Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-14 / 15. szám
ш ш Vidám hangulatban folyik a társalgás H. Zsebik Sarolta felvételei — Mennyi bajom van nekem ezzel a két lánnyal. Alig győzőm őket cipővel ellátni. Bezzeg a mi korunkban csak egy pár cipője volt a lányoknak. Nem is húztuk azt fel, csak az ajtó előtt. Addig mezitláb mentünk. Az én lányomnak most hat pár cipője is van, mégis kevés I — panaszkodik dicsekvésnek számító szavakkal Lászlóné. MEGÉRDEMELT LAKOMA A nőszövetség tagjai finom vacsorával vendégelték meg a fiatal táncosokat. Percek alatt üresek lettek a tányérok. A parkett most sem maradt üresen. A legapróbbak, az alig négy-öt évesek utánozták a „nagyokat". Régen elmúlt már tiz óra, de ezeknél a csöppségeknél hire sem volt az álmosságnak. Vajon a szülők sem gondoltak arra, hogy már régen ágyban lenne a kicsinyek helye? . . . A szünetben megkérdeztük a fiataloktól, melyik táncot szeretik a legjobban? Mindnyájan egyszerre akartak válaszolni. Kiss Sanyinak az angol keringő volt a legnehezebb, mégis ez lett a kedvence. Kasza Jolika mindegyiket szívesen táncolja. Az asztal végén ülő kislány felnézett a tányérjából, s tele szájjal kérdezte: Juliska! Mit kell diktálni? — mintha csak az iskolapadban ülne. Nagy kacagás következett. Mielőtt leisorakoztak a külön betanult letkiszhez, az egyik fiú megkérdezte: — Tessék mondani, a letkiszhez is kell kesztyű? — Nem fiam, mert akkor nem lehet hallani a tapsot — magyarázta a tánctanár, majd hozzánk fordulva megjegyezte: — a bemutatón a fehér kesztyű mindnyájuk számára kötelező volt. MATEMATIKA ÉS TÁNC A letkisz után a tánctanár is fellélegzett. — Na, ez is mögöttünk van!... Örülök, hogy jól sikerült — mondja Lőrincz Géza, a tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola matematikatanára. Kedvtelésből lett tánctanár. Ezerkilencszázhatvanötben szerezte meg a tánctanári oklevelet. Még a hároméves tanfolyam befejezése előtt kivételesen megkapta az engedélyt a tanításra. Tanítványai leggyakrabban a kilencéves iskola felsőbb osztályainak növendékeiből tevődnek össze. — Nem helyeslem, ha tizenhárom évnél fiatalabbak jelentkeznek. Ezeknek a zenei hallásuk, ritmusérzékük és mozgástechnikájuk még nem kiforrott. Tehát nehezen sajátítják e1 a táncokat — mondja a tanár. Egy tanfolyam két hónapig tart. Ez alatt az idő alatt 48—50 órát foglalkozik a gyerekekkel. A táncon kívül illemtanra is tanítja őket. Persze ez még nem jelenti azt, hogy ezentúl minden nyilvános mulatságra eljárhatnak. — /Az itt tanult táncokat az iskolában rendezett tcadélutánokon, majálisokon gyakorolhatják. — Csak az utazással ne lenne annyi baj. A távoleső falukba sokszor nagyon körülményes kijutni — panaszkodik Gizella, a felesége. ö is kijár vidékre a férjével. Igaz, a kis Emese miatt nem fejezhette be a hároméves tánctanári tanfolyamot, de azért állandó partnernője a férjének. Néha a kislányukat is magukkal viszik, akin már most látni, hogy méltó folytatója lesz a családi hagyománynak. V V V Sokáig emlékezetes marad ez a nap nemcsak a próbabálosok, hanem hozzátartozóik számára is. Az első báliruhát, az első táncot évek hosszú során is visszaidézik. Mindig Így volt ez a nagymamáknál, az anyáknál s náluk is úgy lesz. Az emlékezetben ez a nap egyforma szép mindhárom nemzedéknél. De valami mégis változott. Az életfeltételek és az igények. Amit a nagymama lánykorában nem érhetett el, ma már az unoka számára természetes. S így van ez rendjén. Kincel Emilia és H. Zsebik Sarolta A gyermekklinikán a kis páciensek zöme baleset miatt szorul kórházi ápolásra Fr. Spáéil felvételei tizenöt évvel ezelőtt a kis páciensek 32 százaléka szorult baleset folytán kórházi ápolásra, addig napjainkban ez a százalékarány 58-ra emelkedett. Az utolsó esztendőben minden harmadik elhalálozott gyermek baleset áldozata lett. A szerencsétlenül jártak kétharmada fiú, egyharmada leány. Mint szerte a világon, hazánkban is a mérgezés és a fulladás képezi a balesetek zömét, csak azután következnek a közlekedési és egyéb — a háztartásban, iskolában, játszótéren előforduló — balesetek. Keressük az okot Tudjuk, hogy a legnagyobb elővigyázatosság mellett is felütheti fejét a baj, mégis leggyarabban a felnőttek, valamennyiünk felületessége, nemtörődömsége miatt jár szerencsétlenül a gyerek. Említsünk meg néhány sajnálatos esetet és gondolkodjunk cl rajta. A fiatal házaspár boldog izgalommal várja a kettőjüket még szorosabbá kovácsoló jelentkező életet. Az első