Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-23 / 50-51. szám
Riadóautó száguld a tett színhelyére. A kocsiban a legfontosabb emberek: a sofőr, a nyomozó, a fényképész és — egy törékeny, lágy szavü, fiatal asszony. Mit keres ez a kedves teremtés a morcos rendőrtisztek között a szeszgőzös állapotban elkövetett gyilkosság színhelyén? A nyomozó előtt a széken kínos-keservesen fészkelődik a gyanúsított. Csűri-csavarja vallomását. A nyomozó kérdez, a szolgálatos rendőr az ajtónál áll, a gyanúsított izzad. Még valaki van a helyiségben: A csinos, barna hajú fiatalasszony. Mi köze van ehhez a betöréshez? ... A tanú valami fontosat szeretne közölni a vizsgálatot folytató rendőrtiszttel. A tolvaj kilétére már fény derült, a kérdés most a bizonyítékok helyes rendszerezése. Minden vallomásnak ŐRMESTER döntő jelentősége lehet. Igen ám, de a fontos tanú nem tud szlovákul. A rendőrtiszt megérti ugyan, amit mond, de jegyzőkönyvbe csak a legpontosabb szöveg kerülhet. Kényes ügy, hiába nem kockáztathat, egy félreértett szónak nagy jelentősége lehet. „Hívja be az őrmestert“ — szól a rendőrtiszt. És belép a tízhónapos kisfiú mamája, a kedves, karcsú fiatalasszony. MI köze ennek az asszonynak, — akit inkább leánynak nézne az ember, — a csúnya lopáshoz? A fiatal asszony Alica Hartwigová őrmester. Hartwig elvtárs, a férje, a rimaszombati cukorgyár villanytelepének gépkezelője, bizonyára kerüli ezt a megjelölést, ha valaki feleségének foglalkozása iránt érdeklődik. Nem, nem a szolgálati titoktartás miatt — inkább azért, mert az „őrmester“ megjelölés téves képet nyújtana az asszonyról. Elvégre a kifejezés alatt olyan kardos menyecskét ért az ember, aki termetben Mária Teréziához, hangerőben és erélyben zupás altiszthez hasonlít, s annak rendje és módja szerint ráncba szedi az urát. Alica pedig egyáltalán nem ilyen, ö nem képletesen, hanem igaziban őrmester, mégpedig a közbiztonság rimaszombati járási parancsnokságán. Mit keresett a gyilkosság színhelyén? Nos, ő készítette a színhely-vizsgálat jegyzőkönyvét. Nem hiába mondtuk, hogy fontos ember: a vizsgálatba a kiszálló rohamcsapaton kívül még sokan mások is bekapcsolódtak, s ők csak a jegyzőkönyvek alapján ismerik majd a helyzetet. Amilyen a jegyzőkönyv, olyan lesz a tényismeret. Jó tényismeret nélkül pedig nehéz elfogni a gyilkost. A betörés vizsgálatánál hasonló a helyzet, Hartwigová őrmester jegyzi a vallomást — talán éppen ebből jön rá majd a nyomozó a gyanúsított ellentmondásaira, s tudja majd rábizonyítani tettét. A magyar nyelvű tanúvallomás lefordítása ugyancsak kényes munka, egy-egy kifejezés, pontos megjelölés emberek sorsát befolyásoló jelentőséget kap itt, ahol bűncselekmények leleplezéséről van szó. A pontosság e munkahelyen felette fontos. Az őrnagy igen elégedetten beszél e tekintetben az őrmester munkájáról. De hogy állunk a szolgálati titoktartással? Rá lehet bízni nőre ilyen jellegű dolgokat is? — ébred fel bennem a kétkedés. Am — mint mindenben — az általánosítás itt sincs a helyén. A szűk szavú fiatal aszszonnyal a riporternek is nehéz dolga van, pedig mindent megtesz egy interjú érdekében. Végül azonban neki is megtetszik a megváltozott szerepkör, s hagyja, hogy — a parancsnok engedélyével — az újságíró átvegye a „jegyzőkönyvvezetést“, ő pedig „vallomást“ tesz. — Egy zvoleni kulturális intézményben dolgoztam azelőtt, onnan kerültem ide. Nagyon érdekesnek tartom a munkámat... — Azt elhiszem, a „krimik“ a szeme előtt peregnek le... — Ne tréfáljon, igazán szoktam krimiket olvasni. ... És persze, mulat rajtuk. — Dehogy, csak szórakozom. Egyáltalán nem vonok párhuzamot a történet és a valóságban látottak között. A valóság az valóság, a krimi az más. Az azért íródott, hogy szórakoztasson. Ha összehasonlítanám a valósággal, nem szórakoznék rajta. — Itt bizonyára vasfegyelem uralkodik. Nem kényelmetlen ez önnek, ha más munkahelyhez szokott? — Éppen ellenkezőleg. Ahol fegyelem van, ott rend is van. Semmi restancia. A munkát sem „adják ki“, hanem parancsba foglalják, pontos határidőhöz kötik. Minden kész határidőre, s akkor nem gyülemlik fel semmi. Csellengésre, persze, nincs idő, de nincs hóvégi hajrá sem, sem az a bizonyos „bolondokháza“, amilyet a restanciák feldolgozásánál volt szerencsém tapasztalni más munkahelyen. A felettese azt mondta, hogy pontos a