Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-23 / 50-51. szám

Spáfiil felv. szú levél, de talán ez a néhány sor érdekelni fogja ... — ... emlékszel még a képesítő előtti szörnyű magolásra a jázminbo­korban ülve? Tudod-e, hogy jövőre lesz 50 éve, hogy diplomát kaptunk és találkozókat beszéltünk meg, de a ke­gyetlen háború miatt egyik sem sike­rült. Még most is őrzöm az akkor ka­pott lóhere formájú érmecskét, rajta a dátum: 1917 ... — A legszebb és talán a legszomo­rúbb esemény volt annak idején a ka­rácsonyi ajándékosztás ünnepe. Jóval karácsony előtt jártuk a szülőkkel és a kollegákkal a házakat, ismerősöket, hogy összegyűjtsünk egy kis meleg hol­mit legszegényebb tanulóink részére. Nem volt könnyű dolog, mert igen sok volt a rászoruló gyerek, akiknek otthon nem tudták a meleg ruhaneműt meg­venni. Az ajándékosztás megható pil­lanatát, a hálás gyermektekinteteket ma is magam előtt látom. Milyen jó, hogy ma már nálunk Ilyen akcióra nincs szükség . . . Ezerkilencszáznegyvenötben az állás­nélküliség szomorú tudata töltötte be az egész lényét. A létminimumból el lehetett tengetni az életet, de nem annak, aki dolgozni tudott és tanítani vágyott. Ezekben a nehéz esztendőkben vesztette el Elza néni a férjét is. — Milyen nagy boldogság volt, — szinte el sem akartam hinni — amikor 1953-ban tanítani hívtak a pozsonyi pedagógiai iskolára. Egyik óráról a másikra megfiatalodtam. Jó volt újra a közösségben élni, együtt lélegzeni az iskolával. Mennyi diákcsíny zajlott le újra körülöttem, a szemem láttára, amit nem akartam észrevenni és titkon örül­tem, hogy bűnrészese vagyok tanítvá­nyaimnak. De volt eset, kijelentés, amit meg kellett hallanom és el kellett fo­gadnom, mert igazat mondtak. Ezek az én kedves, huncut gyere­keim, most sem feledkeznek meg az ősz öregasszonyról. Meglátogatnak, ír­nak, üdvözletét küldenek és nekem minden egyes levél, minden egyes sor ajándék, ami megszépíti az emlékei­met, a hétköznapjaimat, az ünnepei­met J. HEGEDŰS MAGDA minőségük javulását (rövid határidők, új szolgáltatások bevezetése, például a mosás, tisztításba adott ru­hanemű kijavítása stb.). Mindezeken felül a helyi gazdálkodás üzemeinek fejlesztése jelentős mértékben növeli majd a női munkaerők alkalmaztatásá­nak lehetőségeit is. A vita folyamán értékes és éles bírá­latok hangzottak el, különösen a hatal­mas, új lakónegyed problémáiról (la­punkban ezekkel a közelmúltban bő­vebben foglalkoztunk). Az értekezlet záró részében az illeté­kesek szóltak arról, hogy 1970-ig mi­lyen újításokat vettek tervbe, s hogy milyen lesz a Kelet-Szlovákiai Kerület helyi gazdálkodásának fejlesztési irány­vonala a következő öt esztendőben. Sajnos az illetékesek arról nem tájé­koztatták a jelenlevőket, hogy konkré­tan milyen javulások várhatok — mond­juk — az elkövetkező év első negyedé­ben. (I. é.) Bodnár felvétele < D Z LU Ш I­O < oc < LL О CŰ < LL Száz évvel ezelőtt Pro­best Jozef tfebechovicei asztalosmester értékes bet­lehemet készített. A nagy­méretű, 7X3, 20X2,70 mé­teres fából faragott legen­da, több mint 2000 művé­sziesen faragott tárgyból és vagy négyszáz, több­nyire mozgatható alakból áll. Probost mester negy­ven évig dolgozott művén. Kapucián fafaragó hűsé­ges segítő társa volt, aki csodálatos szépségű figu­rákkal alkotta meg a cseh népművészet maradandó emlékét. A betlehemet 190ó-ban mutatták be először a chrasti kéziipari kiállítá­son, ahol aranyérmet nyert. A második világhá­ború éveiben az Oreb hegy alatti jégbarlangban pihent. Hányatott sorsa után most a legnagyobb elismerés jutott osztályré­széül; 1967-ben Montreal­ban a világkiállításon az egész világ megcsodálhat­ja. A betlehem lépcsőzetes panorámáján két világ ta­lálkozik egymással. Fent, maga a betlehemi legenda cso­dálatos világa, lent a munka fá­ba faragott dicshimnusza. A vé­letlen műve talán ez a találko­zás? Egyáltalán nem. Betlehem — kenyérházat jelent, és a ke­nyér mindig munkával születik. Nem pottyan az égből. Probost mester a munka dicsőségét éne­kelte meg remekművében. Itt mo­zognak, dolgoznak a tfebechovi­cei mesterek, földművesek, sőt az éppen alakuló helyi gyár gőz­gépe is egyhangúan zakatol a tfebechovicei fúvószenekar bájos figuráinak ritmusában. A képze­let szárnyán született vár tornyá­ról éjjeli őr vigyázza a lakosság békés álmát. A föld mélyében pedig bányászok fejtik a szenet. Csodálatos világ ez, fából fara­gott költemény. A csodálkozó szemektől elrejt­ve forog a kerekek sokasága. Mind fából. Még a láncok is. A betlehem mozgató-szerkezete va­lóságos csodaszámba megy, még a mai gépesített világban is. És az egész szerkezet lelke, élő szí­ve, egy ügyesen elrejtett kis mo­tor, amely már több mint egy neayed százada hibátlanul mű­ködik. K. P. Miroslav Fejk felvételei Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk. Kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem. JÓZSEF ATTILA Betlehemi királyok Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kivárok I Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Ёп vagyok a Boldizsár, aki szerecsen király. Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye.

Next

/
Thumbnails
Contents