Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-23 / 50-51. szám
L —I H lyerkor karácsony táján felbuggyan az emberből a jóság. Édesbús történetektől szeret megilletődni, még a krónikás is jobban megerőlteti magát ilyenkor, különösen ha figyelmeztetik... — Aztán legyen benne karácsonyi hangulati — Megígéri, miért ne ígérné meg, hiszen olyan ez az élet, mint egy zsák. Múlttal van teli. Ha beletúrkál, mindig akad golyóstolla hegyére valami. Minél régibb az ember, iszákjában annál több a történet. Am valahogy ... egyre kevesebb az „igazi karácsony", mivelhogy vagy elmondott már mindent, amit tud róla vagy csak ezután jut még az eszébe. Mint ez is, amit most elmesélek Régi szemszédaim fiatal házasok voltak. Józsikájuk éppen betöltötte a hatodik évét, testvérke is jelezte már érkezését. Józsika szép, értelmes élénk szemű fiúcska volt, ölömére szolgált apjának, anyjának, nagyszülőknek, mindenkinek, aki ismerte. Fekete bogárszeme egyre többet fogott fel a körülötte zajló világból, de még többet kívánt felszívni magába, ezért kérdezett, egyre kérdezett. Egyébként... ez a karácsonyeste, amelyikről mesélek, épp úgy kezdődött, mint a többi. Nagyapóék is eljöttek, együtt volt a család, ahogy Illik, ajándékok is szép számmal sorakoztak az asztalon, a fenyőtobozzal ékesített tűlevelű koszorú körül, mivelhogy manapság ez a divat. Józsika szülei pedig mindenféle formában ragaszkodtak a divathoz. Csak a vacsorának volt régi íze, mert azt ómami főzte, és a borocska is éppen úgy pezsdített, mint ópapa első ifjúsága idején. Vacsora után Józsikáék jobban szemügyre vették az ajándékokat. Abban telt még csak mindenkinek öröme. Volt ott minden, ami elképzelhető. Főleg a gyerek részére. Villanyvasút, forró vízzel hajtható mondta, Jézus születését, — de nem mondta, mert félt, hogy újabb kérdésözönnek nyitja útját. Egyszerűbben fejezte tehát ki magát. — A karácsony tulajdonképpen a fenyőfa ünnepe... így is nevezik! — De hiszen ez nem fa ... és alig van rajta fenyői Csak mindenféle zöld levél, meg aranyszalag — Igen ... — anyuka azt akarta mondani. Igen, — mert ez tulajdonképpen szimbólum... — de azután eszébe jutott, hogy akkor meg azt kell megmagyaráznia, mi az a „szimbólum"... ezért könynyebb kifogást keresett. Talált is. . . Nem is volt kifogás. Azt mondta ... — Tudod ... a praktikusság miatt! A mai modern lakásokban kisebbek a szobák. Kevesebb felesleges holmi fér el bennük. Ez tulajdonképpen sokkal gazdaságosabb... Érted? Józsika úgy tett mintha gondolkodna — érti-e, vagy sem? De miután nem értette, meg is mondta! — De hiszen a mi lakásunk nem kis lakás, hanem túlságosan is nagy. Azért rágod folyton apu fülét, hogy költözzünk ki ebből a hodályból. Ez is igaz volt. Anyu szokott ilyesmit mondogatni. Azért fizettek elő autó helyett előbb szövetkezeti lakásra. Csakhogy amit ez a gyerek kérdez, az valami más... Itt igazán elég magasak a falak... Anyu az felelte tehát Józsikának: — Ez az látod! Éppen ez az! Egy olyan nagy fa után folyton takarítani kell. A meleg szobában hullani kezdenek a tűlevelek ... Józsika nézett, nézett maga elé, mert a tévében közben óriási pecsnyéket kezdtek mutogatni és az őt nem érdekelte, végül is így folytatta. — Régen a karácsonyfáknak nem hulltak a tűlevelei? — Anyu kissé türelmetlenül válaszolt. — Hulltak, persze hogy hulltak . . . — Akkor miért nem találták ki ezt a pótlékot már régen? Anyukának a nyelve hegyén volt, hogy azért, mert a régi anyukáknak nem volt három műszakjuk. Az Dávid Teréz No A TAVALYI KARÁCSONYÉ turbina, gyertyalánggal fűthető motorcsónak. Szóval minden, amivel apuka üres idejében elszórakozhat. Természetesen Józsika társaságában, örült is a gyerek. Vagy