Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-31 / 13. szám
SZEMBESÍTÉS (6) A FÉRJ: — Szerelem? Volt. Hatalmas szerelem volt a mienk, pedig szüleim nem szívesen látták, hogy a szomszédék lányának udvarolok. Néhány évig nem akartunk gyereket, mert tudja hogyan volt az akkor. Fiatal házasok csupa gonddal kezdték a közös életet és akkoriban még tartott a második világháború. Nem voltam még húszéves, az asszony meg éppen betöltötte a tizennyolcat. Amikor béke lett, ő is, én is keményen dolgozni kezdtünk és néhány év alatt a városba költöztünk, berendezkedtünk, kigömbölyödtünk. Akkor aztán mondtam neki, hogy no, most már jöhet a fiú, akár kettő is. Vártam, reménykedtem ... egy évig ... kettőig ... sokáig ... szívesen fogadtam volna már egy mákszemnyi kislányt is — de hiába. Az évek elszálltak, mi pedig ketten maradtunk. Mindig csak ketten. Mindenünk van — lakás, szép bútor, pénz, ruha . .. már azt is elképzeltem, hogyan rendezem be a kis szobát a gyereknek, még könyveket is vettem ... a gyermeknevelésről, mert nagyon jó apa szerettem volna lenni. Hát mondja — élet ez így? Negyvenkét éves vagyok, huszonkét éve élek a feleségem mellett. Dehát én azért nősültem, hogy családom, utódom legyen, hogy apa legyek ... Higgye el, rendes ember vagyok, nem szoktam mulatozni. Ha megkívánom a bort, otthon iszom meg és a munkahelyemen is érdeklődhet felőlem, csak dicséretet hallhat... pedig abban az üres, csendes lakásban nem érzem jól magamat. És a feleségemet én huszonkét év alatt egyszer sem csaltam meg, soha nem hánytam a szemére, hogy meddő ... Az én édesanyám kilenc gyermeket nevelt fel... öt fiút és négy lányt. Becsületes, dolgos ember valamennyi. Az asszonyom meg... Anyám mindig azt mondta, hogy amelyik fa nem hoz gyümölcsöt, azt ki kell vágni. Az utóbbi időben — bevallom — egyre többször gondolok arra, hogy nem jó ez így, tenni kéne valamit. Mást pedig nem tehetek, minthogy szépen csendben, békésen elválok és keresek magamnak valakit, aki gyermekkel ajándékoz meg. Persze tudom én, hogy így nem helyes, mert az asszony már negyvenéves, fialatságát mellettem töltötte és most már nehezen kap másik társat... Árvát örökbefogadni? Az nem az igazi, az nem az én vérem! Nem, a feleségemnek még nem szóltam ... hiszen még nem jött el az ideje. Pedig van egy lány a gyárban ... csupa vér, meg csupa élet. A FELESÉG: — Ezt mondta? így mondta? Dehogynem ... igaz. Csak nem i g у igaz. Valamit kifelejtett a történetünkből, pedig az talán mindennél fontosabb. Amikor összekerültünk, én már úgy voltam. Szegények voltunk, pénzünk nem volt. Attól is féltünk, hogy elviszik katonának, mert bár az egyik lába rövidebb, akkor már nem számított egy kis bicegés a fasisztáknak. Nem tudtuk, mi vár ránk, meddig tart még a háború. Esküvő után egy nappal azt mondta, hogy jó lenne valamit „csinálni" azzal a magzattal, mert csak megnehezítené az életünket. Nagyon szerettem a férjemet, hát nem akartam még gondokkal terhelni. Dehát amint mondtam, pénzünk nem volt... orvosról még csak nem is álmodhattam. Volt a harmadik faluban egy öregasszony. Arról sokszor hallottam, hogy zsírért, szalonnáért meg valami kevés pénzért segit a bajbajutott lányokon, meg asszonyokon. Segített az rajtam is, csak éppen utána évekig betegeskedtem. Ezerkilencszáznegyvennyolcban két hónapig feküdtem a kórházban. Meggyógyítottak, de megmondták, hogy soha nem lehet gyermekem. Ezt ugye elfelejtette megmondani a férjem? Ha ő nem akarja, én soha el nem megyek ahhoz a vénasszonyhoz, hiszen még akkor is világrahoztam volna a gyermekemet, ha ő akkor hallgat a szüleire és faképnél hagy. Neki nehéz a gyermektelenség? Akkor mit mondjak én? Amíg fiatalabb voltam, egyetlen éjszakám sem múlt el könnyek nélkül. Ha reggelenként lementem tejért és láttam, ahogy az asszonyok a bölcsőde felé sietnek kicsinyeikkel, már sírtam. Nem mertem sétálni menni a parkokba, mert azt hittem, a szívem szakad meg a fájdalomtól, amikor a kocsikat tologató asszonyokat, vagy a labdázó, sikongató apróságokat láttam. Csak tudja, az lenne a becsület, hogy amit közösen rontottunk el, azt közösen vállaljuk. Tudom én jól, hogy a fiatalabbak után forgolódik. Arról ábrándozik a vén szamár, hogy a jó fizetése, meg a takarékkönyve majd meghódít egy lányt. Húsz éve élek mellette, húsz év óta nem tudom, mi az öröm. Húsz év óta egyre elkeseredettebb vagyok. Harmincöt éves koromig egyik orvostól a másikhoz mentem, könyörögtem, hogy segítsenek rajtam, de megmondták, hogy semmit nem tehetnek. Vállaltam volna akármilyen fájdalmas műtétet, akármilyen kínt azért, hogy gyermekem lehessen. Attól fosztott meg, ami a legszebb egy asszony életében: az anyaságtól. Egyedül maradtam . . . a férjem mellett egyedül... a férjem miatt!