Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-03-03 / 9. szám

Spáöll felvétele A színésznő r% otthon Ma éppen szabadnapos va­gyok, — fogadott bennünket kedves mosollyal Zdena Grúbe­­rová és máris betessékelt ízlé­sesen berendezett birodalmába. Sokszor elgondolkodunk raj­ta, milyen is egy színésznő — akit mindig más embertípus­ként láthatunk a színpadon —• a magánéletében. Igazi lénye vajon milyen? Zdenka Grúberová személyé­ben nemcsak színésznőt, ha­nem egy rokonszenves fiatal asszonyt találtunk. Olyat, aki szeret főzni, ha ez híhetétlenül is hangzik, szereti a csendet, a természetet és a zenét. És fölöttébb szeret otthonában tar­tózkodni. Nem tudja eléggé di­csérni, hogy nem lakik bent a városban, mert azóta makk egészséges. — Amikor a városban lak­tunk — mondja — nem tudtam aludni, sem enni és állandóan betegeskedtem. De amióta kint lakunk, nem ismerem azt a szót hogy betegség. És alszom, mint egy mormota. Még be sem fejezte a monda­tot, máris a köténye után nyúlt és a konyhába sietett kávét főz­ni. Ez a legkedvesebb „szo­bám“ — mondta huncut mo­sollyal. Férjem azt állítja, hogy számtalan kudarc sem riaszt el ettől a művészettől. De ez rá­galom, mert már igazán nagyon jól főzök. Legszívesebben ros­télyost készítek. És nagyon jól. Később elárulta sikere titkát. Anyósa tanította meg főzni. Még­hozzá a magyar konyha szerint. Házasságuk elején nagyon sö­vénynek találta és a színházba Is elvitte a vacsoráját. — Ogy meghíztam — panasz­kodik, — hogy még most is van mit tennem, hogy leadjam fö­lösleges kilóimat. Zdenka Grúberová 12 éve tagja a bratlslaval Nemzeti Színháznak. Nagyon sok szere­pet játszott már. Saját bevallá­sa szerint meg sem tudja szá­molni. Ha csak a nagyobb sze­repeket említjük, láthattuk mint Shakespeare Júliáját, Arthur Miller „Salleml boszorkányok“ című darabjának Abigall-jét, a Bukás után-ban mint Maggle-et, P. KarvaS Antlgónájának cím­szerepében és utoljára a „Csak félreértés“ című Camus darab­ban. A televízióban is gyakran szerepel. Nemrégen L. Chudík­­kal játszott Smrek , A költő és a nő“ című darabjában, amely­ben nagv sikert aratott. Továb­bá a „Bernarda házában“ és a „Drótosban“. Most Lavrentjev „Neevvenegyedik“ című drámá­jának Marjutka szerenére ké­szül és Victor Hugo „Hemanl“ Donna Solját alakítja. A filmvásznon utoljára az „Esőben Jön a halál“ című de­­tektívfilmben láthattuk. Kérdé­semre, hogy szeret-e filmben játszani, határozott nemmel vá­laszolt. — A filmforgatás nagy erő­feszítést jelent. Gratulálok min­den színésznek, aki kimagasló teljesítményt tud nyújtani. — De ne beszéljünk mór a színházról, — mondta kérlelő hangon, — habár nagyon szere­tem és ha újra kezdeném, me­gint ezt a pályát választanám. De olyan boldog vagyok ha, például mint ma nem kell sem­mit se csinálnom és egész nap otthon foglalatoskodom. Mit szól egy kis zenei aláfestéshez? És bekapcsolta a gramofont. — Mit szeret jobban, a klasz­­szikus zenét vagy a Jazz-t? — Mind a kettőt. Kedvenc énekeseim Karel Gott, Samy Davis, Elvis Presley. Nemrégen Samy Davlst a budapesti tele­vízióban láttam. El voltam ra­gadtatva hangjától, de főleg színészi