Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-14 / 15. szám
ЩеТТтьСТШчОТТ Kedves fiatalasszony! Engedje meg, hogy mindjárt azzal kezdjem: minden helyzetből, bármilyen bonyolult is, van kiút! Sok-sok tapasztalat bizonyltja ezt és meglátja, néhány év múlva igazat ad majd nekem. Hogy pillanatnyilag az ellenkezőjét hiszi, ezt meg lehet érteni. Hiszen nincs hová lennie, nincs jóformán fedél a feje lelett. Rokonok, barátnők jóindulatára, vendégszeretetére van utalva, akik ideig-óráig befogadják, „feketén" bújtatják, de végleges megoldást ők sem találnak az ön számára. Felborult házassága következtében állt elő ez a szerencsétlen helyzet. Szinte újra hallom, ahogy bizalmasan elmondja élete tragédiáját, nem nagy szavakkal, inkább röviden, de annál kifejezőbben. Nem sir közben, nem. Igyekszik keményen tartani magát. De közben megfigyelem, hogy a szeme körül vibrálnak az idegek, a keze néha megrebben és csont-bőrré fogyott. Emlékszik, hogyan mondta? — Két éve ismertük egymást, mielőtt összekerültünk. A rokonok már előre megmondták, ne menjek hozzá. Apámnak a halálos ágyán az volt az utolsó kívánsága: ne legyek a felesége. Megígértem. És nem tartottam be az Ígéretemet. Fiatal volt, tizenkilenc éves. A fiú látszólagos nagy szerelme elvakította, ugye? Ezért nem hallgatott a jótanácsokra. — Ma azt mondom, azért vett el, mert egyedüli gyerek voltam, két házunk, meg egy kis pénzünk is volt. Tudta, az enyém lesz. Neki sose volt pénze. Később tudtam meg, lopott valahol. El is Ítélték. Havonta törlesztettük a kárt. Sok mindent eltitkolt előttem. Dicsekvő volt, ennek-annak adta ki magát. Mikor még édesanyámmal laktunk, falun, ott, ha valamit segített, mindent megfizettetett anyámmal. Pedig úgyis jóformán ő tartott el minket. Itt, a városban a szövetkezeti lakást is közösen vettük. A lérjem már kezdettől fogva goromba volt hozzám. Ha hazajött a munkából, egyik cipőjét ide rúgta, a másikat oda, a táskáját a szekrénybe vágta és kiabált. Mikor már meglett a kisfiú, azt úgy bevágta a kocsiba, hogy véres lett a feje. Ha sirt, ki akarta dobni a hóba. Később olyan pofonokat adott neki, hogy a falnak esett. Még most is ott a vére. Szegény gyerek minden idegennel elmenne, de az apjától reszketett. Most anyám neveli. Engem hányszor megpofozott. Ültem, varrtam valamit, ő rámmeredt és minden előzetes ok nélkül ütni kezdett. Többször betört az orrom is. Mikor beteg yolt, tálcán ebédet vittem neki, kiütötte a kezemből. Az utcán is szerzett mindig valami „meglepetést". Kikezdett az emberekkel. Egyszer egy idős bácsinak mutogatta, hogy bolond. Az öreg úgy a lelkére vette, hogy szívrohamot kapott. Otthon még a kutya, macska is menekült előle, ha megérkezett. Még azokat is kínozta. Állandóan levelezett egy lánnyal, azt mondta, gyermekkori ismerőse. Nem firtattam. Sokszor elutazott, állítólag hivatalosan. Nem ellenőrizhettem folyton. Végül már nem bírtam tovább ezt az életet és elmentem. Tavaly váltunk el. A bíróság a lakást nekem ítélte. Csakhogy ő maradt benne. Más zárakat csináltatott és nem enged oda. Úgy tudom, elvette azt a nőt, akivel mindig levelezett és már útban van a gyerek. A lakásba persze nem tudok bemenni. Nem szeretek sokat panaszkodni, de hideg fejjel képes volnék véget vetni minden problémának . . . Ilyesmi még csak meg se forduljon az agyában! 