verik és elrettentő példaképpen a falhoz kötözve köz­szemlére teszik ki. Törvény és valóság Belga-Kongóban volt a történelem leg kegyetlenebb rabszolga rendszere. Még ma is, amikor már törvény tiltja az emberkereskedelmet, vígan szállít­ják az emberárut külföldi piacokra. Kongóban rengeteg a gumifa és az európai országoknak egyre nagyobb mennyiségű gumira volt szükségük. 1890-ben a belga kormány a gumi­erdőket rendelettel kisajátította. A kon­góiaknak a faluk és a kertek marad­tak. A rendelet megjelenése után ka­lózügynökök hada szállta meg az or­szágot, akik százalékra dolgoztak, és fekete munkaerőt toboroztak. A busás haszon érdekében a legkegyetlenebb módszerekkel dolgoztak. A fehér ültet­vényesek a bennszülötteket az erdőkbe küldték munkára és attól való félel­mükben, hogy megtagadják a munkát, vagy, hogy fellázadnak a vasszigor ellen, asszonyaikat túszként otthon őrizet alá vették. Ingóságaikat egy­szerűen elkobozták, az otthon maradt asszonyokat és lányokat szabad prédá­nak tekintették. Ha egy rabszolga­munkás az előírt mennyiségnél keve­sebb gumival tért vissza, megostoroz­ták. Ha másodszor is megtörtént, csa­ládtagjaikat is hasonlóan büntették meg. Ha pedig egy falu közössége ke­vesebb gumit szolgáltatott be az előírt mennyiségnél, az egész falut felgyúj­tották. Harminc év alatt, harminc mil­lió kongói nyolc millióra apadt le, de a kitermelt gumi mennyiségével válto­zatlan maradt. A terrorintézkedések olyanok voltak, hogy a férfiak inkább halálra dolgozták magukat, semhogy ne teljesítsék a mennyiségi előírást. A büntetések széles skáláján nem rit­kán szerepelt az asszonyok és gyerme­kek keresztrefeszítése, vagy a normát nem teljesítő férfimunkások lefejezése. A társadalmi fejlődés lassan, de biz­tosan eléri azokat a helyeket is, ahol még ma is embertelen és barbár szo­kások vannak divatban. A fejlettebb arab, afrikai és indiai városokban az asszonyok már látják, hogy a tudás, a társadalmi rendszer megváltoztatása az egyetlen biztos alap az egyenjogú­ság felé vezető úthoz. Silvana Cichi Női Donne -Fényárban úsznak a fedett sta­dionok tükörsima jégfelületei. A műkorcsolyázás mesterei ismét megkezdték világ körüli út­jukat. Az évadnyitásra immár ha­gyományosan Londonban került sor, a Richmond Trophyért megrendezett műkorcsolyázó versenyen. Ezt követte a többi és nemcsak Európában, ha­nem az egész világon a látványos sport felé irányul az érdeklődök figyelme. A műkorcsolyázás egén az elmúlt évtizedek során számtalan csillag tűnt fel és fénylett hosszabb-rövi­­debb ideig, de egy bizonyos, bár­mikor is szűntek meg ragyogni, so­ha nem merültek el a feledés ho­mályában. Emlékük él és ha né­hányon megjelennek egy-egy nagy­szabású versenyen — akár mint edzők, akár mint nézők — épp úgy ünnepük őket, mint amikor még sorra szerezték a babérokat. Vajon ki ne hallotta volna, ki ne ismerné Salchow, Schäfer, But­ton, Jenkins, Calmat, Ciletti, Divin, Sonja Hennie, Heiss, Soott, Pawlik, Vrzánová, Eigl, Wendl, Suchánková Dolezal, Kilius Daumier, a Nagy testvérpár vagy a Roman testvérpár nevét hogy csak a legismerteb­beket említsük. Ugye nagyon sokan emlékeznek még rájuk, és a mü­­korcsolyázás szerelmesei között akadnak szép számmal olyanok, akik ott voltak egy-egy nagy nem­zetközi versenyen, személyesen gyö­nyörködhettek kivételes képességeik­ben. A jég csillagai csak nagyritkán tűntek és tűnnek fel üstökösként a műkorcsolyázás egén. E nagyon igényes sportban, csak a becsüle­tes, lelkiismeretes edzésekkel töltött hosszú évek hozhatják meg a kellő eredményt, de csak azok számára, akiket szorgalmuk mellett kellő te­hetséggel is megáldott a sors. Ami­lyen sokáig tart a nagy világver­seny — Európa-bajnokság és világ­­bajnokságok dobogóira vezető út, gyakran rövid idő alatt tűnnek el — éppen a legjobbak —, hogy amatőr pályafutásuknak véget vet­ve, jégrevükben kamatoztassák tu­dásukat. Persze, akadnak olyanok is, akik betegség miatt kénytelenek szegre akasztani korcsolyájukat, vagy a jég tündérei közül jónéhá­­nyan egyszerűen . . . férjhezmennek, Akárhogy is történik — egyszer mindennek végeszakad — a régiek helyébe újak jönnek. A műkorcso­lyázás soha sem volt olyan népsze­rű, mint napjainkban és a legjob­bak bemutatóit soha sem látogatták oly nagy tömegek, mint az utóbbi években. Néhány hét múlva először Európa, majd rövid szünet után a világ legjobbjai mérik ismét össze tudásukat Ljubljanában, illetve Bécsben. Mindenütt serény készülő­dés tapasztalható. Az elmúlt év „nagyjai" közül azonban többen hiányozni fognak a nagy versenyek­ről. Hová lettek, mit csinálnak jelen­leg ... arról szólnak képeink, K. J. A Roman testvérpár éveken át nem talált legyőzőre a jégtáncban és akkor fordí­tottak hátat az amatőrversenyzésnek és léptek a profik táborába, amikor to­vábbi sikeres szereplésük biztosítottnak látszott. Most az amerikai Holiday on Ice jégrevüvel járják a világot és aratnak mindenütt osztatlan sikert Regine Heitzer, a tavalyi EB után máról holnapra vissza­vonult és nagy meglepetésre már a davosi világbajnokságon sem vett részt Uschi Keszler a nyugat németek rokonszenves versenyzője megbetege­dett és szanatóriumi ke zelésre szorult. Ősszel folytatta edzéseit, de egészségi állapota rosz­­szabbodott és december­ben kénytelen volt ismét megszakítani edzéseit. Sjoukje Dijkstra öt Eu­­rópa bajnoki cim mellé a világbajnoki és olim­piai bajnoki aranyérmet is megszerezte, de ma ő is a Holiday on Ice revü egyik főattrakciója О 4/1 • ÍT о о On CQ О

Next

/
Thumbnails
Contents