Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-10 / 10. szám
Négy emelet, négy külön „háztartás". Minden emeleten a kétágyas, szép, modern, praktikusan berendezett lakószobák mellett mellékhelyiségek, televíziós szoba, társalgó, tea-konyha jégszekrénnyel, mosógép és vasaló áll az emelet lakóinak rendelkezésére. Minden emeleten külön nevelőnő felügyel. Szabad szombaton főzőtanfolyamot tartanak azoknak a lányoknak, akik nem utaztak haza. Klub- és táncestéket rendeznek közösen a járási CSISZ szervezettel. Közben a lányok befejezték a táncpróbát, összeültünk az egyik szobában és hosszan elbeszélgettünk. Körösi Mária és Éliás Mária Nagymegyerből, Menyhárt Erzsébet és Elek Rozália Felsőpatonyból, Hlavnicska Mária Balonyból, Haramia Ildikó Hviezdoslavovóról, Farkas Mária Királyfiakarcsáról került a Perla üzem internátusába. Szövő- és fonószakmunkósoknak készülnek. Jól érzik itt magukat, a nyelvvel még egy kis nehézségük van, de a Szlovákiából jött lányokat nem osztályozzák cseh nyelvből. Az első hónap bizony nagyon nehéz volt, — mesélte Éliás Marika, — de már megszoktuk. Már egy év nem sokára elmúlik. Márciusban Drezdába megyünk három napra tanulmányútra. Ez a két év úgy elszalad, hogy észre sem vesszük. A legnehezebb volt a gyárban a zajt megszokni, de ahol gépek dolgoznak, ott zaj is van Egy hónapban két hétig iskolába járunk, két hétig meg üzemi gyakorlatra. Mi mindent ingyen kapunk és ha vonta 35—50 korona zsebpénzt aszerint, hogy milyen előmenetelünk volt. Jövőre már fizetésünk is lesz. — És mit szólnak szüléitek ahhoz, hogy ilyen messze vagytok otthonról? — Minden két hónapban hazaengednek bennünket, gyakrabban még Kassa mellől se járnánk haza. A nyári szünetben otthon leszünk. Az üzemben Gáspár Zdenék elvtárssal, a Perla üzem szakmunkásképző iskolájának igazgatójával a tanulók előmeneteléről beszélgettünk. Elégedett a magyar lányok kézügyességével, csak azt mondja, egy kicsit szorgalmasabbak ehetnének a tanulásban. Belátja, hogy nehezebb a helyzetük a cseh tanítási nyelv miatt, ezért elnézőbbek s velük szemben. A jövő évben ismét szeretnének 40 ányt felvenni Szlovákiából ipari tanulónak. A gépek mellett figyelemre és szaktudásra van szükség Minden este megtelnek a televíziós szobák Az orsók pillanatok alatt megtelnek cérnával Hasznos időtöltés Az iskola gyakorló műhelyeinek munkájáról Vavrin igazgatóhelyettes nyújtott tájékoztatást. A pamutfonálorsózástól a készáruk minőségi osztályozásáig végigvezetett a textilgyártás különböző munkaszakaszain. A szövőműhely zaja kellemetlen hatással van arra, aki váratlanul lép a gépek kattogásától hangos terembe. A zajt apró, fülbe illeszthető, zajtalanító készülékekkel tompítják, de később hozzászoknak a műhely dolgozói. Az üvegtetőn keresztül nemcsak a világosság, de a napsugár is beárad a hatalmas terembe. Vagy hatvan— hetven gép van egymás mellett. Minden gép mellől egy fiatal lány tekint felénk. Vavrin elvtárs tapasztalt szeme észreveszi a legkisebb hibát is a lányok munkáján. Havlicska Máriával egy gép mellett találkozom újra. A szövéshibákat igyekszik egy tű segítségével eltüntetni, mert ha a hibát jelző fehér cérna az anyag szélére kerül, az tíz centi anyagot, vagy annak árát jelenti az eladásnál. A gyárak pedig nagy súlyt fektetnek a selejtmentes termelésre. Meglesz-e a negyven? A Perla üzem Tatra 603-as autójában Václav Sal'ansky, a nevelési osztály vezetője és a már említett Vavrin elvtárs érdekes feladattal indult útnak Szlovákia felé. Az iparilag egyelőre kevésbé fejlett vidékek iskoláit, és az üzemben dolgozó lányok szüleit látogatják meg, hogy megnyugtassák őket gyermekeik felől. Útjuk először Dunaszerdahelyre vezetett, a JNB munkaügyi osztályára. Céljuk, üzemük számára ipari