23 éves. Nagyon fiatal még, ha, most úgy érzi is, hogy már nem az. Közhely, de valóban igaz, ön előtt az élet. Ezer szinnel, ezer lehetőséggelI Meg kell küzdeni a nehézségekkel. És nem szabad feladni ezt a küzdelmet! Nem olyan segítőszerekre van szüksége, amilyenekhez most kétségbeesésében nyúl. Itt nem kábult aggyal kell gondolkozni, hanem szín józanul. A törvény az Ön oldalán áll. Ma már egy asszony sem lehet kiszolgáltatva a férje kényekedvének. Elmulasztott segítséget kérni akkor, amikor férje bántalmazta. A szocialista együttélés szabályainak megsértése miatt megbüntették volna öt. Jelen pillanatban volt férje birtokon belül van, nem kényszereik ki őket a lakásból, de gondoskodnak majd elhelyezésükről, hiszen a lakás önt és kisfiát illeti. Nem áltatjuk. Tudja, hogy ez huzamosabb ideig tart. Addig valami megoldást kell találni, önt a munkahelye ide köti. Ha a napi beutazást édesanyjától a távolság miatt nem tudja vállalni, keressen legalább a város közelében átmenetileg egy szobát, addig, mig lakását visszakapja. Igyekezzen egészségileg rendbe jönni. Kisfia vár/a hét végén az édesanyját. Megismétlem, amit mondtam: ön még nagyon fiatal, mindent újra kezdhet. Ne felejtse el, hogy mindenből van kiút! A törvény is az ön oldalán áll. Üdvözli Anna Hat óra körül megelevenedett az utca. Mindenki egy irányba sietett. A kultúrházba. Hanván a falu közepén álló egykori kastélyt alakították át erre a célra. Itt összpontosul a falu kulturális élete. Egyik helyisége könyvtárként szolgál. Sokan /árnak ide kölcsönözni. Ma este is nagy a forgalom. De most az egyszer senki sem akar olvasni. A nagyteremben már leszerelték a mozivásznat. A színpadra asztalokat, székeket hordtak. Meleg kendőbe burkolt nénike nyit félénken ajtót. — Ni csak komaasszony, mi vagyunk az elsők!... — Sebaj, így legalább kiválaszthatjuk a legjobb helyet. Utoljára öt évvel ezelőtt volt Hanván tánciskola. Ez a nőszövetség kezdeményezésére indult. Az asszonyok vállalták a vele járó szervezési munkát, és az összes kiadásokat. CSAK SZÉP LEGYEK! A könyvtár olvasótermét közben elfoglalták a fiatalok. Többen a mamát is magukkal hozták ide. Hiába, az öltözködésnél nekik még szükségünk van a bíráló anyai szemre. A sáros lábbelik a fal mellett sorakoztak. Helyettük a lányok könnyű, fehér cipőkbe bújtatták lábukat, melyen talán szokatlanul, először simul a szilonharisnya. A fehér ruha nem volt kötelező. Mégis mindegyik ilyet varratott magának. Mennyit kellett utazni a mamáknak, amíg megszerezték a fehér anyagot!.. . Tornaiját, Rimaszombatot, Pelsőcöt, sőt még Losoncot is bejárták a ruhánakvalóért. Egy évvégi vizsga előtt nincs olyan izgalom, mint itt volt. A tükör előtt egyszerre öten is álltak. Mindegyik szépíteni akarta magát. Molnár Alicának sok volt a munkája. Még be sem iejezte a szépítkezést, már Katona Márti hívta, igazítsa meg az ő frizuráját is. Aztán a fiúk kérték, segítsen a nyakkendőkötésnél. A sarokba húzódva két kislány igazi hölgyként