Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-23 / 50-51. szám
BAJ VAN A GYEREKKEL Ш о 4-. > а! «•—« о .x >cn ев X ей A csökkent képességű gyermekek nevelése olyan probléma, amellyel nemcsak a gyógypedagógiai iskolákban tanító pedagógusoknak kell nap nap mellett megbirkózniuk, hanem egy-egy családban a szülőknek is. A szülök sokszor egyszerűen beletörődnek abba, hogy gyermekük gyenge látású, nagyot hall, hadar, dadog vagy egyéb beszédhibába van, és szakismeretek híján — ugyanúgy kezelik, mint a testileg és szellemileg épet. Pedig ilyen esetekben igen fontos szerepet játszik az egyéni törődés. Ez viszont csak akkor lehet kielégítő, ha a fogyatékosságban szenvedő gyermek szülei tudják, hogy mikor mit kell tenniük. Nem elég egyszerűen tudomásul venni a rendellenességeket. Még rosszabb azonban, ha szülői tekintélyünkre támaszkodva akarjuk elérni, hogy például az ideges gyermek ne legyen ideges, vagy a balkezes gyermek ne a bal kezével végezzen olyasmit, amit a másik gyermek jobb kezével szokott csinálni. Az efféle rendellenességek miatt a gyermek feltétlenül külön törődést igényel. Ehhez az áldozatos munkához nyújt segédkezet tanítónak és szülőnek egyaránt Viliam Gaűo „A fogyatékosságban szenvedő gyermekek nevelése“ című könyve, amely a napokban magyar fordításban is megjelent. ■A szerző ebben a könyvében gazdag tapasztalataira és a szakirodalomra támaszkodva, átfogó képet nyújt azoknak a gyermekeknek a neveléséről, akiket a mostoha természet nem ajándékozott meg szép külsővel, tökéletes látással, hallással, kifogástalan beszéddel és értelmi képességgel, s egyúttal utat mutat, miképpen kell őket a családban és az iskolában neveint, hogy társadalmunk hasznos tagjaivá váljanak. Az említett műben az ideges, epilepsziás, testileg fogyatékos, szellemileg visszamaradt, nagyot halló, süket, gyenge látású, vak, beszédhibás és nehezen nevelhető gyermekekről van szó. Ezeknek a gyermekeknek a nevelésével a gyógypedagógia foglalkozik. A különleges nevelés a fogyatékosságban szenvedő fiatalokat azzal szabadítja ki társadalmi elszigeteltségükből, hogy alapvető műveltséget nyújt nekik, előkészíti őket a társadalmilag hasznos munkára, s egyúttal lehetővé teszi, hogy adottságaiknak megfelelő munkát végezhessenek. A különleges nevelés érvényre juttatja ezeknek a gyermekeknek rejtett képességeit, kifejleszti az egyes funkciók maradványait, az elvesztett funkciókat más, megmaradt funkcióval helyettesíti, kiküszöbölt a pszichikai következményeket és a társadalmi kapcsolatokban mutatkozó zavarokat. Valamennyi csökkent képességű gyermeknél enyhíti vagy kiküszöböli a társadalmi kapcsolatokban mutatkozó rendellenességeket. A gyógypedagógia elsősorban azzal foglalkozik, ami a tanulóktól tevékenységet és mozgást követel, ezért nagy gondot fordít a testnevelésre, az érzékszervek fejlesztésére, a beszédfejlesztésre, és a munkára nevelésre. Minthogy nem becsüli le az értelmi nevelés jelentőségét, a fogyatékos gyermekek erkölcsi nevelésében pozitív tulajdonságok kifejlesztésére törekszik, mint amilyenek az illedelmesség, udvariasság, szolgálatkészség, a munkához való helyes viszony. Ezek a tulajdonságok ui. bizonyos fokig feledtetik a gyermekek fogyatékosságait, ami előnyükre válik az életben való érvényesülés során. A szerző közérthetően ismerteti az olvasóval az egyes fogyatékosságok jellegzetes ismertetőjelett, pszichikai és társadalmi következményeit. Az olvasó világos, összesített képet kap a fogyatékos gyermekek nevelésének problémáiról. E kiadvány rámutat, hogy ezeknek a gyermekeknek a száma rendszeres megelőző intézkedéssel tovább csökkenthető. Nem hallgathatjuk el, hogy ma is vannak fogyatékos képességű gyermekek. Társadalmi rendszerünk felszámolta az egykori jótékonykodást, és a fogyatékos képességű ifjúság nevelését törvényesen biztosítja, ingyenes oktatás és nevelés formájában. A könyv másik része megismerteti az olvasót a különféle gyógypedagógiai iskolák új tervével, szervezeti kérdéseivel, feladataival és célkitűzéseivel. Ezt a részt a tanítással kapcsolatos sok kép teszt szemléltetővé. A szerző ezt a munkát elsősorban a pedagógusoknak szánta, de a szülőknek is igen sok hasznos tanácsot nyújt a fogyatékos képességű gyermek neveléséhez. HASÄK VILMOSNÉ и ,3 ÁRNYÉKÁBAN „Egészen rendkívüli eset ez, nem is emlékszem, mikor hoztunk ítéletet hasonló ügyben..." A fiatal, egyébként igen határozott tanácselnöknő egy pillanatra elhallgat, szánakozva néz az előtte ülő