Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-24 / 8. szám

Bütyök értesítései azonban le­hangolták. Arra is sor kerülhet talán, hogy mást kér maga helyett. Ezek után. Egészen elvitte Bütyök beszéde a kedvét. Még akkor ts, ha legvé­géhez érkezik ma vagy holnap a nyomozás (ami azonban egyálta­lán nem valószínül, egy csepp kedve sincs már hozzá. Be akart nézni az elnökhöz. Az­tán mégsem nézett be. Dtternél Vele kéne beszélnie ta­lánI Küldött érte, de az asszony visszaüzent, most nem jöhet, mert a hét gyermekre s az emberére kell főznie. Ez tiszta, világos be­széd, bár a rendőrség iránt szo­katlan. Éppen ezért meq kell be­csülni. jelentkezett az imént Köves őr­nagy sofőrje, ha szükség van, ren­delkezésre áll. Gondolta beugrik vele a laboratóriumba, a vegyivizs­gálók talán már elkészültek. S a boncolás eredménye ts meglesz talán. Hátha az is bizonyossá te­heti azt, ami még csak feltevés. Vagy feltevéssé, ami a következő negyedórában bizonyosságnak lát­szik. Amikor meghallotta, hogy Gudu­­llcs is megy a kocsin, mégpedig az őrnagy vendégeként, csak annyit kért, hogy előbb a sofőr dobja őt ki a bűntény színhelyé­re ... Annyira nem volt kedve Gudullcshoz. Csak a délelőtt végén került is­mét vissza a községbe Halmágyi Károly motorja hátsó ülésén. Oda­kint semmi lényegesre nem akadt. Halmágyi kialudta fáradtsága egy részét, jól vezetett. Kedve is megjött. Bözsike nehéz vallomást tett. Jobban mondva váltig kötötte ma­gát valami elhatározott hallgatás­hoz, az unszolás szóra bírta: iga­zolta a főhadnagy gyanúját, hogy az éjszakai motorkerékpár utasa — nő volt. Ebédre hívták utóbb Halmágyték. Mivel azonban ebéd előtt a kis­fiúért be kellett ugrania Károly­­nak a faluba, megköszönte a hí­vást. A hátsó ülést fogadta el in­kább. Végleg elhatározta, megszer­keszti a jelentést és más nyomo­zótisztet kér a nyomozat teljes le­zárására, amit ő tud, átadja, bol­doguljon Köves, meg akit ő segít­ségül kiválaszt. 31. — Már őszülök. A szőkeséget festéssel tartom fenn? Hát maga, Géza? Előbb a kapitányságra vitte Gu­­dulicsot a rendőrségi gépkocsi. A sofőr felkísérte Köves őrnagy előszobájába, ott leültette. Két ide­gesen viselkedő asszonyféle vára­kozott, egy rendőr ült mellettük, ők maguk álltak s úgy susogtak állandó izgalomban. Bent is volt valaki. Egyik nő megkérdezte a rendőrt, kimehet-e a WC-re. — Csak a táskáját hagyja itt. Belépő érem nélkül úgysem en­gedik ki a kapun. Lehet, hogy nem akart meglép­ni a nő. De a figyelmeztetés! Gu­­dulicsnak sem volt belépő érme. Soha nem járt a bűnügyi osztá­lyon. Még jöttek emberek és még. Várni kellett s aki távozott, s akt érkezett, úgy nézhetett Gudultcs­­ra, mint akinek itt ügye van. Talán egy másik valakire vár Köves, hogy szembesíthessen. Iz­zadni kezdett. Figyelte mások tzzadnak-e. Hát ez egészen világos! Az ész­revétlen, a zajtalan beidézésnek egyszerűbb esetét el sem lehet képzelni. Odahaza ügy tudják, ebédre vagyok hivatalos őrnagy barátomhoz és az történik, hogy simán letartóztatnak. Megtehetik persze, de így nem, ne így! A két ideges nőszemélyt bocsá­totta most el — a szolgálatos rendőr felügyeletével — s kiha­jolt Köves — na végre! ö mondta, hogy — Na végre, de a telefon megszólalt bent az asztalán. Tü­relmet intett s magára húzta az ajtót, hogy valami titkosat beszél­gessen. Mert miért kellett behúz­nia maga után az ajtót? Az elől, akit ebédre hívott? A kétség tovább erősödött Gu­­dultcsban, hogy átejtették. Fino­man, simán. Egy izgatott alezredes érkezett, csak úgy hajadonfőit, egy pillan­tással, hosszan megnézte magának az előszobában gyötrődő embert, aki azt gondolja magában: „ketten határoztak sorsomról". Mert miért izgatott egy alezredes hétfőn? A nagy fogás miatt. S a nagy hal: egy tsz-elnök. Ebben a pillanatban bizonyos volt felőle: innen ki nem engedik a