legalább is úgy tűnt eleinte, mintha örülne. Csak később tudódott ki, hogy Józsika öröme nem teljes. Szórakozottan és egyre sűrűbben pislogott a tévé felé, az asztalon fénylő piros gyertya felé . . . meg mindenfelé. Végül is kibuggyant belőle, ami foglalkoztatta. — Mondd anyuci! Nekünk miért nincsen olyan? — kérdezte és fejével a képernyő felé bökött, ahol díszektől roskadozó, hatalmas fenyőfa tövében szerepeltek a szereplők. — Milyen? — Hát olyan ni! Olyan nagy ... — Micsoda? Olyan nagy? — Olyan nagy fa! Józsika pillanatokig nem kapott választ, és ha megfigyeli, feltétlenül észreveszi, hogy a nagyszülők tekintete diadalmasan összevillan. Am Józsika figyelme csakis a tévén függött, mintha meg lett volna babonózva. Szerencsére anyu elég hamar feltalálta magát, mert ő volt a család esze. Azt mondta: — Azért fiacskám, mert most ez a divat. Ilyen koszorú ... Józsika nézett, nézett, felváltva anyura, a tévére, és a koszorúra, azután tovább kérdezett. — Hát a karácsony divat? Hm, borzasztó, miket tudnak ezek a mai gyerekek kérdezni! És milyen dolgokon törik a fejüket! No mindegy! Kioktatjuk... — gondolta anyuka, miközben a két öreg hamisan kuncogott. Anyuka rájuk is förmedt. — Mamáék miért nevetnek? Vagy éppen maguk heccelték fel, hogy ilyeneket kérdezzen? — A karácsony, fiam ... tulajdonképpen népszokás. így ünnepelik az emberek, — majdnem azt embernek beleszédül a feje ... De még elég jókor eszébe jutott, hogy a férje jelenlétében nem tanácsos az ilyen „maradi" fecsegés, no meg eleget mondja neki, maradjon itthon, előteremti egyedül ami kell.- Vagy legalább miért nem találtátok ki már tavaly? — Azért mert tavaly még hagytam magam befolyásolni ... — mondta anyu és ómami felé pillantott. — De ennek vége! — Minek van vége anyukám? — Hogy belebeszélhessenek a dolgaimba. — Ki beszél bele a dolgaidba? Tekintettel a szeretet ünnepére, anyu ismét helyesebbnek vélte megkerülni az egyenes feleletet. — így van! Mert azt akarom, hogy így legyen! Mert nekem így tetszik és pont! — Józsika kis ideig megint hallgatott. Hallgatott apu is, meg ómamiék is, dehát hallgatni sem lehet örökké, Józsika törte hát meg a csendet. — Ne haragudj anyukám, csak azért kérdezem, mert azt mondtad Juli néninek, hallottam ... az egészet a gyerek kedvéért csináljuk, különben elutaznánk a Tátrába . . . Mondtad, vagy nem mondtad . . . — Mondtam! — Na látod! Anyu nyelt egy nagyot és kiment a konyhába, de úgy becsapta az ajtót, ahogy ezen a napon nem is nagyon illett. Apu, huncut mosolygással, megkísérelte menteni a menthetőt. — Miért bosszantod anyádat? — Én nem bosszantom őt apu, ő magától boszszankodik. — Már hogyne bosszantanád! LáthattadI Úgy becsapta az ajtót, hogy ha most itt egy olyan nagy fenyőfa állna, biztosan beleremegne. — Még tán a díszei is lepotyognának solygott jóízűen Józsika is, mert azért volt némi humorérzéke. — Na látod! Már ezért is praktikusabb ez az., izé ... ez a szimbolikus izé . . . — Mizé? — No, ez itt ni! — És, ezt legalább elvihetjük ünnep után a Juli nagyi sírjára, ugye? Omaminak szeme ismét villant egyet ópapi felé, nem is nagyon huncutul. — Miért vinnénk ezt a sírra? Mit beszélsz? — Láttam ilyeneket, amikor kint voltunk halottak napján, Apu úgy vélte, ideje hatalmi szóval véget vetni a disputának. — No, elég volt az ostobaságokból. Tele a szoba játékokkal, szebbnél szebb holmit vettünk neked ... — Az ómamiét a Jézuska hozta! Ómami lesütötte a szemét, ópapi nagyot szippantott a karácsonyi szivarból, pedig máskor tekintettel volt a csipkefüggönyökre, de mintha ezen az estén felborult volna minden rend. Nem is volt ez valódi kcrácsony. Apu jobbnak látta mielőbb befejezni. — Tudod mit... harsogta emelt