Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-13 / 2. szám
щ INCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL Nem tudom, hogyan és milyen összefüggésben jutott eszembe ez a régi közmondás, de valahogy a sok szívélyes és meleg gratuláció közepette szüntelenül kísért, mint valami slágernek a refrénje. Minden kézszorításban, minden csókban, minden jókívánságban, ami az évforduló alkalmából a családtagok, munkatársak, barátok, szomszédok, Ismerősök között elhangzott, ott lebegett a rózsát kívánó — tövis nélküli rózsát — jószerencse, sikerek, egészség, boldogság, béke formájában még akkor Is, ha mindenki tudatában van annak, hogy Ilyen rózsa tulajdonképpen nem létezik. Persze a rózsához természetszerűleg hozzátartozik a tövis. Nélküle a rózsa nem volna rózsa, és talán olyan szép se volna. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy a jó kertész ne tudna nemesíteni állandóan szebb és szebb rózsafajtákat, még olyanokat Is talán, amelyeken kevesebb volna a kellemetlen tüske. Társadalmunk szocialista rózsafáját az elmúlt esztendőben nem kevés sikerrel nemesítettük tovább. Nemzetgazdaságunk új értékekkel gyarapodott, életszínvonalunk emelkedett, amihez kétségtelenül hozzájárult a tökéletesebb irányítási és tervezési rendszer Is. Mindennek ellenére sok olyan jelenség volt még, ami társadalmunk rózsafáján a tövis szerepét játszotta, ami nem tetszett, nem volt kívánatos, ami sértette önérzetünket. Gyakran panaszkodtunk a szolgáltatások színvonala miatt, aggódva néztünk Ifjú' nemzedékünk egyes megnyilvánulásaira, nem voltunk megelégedve egyes gyártmányok minőségével, és amit leginkább fájlaltunk, az a Jó elvtársi viszony hiánya volt, a kölcsönös segítenlakarás minden szakaszon, — ahogyan ezt Novotny elvtárs, köztársaságunk elnöke Is megállapította újévi beszédében. Az új esztendőt üdvözlő ünneplések véget értek. Egyesek szerint Igen hamar, mert csak egy napig tartottak. Mégis elég arra, hogy új fogadalmakat tegyünk, ígéreteket olyan értelemben, hogy Jobbak, szorgalmasabbak leszünk, egymással szemben tapintatosabbak, munkánkban és önmagunkkal szemben Igényesebbek és egy sereg további, őszintén gondolt célt tűztünk ki magunk elé. Ezek bizonyára mind nemes és szép célok, csak megvalósítani nem lesz egyszerű. Annál .Is Inkább, mert ezekkel az egyéni célkitűzésekkel párhuzamosan társadalmunk Is célokat tűz ki maga elé. Ezek közül az új Irányítási és szervezési rendszer nagyobb fokú bevezetése lesz talán az a szakasz, amellyel egyénenként Is kénytelenek leszünk közelebbről megismerkedni. Az új Irányítási rendszer alapelvelről már eddig Is sokat hallottunk, sok volt körülötte a szóbeszéd. Nem egy esetben kézlegyintéssel Intéztük el, esetleg megjegyeztük: „A nagyok, a fejesek dolga ez. Hadd törjék ők a fejüket rajta. Azért fizetik őket.” A megszokás ereje mondatta ezt velünk, hogy a „fejesek" majd mindent elintéznek. Jól-rosszul — ez tán nem Is volt annyira lényeges. Mindig volt lehetőségünk vagy bírálni a felsőbb szervek Intézkedéseit, vagy takaródznl velük, vagy kijátszani őket. Ha valami rosszul sikerült, — még akkor Is, ha előre tudtuk, hogy vállalkozásunknak nem lesz sikere, — az „öreg" volt a hibás, a vezető. Az „öreg“ meg az öregebb öregre hivatkozott, és így tovább a végtelenségig. A sok „öreg" között a felelős „öreg" elveszett. Az új rendszerben a felelősség áthárításnak ez a megszokott formája szükségszerűen megváltozik. Nehezebb lesz kibújni a felelősség alól, — minden fokon, A felelősségrevonás Igen kellemetlen tövis. Szúr, bánt, fájdalmakat Is okoz, az anyagi bevételt Is csökkenti. Ezzel szemben a kezdeményező, ügyes, tudással rendelkező egyén annál nagyobb társadalmi megtiszteltetésnek fog örvendeni, és természetesen pénztárcája Is jobban dagad majd. Igfy terebélyesedik, így nemesül, javul a szocializmus rózsafája, tisztul és fejlődik. Idén már ötvenéves lesz. Amikor 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Idején Lenin elvtárs vezetésével először ültették el magvát a világon az orosz bolsevikok, sok volt még