Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-23 / 50-51. szám
s a О в К о 44 м в сача л: ►» а 4U бы Úgyszólván egyidős az emberiséggel. Fertőző voltát 1865-ben a francia J. A. Villamin állapította meg, kórokozóját 1882-ben Robert Koch német bakteriológus fedezte fel. A kór évtizedeken keresztül könyörtelenül ragadta el áldozatait, amíg útját nem állta a kutatók, orvosok hada. Bratislavától néhány kilométerre fekszik a pozsonypüspöki tüdőkórház. A volt zárdát 1952- ben alakították át kórházzá és fokozatosan modern felszerelésű, sok pavilonos, parkkal övezett egészségügyi központtá. Nemcsak a nyugat- és keletszlovákiai tébécés betegeket gyógyítják itt, de azon is fáradoznak, hogy az anyát ne foszthassa meg sem betegség, sem előítélet legszentebb jogától. Három éve épült szülészeti pavilonjuk egyedülálló az országban ... ukott szemmel is bejárhatta volna az épületet, i olyan jól Ismerte. Az első napokban nem is vette észre a soi{ változást. Talán csak a pompás virágokkal gazdagodott parkrészleten pihent tovább a tekintete. Ilyen exotíkus virággal várták őt is akkor haza. Először. Hogyan repül az idői Mintha ma törtéíit volna, pedig Lacika négyéves lesz nemsokára. Boldogsága, beteg tüdeje, egész élete volt a tét akkor. — Miért vetted feleségül, tudtad, hogy tébécés! És ha már annyira szeretted, csak nem akarod, hogy gyereket szüljön — hatolt agyába és vágott szívébe a mondatfoszlány. Még aznap döntött. öt hónapot töltött szülés előtt a pozsonypüspöki kórházban. Kínzó tehetetlenségét csak az orvosok biztatása, férje látogatásai és a remény oldották. A kilencedik hónapban már derűs bizalommal várta a napot, amikor a mentőautó a női osztályról a városi szülőotthonba szállítja. Arra nem gondolt, ami következett: — A fertőző betegek szobái foglaltak — mondták két helyen és amikor harmadszor állt meg vele a mentőkocsi, már csak hangtalanul szorította a kísérő nővér kezét. Megértette ő az egészséges édesanyák aggodalmát! Tudta, féltik a gyermeküket, magukat is a fertőzéstől. De hisz neki is szülni kellett valahol! — Mire kislánya lesz, már nálunk, „otthon“ szül majd — fogta meg biztatóan a kezét dr. Melega, amikor egy hét múlva visszakerült a női osztályra. Megbékélt, nyugodt boldogsággal tekintett a távozó főorvos után. Csendes dallamként kísérte életét a tudat: fiam van, egészséges gyermekem! Amikor a szülőotthonban gyengéd kezek óvatos sietséggel kivitték a csöppséget a szülőszobából, meghallotta sírását. S ebben a hangban a szeretet, az élet diadalának akkordjait vélte hallani, amely azóta is fogva tartja. Nyugodtan viselte, hogy az élő kis test helyett csak fényképet szorított magához napközben, hogy szerdánként üvegablakon AHOL A TAPINTAT IS GYÓGYÍT Látogatás egy nőorvos rendelőjében A losonci járási kórház nőgyógyászati és szülészeti osztályán vagyunk. Dr. Vojtech Vajda főorvost keressük fel, akinek kiváló gyógyászati eredményei vannak, aki sokat tett a női megbetegedések megelőzése terén. Nos, Vajda doktortól megtudtuk, hogy amikor jelenlegi munkahelyén szolgálatba lépett — tizennégy évvel ezelőtt — 100 asszony közül 16 szült kórházban, s ma 96. Megtudtuk, hogy a losonci járás női lakossága teljes egészében alávetette magát a szűrővizsgálatnak, ami jelentős mértékben az ő munkájának az érdeme. Mindezt hivatalos statisztikák mutatják ki. De tudjuk, hogy — nőorvosról lévén szó — ilyen eredmények nem születhettek volna meg, ha nem feltételeznénk, hogy Vajda főorvos felette érzékenyen, nagy tapintattal bánik pácienseivel. De valóban így van-e? „Magánnyomozást" engedtünk meg magunknak és több losonci és Losonc-környéki asszonynak feltettünk két kérdést: 1. Mi a feltétele, hogy rendszeresen járjon nőorvosi vizsgálatra? 