Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-24 / 8. szám
Bütyök értesítései azonban lehangolták. Arra is sor kerülhet talán, hogy mást kér maga helyett. Ezek után. Egészen elvitte Bütyök beszéde a kedvét. Még akkor ts, ha legvégéhez érkezik ma vagy holnap a nyomozás (ami azonban egyáltalán nem valószínül, egy csepp kedve sincs már hozzá. Be akart nézni az elnökhöz. Aztán mégsem nézett be. Dtternél Vele kéne beszélnie talánI Küldött érte, de az asszony visszaüzent, most nem jöhet, mert a hét gyermekre s az emberére kell főznie. Ez tiszta, világos beszéd, bár a rendőrség iránt szokatlan. Éppen ezért meq kell becsülni. jelentkezett az imént Köves őrnagy sofőrje, ha szükség van, rendelkezésre áll. Gondolta beugrik vele a laboratóriumba, a vegyivizsgálók talán már elkészültek. S a boncolás eredménye ts meglesz talán. Hátha az is bizonyossá teheti azt, ami még csak feltevés. Vagy feltevéssé, ami a következő negyedórában bizonyosságnak látszik. Amikor meghallotta, hogy Gudullcs is megy a kocsin, mégpedig az őrnagy vendégeként, csak annyit kért, hogy előbb a sofőr dobja őt ki a bűntény színhelyére ... Annyira nem volt kedve Gudullcshoz. Csak a délelőtt végén került ismét vissza a községbe Halmágyi Károly motorja hátsó ülésén. Odakint semmi lényegesre nem akadt. Halmágyi kialudta fáradtsága egy részét, jól vezetett. Kedve is megjött. Bözsike nehéz vallomást tett. Jobban mondva váltig kötötte magát valami elhatározott hallgatáshoz, az unszolás szóra bírta: igazolta a főhadnagy gyanúját, hogy az éjszakai motorkerékpár utasa — nő volt. Ebédre hívták utóbb Halmágyték. Mivel azonban ebéd előtt a kisfiúért be kellett ugrania Károlynak a faluba, megköszönte a hívást. A hátsó ülést fogadta el inkább. Végleg elhatározta, megszerkeszti a jelentést és más nyomozótisztet kér a nyomozat teljes lezárására, amit ő tud, átadja, boldoguljon Köves, meg akit ő segítségül kiválaszt. 31. — Már őszülök. A szőkeséget festéssel tartom fenn? Hát maga, Géza? Előbb a kapitányságra vitte Gudulicsot a rendőrségi gépkocsi. A sofőr felkísérte Köves őrnagy előszobájába, ott leültette. Két idegesen viselkedő asszonyféle várakozott, egy rendőr ült mellettük, ők maguk álltak s úgy susogtak állandó izgalomban. Bent is volt valaki. Egyik nő megkérdezte a rendőrt, kimehet-e a WC-re. — Csak a táskáját hagyja itt. Belépő érem nélkül úgysem engedik ki a kapun. Lehet, hogy nem akart meglépni a nő. De a figyelmeztetés! Gudulicsnak sem volt belépő érme. Soha nem járt a bűnügyi osztályon. Még jöttek emberek és még. Várni kellett s aki távozott, s akt érkezett, úgy nézhetett Gudultcsra, mint akinek itt ügye van. Talán egy másik valakire vár Köves, hogy szembesíthessen. Izzadni kezdett. Figyelte mások tzzadnak-e. Hát ez egészen világos! Az észrevétlen, a zajtalan beidézésnek egyszerűbb esetét el sem lehet képzelni. Odahaza ügy tudják, ebédre vagyok hivatalos őrnagy barátomhoz és az történik, hogy simán letartóztatnak. Megtehetik persze, de így nem, ne így! A két ideges nőszemélyt bocsátotta most el — a szolgálatos rendőr felügyeletével — s kihajolt Köves — na végre! ö mondta, hogy — Na végre, de a telefon megszólalt bent az asztalán. Türelmet intett s magára húzta az ajtót, hogy valami titkosat beszélgessen. Mert miért kellett behúznia maga után az ajtót? Az elől, akit ebédre hívott? A kétség tovább erősödött Gudultcsban, hogy átejtették. Finoman, simán. Egy izgatott alezredes érkezett, csak úgy hajadonfőit, egy pillantással, hosszan megnézte magának az előszobában gyötrődő embert, aki azt gondolja magában: „ketten határoztak sorsomról". Mert miért izgatott egy alezredes hétfőn? A nagy fogás miatt. S a nagy hal: egy tsz-elnök. Ebben a pillanatban bizonyos volt felőle: innen ki nem engedik