főtárgyalás előtt. Újabb öt perc. Senki nem érke­zett, hanem kinyílt az ajtó. Elöl az alezredes. Köves megint észre­vette Gudulícsot, homlokára ts csapott, a feledékeny, mint aki el­feledte a várakozót. — Engedd meg, Oszlat elvtárs, hogy bemutassam Gudultcs Gézát. Együtt dolgoztunk a kezdet kez­detén. Most tsz-elnök ... Oszlat nagyon barátságosan ke­zet fogott, de mindjárt búcsúzott ts. A meglepetés ezután követke­zett: Köves derékszíját kötött s csakugyan kocsiba ültek s a vá­ros villanegyedébe mentek. De közben Köves beszélt — a család­járól. Mintha nagyon fontosnak tartaná, hogy aki nála ebédel, az pontosan ismerje az ő családi viszonyait. — A fiam tiszta anyja, a kis­lányom meg kiköpött én vagyok. De hát mit lehet tenni — nevetett hencegősen. — A sors. Büszke volt, hencegett, hoqy a sors ilyen komiszul bánik ővele. Célhoz értek. A sofőrt elenged­ték. Szép kis kertes ház volt a lakás. Valóságos teremben állt a terí­tett asztal. Köves beszólította a gyermeke két. Előbb a kislányt. Csakugyan hasonlított. Azután a fiú érkezett. Nyurga volt és szőke s mint a kamaszok — zavartmosolyú. — Második gimnazista — mond­ta Köves, az ő mosolyában ts bujkált valami. — Na? — azaz már a bemutatás úgy hangzott, mintha felelni kellene rá. — Na? A kérdésnek pedig nem volt semmi értelme. — ömamt! — kiáltott Köves —, egy kis szíverősítőt! Feketébe öltözött néni jött elő, tálcán üveg konyakot hozott, ba­rátságosan biccentett, de nem állt meg szemlélődni. Ismerősnek tet­szett, bár ... van valami ősrégi egyforma ezekben a feketébe öl­tözött öregasszonyokban. — Ömamt! — Jo, jo — mondta ómami, rö­vid okát ejtve s elsietett. Ittak. — Szívem! A levest! A levest egy szép szőke asszony hozta be. Ezt ismerte. Ezt, vagyis öt megismerte, de annyira nem értette a dolgot, hogy fel sem állt mindjárt. Betti volt az. Schmidt Bettiké a nyugati ha­tárrólI A megszöktetett s a meg­szökött sváb lány. Semmit nem változott. Csak a ruhája lett fino­mabb, csak a mozdulatai bizton­ságosabbak. Szőkesége és szépsé­ge a régi. A házaspár élvezte a vendég zavarát, de aztán segítségére siet­tek, látván és betelvén azzal, hogy a meglepetés túlságosan jól sike­rült. Magyarázni semmit sem kel­lett. Még annyit sem: „én meg azt hittem ..." (folytatjuk) BELL SOIRE — a világdivat! Már lassan öt éve annak, hogy a beatles­­frizura elárasztotta a világvárosokat, járvány­ként, rohamosan futott végig a hegyeken és berkeken, míg csaknem minden faluba elju­tott. Míg a texasnadrágos, hosszú hajú, gon­dozatlan fiatalok vidáman tüntettek bohóságuk mellett, a párizsi fodrászok karba font kéz­zel, keserű mosollyal álldogáltak cégéres bol­tocskáik és előkelő szalonjaik előtt. Sokukat a teljes tönkremenés fenyegette, amikor a vi­lág „gondolt egyet“ és megszületett a Bell Soire (beli szoar). Mivel nincs új a nap alatt, a Bell Soire is csak az 1830-as hajvi­selet újszerű kreációja. a -с; > во ЧВ V Г 3 Ч) 5 2 N г щ « о Ä с/) ~ S' ►.*=: "ч аз S^-co 0) Ф м ВО N “ a ,и ~ Vonala rendkívül elegáns, a hajkorona а tarkón összpontosul, lágy hullámokban sze­­gélyzi az arcot. Gyakori a választékkal elosz­tott fazon, a fülre omló hajtincs. Az estélyi és kisestélyi változat melírozott (a haj színétől eltérő, világosabb részeket tarkítja), bizsutériá­­val gazdagon díszített. A nyak vonala teljes mértékben érvényesül, a haj hossza a tarkón legfeljebb húsz centi­méter. Világdivattá iáit a műhaj-betét, amit a Bell Soire frizura sem nélkülöz. (Örvende­tes, hogy már nálunk is kapható.) 3 ’S VI *> Я a A beatles-frizura a jó ízléssel rendelkezőket megbotránkoztatta — a Bell Soir hódít. Nőies, elegáns, újszerű. És ami ennél is lényegesebb: a fodrászok már nálunk is fésülik. A cím: Bratislava, Gorkij utca, a Szolgáltatások Há­zában levő „Marina“-szalon, az Április 4 té­ren levő Kaderníctvo. 