Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-28 / 17. szám
LETT Rosemarie fcngel épített gyáraikat, melyeknek kéményei mellett eltörpülnek a templomtornyok, kikötőiket Rostockban, Sassnitzban. Ecsetelik az épülő nagy üzemek feladatait Neu-Mecklenburgban, Greifswaldban. A szakszervezetek két üdülőpalotájában, a magaslati levegőjű Oberhofban és a tenger lelett épült, krétasziklákkal körülvett Lohmeban, néhány napig együtt üdülhetek az otthoni dolgozókkal. Jólesik nekik a pihenés, mert gyors ütemben folyik az élet. Idén ünnepük Wartburg 900., a reformáció 450., a Wartburgi ünnepi játékok 150. évfordulóját. Áprilisáén tartják a Német Szocialista Egységpárt VII. kongresszusát. A Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulója jegyében készülnek jubileumra, nagygyűlésre. Terveik, kötelezettségvállalásaik teljesítése nagy erőfeszítést igényel. Érdekelt, mi van azzal a korosztállyal, amelytől a romokban heverő ország a háború befejezése után a legtöbbet várt, követelt vagy mondjuk ki, ahogy van, akikre támaszkodott. íme néhány példa. ROSEMARIE napi kenyérkereseti teendőinek elvégzése után a romok eltakarításán dolgozott. Felvilágosító munkát végzett a fiatalok között. Szabadságát a tengerparti kikötők újraépítésével töltötte. Éjjelenként tanult, elvégezte a közép- és főiskolát. Ma a művelődésügyi-minisztérium megbecsült szaktanácsosa. Vidám, csupa szív ember. Friedlt tanulmányai befejezése után megbízzák a berlini képzőművészek klubjának igazgatásával. Szereti szép és érdekes munkakörét, mely elvezeti a tudomány és művészet világába. Kiállítások, továbbképző körök, vitaestek megszervezése és látogatottsága nagy mértékben az ő érdeme is. Liesl pedagógus. Éppen doktori értekezését nyújtotta be. — Leányod hol van? — érdeklődöm. — Vidéken végzi a tanítóképzőt. Mivel elhatározta, hogy falusi tanító akar lenni, előírásaink értelmében a minősítést csak vidéken szerezheti meg. Idejében ismerje meg és szeresse meg a falut és népét. — Követésre méltó példa. Évát az erfurti Történelmi Múzeum dolgozójaként látom viszont. Lelkesedéssel és nagy szakértelemmel szorgoskodik a város és környéke történetével foglalkozó osztály kiépítésén. Sybille gyárigazgató, Gerda művezető, Martha külkereskedelmi szakértő, Sigried agronómus, sokat kellene még megemlítenem azok közül, akik vezető állásban is méltó partnerei fértikollégáiknak. A végére hagytam még Annemariet és Ursulát. Velük a 600 tó országában, a német alföld enyhén dombos Mecklenburgjában találkoztam. Greifswald ősrégi egyetemi város. Művelődési Házában egyik a művészi szó, a másik a kézügyességi körnek a vezetője. Szeretnének kapcsolatot kötni egy itteni járási Művelődési Házzal. Nem sokat gondolkodtam — remélem mindkét rész megelégedésére szolgál majd — Komáromot ajánlottam. Greifswald a tengerparton, és Komárom a mi Dunánk mentén fekszik. Ott is kevert ajkú lakosság él, szorgalmas, művelt vendégszerető nép. A szűk szavú, északi típus és a melegvérű beszédes déli kultúrtársak bizonyára megtalálják az egymáshoz vezető fonalat és baráti kapcsolatokat. Link Zlata gyón jó muzsikus leszek, amikor aztán már nótát csináltam, kisütötték, hogy nem tudok muzsikálni, s kivették a számból és a családoméból a kenyeret... 1892-ben nem volt fűtenivaló fám egész télen. Nem volt télikabátom, s rámfagyott a kabát, annak a koldusa vagyok most.. Az apai örökség, az alattomos tüdőbaj mindjobban elhatalmasodott Dankó Pista elgyötört testén. 