Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-13 / 2. szám
© 2 '© > © «м *“Ч Й а сл Ml LETT EGY DUZZOGD KISLÁNYBÓL? A hatéves pöttömnyi Marika addig rakoncátlankodott, míg csak anyukája elő nem vette legszigorúbb álarcát. Haragosan ráparancsolt, üljön azonnal a rádió mellé, hallgassa a műsort, de ne ts merjen megmukkannt, mert olyan nemulass lesz, amilyet még nem látott. „Maradj veszteg, és meg ne moccanj, amíg dolgom van, mert baj leszI" — ez lett a hancúrozás vége. Anyuka bekapcsolta neki a rádiót, s otthagyta. A kislány duzzogva morfondírozott, a rádiót kikapcsolni nem merte, mert az szigorúan tilos volt, elmenni sem mert, mert abból verés lett volna. A rádióban éppen a Pillangókisasszony áriáit sugározták, Gyurkovlcs Mária hangja csengett Marika fülébe. Marika — még ma ts Marikának szólíthatjuk, bár tegezni már nem mernénk — tizenhét éves elmúlt, persze, tizennyolcnak mondja magát. — Még két év, még két év — drukkol magában — Még két év, és azután? — Azután elszerződöm valamelyik vidéki operaszínpadra. Ha minden jól megy — De Martka, alig tizenkét éve, hogy befogta a fülét, ha operaáriát hallott... — De azután sok minden megváltozott ... Tudja, dalos kislány voltam ám, sokat énekelgettem, persze táncdalokat, slágereket, ami éppen divatban volt. Csak úgy, magamnak. Azután egyszer, Bra-A minap a munkafegyelem kérdésével kapcsolatos anyagot „hajszoltam“. Osszehordtam statisztikákat, Interjúkat, kérdeztem szakszervezeti funkcionáriusokat és mestereket, osztályvezetőket és beosztottakat, tudakolóztam az anyagi érdekeltség felől, hátha ez befolyásolja leginkább a munkafegyelmet, Igyekeztem megtalálni a határt az Igényes utasítás és a basáskodó parancsolgatás között (micsoda munkai)... Amikor már minden Jől összekeveredett a fejemben, eszembe Jutott, hogy valami elintézni valóm van a — rendőrségen. Nosza, nagyszerű alkalom, hogy abbahagyjam az egész munkafegyelmet. Ilyen örömmel még rendőrségre nem mentek. A rimaszombati járási rendőrparancsnokság közlekedésügyi osztályán azonban hirtelen eszembe ötlött: hol Is találhatnék jobb példát a munkafegyelemre, ha nem Itt a rendőrsé-Vlaati Hubajová munkahulyén. A MUNKAFEGYELEMRŐL géni Itt biztosan fegyelemnek kell lenníel Elvégre ők a rend őrei. Ha már Itt vagyok, körülnézek, úgyis — szerencsére ritkán járok errefelé. A nyilvántartási osztályon azonnal szemembe tűnik a nagy szigor. Itt úgy látszik nem tréfálnak az emberrel: a beidézett késve érkezett — ötven koronás büntetést mérnek ki rá, s még a szemplllájuk se rezzen. „Vadonatúj hajtási engedélyért jött? Ez az, amelynek csak egy hónapja a birtokosa? Igen? Hogy lehet ez, kérem, Ilyen állapotban? Hiszen már foszladozik és minden lapja külön van. Tessék újat kérni, de ez negyven koronás okmánybélyeggel drágább lesz. Legközelebb majd jobban vigyáz rá." Hát... az ügyfelektől megkövetelik a fegyelmet, annyit már látok. A saját portájukon azonban milyen a helyzet? Egy főhadnagy a kihágások nyilvántartójába vezet. Mutatja a feljegyzéseket. Itt bizony egyetlen apró A szerzá felvétele tislavában — gyerek voltam még — elvittek a Nemzeti Színházba. Csudaszép volt, gyönyörűen énekeltek ... Meg aztán nem büntetésből kellett hallgatnom, hanem jutalomból, mert jó voltam. Akkor már tudom, hogy szeretni fogom az efajta zenét. Persze, ha a pályaválasztásról gondolkodtam, akkor csak az jöhetett számításba, hogy orvos leszek. Tudja, szüleim az érsekújvári kórházban dolgoznak. Ezért más pálya eszembe se jutott. — Hogyan került mégis Érsekújvárról a brattslavat konzervatóriumba? — Iskolai együttesben énekeltem, és először egy szovjet vendégek tiszteletére rendezett esten léptem fel magánszámmal. Azt mondták, érdemes lenne iskoláztatni a hangomat. Mivel a zenét már úgyis szerettem, nem volt nehéz a döntés ... Idén érettségizek, azután még két év, még