a hitetlen Tamás, sokan orrukat fintorgatták az új „kertészek" kezdeményezésén. De még ennél Is több volt a különféle rovar és kártevő, melyek még melegágyában akarták tönkretenni az új növényt. Nem sikerült. A rózsafa kihajtott, terebélyesedett és jó éles tövisekkel védekezett ellenségeivel szemben. Ma már annyira elterebélyesedett, hogy nincs a világon erő, amely képes lenne nem hoqy kiirtani, hanem fejlődésében megállítani. Ml is, a mi hazánk is ága ennek a szép rózsafának; méltóképpen készülünk születése 50. évfordulójának megünneplésére. Természetesen, az új társadalmi rendszer alapjai lerakásának fél évszázados évfordulója megünneplését nemcsak dalban, táncban, kulturális műsorokban akarjuk kifejezésre juttatni, — habár ezeket sem hanyagoljuk el — hanem elsősorban elméleti és gyakorlati hozzájárulásunkkal ahhoz, hogy világszerte erősödjön és fejlődjön ez az új társadalmi rendszer. Ennek egyik kifejezője a már említett új Irányítási és tervezési rendszer Is. De ugyanilyen mértékben Igyekszünk ezzel párhuzamosan növelni az emberről, az egyénről való gondoskodást is, mely közösségünket képezi. A szocialista életstílus meghatározása ma komoly elméleti feladat, amelyen Csehszlovákia Kommunista Pártiának megbízásából ma a legkiválóbb tudósok dolgoznak. Bebizonyosodott, hogy az embereknek csak anyagiakkal történő ellátása nem jelent tényleges boldogságot. Ezen a téren nem utánozhatjuk a kapitalisták Ideálját. A jólétet nem a hűtőszekrények, televíziós készülékek, mosógépek, személyautó-tulajdonosok szemével kell mérni. A kapitalisták Jólét- Ideálját a harácsolós jelképezi olyannyira, hogy ez szenvedélyükké vált. Ez az út nem vezet és nem vezethet az Igazi emberi boldogsághoz, jóléthez. Az anyagi javakon kívül meg kell keresnünk az embert, a szocialista, társadalmat képező egyének közötti viszony új módját. Ez az útkeresés semmivel sem lesz könnyebb, mint amilyen volt íés még most Is), a termelés gyorsabb iramú növekedéséhez vezető út. Nem közömbös részünkre az, hogy fiatalabb nemzedékünk jelentős része nagyon körülményesen keresi helyét társadalmunkban és hogy az Időseb-Fényképpályáxatunk feketefehér felvételeinek kategóriájában Jlfl Stivln felvétele nyerte az első díjat. bek sem képesek a megróvás vagy megszólás, esetleg egyszerű elnézésen kívül semmiféle konkrét segítséget nyújtani. Nyilvánvaló, hogy az új Irányítási rendszer sikeres bevezetése, megszilárdítása és sikeres fejlesztése attói függ, hogy mennyire leszünk képesek az egyes vezető helyekre a termelésben magasabb tudással rendelkező, sokoldalúan képzett embereket állítani. A mai körülmények között tehát a képesítés kérdése előrehaladásunk kulcskérdésévé vált. Társadalmunk ezen a téren Is számos meg nem oldott új probléma előtt áll. Iskolarendszerünket Igen rövid Idő alatt úgy kell módosítanunk, hogy Ifjúságunk túlnyomó része középiskolai képzettséget nyerjen. Ez nem utópia, ábránd, — ez létkérdés. A művelt ember nemcsak a termelésben nélkülözhetetlen, hanem a társadalmi viszonyok alakításában, a szocialista életstílus formálásában, az emberek közötti nemes és humánus kapcsolatok kialakításában Is serkentő erőként hat. Ilyen és hasonló nehéz feladatok előtt áll tehát társadalmunk az új év kezdetén. Az egyéni céloknak, melyeket Újévkor megfogadtunk, ebben kell párosulniuk a társadalmi célokkal. Szocialista rendszerünkben nem oldhatják meg egyedül a „fejesek" ezeket a feladatokat. Szocialista demokráciánk megköveteli, hogy a feladatok megoldásából minden egyes egyén a maga képességei szerint kivegye részét. Ezt a célt követi az az Intézkedés Is, hogy a nőszervezett mozgalmat szélesebb alapokra helyezzük. Éppen a nők azok, akik leginkább hozzásegíthetik társadalmunkat az emberi kapcsolatok elmélyítéséhez, szocializálásához, ami nem csekély feladat. A szocializmus rózsafájának tüskéi nem mindenkit szúrnak meg. Aki a rózsát szereti, aki a rózsát ápolja, gondozza, az a tövis ellenére Is élvezheti a rózsa Illatát, színeinek szépségét. ONDREJ REPKA, a SzKP KB sajtóosztályának dolgozója
