Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-03-03 / 9. szám

3 1 (Л h No Ü 1 ^4 e <01 (II A pocsolyák csorba tükrébe néha belenéz az esti hold. Februári felhőket kerget a szél. Hideg van. De nemcsak kint, benn Is, a kultürotthonban, ahol tarka fejkendős asszonyok ülnek kabátjukba bur­kolózva. Hiába fűtenek, nem elég egy este, hogy bemelegedjen a nagy terem. Csak a gyerekek nem fáznak. Kottával, verseskönyvvel sürgölődnek. Egy ráérősebb csoport „műsoron kívül“ fújja az Édes Plroskám-at. Hát bizony, még várni kell. Nem lehet hat őrekor kezdeni. Fél hétkor Is kevesen vannak még. Bottka István, a HNB elnöke türelmetlenked­ne, ha nem Ismerné a sáróiakat. S főleg az asszo­nyokat. — Várjunk még. Hétre csak összejönnek ... Mármint az asszonyok. A Csehszlovák Nőszövet­ség helyi bizottságának ünnepélyes választására. Ebből az alkalomból készült a műsor Is, Maronyák Olga igazgatónő és Pajánková Magda tanítónő segítségével. Várunk tehát. Az asszonyok zöme harminc-negyven év közötti — csendesen beszél­getnek. Adamcsekné — aki tizenöt éve elnöke a nőblzottságnak, néha az ajtó felé néz. De az bizony nem nyílik gyakran. Vajon nem várunk hiába? ... többen megkérdezték mostanában tőlünk, hogy nem csupán format kérdés-e a nöszövetség házasságkötéseket, névadókat. Megszervezték az Ingyenes véradást, a sütő-főző, valamint a varró­­tanfolyamot. A téli Iskola előadássorozatain har­mincnyolc, mezőgazdaságban dolgozó asszony vett részt. Gyűjtést rendeztek a vietnami nép megsegí­tésére, bekapcsolódtak a községfejlesztési munká­latokba Is, pl. a gyalogjárók építésébe. ... felelet kínálkozik a kérdésre, kinek van az asszonyok társadalmi munkáfából haszna. Nos, a gyalogjárók esetében elsősorban és természete­sen minden háziasszonynak, akinek nem hordődlk be a konyhájába esős Időben az utca minden sara. Másodsorban minden lakosnak, akt szereti falulát, s gyönyörködik fejlődésében, szépülésében; épp­úgy, mint a díszcserjékben, amelyek az óvoda kör­nyékét díszítik. Es még valaktknek, akiknek érde­kében az édesanyák mindezt teszik: a jövő nemze­déknek, a gyermekeknek. Mert a környezete tiszta­ságára, rendjére, szépségére Igényes gyermek saját otthonát ts jobban becsült majd, s törődik azzal, hogy a szép még szebb legyen. Azt hiszem, amit községeink nőbtzottságal éppen a faluszépttésben elvégeztek, egyáltalán nem ktcslnyelhető ered­mény. ök tanítják az otthon, a falu, a haza szere­tőiének ábécéiét, s milyen jó, hogy éppen ők tanítják! alakítása. NOmozgalom, tömegpolttlkal munka, közérdekű tevékenység; nem divatjamúltak ezek a szavak? Van-e értelme — a szó mai, megtisztult jelentésében, hogy az asszonyok, édesanyák csa­ládjuktól lopjanak el néhány Órát, hogy összejöjje­nek „gyúléseznl", „megbeszélésre", „funkciót“ vállaljanak, „brlgádmunkát" végezzenek? S nem csupán holmi szócséplő fontoskodás ez? S egyál­talán kinek lesz ebből haszna? Talán csak nem erre gondolnak azok az asszonyok, akik otthon maradtak? De hét óra körül lassan eltűnnek a padsorok hézagai. Bottka elvtárs meg Is magyarázza, miért. — A fejőnőknek még meg Is kellett mosakod­niuk, mikor munkából hazatértek. Ezért jöhettek csak most. Várakozásteljes csönd lett. A helybeli magyar- és szlovák iskola tanulói felváltva versel­tek, énekeltek az édesanyáknak, az édesanyákról. Az asszonyok melegen fénylő szemmel gyönyör­ködtek gyermekeikben, s közben talán még a hide­get sem érezték. Műsor végeztével a nőblzottság számolt be munkájáról, s a képviselők a nemzeti bizottság falufejlesztési eredményeiről, terveiről. A