Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-28 / 17. szám
TÜDŐSÖK-a nőkért A Német Demokratikus Köztársaság Akadémiája érdekes tanácskozás színhelye volt a közelmúltban, Tudások, technikusok, orvosok és szociológusok találkoztak, hogy megvitassák, milyen szerep jutott a nőknek a szocialista társadalmi rendszerben. Nem a véletlen, nem az esetlegesség hívta létre ezt az elméleti, de a gyakorlat számára nélkülözhetetlen tanácskozást, hanem az, hogy a Német Akadémia mellett a minisztertanács rendeletére immár két év óta külön bizottság foglalkozik a nők helyzetével. Szükség van erre a bizottságra, mert annak ellenére, hogy a demokratikus Németországban a nők helyzete jelentős változásokon ment át, az elavult osztályszempontok káros hatása egyes szakaszokon még mindig érezhető. De szükséges azért is, mert igaz ugyan, hogy az NDK-ban a foglalkoztatottak 47 százaléka nő, viszont az is igaz, hogy a háztartási munka 80 százalékát is a nők végzik. A terhelés aránytalansága tehát világosan látható. Az értekezlet résztvevői részletesen foglalkoztak a legégetőbb kérdéssel, nevezetesen, hogy vajon a dolgozó nők hogyan töltik el a szabad időt. Az egyéni háztartás a legkisebb gazdasági egység, de ha figyelembe vesszük, hogy az NDK-ban 6,6 millió háztartás van, akkor láthatjuk csak, hogy milyen fontos népgazdasági tényező. A kutatások kimutatták, hogy egy asszony az otthonában — a lakás nagysága és a családtagok száma szerint — átlagosan heti 47 órát dolgozik, ami üzemi munkára átszámítva napi 6,5 óra munkaidőnek felel meg. Ilyen körülmények között kb. évi ötezer márka értékű munkát végez, vagyis országos viszonylatban a háztartásban végzett női munka értéke évi 30 milliárd márka. Ezek az adatok is mutatják, hogy mennyire szükséges ezen a téren az ésszerűsítés, a munka szervezése, a család számára lekötött energiák felszabadítása a népgazdaság számára. A háztartásban végzett munka könnyítése nem csupán közgazdasági tényező, hanem társadalmi szempontból is jelentős többlet, a nők további egyenjogúsítása. A tudósok a cél érdekében több intézkedés foganatosítását javasolják. Elsősorban a szolgáltatási hálózat bővítését, a félkész és kész ételek előállításának meggyorsítását, rendkívül fontos új műanyagok előállítása is, pl. a ruhaiparban, valamint tökéletesebb padló és felületi burkolóanyagok forgalomba hozása. Azonban a legfontosabb tényező a háztartási munka belső átszervezése, vagyis a családon belüli munkamegosztás. Másrészt jelentősen tehermentesítené a nőket a háztartások gépesítése, a fűtéstechnika tökéletesítése, új tisztítószerek gyártása is. A Német Akadémia tudósai rámutattak arra, hogy kedvező változást ezen a téren a társadalom csak akkor érhet el, ha sikerül teljesen megváltoztatni a társadalmi szemléletet, ha sikerül az egyén tudatából törölni azt az elavult és téves, de évszázadokon át megkövesedett tételt, amely szerint bizonyos munkákat „csak" a nők végezhetnek el. Ezt viszont csak a nyilvánosság teljes mozgósításával, a pedagógusok, népművelők és tájékoztatási szervek bevonásával és aktív, hatékony tevékenységével élhetik el.-er-Renata, az Ifjú tehetségeket kereső kör egyik vetélkedőjén / <?4ГШ —---------ЙЕ Mintha csak tegnap történt volna, pedig már több mint tizenkét éve annak, amikor 1955-ben Berlinből hazatérve kijelentettem: el kellett mennem, hogy megtudjam, mi játszódik le tiz évvel a második világháború után a német asszony érzelmi és gondolatvilágában. Az ott tapasztalt nagy átalakulás erős elhatározásra serkentett: szoros kapcsolatot, őszinte barátságot teremteni ezekkel az asszonyokkal, jótanáccsal segíteni őket, hogy megszilárduljon munkakedvük, élniakarásuk, átsegíteni őket a romhalmazokon. Baráti kapcsolataink a tizenkét esztendő alatt mind szorosabbra fonódtak, az egymás iránt érzett tisztelet és szeretet mély gyökereket eresztett. Annak idején ők szorultak támogatásra, most tizenkét év után én. Szobámban megszólalt a telefon csengője. — Berlin hivja — jelentette az ügyeletes. Néhány másodperc múlva Rosemarie hangja szólalt meg a vonal túlsó végén. Arra kért, ne maradjak gyászomban egyedül, jöjjek el Berlinbe, legyek a vendégük. Talán Így könynyebb lesz elviselni a fájdalmat. Néhány nap múlva megérkeztem a „frontvárosba'', ahogy a nyugati részen előszeretettel emlegetik Berlint. A meleg baráti ölelés és kézszoritás közben erős repülőgépzúgásra és robbanásokra lettem figyelmes. Észrevették riadt tekintetemet és bátorítottak: — Szépítjük fővárosunkat. A robbanások, amit hallasz, az útban levő Népi tánccsoport fellépése rozoga házak tehetetlen búcsúmoraja. Kényszerült meghajlás az új építő erő előtt. A