Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-23 / 50-51. szám

T]f AL HATATL AN

E

1 leonor Marx:

(Különböző feljegyzésekből)

szerelmesek

A nemesi család kisasszony-lánya lerázta a sok ágú korona kényszerét és 1843-ban nem saját osztályából választotta párját, hanem egy polgári származású lángelméhez kötötte életét, ahhoz, aki már akkor a kommunista pártot kezdte szervezni. Dacolt arisztokrata környezetével. Csak a bizonytalan lét nehézségeitől félt, a gúny lepergett róla. Követte férjét a száműzetésbe, Párizsba és Londonba. Az üldözöttek, a nincstelenek sorsát vállalta és mégis tudott tanácsot adni, lelkesíteni, serkenteni.

Hat gyermeknek adott életet; hármat közülük elragadott a halál.

De minden csapás, megpróbáltatás ellenére, szerette az életet, a nevetést és asszonyélete beteljesült boldogságából merítette törhetetlen optimizmusát.

Jenny Marx

„Olyannak tűnt, mint egy szellemes diáktréfa, amikor Marx Károly 18 évvel a vállán eljegyezte gyermekkori játszótársnőjét . .. Pedig a valóságban ez volt első és legszebb győzelme...“ (Franz Mehring: Marx életrajza.)

Marx Károly

„Amint távol vagy tőlem, Irántad érzett szerelmem óriásivá válik: összpontosul benne szellemem minden ereje és szivem minden jelleme.“ (Egy 1856-ban irt levélből.)

„Nem túlzás, ha azt állítom: Jenny von Westphalen nélkül Marx Károly soha nem lehetett volna azzá, ami lett. Még soha nem volt két ilyen jelentékeny ember, akik ennyire összeillők voltak, akik ennyire kiegészítették egymást. A gyermek Károly és a gyermek Jenny együtt játszottak, majd jegyesek lettek. Károlynak hét évig kellett várakoznia Jennyért. Aztán jöttek a viharoktól terhes esztendők. A száműzetés, nincstelenség, a rágalmazás évei, az egyre fokozódó kemény harcok időszaka. De ez az asszony tántoríthatatlanul állt a helyén. Sokszor azt hittem, hogy nemcsak a férje ügye Iránt érzett odaadás kapcsolta össze őket, hanem Jenny kifogyhatatlan humora is. Nehéz lenne még két olyan embert találni, akik hasonlóképpen élvezték a tréfát. Sokszor láttam őket úgy nevetni, hogy még a könnyük is kicsordult, és még azok is velük nevettek, akik kezdetben fanyalogtak „komolytalanságuk“ miatt. Igen, minden szenvedés, harc és megpróbáltatás ellenére megmaradtak vidám emberpárnak ...“

I enny von Westphalen:

(1843 — levél a vőlegényéhez.)

„ ... Ogy érzem soha nem voltál még édesebb és kedvesebb, mint amikor elbúcsúztál, pedig minden búcsúnál szeretnélek visszatartani, hogy újra elmondjam, mennyire, milyen nagyon szeretlek. De a legutolsó búcsú volt a Te legnagyobb győzelmed. El sem mondhatom, milyen kedves voltál szívemnek, amikor csak lelki szemeim előtt idézhettem fel angyali, szelíd jóságodat, kedvességedet, fénylő szellemedet...

I enny Marx:

(1844 — levél a férjéhez.)

„Ah, Károly, amit tenni akarsz, tedd mielőbb. És nekem is adj hírt az életedről. Engem eltölt az anyai szeretet, a kicsimet óvják, ápolják, egész Trier minket csodál és értünk lelkesedik, de szívem és gondolataim Nálad vannak. Te jó Szív, milyen szívesen megcsókolnálak, és ugye a hidegkonyha sem ér semmit, igaz Kedveském ...?

Szívem, nagyon sok és nagy gondot okoz a jövőnk. Ha tudsz, nyugtass meg efelől. Folyton az állandó jövedelmet emlegetik és olyankor megmutatom bársony kabátkámat, tollas kalapomat és fejékemet, ez a leghatásosabb. Amikor azonban nem látja senki, kicsit elkeseredek.

