Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-21 / 16. szám
в A Tátrán könyvkiadó két verseskötettel gazdagította a könyvpiacot. Az egyik Fehér : a r v a s címmel jelent meg, szerzője Veres János. Ez mér harmadik verseskötete. Érett költő müve, aki már megtalálta egyéni hangját. A romantika bélyegét hordozó líra szép élményt nyújt a versolvasónak. A másik könyv Ozsváld Árpád kötete, Laterna magica címmel került a könyvesboltokba. Terjedelme nem nagy, de annál nagyobb élményt nyújt. Ozsvald a dolgok mélyére néz, lírája őszinte. Mindkét kötetből egy-egy verset mutatunk be olvasóinknak. Aforizmák A no olyan, mint a fegyver, nem szabad vele játszani. A nő nagy, a nő erős, szeret kötelességből, hü áldozatból. Nőt választani művészet, mire a férj megtanulja, akkor már késő. Minél jobban szeretjük a nőt, annál kevésbé értjük meg, — minél jobban megértjük, annál kevésbé szeretjük. Két típusú lány van: az egyik szorgalmasan vezet naplót, a másik olyan, hogy nincs ideje pletykálni. Ahol a nő él, ott szeretet, tisztelet, előzékenység ül örömünnepet. Amely házban a női szív uialkodik, ott béke és boldogság karöltve jár. A nő ismeri a szerelem értékét — a féifi a szerelem árát. A nő megszépül, ha szeret, méginkább ha szeretik, a legjobban, ha viszontszeretik. A legtöbb nőt könnyebb meghódítani, mint meggyőzni. A nőknek ritkán van igazuk, de a világ folyása óta, mintha mindig igazuk volna. Még nem láttam két egyforma nőt, de két különbözőt se. Kellemetlen, ha férfiak veszekednek, de borzalmas, ha asszonyok közt merül fel véleményeltérés. A nő az életet nem az eszével érti meg, hanem a szívével. A nőknek mindig igazuk van, még akkor is, ha nincs igazuk. A nő élete három fejezetre oszlik: álmodja, élvezi és siratja a szerelmet. Az asszonyok a legjobb számítók, ők maguk kiszámíthatatlanok. A nők haragja ritkán kerül annyiba a férfinak, mint a bocsánata. A nők igen nagyra tartják a titoktartást a férfiaknál, mert ők tudják a legjobban: milyen nehéz a hallgatás. Csokorba szedte: nj VERES JÁNOS így élek Nem lármáztatok trombitákat, nem vívok véres, vad csatákat, vtrtuskodás és rtcsaj nélkül, váram csak htggadt szóbál épül. Az élettől csak annyit kérek, adja, emberhez méltóan éljek, fonja szívemre felhők bodrát, s lelkünket lábak ne tapadják. Sugárkévéjét hozzám kösse s rajtam deleljen mindörökre. Átjutok minden sodró gázlón, egy lányarc lesz a gyémántzászlóm, ízetlen napjaim fűszere, sója, nedvező sebeim felttatója. Csattog majd lelke, ha viharok fújják, s megölel, mint a zászló a rúdját. Bálványok előtt nem térdepelek, mást Imádok én: bütykös kezeket; bikabölcsesség nem vesz a szarvára, barázdás homlok a szívem oltára. OZSVALD ÁRPÁD Béke Ügy képzeltelek el gyermekkoromban harangok között a sötét toronyban kövér angyalok pihe, fehér szárnyán, tömjénfüst ködén a magasba szálltéi. A temetőben márványkőbe vésett, csüggedt galambok őrizték a képed, öreg nénikék nagy könyvébe zárva préselt virágként fonnyadtál, te árva, te halvány arcú, unalmas, szent Békéi Nem tudtam, hogy a lányok szemében te vagy a mosoly, harmatos réten, reggeli fényben tücsökhegedű. Mezőn a búza érett kalásza, tóra lehajtó fűznek az ága, parasztok arcán biztató derű. Nem a nyugalmas, lágy pihenőnek, nem az unalmas, tétlen időnek vagy te barátja, követe, társa, ó, Békéi A dolgos élet maga teremtett, könnyben és vérben hozott világra. Csanda Sándor CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR IRÚNŰK L. Kiss Ibolya A csehszlovákiai magyar irodalom egyik tehetséges nőírója, orvosként dolgozik Liptómiklóson. Érbogyoszlón született 1904-ben, házassága révén került szlovák környezetbe, írásainak jelentős része megjelent szlovák nyelven is. Magyarul megjelent művei: Diri-dongó (tört. karcolatok, Pozsony 1939), Erzsi tekintetes asszony (regény, Budapest 1942), A nagy cél (tört. regény, Bp. 1943), Tátraaljai rapszódia (tört. karcolatok, Pozsony 1955), Túl a folyón (regény, uo. 1957), Az asszony tragédiája (tanulmány, uo. I960). Művel szinte kivétel nélkül történeti tárgyúak, és haladó hagyományaink egy-egy kiemelkedő személyiségével foglalkoznak. A Diri-dongó és a Tátraaljai rapszódia romantikus történelmi karcolatokat tartalmaz a nemzeti múlt és irodalom kiváló egyéniségeinek népszerűsítésére, Mátyás korától kezdve egészen Juhász Gyuláig. (A két kötet néhány karcolata azonos.) Az írónő történelmi nagyjaink: Balassi Bálint, Csokonai, Vörösmarty, Katona József, Kupecky János, Petőfi, Madách, Juhász Gyula életéből kiragad egy-egy drámai vagy anekdotikus motívumot, s ezt beszéli el romantikus és pedagógiai népszerűsítő módszerrel. Kiss Ibolyának eredeti stílusa van, s történetei