a főtárgyalás előtt. Újabb öt perc. Senki nem érkezett, hanem kinyílt az ajtó. Elöl az alezredes. Köves megint észrevette Gudulícsot, homlokára ts csapott, a feledékeny, mint aki elfeledte a várakozót. — Engedd meg, Oszlat elvtárs, hogy bemutassam Gudultcs Gézát. Együtt dolgoztunk a kezdet kezdetén. Most tsz-elnök ... Oszlat nagyon barátságosan kezet fogott, de mindjárt búcsúzott ts. A meglepetés ezután következett: Köves derékszíját kötött s csakugyan kocsiba ültek s a város villanegyedébe mentek. De közben Köves beszélt — a családjáról. Mintha nagyon fontosnak tartaná, hogy aki nála ebédel, az pontosan ismerje az ő családi viszonyait. — A fiam tiszta anyja, a kislányom meg kiköpött én vagyok. De hát mit lehet tenni — nevetett hencegősen. — A sors. Büszke volt, hencegett, hoqy a sors ilyen komiszul bánik ővele. Célhoz értek. A sofőrt elengedték. Szép kis kertes ház volt a lakás. Valóságos teremben állt a terített asztal. Köves beszólította a gyermeke két. Előbb a kislányt. Csakugyan hasonlított. Azután a fiú érkezett. Nyurga volt és szőke s mint a kamaszok — zavartmosolyú. — Második gimnazista — mondta Köves, az ő mosolyában ts bujkált valami. — Na? — azaz már a bemutatás úgy hangzott, mintha felelni kellene rá. — Na? A kérdésnek pedig nem volt semmi értelme. — ömamt! — kiáltott Köves —, egy kis szíverősítőt! Feketébe öltözött néni jött elő, tálcán üveg konyakot hozott, barátságosan biccentett, de nem állt meg szemlélődni. Ismerősnek tetszett, bár ... van valami ősrégi egyforma ezekben a feketébe öltözött öregasszonyokban. — Ömamt! — Jo, jo — mondta ómami, rövid okát ejtve s elsietett. Ittak. — Szívem! A levest! A levest egy szép szőke asszony hozta be. Ezt ismerte. Ezt, vagyis öt megismerte, de annyira nem értette a dolgot, hogy fel sem állt mindjárt. Betti volt az. Schmidt Bettiké a nyugati határrólI A megszöktetett s a megszökött sváb lány. Semmit nem változott. Csak a ruhája lett finomabb, csak a mozdulatai biztonságosabbak. Szőkesége és szépsége a régi. A házaspár élvezte a vendég zavarát, de aztán segítségére siettek, látván és betelvén azzal, hogy a meglepetés túlságosan jól sikerült. Magyarázni semmit sem kellett. Még annyit sem: „én meg azt hittem ..." (folytatjuk) BELL SOIRE — a világdivat! Már lassan öt éve annak, hogy a beatlesfrizura elárasztotta a világvárosokat, járványként, rohamosan futott végig a hegyeken és berkeken, míg csaknem minden faluba eljutott. Míg a texasnadrágos, hosszú hajú, gondozatlan fiatalok vidáman tüntettek bohóságuk mellett, a párizsi fodrászok karba font kézzel, keserű mosollyal álldogáltak cégéres boltocskáik és előkelő szalonjaik előtt. Sokukat a teljes tönkremenés fenyegette, amikor a világ „gondolt egyet“ és megszületett a Bell Soire (beli szoar). Mivel nincs új a nap alatt, a Bell Soire is csak az 1830-as hajviselet újszerű kreációja. a -с; > во ЧВ V Г 3 Ч) 5 2 N г щ « о Ä с/) ~ S' ►.*=: "ч аз S^-co 0) Ф м ВО N “ a ,и ~ Vonala rendkívül elegáns, a hajkorona а tarkón összpontosul, lágy hullámokban szegélyzi az arcot. Gyakori a választékkal elosztott fazon, a fülre omló hajtincs. Az estélyi és kisestélyi változat melírozott (a haj színétől eltérő, világosabb részeket tarkítja), bizsutériával gazdagon díszített. A nyak vonala teljes mértékben érvényesül, a haj hossza a tarkón legfeljebb húsz centiméter. Világdivattá iáit a műhaj-betét, amit a Bell Soire frizura sem nélkülöz. (Örvendetes, hogy már nálunk is kapható.) 3 ’S VI *> Я a A beatles-frizura a jó ízléssel rendelkezőket megbotránkoztatta — a Bell Soir hódít. Nőies, elegáns, újszerű. És ami ennél is lényegesebb: a fodrászok már nálunk is fésülik. A cím: Bratislava, Gorkij utca, a Szolgáltatások Házában levő „Marina“-szalon, az Április 4 téren levő Kaderníctvo. 