Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-13 / 2. szám
— A házasságkötéshez pénz kell, azt nem lehet ajándékba kapni. Mind azt állította, hogy szerelmes, de amint a házasság felől érdeklődtünk, felhangzott a sztereotip válasz: most tanulunk! Most csak a munka és a szerelem a fontos. Hogyan jutottak idáig! Háború volt, bombák hullottak, jöttek az amerikaiak és a régi rend romokba dőlt. Az új alkotmány egyéni jogokat adott a nőknek, biztosította egyenjogúságukat. A változás olyan gyors volt, hogy felszínre dobta a kérdést: ha valóban egyenrangúak vagyunk a férfiakkal, akkor ez vonatkozik a szerelemre is? — Természetesen — hangzott a felelet. — Minden nő sajátmaga dönthet sorsa felől. És háromszor több asszony kérte házassága felbontását, mint férfi. A romantikus szerelem a demokratikus gondolkodásmód, az amerikai életforma és az egyéni szabadságjogok jelképévé vált. Az ifjúság mámorosán vetette magát az egyén forradalmi kísérletébe és a legkedveltebb kísérleti szakasz természetesen a szerelem volt. A japán sajtóban még ma is nyíltan ismertetik a „szerelem technikáját", részletesen fejtegetve olyan mozzanatokat is, amelyekért nálunk Európában pornográfia miatt koboznák el a lapot a hatóságok. A szabadon vásárolható fogamzásgátló szerek, a művi megszakításokkal szemben tanúsított hivatalos tolerancia feloldja a lányok félelemérzetét. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amelyet — néhány fiatal meghívása alapján — egy garázsban láttam. A garázsban csak négy reflektor és egy filmfelvevő gép volt. Két világosító, egy kamerámon és néhány mindkét nembeli fiatal. A reflektorfénytől megvilágított heverőn egy meztelen pár... És a felvétel megkezdődött. Mindnyájunk szemeláttára. — Ezt a filmet eladjuk a külföldieknek — közölte egyik fiatal ismerősünk. Aztán új pár következett és a jelenet megismétlődött. Bevallom: megdöbbentem ekkora cinizmus láttán. — Egyáltalán nem vagyunk cinikusak. A meztelenség kereskedelmi előnyeit az amerikaiaktól tanultuk. Nálunk a sztriptíz ismeretlen volt, a férfiak és nők együtt fürödtek. Amikor láttuk, hogy az amerikaiak verekednek a hagyományos japán fürdők filmezési jogáért, rájöttünk, hogy ez jó üzlet. Tagadhatatlan, hogy Európa tőkés országaiban is találkozunk az ifjúság köreiben hasonló jelenségekkel, de elképzelhetetlen, hogy bármely ország főiskolai hallgatói ilyen módon tennének szert jövedelemre. Viszont a japán diákok helyzete sokkal rosszabb. Tanulmányaik befejezése után csak a hallgatók fele tud elhelyezkedni és a tanulás költségeit csak harminc százalékuk tudja fedezni. A fenti tények ellenére sem ítélhetjük el a japán fiatalságot a saját erkölcsi elveink alapján. A japán fiataltól megkövetelik, hogy sikeresen — bármilyen úton — befejezze tanulmányait, mert nemcsak saját, de többnyire hozzátartozói jövője is ettől függ. És éppen ez a tragédiájuk. Egyrészt olyan „modern" életet élnek, amely még Amerikában is túlzásnak tűnik, másrészt ma sem tudtak megszabadulni az ősi normáktól. Hasonló a helyzet a politikában is. A fiatalok között igen sok a szocialista, sőt a kommunista is, de többségük — amint jobb helyzetbe kerül — a konzervatív gondolkodásmód engedelmes rabjává lesz. De ez is érthető, ha a japán társadalmi rendszert vizsgáljuk, amelyben csak az engedelmesség jelent biztos és nyugodt jövőt. Mindez a férfiakra vonatkozik. A lányok sorsa: legkésőbb 25—30 év között férjhez menni. Azonban ezen a ponton találkoznak a „modern élet" következményeivel, a férfiak önzésével, akik a feleségüktől érintetlenséget követelnek, tekintet nélkül arra, hogy éppen ők voltak a szabadszerelem prófétái. És ilyenkor csak az orvos „korrigálhatja" a múltat. Amikor Tokióban voltunk, egy nőorvos éppen a tízezredik ilyen fajta műtétet végzett, az ő műtőasztalán játszódott le a „romantikus szerelem" utolsó fejezete ... Emellett a nők gazdasági kiuzsorázása olyan természetes jelenség, hogy úgyszólván észre sem veszik. Nemcsak a háztartásbeliek nevezhetők minden túlzás nélkül rabszolgáknak, akik „uruk és