elsősprban ifjúsági, nevelő célzatú olvasmányok. Közös hibájuk, hogy bizonyos sémára készültek, s a hős személyének idealizálásával romantikus eszményképet szolgáltatnak, de a választott motívum a legtöbb esetben nem foglalja magába a hős életművének valamely fontos részét, hanem általános jellegű: a hős halála vagy olyan ismert anekdota, amely bárkivel megtörténhetett. A hős halálának vagy bukásának leírásában gyakran könnyfakasztó szándékot, nőies szentimentallzmust találunk. Epikájának sajátosságait megfigyelhetjük első regényében, a Madách Imre feleségének életét ábrázoló Erzsi tekintetes asszonyban is. A mű Fráter Erzsébet életrajzi regénye, nagyrészt hiteles adatok alapján, romantikus, érzelgős módszerrel, apologetikus céllal íródott. Kiss Ibolya legtöbb epikus alkotásának van ilyen irodalmon kívüli: pedagógiai, vagy a hőseivel kapcsolatos történeti kérdéseket az addigitól eltérő megvilágításba helyező célja is. Ebben a regényben és számos hasonló témájú elbeszélésében, tanulmányában Madách feleségének „hűtlenségét" akarja mentegetni és cáfolni. Az írónő jó pszichológiai módszerrel (bizonyára hozzájárulnak ehhez orvosi tapasztalatai) mutatja be, milyen szerepe volt Fráter Erzsébetnek és Madáchcsal kötött házassága felbomlásának a világirodalmi jelentőségű Az ember tragédiája megszületésében. A Fráter Erzsébetet védő más Írásaiban is kifejtett érvelésének lényege az, hogy a házasság felbomlását elsősorban az anyós, özvegy Madáchné okozta. A történelmi szempontból lényeges és lényegtelen jelenségek között azonban nem mindig tud különbséget tenni, főként az 1848—49-es forradalommal kapcsolatban. A mű hiányossága, hogy Madách eszmei fejlődését, politikai meggyőződését csak felületesen mutatja be, s a tragédia megszületését nem is hozza kapcsolatba a szabadságharc bukásával. A politikai, eszmei vonatkozású részek ríaivak, romantikusan ábrázoltak, de az Erzsi tekintetes aszszony egészében szépen megírt, vonzó történelmi regény. A művet 1948-ban egy neves szlovák író, Stefan Kréméry szlovák nyelvre is lefordította. Realista és romantikus elemek keverednek az írónőnek eddigi legnagyobb szabású alkotásában, a Túl a folyón című regényben, amelyet megjelenése után sajtónk egy része politikai szempontból támadott s félremagyarázott. (A művet 1958- ban ki is vonták a könyvárusító forgalomból, de néhány év múlva terjesztését újból engedélyezték.) A mű életrajzi vonatkozású és nemzetiségi regény, vagyis tipikus „szlovenszkói magyar regény", melyhez hasonlót előbb Darkó István, később pedig Egri Viktor is írt. Az írónő helyzeténél fogva őszintén és tárgyilagosan tudja ábrázolni a nemzetiségi viszályok igazságtalanságát és embertelenségét, mert magyar nacionalista családból származott és szlovák nacionalista családba ment férjhez. A nemzeteket és országokat azonban nem nevezi meg konkrétan a regényben, hanem szimbolikusan: „folyón túliak", „túloldaliak", „innenső oldaliak", „birodalmiak" (németek — Cs. S.), „köztársaságiak" (szovjetek), s ezzel a témának és az eseményeknek általánosabb jelentőséget, szélesebb értelmezést kölcsönöz. A mű néhol vallomásszerű hitelességű, s nem kétséges, hogy az írónő az a tolsztojánus orvosnő, aki a nacionalista gyűlölködések, politikai bonyodalmak ellenére egyesíteni tudja szívében mindkét haza és mindkét nemzet szeretetét. Az Is tény, hogy a műben hirdetett tolsztojánus humanista eszmék a második világháború alatt megfeleltek a történeti igazságnak, mert helyzeténél fogva sem a magyarországi szlovák, sem a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség nem alkalmazhatott volna erőszakot a többségi nemzet igazságtalanságaival szemben. A tények objektív leírásával, a mindkét oldal felé tanúsított kölcsönös jóindulattal az írónő ösztönösen is a nemzetek testvériségének, az internacionalizmusnak hirdetőjévé, az elfogultságok, nacionalista korlátoltságok pártatlan bírálójává válik. A magyar—szlovák viszony, az igazi nemzetköziség ábrázolásában — eszmei szempontból — Kiss Ibolya műve a legjobbak közé tartozik ebben a témakörben. Mint regénynek azonban számos hiányossága van: a romantikus s realista elemek keveredése, néhány szubjektívan túlméretezett, feleslegesen terjedelmes epizód (pl. az orvosnő sógorával és annak fiával, Péterrel kapcsolatos), ami azt Is jelenti, hogy az írónő a műben nem tudott teljes összhangot teremteni az életrajzi regény és a történelmi regény koncepciója között. Lackóné Kiss Ibolya a csehszlovákiai magyar irodalom jeles történeti epikusa, aki főként az Ifjúság számára alkalmas, női lélekrajzban gazdag alkotásokat hoz létre jelenleg is, és művei egyenes vonalú írói fejlődésről tanúskodnak.