hangon, hogy anyu hallja, milyen igazságos elvhű atya ő ,.. sohasem kerül szembe a „hivatalos" nézettel, melyet itthon felesége képviselt. — Elég volt? Szedd a holmid és mars az ágyba! Józsika szemében könnyek ragyogtak. Hát hogyisne! Ilyet mondani, neki! A szeretet ünnepén! Csakazértsem hagyta abba. — Tegnap megígérted, hogy ma este tovább lehetek fent és megvárhatom a betlehemeseket is. Ópapi mondta, biztosan eljönnek ... Apu hallgatott. De nem Józsika. — Mondd apu, tulajdonképpen kik azok a betlehemesek? És miért vannak? Egyre jobban bonyolódott a helyzet. Ha apu elkezdi magyarázni, kik azok a betlehemesek és miért vannak... úgy, ahogy neki magyarázták valaha, akkor újabb kérdezősködésnek indítja útját. Azonkívül ellentmondásba kerül mindazzal, amit erről a tárgyról eddig magyarázott. Illetve — nem magyarázott. Elmulasztotta. Könnyelműen átengedte ezt a területet ópapinak meg ómaminak . . . Ami hiba volt. Most látja milyen hiba volt. Jó lenne tudni, hogy mennyit árultak el ők erről a dologról. Nem is érti, miért nem beszélték meg ezt az egészet hivatalosan. Mi is tulajdonképpen az álláspont? És kik azok a betlehemesek? És mért vannak? , . . Természetesen ő tudja, hogy miért vannak . .. illetve miért voltak gyerekkorában. Eleget járkált velük angyalingben, angyalszárnyakkal . . . Nahát... Míg apu így morfondírozott, Józsika türelmetlenkedett. — Na, apu! Nem mondod? Kik azok a betlehemesek és ki küldi őket? — Népszokás ... — sietett apu segítségére omami . . . Csakhogy apu nem szerette, ha az öregek támogatják ideológiailag, tehát gyorsan Józsikához fordult. — Tudod mit? Eredj ki a konyhába, mondd meg anyunak, hogy főzzön egy jó erős feketét, azután mosd meg a kezed a fürdőszobában, utána leülünk ide, ebbe a fotelba és apu elmond neked mindent, amit tudnod kell. Értjük? — Értjük! — ragyogott fel végre Józsika szeme és kifutott, pedig nem is volt piszkos a keze, és feketét is ivott már apu ... Miután a gyerek elhagyta a szobát, apu közönyt színlelt, holott el volt ragadtatva óriási ötletétől, majd odalépett a könyvszekrényhez és kihúzta az értelmező szótár egyik kötetét. Azt, amelyikben a Ká betű van. Majd azt is kihúzta, amelyikben a Bé betű van. Láthatólag egyik sem elégítette ki érdeklődését, ezért a lexikonokat is elővette. Mire Józsika visszatért, apu már a fotelbe, ült, Józsikát a térde közé vonta és mesélni kezdett... — Tudod, az ókori népek még a napisten születését ünnepelték ezen a napon. Időszámításunk előtt a negyedik században. A keresztény egyház ezért erre a napra helyezte Jézus születésének dátumát. Tudod te, ki volt Jézus? — Persze, hogy tudom, — mondta Józsika. — Az isten fia! Ómami hirtelen még mélyebbre sütötte tekintetét, apu pedig nyelt egy nagyot és tovább idézte a lexikont. — A karácsony hagyományos ünnep, melyet általában a béke és szeretet ünnepének nevezzük és ajándékkal lepjük meg ilyenkor rokonainkat és ismerőseinket. A karácsony ünnepléséhez számos régi népszokás is kapcsolódik. Legelterjedtebb ezek közül a feldíszített fenyőfa ... meg a betlehemi játék. Ugyanis ilyenkor a gyerekek pásztorruhába öltözködnek és előadják Jézus születésének történetét. . , Józsika hallgatta, hogy apu mesél mesél.,. egyre jobban belemelegszik .. . Mindent élmond apu, amit a lexikonban olvasott. Mesélt mesélt, apu egyre jobban belejött... végül már azt is elmondta, amit a lexikonban meg az értelmező szótárakban nem is írtak. xxx Mindez azért jutott eszembe, mert a minap találkoztam Józsika mamájával. Óriási fenyőfát cipelt a hóna alatt. Aggályai voltak — attól tartott, hogy az új lakásba be se fér ez a nagy fa . ,. de sebaj — mondta. „Majd a férjem lenyesegeti . . .“ .. — mo-