két év ... Még sok év, Martk'a, sok év, nemcsak kettő. Csak a záróvizsgákat tudja le két év múlva. De azután minden egyes próba újabb tanulás, minden egyes fellépés újra vizsga lesz. Az egész életen át... Ha minden jól megy, persze. Elbeszélgettünk még arról, mi vonzhatná a leginkább a fiatalokat az operába, hangversenyekre. — Magamról tudom — mondja Marika —, hogy a táncdaltól, a szórakoztató zene szeretetétől nem kell nagy utat megtenni az opera, az úgynevezett komoly zene szeretetétg. Főleg ma nem olyan nagy ez az út, amikor nagyon igényes, jó felkészültségű táncdalénekeselnk vannak... Az ember, természetesen nem kezdheti a Feltámadásnál. Viszont a Pillangókisasszonynál se kellene befogni a fület ... ... ... Ünnepelünk. Kedvenc lapunk, a Nő megjelenésének 15. évfordulójára emlékezünk. Az ünnepi estén az Ifjú Szívek együttes is fellép, s vendégként a Lúőníca fiatal, kedves énekesnője dalol. De ni csak, hisz ez Marika. Meghallgatjuk... És nem fogjuk be a fülünket. Sőt, feljegyezzük a nevét: Klausz Mária. —GG— hibának sem szabad lennie. Elég lenne egy nyolcast hatosnak nézni — és máris ártatlan sofőrt büntetnének meg. Itt bizony néha emberek, sofőrök létérdekeiről van szó. Egy hajtási engedély bevonása, hivatásos sofőr esetében — kenyere elvesztését jelenti. Ez nem gyerekjáték. Adók, büntetések fizetése megy Itt át az emberek kezén. Minden, minden rendben. Jó, jő, de néha talán csak tévednek, nem? Elvégre, mint látom, elektronikus számítógépjük nincs, s ők Is csak emberek. — Tévedés ki van zárva — mondja nem csekély büszkeséggel a rendőrtiszt. — Itt az elvtársnő írja ki a fizetni valókat. Volt már reklamációja? Tudtommal nem. — Nem volt reklamáció — válaszolja a kérdezett. — De ne feledjék, felettünk áll még a kerületi parancsnokság, az mindent ellenőriz. Értem, értem. Tehát arról van szó, hogv ez egv katonai szolgálati fegyelmi rendszerrel Irányított szervezet, amelyben a fegyelmezetlenség szolgálati úton büntethető. Ez tehát a szigorú munkafegyelem nyitja. — De az elvtársnő nem rendőr, ő polgári alkalmazott — szól közbe a rendőr és halomra dönti következtetésemet. őrá tehát nem vonatkozik a katonai fegyelem. Azonnal elbocsájtanák, ha valami hibát vétene, biztos — Hol szereznénk helyette liven jól begyakorolt embert? — mondja ismét a rendőr. Tehát ez sem kényszeríti fegyelemre. Eszembe jutnak a hivatalok, amelyekben megfordultam (be sok volt), s az első, ami felelevenedik emlékezetemben, a feketekávé illata körömlakk-szaggal vegyítve. Ez Itt azonban — úgy látszik — nem rendes hivatal, mert kávéfőzőt nem látok, körömlakkot nem érzek. Kérdem, arra Is parancs van-e, miszerint tilos munkaidőben a kávézás, a körömlakkozás, a tere-fere, a kifutás egy másfél órás pillanatra, meg ilyenek? Mondják, hogy egyáltalán nincs tiltva, szeretik Is a kávét. De minden tilalomnál erősebb itt a határidő. A kedden beérkezett anyagot péntekig fel kell dolgozni, ha törik, ha szakad. A pénteken beérkezett anyagot fel kell dolgozni keddig, ha ... akármi történjék is. És így körbe — lyukasztott betétlapok, új hajtási engedélyek, ilyen kihágás, olyan büntetés, műszaki ellenőrzés és ki tudja mi minden még. Később hazamenni a munkából lehet, korábban — semmi esetre sem. Megkérdeztem Vlasta Hubajovát, a nyilvántartó egyetlen adminisztratív dolgozóját, aki nem rendőr, tehát nem köti a szolgálati fegyelem, mi a titka, hogy Itt nincs probléma a munkafegyelemmel? így válaszolt: — Tudja, kicsi a státusz, kevés itt az adminisztrációs dolgozó. Vagy fordítva Is mondhatnánk — sok a munka. ,.. Megjegyzem, én már az elején, amikor a statisztikákat böngésztem, gondoltam rá, hogy nagyobb lenne egynémely hivatalunkban a munkafegyelem, kevesebb a büfében elácsorgott idő, ha több lenne az emberek munkája. Vagy fordítva is mondhatnánk — ha kisebb lenne a státusz. VILCSEK GÉZA
