Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-13 / 2. szám
AßßTTOJ/ шомот Tokió — a bárban rikoltott a szaxofon, a szürrealista díszítésű falak között körülbelül ötven fiatal lány és fiú üldögélt. Az egyik fiú minden tiltakozás nélkül eleget tett meghívásunknak és az asztalunkhoz ült. — Feleségül venne olyan lányt, aki már nem érintetlen? Tíz fiatal ember közül hét nemleges választ adott. Három szerint az teljesen mindegy, csak az a fontos, hogy lány azelőtt nem élt külföldivel, mert „azok romlottak és örökké elégedetlenek". — Gondolja, hogy jelenlegi barátnője feleségül menne magához? Erre a többség igennel válaszolt. Indiszkréciónk szándékos volt. Ha csak valamivel öregebbek, nem fogadták volna el a felkínált cigarettát, italt, sőt meg sem hallgatták volna kérdéseinket. Anyagi okokból élek együtt a barátnőmmel — mondta az egyik orvostanhallgató, — így megtakarítjuk a kétszeres lakbért. Ezzel a válasszal többször találkoztunk. Sőt, az egyik főiskolás elmondta, hogy hármasban élnek: ő, egy diáktársa és egy diáklány. — és a féltékenység nem zavarja ezt az együttélést? — Miért, hiszen egyikünk sem akarja feleségül venni és ezenkívül a lánynak van néhány jól fizetett barátja isi — Értem, akkor az nem diáklány, hanem prostituált I — Egyáltalán nem érti. Az a lány ugyanolyan komolyan tanul, mint ml és ezenkívül pénzt keres, hogy a fiútestvére Is tanulhasson. Ez nagyon tiszteletre méltó. Ezek tehát a „napfényes korosztály“ tagjai, akik már a hírosimal és nagaszaki dráma után szülöttek. De ugyanúgy a hagyományok rabjai, mint szüleik voltak. Sokan philopont — egy igen erős kábítószert — szednek, megtagadták a hires japán önfegyelem minden szabályát és annak ellenére, hogy jövendőbeli feleségüktől — csakúgy, mint elődeik — érintetlenséget követelnek, barátnőikkel rosszabbul bánnak, mint az öreg japán férfiak bántak a gésákkal. És mit szólnak ehhez a lányok? Először csak nehezen jöttek az asztalunkhoz, de ha leültek, már nem kellett őszinteségre biztatni egyiket sem. Mimi például imádta a költőjét, aki részegen aludt a bár egyik sarkában és akinek nadrágját — ott a bárban — varrta meg néhány perccel azelőtt. Házasságra gondolnak? — Még fiatalok vagyunk. A szerelemhez nem fiatalok? A szerelem: ajándék. Ez mit jelent? FRUN1E — a Kirgiz SZSZK fővárosa A Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió déli részén fekszik. Északról a Kazah SZSZK, délről Tádzsikisztán, keletről a Kínai Népköztársaság, nyugatról pedig az Üzbég SZSZK határolja. Az ország területe 198 500 knr, melynek legnagyobb része hegyvidék és legelő. Fó foglalkozásuk a ló-, juh- és szarvasmarhatenyésztés. A mezőgazdasági növények közül főképpen gyapotot, cukorrépát és gabonát termelnek. Természeti kincsei főleg a szén és a kőolaj. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságból a ml turistacsoportunk volt az első, amelyik a második világháború óta felkereste a Kirgiz SZSZK-t. Az ország fővárosa Frunze, azelőtt Plspek, a Tlan-San hegység lejtőjén fekvő Csujszkl völgyben terül el, ahol a hegyóriások „Győzelem" nevű csúcsa eléri a 7439 méter magasságot. A várost a 19. század első felében alapították, amikor Klrglzlát meghódították a kokandl kán seregei. Ebben az Időben Itt több erődöt építettek a kirgizek feletti uralmuk biztosítására. A legnagyobb és legerősebb erődítmény Plspek volt, amely később az ország fővárosává fejlődött. A város első tervei 1873-ból valók. A kokandl kán igája alatt szenvedő kirgizek csak Oroszországhoz való csatlakozásukban látták a jövőjüket. Később ez a vágyuk teljesült. Történelmi és kulturális emlékei a forradalom előtti Időkből nincsenek. Minden emlékművük a forradalomhoz kapcsolódik. A munkásmozgalomnak sincsenek nagy hagyományai, mivel a városban főképpen katonák, cári hivatalnokok és kereskedők laktak. A 20. században kezdődött a város fejlődése. 1918. januárjá-Komsxomol emlékmű Frunzébei
