Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-23 / 50-51. szám
AIM _ ,4T t Alma-Ata a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa. A város az ország délkeleti részén terül el, a Tien-San hegység lejtőin, 700—900 méter tengerszínt feletti magasságban. Délről az 5000 méter magasságot is előre havas hegyóriások határolják. A város utcái .egymással párhuzamosan haladnak a hegy lejtőjétől a völgy felé. A város területén öntöző csatornák, úgynevezett „arykyk“ vannak, részben a fák öntözésére, részben a levegő hüsítésére szolgálnak, ugyanis a hőség itt már júniusban eléri az 50° Celziust. Leginkább elterjedt fa a „kacagas“, (fekete fa vagy a sivatag fája,) mert jól alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, kevés nedvességre van szüksége. Magában, a városban alig éri el a 400 mm-t. Különösen nehéz volt az 1965-ös esztendő, amikor a földművesek annyi gabonát sem arattak, amennyit a földbe vetettek. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII-ik kongresszusának határozatai nyomán ma már erőteljesen folynak a terület csatornázási munkálatai. A fővárosban ma már több mint 60 nagyipari üzem működik. Kilenc főiskola, Tudományos Akadémia, számos filmszínház, színház, múzeum tanúskodnak a vidék életszínvonalának emelkedéséről. Az érdekesség kedvéért megemlítjük a város legrégibb utcáját, a Gogol utcát. Mellette terül el a 28 panfilgárdista park. A parkban mint érdekesség áll a múzeum (régen templom volt), amelyet sok a szép kert, és a virágos, pázsitos park. Egy főre 50 m2 zöld terület esik, ezért Alma- Atát joggal nevezik a kertek városának. Almaty — kazahul — az almák atyját jelenti. Alma-Ata eredetileg falu volt. A kazahok nomád életet éltek és nem volt még saját írásuk sem. Sokszor megtámadták őket a mongolok és a tatárok. A 19. században végleg Oroszországhoz csatlakoztak. Magát a várost a cári kormányzat alapította 1854-ben, és a „Vern?“ (Hűség) nevet kapta. Innen hajtották végre gyarmatosító politikájukat. A cár idejében a lakosság 70. százaléka írástudatlan volt. 1887-ben 12 bal erejű földrengés sújtotta a várost, tönkretéve a legszebb városrészeket. A 19. század végén, az orosz tudósok és politikai menekültek által terjesztett haladó szellemű eszmék felébresztették a forradalmi mozgalmat. 1918 végén a városban győzött a szovjet hatalom. A forradalomhoz és a győzelemhez fűződik M. V. Fruze, V. V. Kujbisev és a haladó szellemű nagy énekes, Dzsumbul, forradalmárok neve. 1921-ben nevezték el a várost Alma-Ata-nak, és 1929-ben a Kazah SZSZK fővárosa lett. Ettől kezdve megindult a város iparosítása, építése és fejlődése. A lakosság száma egyre gyarapodott. 1926-ban 45 000 lakosa volt a városnak, ma már több mint 500 000 ember lakja. Alma-Ata azóta a gép- és élelmiszeripar, közszükségleti cikkek gyártásának központja lett. Jelentős szerepet játszik a Szovjetunió ipari termelésében, a gabonaneműek termesztésében, valamint az állattenyésztésben. A mezőgazdasági fejlődését jelenleg a vízhiány gátolja. Az évi átlagos csapadékmennyiség itt Alma-Ata látképe, háttérben a Tlan San hegycsúcsai helyben kitermelt fából építettek, és az építésnél egy szöget sem használtak. A Komintern főtéren találjuk Amangelá Imanov kazah hős emlékművét, az Abaja sugárúton pedig Abaj, haladó érzelmű költő szobra áll. Igen szép látványt nyújt a Kormánypalota impozáns gyönyörű parkjával és szökőkútjaival. A város főutcáján, a Kommunista úton palotákra emlékeztető üzletházak sorakoznak. Nagyon szép még az Alma-Atinka folyó partján fekvő almati kultúra és pihenés parkja. Gyermekvasúba és strand-fürdője is van. A város környékén szanatóriumok és üdülőhelyek épülnek. A friss egészséges hegyi levegő, a sok gyógyforrás, a kitűnő éghajlat Ide vonzza a pihenésre vágyó dolgozókat és turistákat, nemcsak az egész országból, hanem külföldről is. Magasan a hegyek között fekszik a leírhatatlan szépségű Isszyk tengerszem. A Mokhnatay hegy lábánál volt az ismert Medeo korcsolyapálya, amely a hegycsuszamlás következtében teljesen tönkrement. Jelenleg a város felett kötélpályával megközelíthető kilátó épül. Innen gyönyörű panoráma nyílik a városra és a hegyekre. A kirándulók számára kis vendéglőket építettek itt, amelyekben saját nemzeti ételeket szolgálnak fel, az úgynevezett „manty“-t (vagdalt bárányhússal töltött tészta), és frissen sütik a jól ismert saslikot. A környék és Alma-Ata látképében gyönyörködve önkéntelenül is az ismert szovjet dal szavai jutnak eszünkbe: „Drága föld, szülőhazánknak földje“ amelynek értelmét még jobban hangsúlyozzák a Tien-San hegyóriás hófedte csúcsai. Irta és fényképezte: CARAS MILOSLAV mérnök /ttak. Marquette Fryxe 21, Ronald Frye 22 éves volt. Vodkát Ittak narancs-dzsusszal. Marquette valószínűleg berúgott. 