- erf — Л. c о _o N о JO о-и о • шт ш яшт Ф AZ ÜZEM BECSÜLETE • A SZÁZ PONT • KIT ILLET A VÉTÓ JOGA? • A KERESKEDELEM A LUDAS! Sok háziasszony mielőtt megvenné s konzervet, határozatlanul forgatja a kezében, szemügyre veszi címkéjén a gyártó üzem védjegyét. Nem mintha sokat mondana neki, gyakran azt sem tudja hol készül a konzerv. Inkább a bizalmatlanság jele ez a habozás. Mert valljuk be nyíltan, nem mindig bízunk teljesen a konzervipar készítményeiben „Hátha nem volt kifogástalan a felhasznált nyersanyag?“ — merül fel bennünk nem egyszer a kétség. Mindenki tudja ugyan, hogy az üzemekben van minőségi ellenőrzés. Csakhogy — kísért még a gondolat — az ellenőrök végül is érdekeltek abban, hogy az üzem minél jobb eredményeket mutasson ki. Nos, nézzük csak, hogyan is áll az ellenőrzés kérdése. A felvilágosításért Trenőínbe utaztunk, ahol a Nyugatszlovákiai Egyesített Konzerv- és Szeszgyárak vállalati Igazgatósága van. Itt J. Kaáőák mérnökkel, a tudományok kandidátusával, és J. Pristáé mérnökkel beszélgettünk. — A gyártmányok több ellenőrzésen mennek keresztül. Első ízben az üzem laboratóriumában vetik alá őket tüzetes elemzésnek. Itt a vegyi összetételen kívül megvizsgálják a készítmény ízét, szagát, konzisztencióját, külalakját stb. Minden egyes ilyen mutatóért bizonyos számú pont jár. Egy-egy gyártmány 100 pontot érhet el a normák maradéktalan betartása esetén. A megengedett eltérést, azaz a minimálisan mgkövetelt pontszámot, a Szakágazati Igazgatóság szabja meg. A konzerveknél 80 pont az alsó határ. Ha tehát valamelyik gyártmány az értékelés során nem éri el ezt a pontszámot, úgy nem hozzák forgalomba. Az üzemi laboratórium vizsgálata után még vállalati ellenőrzésen megy át minden készítmény. A vállalati ellenőrök az egyes üzemek raktáraiból, vagy egyenesen a gyártószalagról vesznek egy-egy mintadarabot. Mindkét ellenőrzés eredményét havonta összevetik, s ha az előírtnál nagyobb eltérések vannak, úgy felülvizsgálják a gyártási folyamatot, míg csak a készítmény kifogástalan, azaz piacképes nem lesz. Végül még a Szakellenőrzö szerv vizsgálja konzerv-, és szesziparunk gyártmányait. A általuk megállapított tényeket az Állami Minőségi Ellenőrző Központban gyűjtik össze s vonják le belőlük a végső következtetéseket. Ez a szerv a legfelső s egyben legszigorúbb bírálója a minőségnek. Megállapításai országos érvényűek. De létezik még egy szerv, amelyik vétójoggal rendelkezik az áru minőségének megítélésénél. Ez a Kerületi Egészség- és Járványügyi Állomás. Dolgozói teljesen függetlenek az üzemtől és semmiféle anyagi érdek nem befo-A villanykemencében valő sütés minden higiéniai követelménynek megfelel SZÍNDARAB Karácsonyi Erzsébet írta levelében: A csatái élelmiszerüzletben egy alkalommal húsz deka kókuszos, lekvárral töltött süteményt vettem. Valamennyi darabban sztaniolpapír gyűrött törmelékét találtam. Három nap múlva az ugyanitt vásárolt dióskiflit rágva, egy széndarab került a fogaim közé. Sokat foglalkozunk a higiéniával, főleg az élelmiszeriparban. De mindezek csak üres szavak? Hol van ennek a gyakorlati eredménye? Gondoljunk arra, ha a sütemény kisgyerek kezébe kerül, aki nem ismeri az ehető és ehetetlen étel közötti különbséget és a megevett tárgytól megbetegszik! A csatai élelmiszerbolt elárusítónője még most is a fiókban őrizte a süteményben talált széndarabot, amit a levélíró visszavitt megmutatni. — A süteményeket a párkányi cukrászüzemtől kapjuk — mondja az elárusítónő. Szinte naponta szállítanak hozzánk, de ezen az egy eseten kívül sohasem érkezett panasz a süteményekre vonatkozólag. Párkányban a főutcán egy zöld kapus épületben találtuk meg a cukrászüzemet. Az udvaron süteményekkel megrakott autó állt. — Vidékre indultam volna — mondja Mészáros Gyula sofőr, de elromlott a kocsi. A javítókat várom. Szerencsére tartós sütemény van becsomagolva, ha holnap viszem is, frissnek számít. Az üzemben Szekér Márta, a vezető helyettese fogad. — öt éve dolgozom az üzemnél, de ezen az egyen kívül sem panaszt, sem reklamációt nem a kifliben A vidékre szállított süteményeket fajták szerint külön dobozokba csomagolják Foto: Stefan Bnksár
