Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-11 / 6. szám
Ш-ЩШ BRATISLAVÁBAN Juliette Greco, aki a francia sanzonénekesek élgárdájához tartozik, először látogat el Csehszlovákiába. A bratlslaval Kultúra és Üdülés Parkjának nagytermében lép fel február 11—12-én. Kőrútjának következő állomása Prága. Művészélete meghódította Párizst, ahol kolibrinek, karcsú fekete halacskának becézik. Valaki azt mondotta róla, hogy a színpadi fények nem reá, hanem belőle sugároznak. Ezért kapta a fekete nap elnevezést. Egyénisége egyszerű, de mégis nagyon sokrétű. Jean Paul Sartre szerint sok meg nem Irt dal rejtőzik benne. A mikrofonnal úgy bánik, mint szerelmesével, egyik pillanatban simogatja, a másikban gyötrl, fojtogatja. Hangja minden pillanatban más, mély és komor tónusokból a szerelmes csevegésbe csap át, a másik percben komollyá, hideggé és Ironikussá válik. Hol formálódott ennek a nagy művésznek a profilja? Szülei Korzikáról származnak. Igazi nevét használja. Montpellierben született, azután szüleivel Bordeauxba költözött. Bordeaux után Párizs következett. A második világháború alatt, mint sok más ember Európában, szülei is a fasizmus áldozatai lettek. Jullettnek a nagy szerencsétlenségben szerencséje volt. Egy szép napon arra eszmélt, hogy szabad. De egészen egyedül maradt, szülők és barátok nélkül. A párizsi utcák magánya formálta egyéniségét és ez adja meg profilját. Sanzonművészetét felejthetetlen élményei szövik át. St. Germalnbe megy a proletár lntellektuelek találkozóhelyére. Ebben a világban találkozott ma már elismert filozófusokkal, költőkkel, írókkal, színházi szakemberekkel és filmesekkel. Nagy figyelemmel hallgatta az éjszakákig elhúzódó vitákat és beszélgetéseket. Itt Ismerkedett meg J. P. Sartre-ral, Albert Camus-vel, Jacques Prevert-el és sok sok mással. Jullettet itt bűvöli el a színpad és Itt vállalja az első szerepet Is. Ezután egymás után Jönnek a szerződések, menedzserek és ágensek, akik a fekete hajú énekesnőben a pénzkeresés lehetőségét látják. Karrierje kezdetén csak Párizsé volt, azután Franciaországé és ma már az egész világé. Kimeríthetetlen műsorában híres zeneszerzők dallamai és híres Írók szövegel találhatók: J. Cosma-é, Leo Ferré-é, Claude Delecluse-é. Népszerű zenekar kíséri, melynek zongoristája Patterson, gltár-A világhírű sanzonénekesnő magánéletihez hozzátartozik kis néma barátnője, Lucie is. Játékosa és basszistája egy személyben Dutrleux. Csehszlovákiai körútját sok külföldi fellépése előzi meg. 1960-ban elbúcsúzott Párizs színpadjaitól és rögtön nagy sikert aratott Svájcban és Olaszországban, azután Dél Amerika és Japán következett. Németországba Is ellátogatott. Nagyon hosszú és gyötrelmes volt az az út, amely őt Németországba vezette. Jullettenek nagyon sok mindent kellett elfelejtenie, amíg oda Jutott. De ment, énekelt és győzött, mint mindenütt ahol Járt. élet varázsa Amikor énekel, sokszor kibuggyan a könny a szeméből. Valóban ennyire mélyen átéli a szerepét? — Természetesen. Ha nem így lenne, akkor ezt a közönség rögtön észrevenné, s ez a hatást is nagyon csökkentené. Ha az ember csak a felületen mozog, nem elégítheti ki, nem győzheti meg a hallgatóit. Éppen emiatt a teljes átélés miatt jelent számomra minden fellépés rendkívül erőfeszítést. S ez nem kerüli el a közönség figyelmét. Ha olykor fáradt vagyok, s nem adok bele „apait-anyait“ akkor az már nem az, aminek lennie kellene. S ilyenkor a hallgatóság részvétele is észrevehetően lanyhább. Egyformán szereti repertoárjának valamennyi számát? — Nem. Vannak dalok, amelyeket jobban szeretek, mert jobbak a többinél. Bizony, nem mindegyik jó. A gyengébbeket igyekszem vonzóbbá tenni, igyekszem elkendőzni a szöveg és a zene hiányosságait. Szégyellem bevallani, de egyiket sem becsülöm sokra. Ebbe a húszba nem számítom bele a filmdalokat. Sajnálom, de egyik filmemmel sem dicsekedhetem, valóban mindegyik értéktelen volt. Hogyan él emlékezetében a bratislavai Nemzeti Színházbeli szereplése? — Bratislavára gyakran és örömmel gondolok vissza. Ehhez a városhoz csak szép emlékek fűznek, nemcsak azért, mert itt éltem az ifjúságomat, hanem azért is, mert itt ismerkedtem meg olyan nagyszerű művészekkel, mint Andrej Bagar, Vnoucek és még mások. Szeretem Szlovákiát és a szlovákok ezt tudják, érzik. Látogatásaim alkalmával ők is szeretettel fogadnak. Őszinte, nem mindennapi hálát érzek irántuk. Búcsúzóul engedjen meg egy közérdekű női kérdést: mit kell tenniük az ön koA párizsi közönség sok becenevet adott Juliette Greco-nak, de a „Fekete nap“ a legjellemzőbb. rában levő asszonyoknak, hogy — úgy mint Ön, megőrizzék varázsukat? — Az embernek mindenesetre jókora adag derűlátásra van szüksége, s életéből ki kell zárnia a irigység és a gyűlölet érzését. Nem baj az, ha az ember egy kissé közönyös. Mert ha valaki csupán egyetlen valamihez ragaszkodik, akkor az a valami szinte észrevétlenül kicsúszik a kezéből. Tudom, az emberek azt hiszik, hogy mulattatni, nevettetni, énekelni kellemes szórakozást jelent csupán. Pedig az énekesnő, aki estéről estére föllép valahol, maga is szívesen menne moziba, hangversenyre, színházba, és boldog lenne, ha néha-néha őt szórakoztatnák. Dehát az emberek már olyanok, hogy tőlem várják a szórakoztatást és nem tudom becsapni őket. Magam választottam az utamat, tehát végig is kell járnom. Es higyjék el, ezt szíves-örömest teszem. STEFAN VRASTIAK