■ enny Marx:

(1844 — férjének Párizsba)

„Mennyire örülnél a kicsinek. Bizonyosan tudom, hogy meg sem ismernéd. Igaz a szemei elárulnák, de minden más megváltozott rajta és egyre erősebben hasonlít Terád. Néhány nap óta már zöldséglevest is eszik és a fürdésnél akkora tócsát csinál, hogy úszik a szoba. Ha sírni kezd, megmutatjuk neki a tapétán látható virágot és akkor elhallgat és azt bámulja “

I enny Marx:

I (London, 1850 — egy harcostársnak a Párizsból való száműzetésről.)

„Csak egyetlen napot írok le önnek és abból is megláthatja, hogy kevés menekültnek kell hasonló sorsot vállalnia. Miután itt a dajka megfizethetetlen, elhatároztam, hogy mell- és hátfájásom ellenére, magam táplálom gyermekemet. De szegény kis angyalkám annyi szomorúságot és gondott szívott magába, hogy állandóan betegeskedik. Amióta a világon van, még nem aludta végig az éjszakát, 2—3 órát alszik csupán. Az utóbbi időben görcsök kínozzák és így állandóan élethalál között lebeg. Kínjában sebesre rágta a mellemet és amint magam is kínlódva ültem a reszkető gyerekkel, két bírósági végrehajtó lépett a szobába és 5 font lakbértartozás miatt lefoglalta az ágyakat, a fehérneműt, a nagyobbik kislány jobb állapotban levő játékszereit, még szegény kis gyermekem bölcsőjét is. Két órát adtak az összeg kiegyenlítésére. Egyik barátunk kocsiba ugrott, hogy a városban pénzt szerezzen, a lovak megvadultak, ő kiugrott a robogó járműből és véresen hozták házunkba. Másnap ki kellett hurcolkodnunk, de férjem hiába keresett lakást, sehol sem akartak befogadni egy négy gyermekes családot. Szerencsére egy barátunk tudott pénzt szerezni, kifizettük a lakbért, én pedig eladtam ágyaimat, hogy a foglalástól megijedt gyógyszerészt, hentest, péket és tejest is ki tudjam fizetni. Az ágyakat már az ajtó elé hurcolta a vevő, amikor megjelent a házigazda két rendőrrel, mert egyrészt attól félt, hogy az ő holmiját is eladva, külföldre szökünk, másrészt naplemente után nem szabad üzleti ügyeket lebonyolítani. Alig 5 perc alatt két-háromszáz ember állt az ajtónk előtt. Másnap reggel végre elköltözhettünk a jelenlegi szállásunkra, ahol heti öt és fél fontért kaptunk két kis szobácskát.

Ne higyje, hogy ezek a kicsinyes kínok megtörhetnek. Nagyon is jól tudom, hogy a mi harcunk nem lehet elszigetelt jelenség és én még a sors kegyeltjei közé tartozom, mert drága férjem, életem támasza még mellettem van ...“

M arx Károly — a feleségéről

(1881 — Jenny lányához írt levelében.)

„Mamika még életének utolsó napjaiban is vidáman nevetett, amikor Laura elmesélte, hogy Te Johnnyval Párizsba mentél és ott olyan ruhát választottatok neki, amiben úgy fest, mint egy kis bourgeois gentilhomme (polgári nemesember).

A különböző nemzetiségű és foglalkozású személyektől érkezett részvétnyilvánító levelek írói mind szakítottak a konvencionális sablonokkal és írásaikból érezhető Mamika valóságnak megfelelő értékelése. Ebből is arra következtetek, hogy lényében minden elfogulatlanul igaz és természetes volt, mentes minden mesterkéltségtől, innen a harmadik személyre gyakorolt nagy hatása Is. Idézem Hessné levelét: „a természet saját mesterművét törte össze az ő személyében, mert egész életemben nem találkoztam még egy ilyen gazdag szellemiségű és kedves asszonnyal“. Liebknecht pedig azt írja, hogy Mamika nélkül a száműzetésben elpusztult volna ...“