3 *5 г г w з-í (Л S *o ói *2 •O £ e — OZO — & £ — ч Ш GYERMEKEKRŐL Hírt adott róla a napi sajtó, a rádió és a televízió, beszélt már róla az isko­lában a tanító, magyarázta a pionír- és a CSISZ-vezető is. Mégis akadnak szü­lők, akiknek figyelmét elkerülte a .SIGNÁL X- 5“ akció, mert nem szólt róla otthon a gyerek, vagy úgy gondolták, nem érdemes vele foglalkozni. Pedig hasznos lenne rá fel­hívni a gyermek figyelmét és serkente­ni, hogy kapcsolódjék be ebbe a nagy­szabású országos ifjúsági akcióba. Amikor a tavaszi napsugár felmelegíti a levegőt, a gyerekek, mint szilaj kis­­csikók rohangálnak a parkokban, az üdén sarjadó természetben. Ilyenkor már nem lehet őket a négy fal között féken tar­tani, szűknek bizonyul nekik a lakás, mert érdeklődésük a természetben lezaj­ló játékok felé irányul. A játék és a mozgás, amit a gyermek a természetben végez, nemcsak szórakozás, egyúttal test­edzés is, a gyermek egészségének megőr­zése. A szülő tudja, hogy gyermekének szüksége van a mozgásra, levegőre, még­is a gyerek fokozódó játékos kedvével, a szabadban töltött idő hosszúra nyúlásával aggodalom fogja el: hol csavarog ilyen sokáig, mit játszik, kivel játszik, nem történt-e valami baja stb. Előfordult már, hogy a fegyelmezetlen erő- és ügyességi játékoknak kisebb — nagyobb baleset volt a kísérőjük. Az erejüket túl­becsülő serdülők a játékokba pontosság helyett durvaságot, küzdő modor helyett agresszivitást visznek és a játék ilyen­kor elmérgesedik, durvasággá fajul. A dolgozó szülő nem kísérheti el gyer­mekét még a játszótérre is, ezt tudjuk. De itt vannak az ifjúsági szervezetek, hogy részt vállaljanak a serdülők neve­léséből, szórakoztatásából. Munkájuk azonban csak a szülők érdeklődése, se­gítő közreműködése mellett lesz eredmé­nyes. Ebben az évben egy nagyszabású négy hónapon к resztül — februártól­­márciusig — tartó, az egész ország if­júságát megmozgató harcijátékot rendez a CSISZ központi bizottsága a Nemzet­­védelmi és Művelődésügyi Minisztérium­mal és a többi tömegszervezettel karölt­ve a „Signál X 5“ — jelszó alatt. A jelentkezők 12 — 19 esztendős pioní­rok, CSISZ-tagok, közép- és tanoncisko­­lások, az üzemekben és a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok 10—15 tagú cso­portokat alkotnak és a tömegszervezetek vezetőinek irányítása — tehát megfelelő felügyelet — mellett, az egyes vidék történelmének sajátossága szerint, külön­böző feladatokat kapnak, melyeknek meg­oldása közben felejthetetlen pillanatokban és váratlan, fordulatos kalandokban lesz részük. A fiatalok mindjobban megisme­rik hazánk tájait, jellegzetességeit, a kö­zelmúlt tanulmányozása közben megis­merkednek hazánk felszabadulásának tör­ténetével, a hadsereg szerepével, a parti­zánmozgalommal és az ifjú partizánhő­sök emlékével. A tájkutató természetjárás rendkívül értékes a közösségi szellem, a barátság megszilárdításának szempontjából. Az ilyen kirándulások egybekovácsolják a kollektívát és ilyenkor még az ú. n. fél­szeg gyermekek is feloldódnak. De je­lentősek ezek a csoportos feladat-megol­dások az akaraterőre, bátorságra, merész­ségre nevelés szempontjából is. A harci játékok keretében minden rátermett ser­dülő megcsillogtathatja egyéni képessé­geit, kezdeményező készségét. Az országos akció befejezése 1967. jú­nius 6.-9. között lesz Prágában, ahová majd az arra legérdemesebbek, a harci játékokban ügyeskedő 1500 serdülő fiú és leány jut el. Az egész akciót tapasztalt sportolók, katonák, a tömegszervezetek funkcioná­riusai irányítják és felelősséget vállalnak védenceikért, ötletekkel, tanácsokkal lát­ják el őket. A szülők feladata csak any­­nyi, hogy buzdítsák gyermeküket, kapcso­lódjon be a Signál X 5 mozgalomba és nyugodtan végezhetik munkájukat. Nem kell majd azon töprengeni: hol csavarog a gyerek. Hm.

Next

/
Thumbnails
Contents