2. Ismer-e olyan orvost, akihez minden szégyenkezés nélkül a legkényesebb problémájával is bizalommal fordul, mert tudja, hogy tapintatosan bánik majd vele és nem tesz olyan megjegyzéseket, amelyeknél szégyenkeznie kellene? Az első kérdésre kapott válaszokban kivétel nélkül szerepelt a tény, hogy a rendszeres nőorvoshoz-járás egyik fő feltétele az illető orvos tapintatos eljárása. A nők nem szívesen járnak olyan orvoshoz, aki megmosolyogja őket esetleges naivitásukért, vagy tudatlanságukért, vagy netalán tapintatlan megjegyzéseket tesz. Ilyen esetben a nők vonakodnak a nőorvostól, s csak akkor látogatják meg, amikor már nagy a baj. S akkor rendszerint már elhanyagolt, nehezen gyógyítható betegséggel. A második kérdésre szinte egyhangú volt a válasz: Vajda doktor. Többen nemcsak őt személyesen nevezték meg, hanem osztályát, munkatársait is. Asszisztense, dr. Hospodka is szerepelt a listán. Hallottunk olyan nyilatkozatot is, hogy Vajda főorvos munkatársait szintén a rá jellemző tapintatosságra vezeti, s ezért járnak szívesen a rendelőbe. Magas, erős, kurtára nyírt feketehajú, fehér köpenyes ember fogad a rendelőben. A vizsgálóasztal előtti kerek forgószékre ül és szívesen beszél itteni működése „hőskoráról", a kezdet kezdetéről... — Először is képet kellett nyernem a járásról, a nők egészségügyi helyzetéről. Elhatároztam, hogy egy éven belül a járás minden egyes faluját, tanyáját meglátogatom. A körzeti szülésznők, egyetlen kolléganőm és egy nővér segítségével szerveztük a vizsgálatsorozatot. Úgy csináltuk, hogy ismeretterjesztő előadásra hívtuk össze a nőket, s ezt befejezőén szűrővizsgálatot hirdettünk. Dobroc, Badín, Abelová és a többi falu mellett hegyi tanyák néha szinte megközelíthetetlenek voltak. De a nővér segítségével, hátunkon a vizsgálóasztallal — épp ez az asztal volt — felkapaszkodtunk a hegyekbe, a tanyákra, ahová út bár nem vezetett, csak ösvény...’ Néha filmvetítéssel kötöttük egybe az előadást. Minden nő eljött, asszonyok, lányok, még anyókák is, fiatal házasok néha együtt... Ezt az ismeretterjesztést ma is folytatjuk. Persze, már jobb körülmények között. Emlékszem, egyszer egy faluban, ahol még villany sem volt, a szülésznő kézi lámpással világított, hogy vizsgálhassak. Egy másik helyen a kultúrház színpadán állt a vizsgálóasztal . . . Aki gyanús volt, vagy már beteg, az behívót kapott ott a helyszínen, s meg kell mondanom, a kórházban mindnyájan időre megjelentek. Persze, nehézségek is voltak. Például nem tudtam magyarul, s ez itt fontos. Megtanultam ... És, ami a fő: megszületett az első nőorvosi statisztika a járásban, képet nyertem róla, mely vidéken milyen beavatkozásra, intézkedésre lesz szükség. Dr. Vojtech Vajda főorvos szép eredményeiben jelentős szerepet játszik, hogy tizennégy éve egy poszton dolgozik. Az önfeláldozó kezdeti munkának ő maga aratja gyümölcseit, szeme láttára javul a járás nőinek egészségi állapota — s ez a legszebb jutalom. A kezdet nehéz volt. Olyan vidéken, ahol elavult nézetek uralkodtak, a szégyenkezéssel, bizalmatlansággal kellett megbirkóznia. Vajda doktor úgy véli, hogy a nyílt, de tapintatos szó a legjobb orvosság ilyen esetben. Persze, egymagában ez sem elég, a gyógykezelésnek javulást kell eredményeznie. — Persze, — fűzi tovább a szót az orvos — az objektív körülmények is befolyásolják a munkát. Hiába sikerül megnyernem a nőket, kezeltessék kórházban magukat, ha kevés a férőhely. Mélyen az országos átlag alatt állunk férőhelyek kérdésében a nőgyógyászaton. A legszerényebb számítások szerint 160 ágyra lenne szükség, jelenleg pedig 50 van. Most, decemberben vesszük át az új adaptált helyiségeket — ott 25 további ágyat nyerünk. Működik már az új nagykürtösi kórház is. Igaz, Füleken megszűnt a tizennégy ágyas szülészet, de új osztályunk 25 ágya ezt bőven helyettesíti. Persze, így