napokban, hetekben, hónapokban minden gondolatukat, idejüket a kis újszülött foglalja le. Azelőtt, míg csak ketten voltak, sokat jártak szórakozni, most életük lakáscentrikussá vált. Egy bizonyos idő után szeretnének újra moziba, színházba, társaságba menni, de mi legyen a kicsivel? Este megetetik, lefektetik a kiságyba és elmennek megnézni egy filmet. — Két-három óra alatt, míg távol lesznek, nem történhetik semmi baja — nyugtatják önmagukat. Lehet, hogy szerencséjük lesz és nyugodtan alvó gyermekhez térnek vissza, de igen sok esetben fordult elő, hogy a sebtében megetetett és lefektetett csecsemő gyomra visszavetette az ételt és a kicsi, a száját, orrát eltömő ételtől megfulladt. . . csak a szomszédasszonyt, vagy egy jóbarátot kellett volna megkérni . . . A mérgezés és forrázás áldozatai leginkább a másfél-három esztendős gyerekek. A munkából hazatérő édesanya a konyhában foglalatoskodik. Körülötte mindenre kíváncsi gyermeke motoszkál. Kiszedi a szekrény, a fiókok tartalmát, minden szájbavehetőt megkóstol vagy egy óvatlan pillanatban magára rántja az asztalra helyezett forró ételt. — Azt hittem, nyugodtan dolgozhatok míg a kicsi csendben játszik védekezik az önvádtól gyötört anya. . . . milyen egyszerű lett volna a bajt megelőzni, ha a gyereket, míg dolgozunk, a járókába tesszük . . . A vízbefulladás és a közlekedési balesetek áldozatai általában a hat-tizenkét esztendős gyerekek. Ebben a korban a gyerek a legjátékosabb, legélénkebb és a legtöbb balesetet saját maga idézi elő. Bemerészkedik a mély vízbe, ha nem is tud úszni, az úttestet futballpályának nézi, felkapaszkodik a mozgásban levő teherkocsira, traktorra, szabálytalanul közlekedik a kerékpáron vagy éppen versenyre hívja ki a mellette elhaladó személygépkocsit. Ezeknek a naponta megismétlődő jeleneteknek hányszor szemtanúi lehettünk. Nemtetszéssel csóváltuk a fejünket, talán fel is gerjedtünk a gyerekek fegyelmezetlenségén, de vajon figyelmeztettük-e őket legalább egyszer: ne tedd, mert rossz vége lesz! A gyermekbalesetek növekvő tendenciája súlyos társadalmi problémánk: az embernek az emberhez való nem kielégítő viszonyán alapszik. A bensőséges kapcsolat még a legkisebb társadalmi sejtben, a családon belül is egyre lazább. Egyesek úgy vélik, azért gyakori a gyermekbaleset, mert az édesanyák alkalmazásban vannak. Nem így van. Nagyon gyakran fordul elő baleset az olyan családokban, ahol az anya otthon van, a háztartást vezeti és gyermekeket nevel. A hiba abban van, hogy a mai rohanó életben mielőbb önállóságra akarjuk szoktatni gyermekeinket és közben megfeledkezünk arról, hogy önállóságra nem szoktatni, hanem nevelni kell. Otthon, az iskolában, a játszótéren — mindenütt. • A megelőzés A társadalmi problémákat csak az egész társadalom egységesen tudja felszámolni. Mindnyájunk érdeke, hogy minél több korszerűen felszerelt játszóteret, tornatermet, uszodát létesítsünk városon, vidéken egyaránt, ahol a gyerekek védett területen, felügyelet mellett, igényeiknek megfelelően mozoghatnak, játszhatnak, testmozgást végezhetnek. Az iskolák mellett úszószakköröket kell létesíteni, mert megdöbbentő tény, hogy ma a technika világában, amikor az ember a világűr meghódítására tör, olyan egyszerű, elemi dolog, mint a víz, évente százával szedi áldozatait. A közlekedési balesetek csökkentését a szomszédos országokban olyan ötletesen oldották meg, hogy már a legkisebb kortól megtanítják a gyerekeket a szabályos közlekedésre. Kimondottan erre a célra alkalmas játszótereket rendeztek be, úgy is mondhatnánk, hogy a közlekedés miniiskoláját, ahol a gyerekek gyalog, kerékpáron, rolleren, háromkerekű biciklin közlekednek és közben megismerkednek a közbiztonsági rendszabályokkal. A külföldi példa alapján nálunk az első ilyen játszóteret a közelmúltban Brnoban építették ki és tervrajzát rövid időn belül Szlovákia területén 190 nemzeti bizottság rendelte meg. A közlekedési balesetek elhárításának másik hatásos módja az oktatásügyre hárul. Kormányunk a múlt évben határozatba foglalta a közbiztonsági rendszabályok tanítását az iskolákban, de a megvalósítással az illetékesek még késlekednek, pedig sürgős intézkedésre van szükség. Mert ha a veszélyt teljesen száműzni nem is tudjuk, ha mindenki csak egy kis jóakarattal fordul a probléma felé, csökkenthetjük. Április, a gyermekbalesetek elleni küzdelem hónapja. Ne csak ez alatt a harminc nap alatt óvjuk ifjúságunk egészségét, hanem egész esztendőben. Januártól — decemberig. JANDÁNÉ H. MAGDA