alacsony, széles arccsontú, vörösre festett hajú fiatal lányra, majd folytatja az ítélet indoklását: „ ... Bár azok a vádpontok, amelyek ezen a tárgyaláson bebizonyosodtak, nem olyan súlyosak, amint azt a vádirat feltűnteti, mégis úgy találtuk helyesebbnek, ha a vádlottat feltétlen szabadságvesztésre ítéljük. Mai helyzetében az egyetlen kiút — akármilyen furcsán hangzik is — a börtön .. „Kostomlatyban nagyon rossz viszonyok voltak ... Higgyék el, hogy a börtönben százszor jobban érzem magam. A csupasz betonon aludtunk — takaró nélkül. Télen a hó befújt a kis, üvegezetlen ablakon a hálótermünkbe. A gyermekotthon alkalmazottai már három nappal előbb tudták, hogy mikorra várhatnak ellenőrzést a minisztériumból. Ilyenkor aztán elkezdődött a nagy rendcsinálás. Hordoztuk a padlásról a takarókat, ágyakat... Engem egyszer büntetésből a fekete cellába zártak — így nevezték ott a sötétzárkát. Abban a kis lyukban, ahol ablak sem volt, a betonpadlón aludtam, de arra, hogy kinyújtsam a lábamat, már nem volt hely. Mielőtt a prágaiak megérkeztek Utolsó menedékhelye — a börtön volna, levittek az egyik irodahelyiségbe “ Vlasta három társnőjével együtt megszökött a gyermekotthonból, autóstoppal eljutott Prágáig. Ismerősétől fehér dederon inget kért kölcsön, egy ideig még csavargóit valahol Csehországban, majd hazajött szüleihez Bratislavába Akkor még befogadták. „Magam is megszöktem volna abból az intézetből. Háromszor voltam ott látogatóban, de mindannyiszor leverten kerültem haza. A gyermekotthon alkalmazottaival egyszer sem sikerült találkoznom, eltűntek, ha látogató érkezett. A gyermekek olyan piszkosak és elhanyagoltak voltak, hogy sajnálaton kívül undort is keltett bennem . .Az apa, aki ezt a vallomást tette, még egyszer megbocsájtott lányának. Négy testvére, édesanyjukkal együtt igyekezett meleg családi körbe vonni az akkor még 16 éves kislányt. Egy ideig szemmel látható sikerrel. Vlasta akkor semmiben se különbözött jól nevelt testvéreitől, hálás volt minden jó szóért, állást vállalt — szóval ismét gondtalan fiatal lánnyá változott. Majd megismerkedett Olgával. Otthon csak azt látták, hogy az arcán egyre gyakrabban jelenik meg a jól ismert kemény, rossz mosoly. . . Egy este aztán hiába várták. Megszökött, mint annyiszor annak előtte. Olga alaposan felkészült a szökésre, Három hatalmas bőröndben elvitt hazulról minden elmozdíthatót, majd a két lány elutazott Chomutovba. Valami munkát találtak, de Olgának hamarosan elment tőle a kedve. Három bőröndjét Vlastára bízva, visszatért Bratislavába, mondván, hogy egy-két hél múlva eljön a holmijáért. Aztán a barátnő helyett két Ismeretlen fiatalember állított be a bőröndökért. Vlasta — megbízatásuk értelmében — az utolsó darabig mindent kiadott nekik. Majd Olgát letartóztatták, s most a 9000 korona értékű ruhaneműt a két fiú helyett Vlastán szeretné behajtani Olga mamája. Nem, Vlasta nem szent, s nem ül ártatlanul a vádlottak padján. Elkövetett egy-két apróbb lopást, „elfelejtette" visszaadni a kikölcsönzött inget, csavargóit... Mikor ez év februárjában betöltötte 18-ik életévét, elbocsájtották a gyermekotthonból, ahová a Kostomlatyból történt szökése után elhelyezték, s a szülők nem akarták befogadni a családba. Szégyent hozott a nevükre, rosszra csábította testvéreit, nem tudtak már vele mit kezdeni, tehát „kitagadták". Egyik idegen férfitől a másikhoz költözött, betegen — még a Kostomlatyban levő „otthonban" szerzett gyulladás kínozza — s állítólag sehol sem tudott munkába állni. „Százszor jobb a börtönben!" — mondta valamikor, de amint beidézték a bíróságra, eltűnt. Előzetes letartóztatásba kellett helyezni, hogy a bíróság letárgyalhassa az ügyét. „Talán ez az öt hónap, amelyet Vlasta H. zárt helyen fog tölteni, elég lesz arra, hogy megváltozzék, hogy végre becsületesen éljen. S nincs is más kiútja. A szülei nem hajlandóak magukhoz venni, beteg, tehát munkára alkalmatlan ..." — folytatta a tanácselnöknő. S igaza volt. Vlasta számára az egyetlen otthon, amely még befogadja, ahol gyógyítani fogják, ételt, meleg takarót adnak neki, s talán még dolgozni is megtanítják — a börtön. Tragikus, de nincs más kiútja. xxx Úgy látszott, hogy ezt maga is megértette. Bár sírva, de beleegyezett az ítéletbe. De azért, mielőtt még elhagyta volna a tárgyalótermet, hátranézett szüleire. Kisírt kék szemei megértésért, szeretetért, védelemért könyörögtek. Későn ... Mintha vadidegen embert vezettek volna el, úgy nézett utána a két szempár.- EAS —