tanulókat szerezni azok közül a lányok közül, akik még nem választottak pályát. Az iskolákban több lány akadt, akik szívesen mennének textilipari tanulónak, de mi tudjuk, hogy ehhez nem elegendő a gyerekek kedve, hanem ehhez a szülők beleegyezése szükséges. Sok szülő észre se vette az idő rohanását, és nemrégen még az udvar kövein bukdácsoló kislánya ma már pályaválasztás előtt áll. Minél szebben szeretne öltözködni. Az öltözködéshez, az egyre nagyobb igényekhez pénzre van szüksége. A kereseti lehetőség pedig egyre kevesebb a semmilyen szaktudással nem rendelkező lányok számára. Nem kis problémák ezek, de dönteni kell, A szülőknek lányaik érdekében érdemes egy kicsit a jövőről elgondolkodni. VARGA MAGDA én nem vásárolok, de karácsonyra, meg a születésnapjára adok neki mindig száz koronát, hogy vegyen magának valamit. Virágot? Aztán mi a fenének? Hiszen annyi a virág a kiskertben, hogy minden nap szedhet belőle. Hogy kedves vagyok-e hozzá? Hallja, ezt még senki nem kérdezte tőlem, magának fenemöd kíváncsi természete van. De nézze csak, hát minek? Csak nem fogom a saját asszonyomat, két gyerek anyját körülkuruttyoini? Persze, maguknak városiaknak idejük is, kedvük is van az ilyesmihez, de aki télen-nyáron már hajnalban az autóbuszban rázatja magát, aztán nyolc órán át a gép mellett áll, utána megint az autóbuszban izzad, vagy fázik és még otthon is egy csomó munka vár rá, annak már semmi kedve sincs udvarolgatni. Nem udvarolgatni kell uram, hanem melózni. Amikor összekerültünk, semmink se volt, ma meg kétkapus házunk van, de azt belülről is megnézheti akárki... nem tudom, mit akarhat ezenkívül egy asszony ... A feleség: — Egy évig udvarolt, mielőtt a felesége lettem. Minden este jött, cukorkát meg csokoládét hozott és olyan szépeket mondott, mintha a regényből olvasta volna. Nem akarok én panaszkodni ... csak éppen ... elnézem a mai fiatalokat. Akik most keltek egybe, egy-két éve. A férjek, amikor elmennek, amikor jönnek, megcsókolják az asszonyukat. Aztán sétálni is mennek ... együtt. Ha máshová nem, hát ide a falu közepén levő kertbe és látom, hogy a férfiak nagyon tréfás dolgokat mondhatnak, mert az asszonyok hangosan nevetnek, még az arcuk is kipirul. Nekik sincs több, mint nekünk van, mert hiszen mi régebben kezdtük, meg a férjem nagyon igyekvő, szorgalmas ember, más férfi is megissza a maga borát, sörét, vagy féldecijét, de csak úgy állva, aztán siet haza. És moziba járnak a feleségükkel. En már nyolc éve nem voltam moziban, pedig hetenként háromszor van nálunk előadás. Tévénk is van, de egyedül üldögéljek előtte? Elhiszem, hogy estére elfárad, de én sem lopom a napot. Tavasztól őszig, már négy órakor talpon vagyok, a gyerekekkel úgyszólván csak én törődöm. Aztán, ha néha könyvet veszek a kezembe, azonnal a fejemhez vágja: „Nincs más dolgod, mi vagy te, városi dáma, hogy a könyvet bújod?“. Kétszer egy évben kapok ajándékot, karácsonyra meg a születésnapomra. Vegyek magamnak valamit száz koronáért. Pedig, ha ő venné, ő hozná ... tudja, valami csekélységet, két koronát érő, az is jobban esne. Nem mondom, hogy rossz ember, soha meg nem ütött, soha nem goromba, az ivásban is mértéktartó, egy-két sör, egy-két féldeci, a pénzt fillérig hazaadja, de egy jó szava nincs a számomra. Aztán ... ha kellek,.. hát nincs egy becéző szava. Nézze meg az otthonunkat, minden van benne, pedig szegény jó szüleim a bérlő cselédei voltak. Mosógép, porszívó, a szekrény tele ruhákkal, a kert meg tele virággal és valami mégis hiányzik az életemből. Tudom én, hogy az élet nem olyan, mint a filmeken meg a regényekben, de az én koldusszegény apám a nagy nyomorúságban is jobban szerette anyámat, mint ahogy az uram szeret engem. Miért van ez? PÉTERFI GYULA