1897-ben Budapestre költözött. A csengődi beteg „Az írók, igaz testvérei a cigányéletben, nagyon szerették... — írja Móra Ferenc — leküldték San Remo-ba, az öreg Cirfusz doktor kezei alá. De Dankó nagyon furcsa beteg volt. Nem hitte el, hogy neki tüdöbaja van, s ötvenhatvan cigarettát is elrágott egy nap, nemcsak a füstöt nyelte le, hanem a dohányt is. A doktor azzal próbált ráijeszteni, hogy San Remo-országban a cigarettázás államellenes cselekedet és keményen büntetődik. Erre aztán Dankó ijedten otthagyta San Remo-országot, de tíz új dalt hozott haza magával ..." Hazatérése után társulatával Oroszországba indult turnézni. A körutak nyolcezer korona hasznot hoztak, de ez a pénz Dankót már nem boldogította. „ ... Mivel a gazdagság kötelez, nehéz prémes bundában járt a kánikula közepén is, és Chateaubriand-sültet rendelt, mert ez volt abban az időben a legdrágább pecsenye ... Mielőtt eluradzotta volna a Dárius kincsét, ráparancsolt a Pósa-asztal, hogy a pénzecskét valami ingatlanba kell fektetni. Kiskőrös környékén vett vagy nyolc hold homokbuckát a pusztán, ami még akkor nem igen termett ugyan kutyatejnél egyebet, de a neve tiszta muzsika volt: Csengődnek hívták. Ha valahol a világon, Dankó Pista csak itt lehetett földbirtokos “ Utoljára 1902. július elsején játszott Szegeden, a Tisza-szálló udvarkertjében. Csengődről így ír barátainak: „Egészségem fuccsl Azt hiszem az ősz, vagy a tavasz elbánik velem ..." Még halálos betegen is fel akart kelni, hogy Pósától elbúcsúzzon. Szemét Joó Ilonka keze zárta le 1903. március 29-én délelőtt egynegyed tízkor, Budapesten. Eltörött a hegedű Márványhegedű Temetésén sok száz cigány muzsikált, a Népszínház énekkara énekelt, s Pósa mondta a búcsúbeszédet. 1903. április elsején Szegedre vitték és ott helyezték örök nyugalomra a Palánki temetőben. Sírjánál az öreg mesemondó megfogadta: „Dankó Pistának hegedűsszobrot csináltatok, ha a lábam elkopik is bele..." S megindult a gyűjtés az országban . . . „Nem telt bele tíz esztendő — emlékszik vissza Móra Ferenc — rózsaszínbe játszó finom márványszobra — Margó Ede kezemunkója — már ott állt a szegedi Tisza-parton, a Stefániákért zöld koszorújában, ahol nézheti, amint „habra hab siet" és láthatja, hogy „most van a nap lemenőbe". Ott talán holdsugáros, jázminos éjszakán még meg is zendül márvány-hegedűje " Milyen volt Dankó nótája? Ezt nem lehet meghatározni, inkább dalolni kell! önfeledten és tiszta szívből, ahogyan ő komponálta a dallamot. Milyen volt ez a dallam?.......valami névtelen, rapszodikus megáramlása hegedűszóban a cigányszívnek; kacagás, jajgatás; kottába szedhetetlen melódiáknak lázas viharzása ...“ Ilyen volt Don Vigole szerint Dankó nótája, s ilyen volt meggyötört élete is! „Az ég csillagaitól a mezők füvéig övé volt az egész világ, de ami közbe esik, abból nem jutott neki..." Somos Ágnes A KENNEDYEK: hatalom és reklám Kdiianl Kennedy, a másik szenátor, családi körben. Ezeket a kopeket minden jelentős amerikai lapban közölték Л nímiapoknn gyakran szereplő Kennedynö gyermekeivel Amióta kitalálták a dalban előadott reklámot — a Kennedy loiténet a legnagyobb szu bású politikai tünemény. De, ahogy a Kennedy elnök siratóénekéből mindinkább Robert Kennedy, New York-i demokrata párti szenátor választási kampánydalává válik úgy nő a komoly