Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-04 / 5. szám
A község látképe olyan, mint a Potsdamból Letpztgbe vezető 2. számú autósztráda mellett fekvő bármelyik falué. A falu maga ts olyan, mint a Német Demokratikus Köztársaság akármelyik más falufa. A föld Jogos gazdái tulajdonában van. A parasztok közösen dolgoznak mlndannytunk Javáért. A régi és új házak cérnára húzott színes gyöngyszemekként sorakoznak egymás mellett. Iskola, városháza, vendéglő, mészárszék, élelmiszerbolt, templom követik egymást. Valóban, ez ma mindennapos látvány. Kropstädt bediene a Német Demokratikus Köztársaság akármelyik falujának. De vajon ez így volt akkor is, amikor még von Arnim báró volt a kropstädti földek és a falu ura? 1943 Ugyanezen a falun mentünk akkor ts keresztül. Volt ttt egy értékes textil lerakat, ahonnan nyílegyenes út vezetett a báró kastélyához. — Egy rejtekhelyei kellene itt létesíteni, — mondta a nagy textiláruház tulajdonosa -—, hogy a bombák ne tegyenek mindent tönkre. — Akkor elhittem ezt a mesét. De ma másképp vélekedem róla. A legjobb minőségű dolgokat rejtették el. Szakkörökben ezeket akkoriban békebeli árunak nevezték. — Minden eshetőségre, — mondta a tulajdonosnő. — Nem nekünk, hanem a bárónőnek. — Az üres polcokra mutatva, az elárusítónők nap mint nap ezt ismételték a kibombázott vevőknek: — „Sajnáljuk, minden kifogyott, háború van, katonáinknak a hideg keleti fronton, a győzelem érdekében nagyobb szükségük van a meleg holmikra.“ Egy múlt századbeli, értékes stílbútorral berendezett, vadásztrófeákkal díszített, 10 hektár közepén fekvő csodálatos palota ragadta meg a tekintetünket. Fiatal, kíváncsi fiúk módjára szerettük volna megnézni az épületet és a parkot. Almunkból azonban semmi sem lett. Munkára fogtak be, ahelyett, hogy kirándulókként csodálhattuk volnq. meg a látnivalókat. Lépésről lépésre éreztük, hogy korlátokba ütközünk. „Fürödni tilos“ — szólt ránk az egyik szolga, amikor a park tavában le akartuk mosni magunkról az izzadságot. Majd halkan, hangsúlyozva hozzáfűzte: „Az uraságon kívül“. 1965 Sok minden megváltozott azóta a faluban. A mozi, amelyet az egykori vendéglőben helyeztek el, az óvodák, könyvtár — mindezek napjaink emlékművet. És mi lett a kastélyból? „Marta Brautzsch anya- és csecsemőotthon — hirdeti a mostani látogatóknak a tábla. A kastély a nép tulajdona. Asszonyoké, akik sokat adtak az államnak és akik új életeket hoznak világra. Az örömteli esemény előtt négy héttel jönnek ide és készülnek fel a szülésre. És nem mennek el addig, amíg nincsenek teljes erőben. Ez persze egy pfennigjükbe sem kerül. Az állam csupán' erre az intézetre 800 000 márkát fordít évente. A parkban pedig nyáron mindenki fürödhet, az anyák, az ápolónővérek, a nagyobb gyerekek, akik itt ideiglenesen otthonra találtak. S a falu lakosai is. A mostani tulajdonosok szívélyesen fogadtak. Irmgard Lüdecke föápolónő készségesen mutatta meg az intézetet, a klubot, a hálótermeket és az orvosi szobákat. A legnagyobb tisztaság elvükké vált. A klinikai berendezés modern, az ápolás a lehető leggondosabb. A szülést a legújabb tudományos ismeretek szerint folytatják le. Az otthonban állandóan 45 anya lakik. 100 csecsemő és 36 nagyobb gyerek talál itt ideiglenes gondozásra, hogy szüleik nyugodtan pihenjenek, esetleg zavartalanul végezhessék tanulmányaikat vagy munkájukat. Ellátásukról 24 képzett ápolónővér és 40 kezdő ápolónő gondoskodik. A kastélyt, a kertben levő villát és az új épületet, amelyet már államunk építtetett, összesen 205 személy lakja. Huszonkét évvel ezelőtt a bárón, bárónőn és négy gyerekükön kívül senki más nem lakott ezekben a termekben. A nemesek egykori szeszfőzdéjében ma modern gépek mossák habfehérre a ruhát. Ha ezt a báró úr tudná — mondtam. — Tudja — felelte a főápolónő.*~- Von Arnim volt olyan szemtelen, hogy az Elba másik oldaláról, ahol a hozzá hasonlókkal' él, levélben „köszönje" meg nekünk, hogy ilyen példásan gondozzuk egykori tulajdonát. A kastély és a kert további jó karbantartására hív fel minket addig, amíg majd egyszer visszatér. De ebben téved. Itt Kropstädtben újból átéltem az igazság győzelmét, ahogy azt köztársaságunk minden polgára naponta átélheti. Csak emlékeznie kell a tegnapra és manlAf-ni/i r, m Át /ucytuwuu L4. í/iut. 6 GERHARD PFAB — a Für Dich főszerkesztőhelyettese A szerző felvételei
