Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-21 / 16. szám
zöja, beszámolt tapasztalatairól. Már két hete hordja a lenbsét, kitűnően bírja, semmi panasza sincs. Az orvosnő vizsgálat közben sem feledkezett meg rólam: — A jelentkezőket tüzetes vizsgálat alá vesszük. Ha a szemnek valamilyen baja van, mondjuk gyulladása, előbb azt kell kikezelni. A lencse csak teljesen egészséges szemre kerülhet. Ha mindent rendben találunk, akkor következik a kéthetes próbaidő. Az első héten naponta egyhuzamban csupán két órát szabad a szemen tartani. A második héten naponta 15 perccel lehet emelni az „adagot“. Ez alatt a két hét alatt rendszerint kiderül, hogy a szem megbarátkozik-e az idegen tárggyal vagy sem. Eddig — hét hónapi működésünk óta — még egyetlen páciensünk sem hozta vissza azzal, hogy nem bírná. Éva Rufusová után fiatal fiú volt a soros. Főiskolai hallgató, aktív kosárlabdázó. — Nem ö az egyedüli sportolónk — mondja az orvosnő. — Bizonyos sportágaknál nagy akadály a szemüveg, ezek közé tartozik többek között a linden rendben van — állapítja meg elégedetten Fcdorová dokternd kosárlabda is, Jégkorong, vagy a motoros sportok. De nemcsak sportolók keresnek fel bennünket, hanem rövidlátó színészek, színésznők is, akik számára szinte megváltást jelent ez a láthatatlan szemüveg. Különben pácienseink túlnyomó többsége a fiatalok közül kerül ki. Hiába, a fiatalság tetszeni kíván ... — Tehát esztétika és a szükség hozza Ide az embereket... — És még valami — emeli fel a hangját az orvosnő. — A gyógyterápial Ugyanis vannak bizonyos fajta szembetegségek — igaz, hogy nem nagyon gyakoriak, ilyen például a keratokonus, — amelyeket közönséges szemüveggel nem lehet korrigálni, míg a kontakt-lencsék használata lényegesen megjavítja az ebben szenvedők látását. A klinikai tapasztalat különben is azt mutatja, hogy ezekkel a lencsékkel jobb a látás, mint a szemüveggel. Azok, akiknek a rendes szemüvegből 15, 16, vagy még több dioptriásra van szükségük, kontakt-lencséből három-négy dioptriával kevesebbre. LÄNG ÉVA „így ni, most föltesszük a szemüveget. “ L. Lisicky felvételei adtunk előre. Az éneket mesével és rajzai folytattuk. A mesénél sokszor fennikadtunk. Voltak szavak, kifejezések, ímelyeket sehogyan sem értettek meg. Л eg próba ltom lerajzolni a dolgokat. Najyon erős segédeszköznek bizonyult a ajz. Kezdtem egy nevezőre jutni kis tanítványaimmal. Azóta szüntelen rajzolok, vlézze a rengeteg rajzlapot a falon, cöröskörül. A többi tanító is idejár köl:sönkérni rajzaimat. No, nem azért mert nűvészi a kivitelük, csupán a létezésükért. Azért, hogy vannak. Sok időmet vélik igénybe hasonló munkálatok. Néha bizony az este is rómborul, mire veszem a táskámat, hogy Malackyba hazakerülhessek. Otthon másik munka vár, ami szintén nagyon szórakoztat. A malackyi kultúrház műkedvelő színésze vagyok. Szeretek szerepelni, énekelni. Magam is abból az őshazából származom, ahonnét kis tanítványaim. Ezért is értem meg őket jobban, ezért is érek egészen a közelükbe. Nehéz őket kordában tartani azoknak, akik nem ismerik belső világukat. Ma elmondhatom, hogy egyiküket sem kell mézesmadzaggal kirángatni otthonukból. Ellenkezőleg. Nagy megerőltetésembe kerül hazaküldeni őket. Étel nélkül kitartanak velem egész délutánokat. Ha kopott is a ruhácskájuk, de — ahogy látja — nagyjából egészen tiszta. Nehéz volt fegyelmezni őket, de most már kevés a dolgom velük. Ha délutánonként rajzolok, velem együtt rajzolnak. Jól és gyorsan. Rendbeteszik a szekrényt, amit nappal nyitva tartok előttük, próbára téve apró életük erős ösztöneit. Annyira ragaszkodnak hozzám, hogy a kedvemért lemondanak a színes ceruzákról és arról a kivételes örömről, amit az ősember érezhetett könnyű zsákmány idején ... De ha beteg vagyok, — sajnos — nincs az a hatalom, amely iskolába kényszeríthetné őket. Hiába helyettesítenek kollégáim, kolléganőim, távol maradnak az iskolától. Fekete szemű kislányok, kisfiúk énekelnek és táncolnak az osztály parkettjén, ahová hatalmas ablakokból ömlik a fény, mint maga a megtestesült emberség, amelyet társadalmunk igazságérzete diktál ez apró, sötét bőrű emberkék érdekében. Egy messze föld ritmusára hajlik aprányi csípőjük, térdük, bokájuk. Nem pereg dob, tambúra, tamtam, mozgásukban mégis van valami visszatérő ősi. Rigó Marika és Mihók Milan arcán ott a keleti szépség, melyet az idő sem mosott le, ez a lassú, erős eső. A ritmusok ütemébe belevegyül a tanítónő csengetyűhangja. Filozófiát vagy nyelveket fog tanulni szeptembertől a főiskolán. Amíg el nem végzi, itt marad, pozsonypüspöki kis nebulói mellett, hogy embert faragjon belőlük. Utána elindul ő maga is, hogy megismerje a világot. Lelkivilága az a föld, amely éppen azért, mert nem volt kihasználva, rendkívül termékeny lehet, és fogékony. Szomjas is. Szeretné nagy pohárból inni a tudás borát, hogy átadhassa ilyen nehezen formálható kis testvéreinek. MOYZES ILONA Jelentkeznek a gyerekek Rigó Marika, a szép arcú kislány Lisicky Ladisiav felvételei