veszély, hogy eltúlozzák a dolgot. Ha azt mondják az embernek, hogy Bobby jóképű, amilyennek az elnöknek lennie is kell, ez megragad emlékezetünkben. Később azonban már a bőrünk alá mászik, s végül is idegesitövé válhat. A déli államokat sohasem lehetett Kennedyék hazájának tekinteni, de még errefelé is a Kennedyekrö! szóló tények és kitalálások olyan áradata önt el mindent, hogy ez szinte fullasztóvá válik. A napokban a Miami Herald első oldalán közölt egy nagy képet Bobby és Teddy szenátorokról, anélkül, hogy ennek bármi oka is lett volna, egyszerűen, mert lekapták őket, amikor egy szenátusi tanúkihallgatáson összesúgtak. A képeslapok nagy kegyesen abbahagyták, hogy fedőlapjaikon Jacqueline Kennedy fényképét jelentessék meg, de az igy támadt űrt feltöltik az újságok és a zsebkönyvek. A Kennedy-cikkek központi kérdése azonban áttevődött a múltról a jövőre, Jackie-röl Bobbyra, s az egyéni érzelmek síkjáról a politikai vonalra. Az atalantai repülőtér lapkioszkjában e héten Kennedy elnök három könyvét árulták, továbbá három életrajzot róla; ráadásul Robert Kennedy egyik könyvét (állítólag most írnak róla kilenc könyvet). Ezenkívül kapható egy könyv Joseph P. Kennedyről, a család pátriárkájáról is. Különösebben nem is akarjuk kiemelni a Time hosszú és vitatható jelentését Johnson elnök és Robert Kennedy szenátor legutóbbi összetűzéséről, vagy Gore Vidal rosszindulatú vitacikkét az Esquireben arról, hogy szerveznek meg Kennedyék mindent és miképpen „veszik át" a hatalmat. Lehet, hogy mindez kedvez Robert Kennedy politikai jövőjének, de mindenképpen elgondolkoztató. Kétségtelenül felhívja a figyelmet mindenre, amit mond vagy csinál, de állják-e tettei és nyilatkozatai az alapos vizsgálatot? Még Johnson elnök vietnami bombázási politikájának ellenzői is kételkednek abban, hogy gyakorlatilag megvalósítható volt-e Kennedynek a bombázások felfüggesztő sére tett javaslata, amely nagyon késön jött és a követelést olyan feltételekhez fűzte, amelyek nyilvánva lóan elfogadhatatlanok Észak-Vietnam és a Vietcong számára. Ez na gyón jó kiindulópont volt a vitáhor. de nem volt valami nagyon gyakorlati politika. A reklám nem egyenlő a haté Káliért Kennedy népes családjával lommal, s bár gyakran hasznos a kezdő politikus számára, néha visszaüthet. Robert Kennedy bősé ges reklámot kapott azzal kapcsolatban, ahogyan az elnökgyilkos sággal foglalkozó William Man chester-könyvet kezelte. Reklámot jelentett számára vitája Edgar Hooverrel arról a kérdésről, ki adott lehallgatási engedélyeket Kennedy igazságügyiminiszterségc alatt, s reklámot az is, hogy védelmébe vette a CIA-nak a közoktatásba tett kalandos kirándulását, de mindez nem sokban segítette. Kennedy tehetséges propagandista-gárdával rendelkezik, neki magának pedig kiváló érzéke van ahhoz, hogy hova menjen és mit mondjon, amivel növelheti jó hírét a világban, a demokrata pártnak azokban a köreiben, amelyek kiábrándultak Johnson elnökből. Ostobaság azonban az az elkép zelés, hogy éjjel-nappal dolgozik egy hatalmas propaganda-apparátus annak az elhatározásnak a jegyében, hogy Robert Kennedy 1968 bon kihívást intézhessen Johnson elnök ellen a demokrata párti elnökjelölésért. Kennedy egyszerűen csak állandóan szerepelni igyekszik a hírekben, amikor erre alkalma nyílik; szembetűnő alternatívaként kissé balra helyezkedik el Johnsontól és várja, hogy mi történik. J. R