parancsolójuk" szolgálatában dolgoznak megállás, pihenés nélkül, hanem a dolgozó nők sorsában sem hozott kedvező és igazi változást a csupán papírforma szerinti egyenjogúság. A nők alacsonyabb fizetést kapnak, mint a férfiak és a férfiak előítélete elzárja előlük a felelős helyekre vezető utat. A hatalmas gazdasági gépezetben a nők csupán segéderők, régi értelemben vett rabszolgák, akik éhbérért kötelesek mindent megcsinálni, akiknek meg kell elégedniük azzal, hogy leértékelt alkalmi munkások, a „haladás gályájának" evezősei maradnak. És mindezt csupán azért, mert a hangzatos és szexuális dzsungelbuja kényelmét biztosító — „modern élet" frázisai mögött, a mai nap is él, hat, érvényes az ősi rabszolgatartó szellemiség, amely a fejlődés minden lehetőségétől megfosztja a Felkelő Nap országának asszonyait. Stern — Hamburg ban győzött a szovjet hatalom. A győzelemmel a harc még nem fejeződött be, hanem folytatódott, a szovjet hatalom megdöntésére törekvő nacionalisták ellen. A Szovjetunió déli köztársaságaiban a forradalmi és a forradalom utáni harc M. V. Frunze nevéhez fűződik. Frunze, Plspekben született, de főleg Alma-Atában és Turkménlában töltött be fontos tisztségeket mint frontparancsnok, népbiztos és miniszter. Egész életét a forradalmi harcnak szentelte és emlékére 1926-ban Pispeket az ő nevéről Frunze-nak nevezték el. A város a forradalomtól máig igen nagy változáson ment keresztül. Eltűnt az Írástudatlanság, holott a forradalom előtt a lakosság 98 százaléka írástudatlan volt A nádfedeles vályogházakból álló rendezetlen község helyén ma korszerű szocialista főváros áll: Frunze. A lakosok száma 1914-ben 17 500 volt és 1965- ben 370 000-re emelkedett. Ma már új közgazdasági épületek, Iskolák, kultúrházak emelkednek a magasba. A város a Kirgiz Tudományos Akadémia székhelye, azonkívül hat főiskolával, négy színházzal, Állami Filharmóniával és több múzeummal rendelkezik. A középületek közül elsősorban a Szovjetek Háza, az Opera és a pályaudvar érdemel különösebb figyelmet. Dzerzsinszkij útja a világ legszebb útvonalai közé tartozik, több mint száz méter széles. A szovjet hatalom alatt a városban több mint 2000 hektár parkot és kertet létesítettek, melyekben szebbnél szebb virágok és díszfák virítanak. A parkokban számos műemlék áll. Az egy főre eső zöldterület meghaladja a 96 m2-t. Frunze, ezzel a világ kertvárosai közé sorozható. Az egész várost csatornák szelik keresztül — kasul, amelyek a lakosság életét kellemesebbé teszik a nagy hőségben. Az emberek átlagos életkora eléri a 72 évet. A kolhozokban számos száz évnél is idősebb ember él. A városnak fejlett textil- és élelmiszeripara van. A legfontosabb iparágak közé tartozik a gépipar, melynek üzemeiben autókat, mezőgazdasági gépeket és különböző motorokat gyártanak. Az ipari üzemek a város peremén terülnek el. Gyártmányaikat a világ 50 államába exportálják. Frunze felvirágoztatásában nagy érdemük van az első világháború után ide költözött csehszlovák állampolgároknak is, akik itt nagy megbecsülésnek örvendenek. Számos utcát és üzemet neveztek el fontos közéleti személyiségeink nevéről. Így például a Element Gottwald szövőüzemet, vagy a Július Fuőík nevét viselő kultúrparkot. Frunze lakosai jól ismerik Fuőík életét és munkásságát. Tiszteletül a Tian-San hegység egyik csúcsát Is róla nevezték el. Július Fuőík kétszer látogatta meg Kirglzlát és műveiben mindig nagy szeretettel írt róla. Ezért a város lakosai is őszintén szívükbe zárták. Caras Milosláv, mérnök Szerelem ALBÉRLETBEN (2) — Gondol-e néha a szerelemre, asszonyom azaz ... bocsánat, nem tudom, hogy ... — Nem, még nem vagyok asszony — felelte a „harmadik". Jogilag még nem asszony. Annak ellenére, hogy több mint egy év óta az, amit én „délutáni feleségnek" nevezek. Délutáni feleség: egy-két órára, a gyors összeborulások hősnője. Amikor az igazi feleség — napi munkája után — a második műszakot végzi, akkor jön a férj a „harmadikhoz". Egykét órára. Havonta kétszer moziba, vagy színházba is elmennek, néha táncolni és nyáron