3 *5 г г w з-í (Л S *o ói *2 •O £ e — OZO — & £ — ч Ш GYERMEKEKRŐL Hírt adott róla a napi sajtó, a rádió és a televízió, beszélt már róla az iskolában a tanító, magyarázta a pionír- és a CSISZ-vezető is. Mégis akadnak szülők, akiknek figyelmét elkerülte a .SIGNÁL X- 5“ akció, mert nem szólt róla otthon a gyerek, vagy úgy gondolták, nem érdemes vele foglalkozni. Pedig hasznos lenne rá felhívni a gyermek figyelmét és serkenteni, hogy kapcsolódjék be ebbe a nagyszabású országos ifjúsági akcióba. Amikor a tavaszi napsugár felmelegíti a levegőt, a gyerekek, mint szilaj kiscsikók rohangálnak a parkokban, az üdén sarjadó természetben. Ilyenkor már nem lehet őket a négy fal között féken tartani, szűknek bizonyul nekik a lakás, mert érdeklődésük a természetben lezajló játékok felé irányul. A játék és a mozgás, amit a gyermek a természetben végez, nemcsak szórakozás, egyúttal testedzés is, a gyermek egészségének megőrzése. A szülő tudja, hogy gyermekének szüksége van a mozgásra, levegőre, mégis a gyerek fokozódó játékos kedvével, a szabadban töltött idő hosszúra nyúlásával aggodalom fogja el: hol csavarog ilyen sokáig, mit játszik, kivel játszik, nem történt-e valami baja stb. Előfordult már, hogy a fegyelmezetlen erő- és ügyességi játékoknak kisebb — nagyobb baleset volt a kísérőjük. Az erejüket túlbecsülő serdülők a játékokba pontosság helyett durvaságot, küzdő modor helyett agresszivitást visznek és a játék ilyenkor elmérgesedik, durvasággá fajul. A dolgozó szülő nem kísérheti el gyermekét még a játszótérre is, ezt tudjuk. De itt vannak az ifjúsági szervezetek, hogy részt vállaljanak a serdülők neveléséből, szórakoztatásából. Munkájuk azonban csak a szülők érdeklődése, segítő közreműködése mellett lesz eredményes. Ebben az évben egy nagyszabású négy hónapon к resztül — februártólmárciusig — tartó, az egész ország ifjúságát megmozgató harcijátékot rendez a CSISZ központi bizottsága a Nemzetvédelmi és Művelődésügyi Minisztériummal és a többi tömegszervezettel karöltve a „Signál X 5“ — jelszó alatt. A jelentkezők 12 — 19 esztendős pionírok, CSISZ-tagok, közép- és tanonciskolások, az üzemekben és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok 10—15 tagú csoportokat alkotnak és a tömegszervezetek vezetőinek irányítása — tehát megfelelő felügyelet — mellett, az egyes vidék történelmének sajátossága szerint, különböző feladatokat kapnak, melyeknek megoldása közben felejthetetlen pillanatokban és váratlan, fordulatos kalandokban lesz részük. A fiatalok mindjobban megismerik hazánk tájait, jellegzetességeit, a közelmúlt tanulmányozása közben megismerkednek hazánk felszabadulásának történetével, a hadsereg szerepével, a partizánmozgalommal és az ifjú partizánhősök emlékével. A tájkutató természetjárás rendkívül értékes a közösségi szellem, a barátság megszilárdításának szempontjából. Az ilyen kirándulások egybekovácsolják a kollektívát és ilyenkor még az ú. n. félszeg gyermekek is feloldódnak. De jelentősek ezek a csoportos feladat-megoldások az akaraterőre, bátorságra, merészségre nevelés szempontjából is. A harci játékok keretében minden rátermett serdülő megcsillogtathatja egyéni képességeit, kezdeményező készségét. Az országos akció befejezése 1967. június 6.-9. között lesz Prágában, ahová majd az arra legérdemesebbek, a harci játékokban ügyeskedő 1500 serdülő fiú és leány jut el. Az egész akciót tapasztalt sportolók, katonák, a tömegszervezetek funkcionáriusai irányítják és felelősséget vállalnak védenceikért, ötletekkel, tanácsokkal látják el őket. A szülők feladata csak anynyi, hogy buzdítsák gyermeküket, kapcsolódjon be a Signál X 5 mozgalomba és nyugodtan végezhetik munkájukat. Nem kell majd azon töprengeni: hol csavarog a gyerek. Hm.