1965. augusztus 11-e volt. Este hét óra lehetett, amikor beültek a szürke Buick-ba. Marquette vezetett — a rendörök szerint szabálytalanul: 50 mérföldes sebességgel ott, ahol csak 35 mérföld az engedélyezett sebesség. Amikor a közlekedési rendőr motorkerékpárja beérte őket, Marquette fékezett és kiszállt. Kissé talán dülöngélt. A rendőr letartóztatta, holott bírságolással is büntethette volna a részeg néger vezetőt. Marquette nem akart az örszobába menni. Ekkor a rendőr erősítést hívott. De egyben a Los Angeles-í néger negyed lakót is ott gyülekeztek körülöttük. Ott volt foyce Ann Gaines a fodrászlány is, kék köpenyben, ahogy kiszaladt az üzletből és ott volt Marquette anyja is. Rendőr-rohamosztagok vonultak fel. Marquettet, az anyját és a fodrászlányt — aki állítólag leköpött két rendőrt — véresre verve, megbilincselve dobták az autóba. Az elvonuló rendőröket közápor kísérte. Augusztus 12-én reggel a békés nap aranyló fénye csordult az Avalon Boulevard házaira. De a béke csak látszólagos volt. Délután fél ötkor a környéket megszállta a rendőrség. William H. Parker, Los Angeles rendőrfőnöke segítséget kért a kaliforniai Nemzeti Gárdától. Repültek a kövek, a sörösüvegek, csattantak az ütések, törött a csont, folyt a vér. Augusztus 13-án pénte ken már lángokban álltak a fehér kereskedők raktárai. Először ezer, majd éjszaka 3356 gárdista érkezett a városba, de számuk végül 13 ezer fő volt. Augusztus 14-én már tíz halottja volt a forrongásnak és kb. 300 sebesültet jelentettek. Vasárnapra a kedélyek lecsendesedtek és szerdán a Nemzeti Gárda alakulatai elhagyták a várost. Megfigyelők, újságírók, a polgárjogokért folytatott harc vezetői szerint ez nem „vihar“ volt, hanem lázadást A los angelesi néger negyed lázadása, amellyel politikai hatalmat akart kikényszeríteni, hogy a negyed életét azok irányítsák, akik benne laknak. Ma az a helyzet, hogy a néger negyedben sokkal több bűntényt követnek el, mint a város többi részében. A sportüzletekből tavaly elrabolt 4 ezer fegyvernek a fele sem került elő. A néger negyed fiataljai már régen kidolgozták a partizánharc részleteit. A növekvő veszély a rendőrséget is mozgósította. Állandóan tökéletesítik módszereiket, taktikájukat és riasztó-szolgálatukat. Növelték az őrjáratok számát, mire a fekete harci alakulatok megalakították a polgári készültséget és ezek rádió adó-vevőállomással felszerelt autókban járják a negyed utcáit estétől hajnalig és minden incidensnél azonnal megjelennek, hogy a rendőrökön és a gyanúsítottakon kívül további tanúk ts legyenek a színhelyen. Mindez szakadást Idézett elő a harcolni akaró, hatalomra vágyó fiatalok és a polgárjogokért harcoló idősebb vezetők között. A néger negyed legszélsőségesebb nacionalista csoportjának vezére, a 24 éves Ron Karenga szerint: „A fehérek semmit nem adnak kényszer nélkül. Lehetetlen, hogy a rabszolgatartó egykori rabszolgáját embernek — sőt magával egyenrangúnak ismerje el.“ A harci kiáltás: BLACK POWER jFEKETE HATALOM )l „Nem az én feladatom meggyőzni a feketéket, hogy mindenkit szeressenek, vagy hogy fegyvert ragadjanak, de segítenünk kell őket abban, hogy mindazt megkapják, amit megérdemelnek.“ (CARMICHAEL) Black Power! Fekete hatalom! A fekete tömeg a Memphis és Jackson között fekvő városkában, Greenwoodban tanulta meg ezt a kifejezést egy bizonyos Stokely Carmichael nevű fiatalembertől abban a pillanatban, amikor a rendőrség őrizetbe vette, azért mert a helybeli iskola területére lépett. A tömeg valóságos kinyilatkoztatásként értelmezte a jelszót. Ettől az időponttól kezdve az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig minden tüntetésnél és ellenszegülésnél ütemesen zúg a kiáltás: fekete hatalomI Carmichael Trinidadban született 25—26 éve. Állítólag az igazi forradalmárok ott születtek, ahol sok borsot fogyasztanak. A Karib félszigetről pedig az a hír járja, hogy ott nem is borsot, hanem egyenesen tüzet nyelnek. Carmtchael két másik társa: a Szűz-szigeteken született Roy Innts és a jamaicai születésű Lincoln Lynch. „Bár szigeteink szegények, annak ellenére sincs alacsonyabbrendűségi érzésünk, amelyet Amerikában nem tudnak levetkőzni a négerek. Mi büszkén valljuk, hogy négerek vagyunk“ — hirdeti Innis. H r