nemzeti bizottságot kilenc nő segítette mun­kájában, az albizottságokban három, a polgári ügyek bizottságában tizenegy asszony dolgozott. Az ifjúsági szervezetnek éppúgy, mint a művelő­dési otthonnak nő a vezetője. Az oktatásügy szol­gálatában 16 asszony, a kereskedelemben 8 nő dolgozik. A nagysárói szövetkezetnek 104, a kls­­sárólnak 84 nődolgozója van. A 2100 lakosú falu­ban tehát az átlagosnál valamivel jobb munkalehe­tőségei vannak a nőknek. Hogy a nőblzottság ml mindent csinált az elmúlt évben? Virágokat, dísz­fákat ültettek az er "vyi otthon és az óvoda köré. Segítettek t* hé tenni a szocialista — Van-e hozzászólás? — kérdezte Bottka elnök. Volt, persze hogy volt. Mégpedig azért, mert nem tartják helyesnek, hogy előbb épül fel az ÚJ ven­déglátóipari üzem a faluban, mint a rossz állapot­ban levő Iskola. Csakhogy erről nem a nemzeti bizottság tehet. Mert a vendéglátóüzemet a Fo­gyasztási Szövetkezet (Jednota) építi, míg az Isko­lára az állami költségvetésből kell a pénz. Azt Is szóvá tették még, hogy rossz az autóbuszössze­köttetés Lévával, kevés a buszjárat. És aki ügyes­bajos dolgait, helyben el nem végezhető bevásárlá­sait akarja intézni, vagy éppen orvoshoz Igyekszik, sokszor hiába vár a buszra, lemarad róla, olyan sok az utas. — Ezt könnyebb lesz elintézni, mint az Iskola építését — nézett össze a képviselőkkel az elnök. És végül még szót kért az is, aki meg akarta mondani, hogy mit vár a Jövőben a nőblzottságtól: — Csak szóljanak minden asszonynak, ha segít­ség kell, szívesen segítünk a nőnap, gyermeknap megszervezésében; rendezzenek jó tanfolyamokat Isi És a cigányok neveléséről se feledkezzenek meg ezentúl sem. ... lám, érdemes szólni, így hozzászólni. Egyéni problémáját vetette fel, aki lemaradt a buszról. Es közérdekben emelt szót mégis. Éppúgy, mint akt a tanfolyamokat kérte. Hát ebből látni, mennyi dolguk lesz még. Ha végre mégis kapnak majd pénzt az tskola építésére, annak a környékét Is csinosítani kell. Ha felépül a vendéglátóüzem, gondoskodni kell róla, hogy kulturáltabban szó­rakozzanak benne az emberek, a fiatalok, mint a mostani füstös kocsmákban. — Csak az a baj, hogy kevés közöttük a fiatal­­asszony — mondották még a tizenhét tagú, frissen választott bizottság „veteránjai“. Bár a választás eredménye fényesen tanúsítja az irántuk érzett bizalmat, mert továbbra Is azok tevékenykednek majd a „vezetőségben“, akik eddig: Juhászné, Tár­­nyikné, Kaliélková, Kajtárné, Kapltányikné, Adam­csekné és a többiek. És előreláthatólag Adamcsek­né a tizenhatodik évben is elnök maradi — Majd csak sikerül bevonni a fiatalokat Is a munkába, hiszen ha minden asszony tagja lehet a szövetségnek, majd csak eljönnek közénk a me­nyecskék Isi — bizakodnak. Halkan beszélgetve Indulnak hazafelé az asszo­nyok. Kilenc óra... s a fejőnők már hajnalban kelnek. Nem kételkednek benne, hogy Jól válasz­tottak. Tanítónő, szövetkezeti dolgozó, kereskedel­mi alkalmazott, háziasszony, cigány származású lakos, az asszonyok minden rétegét képviseli a bizottság. — Lesz itt tennivaló, csak győzzük! — búcsúz­nak tőlünk. Tudjuk, érezzük, hogy így van értelme munkájuknak. Mészáros E. Kaliálk Agnes, a nagysáröl szövet­kezet fejOnOje Is új­raválasztott tagja a nOblzottségnak A beszúmolúban nem­csak a nőblzottság eddigi tevékenységé­ről, hanem a nöszö­vetség új feladatai­ról Is sző esett KOsiOntjflk a nflszO- ratség sáról vezetőit! Tárnytk Kati az út­­tOrOk nevében gra­tulál Verssel, dallal szó­rakoztatták édesany­jukat, az egybegyűl­teket az Iskolások

Next

/
Thumbnails
Contents