munkában — Ennek örülök. De ez nem csoda. Itt ugyanis nemcsak megróvás jár a fegyelmezetlenségért, hanem amolyan igazi katonai fegyelmi büntetés is. Nem szeretnék kifogni valamit... — Miért nincsen egyenruhában? — Akikkel dolgozom, azok tudják, hogy ide tartozom, a kihallgatott félnek meg úgyis mindegy. A nyomozó osztályon az egyenruha nem kötelező. Látott már igazi gyilkost? Láttam ... Fess fiú volt... ... Mégis csak nő ez az őrmester. Kitűnik, hogy semmiben sem különbözik napjaink dolgozó asszonyaitól. Gondjai vannak a bölcsődével, a kicsi most a nagymamánál van. — A házi munkát „megegyezéses alapon“ végezzük, a férjem segítségével. A gondok akkor kezdődnek, ha a férjem éjszakai műszakba megy, itt pedig valamilyen kihallgatás későig elhúzódik. Reggel a hazatérő férjjel néhány szót válthatnak csupán, s újra munkába kell menni. Mi várja a munkahelyén? Kiszállás a tett színhelyére? Vagy ismét azok az unalmas, de rettentő pontosságot igényelő gazdasági visszaélések? Lopás? Betörés? Alica itt ismét rendőrőrmester, aki pontosságával, felkészültségével a maga munkaszakaszán megkönnyíti a nyomozók tevékenységét, hozzájárul a bűntények leleplezéséhez. Olyan ember, aki nem engedheti meg magának a selejtes munkát, mert a szigorú rendőri jegyzőkönyvekben emberek sorsáról van szó és bűnözés megakadályozásáról. Este hazafelé tart, betér az élelmiszerboltba. Már nem őrmester — csupán, Alica, a háziaszszony. Elvegyül a vásárlók között, beáll a pénztár előtti sorba. Senki sem sejti, hogy ez a kedves arcú, törékeny asszonyka fél órával ezelőtt még egy közveszélyes betörő töredelmes vallomásának tanúja volt. Alica őrmester hazatérve alig várja a második műszak“ befejeztét, hogy kedvenc sarkában ülhessen, s bekapcsolhassa a rádiót. Azután halk melódiát dúdolva — horgolni kezd. Ez a vesszőparipája. VILCSEK GÉZA Alica Hartwigová őrmester fontos dokumentumon dolgozik: egy bűnözd vallomásának jegyzőkönyvét Írja. — Embersorsot átalakító okmány születik Itt A szerző felvétele А К É Z kozm éti káj a A gondosan ápolt kéz éppen olyan vonzó, mint a szép arc. Az ápoltság első feltétele а tisztaság. Kezünket lehetőleg meleg vízben, toalettszappannal mossuk. Tudnunk kell azonban, hogy a jóból is megárt a sok. A gyakori mosás kiszárítja, repedezetté, érdessé teszi. Vörösödését, eldurvulását állandó ápolással megakadályozhatjuk. Jó, ba megszokjuk, bogy minden kézmosás után, de főleg éjjelre bekrémezzük a kezünket. Száraz bőrre a Gly-dorée krém, rendes, normális bőrű kézre a folyékony zselé Gly-dorée, a kozmetikai glicerin és az Elida kézkrém a legjobb. Kezünk különös ápolást igényel, ha piszkos munkát végzünk. Ha lehet, cérnavagy gumikesztyűvel védjük az eldurvulás ellen, de aki nem tudja megszokni a kesztyűt, használja a ma már bevált Gly-dorée Silk kézkrémet. Figyelem azonban: csak a vízben végzett munka hatásai ellen védi a kezet! Kozmetikaiparunk az erős szennyeződésnek kitett kezű emberek részére a következő készítményeket ajánlja: Gly-dorée A — a vízben dolgozók részére, Gly-dorée В — a poros környezetben Gly-dorée C — a szerves oldószerekkel dolgozóknak. Ezek tápláló krémek, s munka után használandók, hogy a bőrbe visszajuttassák a kilúgozott anyagokat, s hogy védjék a kiszáradás ellen, puhává, finommá tegyék kezünket. A kéz vörösségének különféle oka lehet, s ha állandó jellegű, orvosi kezelést igényel. Leggyakoribb okozója a hideg vízben, levegőn végzett munka. Aki hajlamos rá, vérkeringési zavarok következtében vörösödik a keze, s ez állandóvá válik. A kéz nyirkos, mindig hideg, télen sokszor foltosán piros, néha egészen lila. Ilyen esetben már ősztől meleg kesztyűvel védjük kezünket, és zsíros krémmel kenjük. Jó hatású a hideg-meleg vizes kézfürdő esténkénti alkalmazása. A kéz túlzott izzadása nagyon kellemetlen. Átmenetileg előidézhetik erős vegyszerek, pl. fodrászoknál. Ilyenkor védőkesztyű használata ajánlatos. A tartósan nyirkos és hideg kéz oka orvosi kezelést, vizsgálatot igényel, legtöbbször ugyanis valamilyen betegségre vezethető vissza. Az erős izzadást csökkentheti a nyírfavizes kézfürdő. Ha ez sem segít, keressük fel az orvost. Kezünk nélkül szinte elképzelhetetlen minden munkánk. Törődjünk tehát — ne csak erejével, ügyességével — hanem szépségével is. Megérdemli. S egész megjelenésünk szebb lesz, ha ápoljnk, gondozzuk.