teljesítményétől. Aztán hirtelen az asztalra te­kintett, ahol Osborne „Fordulj meg haragodban“ című színmű­ve feküdt. — Nagy lelkilsmeretfurdalá­­saim vannak — tanulnom kel­lene —, mert még ebben a hó­napban meglesz a bemutatója. De Inkább nem gondolok rá. Még az autóvezető tanfolyamot sem voltam képes elvégezni, annyi a munkám; habár kívül­ről tudom a szabályokat, de nem volt időm elmenni a vizs­gára. Férjem már nemegyszer ironikusan megjegyezte, hogy nem készülök-e trolibusz veze­tőnek. Mert már azt a vizsgát Is letehettem volna azóta. Zdenka Grúberováról még csak annyit: hobbyja az utazás. Főleg a tengert szereti. Legna­gyobb vágya, hogy elmehessen Olaszországba. Kedvencei a ba­bák. Vitrinje tele van gyermek­kori játékaival. Legkedvesebb babáját a televíziótól kapta, amikor egy gyermekműsorban szerepelt. Neve — Jankó Hraä­­ko. És még egy kívánsága van: hogy előre tudja, mit fog ját­szani a színházban. KINCEL EMÍLIA 1. Milyen a női eszményképe? 2. Találkozott-e már vele és ki az? 3. Mit kíván annak a nőnek, aki az On számára a legkedvesebb? 4. Milyen véleménnyel van női munka­társairól, beosztottjairól, illetve fel­jebbvalóiról? 5. Mi a véleménye a nő egyenjogúsá­gáról? Filozófus dr. SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikus 1 .. Női ideálom csak serdülő koromban volt: „A lőcsei fehér asszony". Amint a fejemlágya foko­zatosan benőtt, lassan megszűntem ideálokat alkotni magamnak. Ekkor a szép járású, „szőke csodák" kezdtek tetszeni. Végül aztán rájöttem, hogy ezek a „csodalényeknek" tetsző nők is emberek! Ingerlő formájuk gyakran rút tartalmat, természetet rejt és fordítva. Azóta a nőnek értelmes, szép jellemű, víg­­kedélyű embernek kellett lennie, hogy igazán tessék, vagy ha úgy tetszik: ideálom legyen. 2. Találkoztam ilyenekkel az életben többel is. Egynél azután máig is megmaradtam. 3. Mi egyebet, mint emberségért — emberséget. 4. Egyenrangúaknak tartom őket a férfiakkal. Ezek között is, amazok között is vannak persze különféle értékű egyéniségek. Nem tudom a véletlen dolga volt-e, hogy én mindig olyanokkal dolgoztam, akik minden tekintetben állták a versenyt a férfiakkal. Mivel más a természeti adottságuk és a társadalmi helyzetük is, meg kell tudni őket érteni! 5. Mai formájában „agyonegyenjogúsításnak" tar­tom. A társadalmi életben való részvét és érvényesü­lés felé ugyan kinyitottuk számukra az összes ajtót, de ugyanakkor továbbra is meghagytuk nekik „asz­­szonyi munka" címén a régi, a háztartással, család­dal stb. kapcsolatos többlet gondokat, Bíró ALEXANDER VIETOR, a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Bíróság prom. bírája. 1. Hát ez nehéz kérdés. De mondjuk valahol Madame Curie és Audrey Hepburn között van. 2. Nagyjából. Lévén 9 éve boldog házas, erre a kérdésre a válasz egyértelmű. 3. Hogy másban nagyobb szerencséje legyen, mint a férjválasztásban. 4. A lehető legjobb. 5. Ez szerintem egyelőre illuzórikus. Addig, amed­dig a nőknek két műszakot kell dolgozniuk, egyet a munkahelyükön és egyet a háztartásban, a handi­­copjük a fériakkal szemben ■ 'tan nagy, hogy egyenjogúságról szó ser

Next

/
Thumbnails
Contents