tizennégy napot töltöttek együtt. A férj az igazi feleség előtt arra hivatkozott, hogy ő egész évi nehéz munkáját csak akkor tudja igazán kipihenni, ha teljesen egyedül nyaral, olyan helyen, ahol még ismerősök sem zavarják. Az ötlet fényesen bevált. Az ország másik részében két hétig a harmadik alakította az igazi élettársat. Persze ez pénzbe került, de a férfinak jó állása és tekintélyes jövedelme van. A harmadik egyébként nem fogad el pénzt a férfitől. Legfeljebb kölcsönöket. Egy év alatt körülbelül 6 ezer koronát kért „kölcsön", de azt majd megadja... majd. Apróbb ajándékokat viszont szívesen elfogad. Például ólomkristály vázát, arany karkötőt, órát, ruhaanyagot ... A férfi 42 éves, az igazi felesége 38 — a „harmadik" 21 tavaszt látott. — Gondol-e néha szerelemre kedves kisasszony? Hogyne, sokszor gondol rá. Talán egyszer találkozik is azzal a bizonyos „nagy lángolással". A férfihez ma még nem akar feleségül menni, a férfi sem akarja magát rászánni a válásra, mert attól tart, hogy a feleség, гг igazi, botrányt csinálna, meg aztán . . . két gyerek is van. Hogy gondol-e néha a két gyerekre? Nem gondol rájuk. Nincsenek lelkiismeretfurdalásai sem, hiszen nem veszi el a gyerekektől az apát. Legfeljebb délutánonként egy-két órára. Persze arra sem godolt, hogy a „kölcsön-pénzek" miatt a gyermekek kapnak kevesebb ajándékot, kevesebb gyümölcsöt, kevesebb könyvet . .. A szerepét nagyon jól alakítja, mert már nem kezdő. Tizenkilenc éves korától másfél évig alakította a délutáni feleség szerepét egy másik férfi mellett. Az is nős ember volt, családapa, sok pénzt kereső, túl a negyvenen. Az első esetben azonban hibát csinált. Feleségül akart menni a férfihez, válást követelt — és a férfi megriadt. Most már óvatos, türelmes, elvégre ő ráér és a fizetése mellett egészen jól jönnek az „apró" kölcsönök és az ajándékok. Igaz, mint feleség több pénzt kapna, de több munka zúdulna a nyakába. Az igazi feleség gondoskodik a férfi ingeiről, rendben tartja a családfő ruháit, otthonát, neveli gyermekeit, igyekszik beosztani a fizetés kisebbik részét (mert a nagyobbik részt a férfi megtartja magának) — a „harmadik", a délutáni feleség egy jól vasalt úr társaságában tölt hetenként többször egy-két órát. Köztük nincs vita, nincs veszekedés, nincsenek problémák, neki nem kell főzni, mosni, ügyes-bajos dolgokat intézni, gyerekekkel mérgelődni, bevásárolni. О munka után nyugodtan beülhet a kávéházba egy feketét inni, kényelmesen sétálhat hazáig, aztán jön a férfi, de egy-két óra után elmegy és ő akkor zavartalanul pihenhet, olvashat, tévézhet kedve szerint. Persze ezt a szerepkört csak egy őszülő hajú férfi mellett alakíthatja, mert a 25 éveseknek még nincs olyan jövedelmük, amelyből fedezhetnék a szólósztriptíz költségeit. A „harmadik" nem primitív, műveletlen ember. Ötletes hasonlatai vannak: „vannak tányérok a hétköznapokra és értékes porceláncsodák ünnepi alkalmakra". ő az utóbbi kategóriába tartozik. Két év alatt már a második férfi mellett délutáni feleség. Mindkét férfi az apja lehetne. Nem veszi szerelemnek a kapcsolatot, inkább modern barátságnak, egy egészséges nő és egy egészséges férfi minden korláttól mentes viszonyának. Elöleli egy asszony férjét, ellopja az asszonyszájtól a csókokat, a suttogó becézéseket, ellopja egy apa pénzét, amivel gyermekei életét tehetné szebbé, gazdagabbá és embernek, értékes embernek „ünnepi porcelánnak" tartja magát. Pedig csak rossz minőségű agyag, csak sáros cserépdarab és erkölcsi értéke semmivel sem nagyobb, mint az elmúlt társadalmi rendszer bordélyházaiban élő prostituáltaké volt! Sőt — még értéktelenebb, társadalmi veszélyessége még nagyobb, mert azok nyíltan hirdették mesterségüket és előre meghatározott áron esetenként árulták testüket, de a délutáni feleség következetesen szipolyozza, fosztogatja egy asszony férjét, két gyermek apját, a fiatal test varázsától megkergült vénülő férfit. De nemcsak ő a hibás, mert örök törvény, megdönthetetlen igazság, hogy ha nem lenne kereslet — nem lenne kínálat sem! fi—gyű —