lakkozta körmeit. Ilyen lázas készülődésben telt el majdnem egy óra Lőrincz Géza, a tánctanár, vetett véget a parádénak. — Készen vagytok már? — Várj, majd én segítek a nyakkendékötésnél Egyetlen mozdulat sen kerüli el a szülök (1 gyeimét Igen — hangzott az egyöntetű válasz. — Akkor gyorsan sorakozó! Egy-kettő, mindenki párja mellé! Katona Klára és László Géza, a legelső pár a leg idegesebb. Nem is csoda, hiszen rájuk vetődik előszc a kiváncsi szemek pillantása. — A sorrendet tudjátok. Lehetőleg ne lépjetek egy más lábára, s mosolyogjatok. Az izgalomnak semm helye nincs. Indulás — adja az utolsó utasítást a tánc tanár. A NYITÓ TÁNC Ez az, amit nem lehet elfelejteni. Hány hosszú őrá kellett eltölteni a parketten azért, hogy most mindéi lépés, minden mozdulat sikerüljön!... A nyitó táncot a blues-t még feszélyezve járták. Azután fokozatosai felengedett ez a feszültség. A rumbánál már jobbai engedelmeskedtek a lábak. A mosoly sem volt má olyan erőltetett a csa-csacsánál. Mire az utolsó tánchoz a bécsi keringőhöz értek, már sajnálták is, hogy vége ért a bemutató. — Én még ilyen táncot nem is láttam, — súgta a. egyik néni a szomszédjának. — Mikor mi fiatalok vol tunk, csak csárdást táncoltunk. Ma meg mindent kita Iáinak itt falun is. Dzsajf, csacsacsa, ki sem tudón rendesen mondani! — Az ott az unokám! Hogy jár a lába! Nem hiábc. a nagyapja is jó táncos volt, az unokája sem ad/c alább. A Mázik családnak is itt van minden egyes tagja A kilenchónapos Melinda úgy mozgott a nagymami karján, mintha csupán neki játszana a zenekar. A ma ma, apa, és nagyapa büszkén kisérték tekintetűkké a táncoló Aladár minden mozdulatát. — Most hamar megtanulnak a fiatalok táncolni. Ér huszonnyolc éves koromban jártam tánciskolába. Akko még nehezebb volt. . . Mindegyikünknek egy darab iá kellett vinni, ha be akartunk fűteni. Nem volt intézmény amely fedezte volna az ezzel járó kiadásokat. A tánc mestert is sorban hordtuk vacsorára. Most a fiatalok nak nincsenek ilyen gondjaik — mondja Mázik papa László Istvánná hol Julikára, hol Jolira tekint. A csip keruhás két testvér magabiztosan siklik a parketten. SZEMÜNK FÉNYÉRE... Korszerű járvány. így nyilatkoznak a szakemberek a napjainkban egyre nagyobb számban előforduló gyermekbalesetekről, melyeknek következtében igen sok gyermek válik egész életére nyomorékká vagy zárja le örökre szemét a még alig ismert világ előtt. Az elmúlt évtizedek nagyszámú gyermekhalandóságát a ragályos betegségek idézték elő. Ezekkel szemben sokáig tehetetlen volt az emberiség. Egészségügyi dolgozóink sok éves fáradságos munkája olyan eredményhez vezetett, hogy ma az orvos-Т-08-8сtudomány a fertőző betegségek, még a? olyan ádáz kór, mint a gyermekbénulá: ellen is, megnyerte a harcot. Szomorú tény azonban, hogy amikor < fertőző megbetegedéseket sikerült országo méretben két százalékra csökkenteni, eg’ újabb korszerű járvány ütötte fel a fejét amely alaposan megtizedeli jövő nemzedé künket. Ha csak egyetlen egészségügyi intézmény a bratislavai gyermekklinika statisztikájá ba pillantunk be, azt látjuk, hogy míj A közlekedési balesetek 75 százalékát maguk a gyere kék idézik elő