lökhajtásos gépek pedig a Nyugat-Berlin szivében levő tempelhofi repülőtérről felszálló vészmadarak. A Nyugat katonai támaszpontja. De bennünket ez nem nyugtalanít, csak erősiti önérzetünket, hogy ne hagyjuk provokálni magunkat. Van, aki a szivében nemeset, s van, aki a rosszat táplálja. így van ez a két Berlinnel is. Az óriási változások, teljesítmények és jólét, amellyel országjárásom során az NDK-ban találkoztam, csodálatra késztetett. Kísérőim nem kis büszkeséggel mutogatták a helyreállított műemlékeket Berlinben, Drezdában, Weimarban, Erfurtban és a többi városban; újjá-ELTÖRÖTT a HEGEDŰM.. Dankó Pista emlékére -II. rész A Pósa-asztal varázsa Az aranyszavú mesemondó, Pósa Lajos, a Hungária-kávéházban ismerkedett meg a lobogó cigányfiúval. Sokat hallott arról, hogy ez a különös muzsikus nótákat fabrikál kopott hegedűjén. Odaadta neki egyik versét, hogy pengessen arra is valami szép dallamot: „Nem jó mindig a fonóba eljárni, A fonóban leányokkal cicázni, Én is addig, én is addig cicáztam, Rabja lettem egy lánynak.” Dankó elvitte a verset, s másnap újra megjelent Pósa Lajos előtt. — Na, Pista, talán már meg is van a nóta? — fogadta az. — Meglenni megvolna — válaszolt a cigány komolyan —, csak egy kis baj van ... hibás a versi — Ejnye, szemtelen cigánya ... mit ért maga a vershez! — háborodott fel a rímeire, verssoraira büszke és kényes Pósa Lajos. — Pedig úgy van azl Hiányzik minden sorból négy szótag. Tessék csak így meghallgatni... — s lejátszotta az átköltött dalt az elképedt Pósa előtt: ' „Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni, A fonóban leányokkal, menyecskékkel cicázni...“ A nóta jó volt és a vers is jobb lett, mint újkorában. Az író haragja elszállt, s hosszú évekig a leghívebb barátságban voit „házi zeneszerzőjével", akit pedig úgy vonzottak Pósa versei, mint a mágnes a vasat. Dankó Pista nem volt jó muzsikus és nem is szeretett prímáskodni. Az ő élete a muzsika-csinálás volt. Sokáig a kottát sem ismerte, míg Szögedi Endre, a zeneiskola igazgatója meg nem tanította az apró hangjegyek í.ására-olvasására. A gát felszakadt 1883-tól 1893-ig áradt a nótaköltő lelkének szinte kiapadhatatlan forrása. Ez a tíz év Dankó nótaköltő zsenijének legtermékenyebb időszaka. Dalait szeretik, dalolják és ő mégis egyedül áll a nagyvilágban. 1886-ban Dankó dalai vitték sikerre Molnár György „Zsölérlány" című darabját. Nagy lakomát adott tiszteletére a Szegedi Napló újságíró-, író-gárdája. Blaha Lujza, a nemzet csalogánya Lukács Sándor: „Rebeka" című művében Dankó nótájával aratott óriási sikert: „Habra hab siet, hervad a liget..." Egymás után születtek a zsebbnél szebb dalok: „Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány", „Egy csillag sem ragyog fenn az égen", „Eltörött a hegedűm . . .", „Nem átkozom ibolyakék szemedet”, „Hallod rózsám, Katika . . ." Ezt az utóbbit egy nyári estén a nyitott ablaknál komponálta. A hegedűhangok szétáradtak a szegedi utcák, udvarok során, s hamarosan mindenki az új dalt dúdolta. Vasárnap este már erre táncolt a szegedi fiatalság a Pillemulatóban. Gárdonyi Géza is jelen volt az egyik Dankó-nóta születésénél; „... Egy őszi délután benyitok a Hungária-kávéházba. Ott látom Dankót egy szögletben. Ceruzával írt a márványasztalra hangjegyeket. — Éppen az utolsó taktust csináltam meg — szólott, s végigpengette a nótát sebtében a hegedűn ... A kávéházi terem egyik üveggel elválasztott részében volt a szegedi írók és íróbarátok törzsasztala. Húsz-harminc úriember szokott ott egybegyűlni ebéd után. Oda jött be Dankó. — Új nótám van ... —■ szólott és halk hegedűszóval eljátszotta a társaságnak a Csitt-csitt nótát. A zajos, népes kávéház elcsendesült. Mindenkit szíven fogott az új nóta varázsa. Másnap már az utcán énekelték. Egy hét múlva zongorázni hallottam .. Az „Új Idők" nótapályázatán háromszázöt dal közül Dankó Pista műve nyerte el az első díjat: 300 koronát. („Zúg a szélvész, háborog a Balaton . . .") Cifra nyomorúság A 90-es évek elején daltársulatot szervezett, amelynek tagjai magyaros ruhában Dankó-nótákat énekeitek. Maga a cigányköltő fehér zakóban lépett a közönség elé. Az első előadást 1890. július 12-én tartották meg Szegeden, a „Próféta" nevű helyiségben. 1891: a társulat elindult útjára — Arad, Gyula, Szolnok, Debrecen, Miskolc, Sátoraljaújhely, Kassa, Eperjes, Lőcse, lg ló, tátrai fürdőhelyek, Kézsmárk, Selmecbánya, Losonc, Rimaszombat, Eger, Gyöngyös. 1893: a budapesti Nádor és Bárd kiadásában megjelent száz Dankónóta, egy füzetben. A nótafal élete mégis keserű. „A legutolsó faluban különb életem lett volna, mint Szegeden volt. Míg zeneszerző nem lettem, addig azt mondták, na-
