Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-28 / 43. szám
VENDÉGHÍVÓ libapecsenye A falun keresztül haladva, egy felgyűrt inguijú, ötven év körüli férfi állította meg autónkat. Talán gyors segítségre van szüksége ... Megálltunk ■ ■ ■ Hozzám jöjjenek, már terítve van a diófa alatt, most hoztam haza, teljesen friss, pirosra sült, ropogós, még meleg. Finom házi kenyerem és jó újborom is van, — szinte egy szuszra hadarta a szavakat. Csodálkozásunkat látva hozzátette: — Hát maguk nem sült libára jöttek? Pénteken ezért járnak ide mindenfelől, mert ilyen libát mint nálunk, nem lehet ám sehol sem kapni. Kemencében készül, a liba-sütődében. Sok külföldi ment már el innen jó szájízzel A Slovensky Grob-i helyi szolgálat liba-sütődéjét nem volt nehéz megtalálni. Asszonyok csoportja állta el az udvart, és türelmetlenül várt a zsiröntés idejére. Pribul Rudolf, volt pékmester, hozzászokott már a nagy forgalomhoz, ami ilyenkor, szüret idején, minden pénteken, reggeltőlestig zajlik a sütöde udvarán. Megszokta az asszonyok vitatkozását, a vevők alkudozását, hiszen már harminchárom éve fűti a kemencét, süti a libákat. Mindenki ismeri a faluban, és néha odaszól egy-egy menyecskének: — úgy pereg a nyelved, mint anyádé, — mert már azt is ismerte menyecskekorában. Pribul bácsi közben kinyitja a kemence ajtaját, a sült liba szaga elárasztja az egész udvart. Péklapáton egymás után szedi ki a kemencéből az agyagsütőben pirosodó libákat, hogy tulajdonosuk edénybe önthesse róluk a kiolvadt zsírt. Negyven liba fér be egyszerre a kemencébe, és ma hatszor töltik meg a kemence nagy száját. Kétszáznegyven sült liba egy nap alatt. Egy asszony már a harmadik sütőből öntögeti a zsírt. Megkérdezem tőle, hogy mind az övé-e. — Ma csak tíz libát süttetek, de múlt pénteken tizenötöt. — Es mit csinál azzal a sok sült libával? — Nem marad ebből estére egy falat se. Délután úgy elözönlik a falut az ínyencfalatok kedvelői, hogy elfogy nemcsak az enyém, hanem a faluban mindenkié, aki sütött. Ha meg nem, akkor elkel holnap a piacon. Van gyönyörű libamájam is, 80 fillér dekája, a libaaprólék meg 20 korona. Jöjjön, itt lakom a szomszédban, ha érdekli, megmutatom, 1 kg-os libamájat úgyse lát minden nap. Cecília Jajcajová takaros, tágas házba vezetett. Minden, a ház, a berendezés, jó módról tanúskodik. A hűtőszekrényből pedig előkerült egy egész tepsi csodálni való libamáj. Rövid beszélgetés után megtudom Libasorban sorakoznak a libák a kemence elbtt Tfz libából több mint húsz liter zsírja lesz jajcajnénak (jobbról), ennyi zsirt már vödörrel kell hazavinni Bellcky Karol felvételei hogy egy liba meghizlalásához 25 kiló kukorica kell, ettől lesz olyan nagy a mája és sok a zsírja. Egy sült liba ára 130—150 korona, a nagyságtól függ. Még megmarad a máj, az aprólék, a zsír, és nem utolsósorban a drága libatoll. A grobi asszonyok jól megtanulták, hogy a liba a leghasznosabb háziállat, mert minden porcikája felhasználható, és így nevelése jól kifizetődik. Vajon különben sütnének-e egy nap tiz libát egy háznál? Pribul sütőmester udvarán közben gyülekeznek a vevők is. A mester megtörli izzadt homlokát, övé a sütéssel járó fáradság, a sült liba szaga, amitől úgy eltelik, hogy másnap még enni se bír. Az egy liba sütéséért járó 4 koronának negyven százalékát kapja, a többi a helyi szolgálat pénztárát illeti. Két hónapig tart a grobi „sült libalakodalom", és lám, milyen jó szol gálatot tesz még egy régi pékkemence és annak gondos mestere. Vajon akadnak-e a jó példának követői? VARGA MAGDA resztül leselkedtem, hogy megismerjem titkaikat, szokásaikat.) A nők összejövetele után egy hétre a vőlegény és barátai tartanak hasonló találkozót, amely persze ivással végződik. A leánytanácsadót ma már a FMC, Federación de Mujeres Cubanas nőszövetség tartja, amely ajándékot is ad a férjhez menő lánynak. A nőszövetség a Kommunista Ifjúsági Szövetség után a legnagyobb szervezet. Ma több mint 600 000 tagja van. Elnöknője Vilma Espín de Castro. A nőszövetség 1960. augusztus 23-án alakult meg — ekkor mondta ki Fidél Castro először a nőszövetség nevét. Milyenek a kubai nők? Általában barnák, nagy fekete szeműek, szépek. Szép testmozgásuk menés közben is magára vonja a figyelmet. A legkisebb zene is mozgásra, táncra készteti őket. Tartózkodóak, de többnyire csak kezdetben. Csodálatosan féltékenyek tudnak lenni. Azonban lemondanak a további kapcsolatról, ha a kedvest mással látják szórakozni vagy csak beszélni is. Az anyáknál, illetve szülőknél nagy a gyermek szeretete. Féléves ittlétem alatt nem láttam gyermeket megverni. A tanítónő inkább kergetőzik velük az iskola körül, mintsem durva szóval, fenyítéssel intené őket. Persze ennek helyességéről vitatkozni lehetne! . . . A nők legnagyobb része háztartásban dolgozik. Csak elenyésző számban találjuk őket a mezőgazdasági munkánál. A cukornád betakarításakor azonban bőven kiveszik részüket a brigádmunkákból. Herényi Béla mérnök (Kuba) Vidéki Női párbeszéd — Csodálatos volt a Balatoni Rengeteget fürödtünk, úsztunk. S azok az ételek! Mondhatom, ilyen szép szabadságunk még nem volt... Sajnos a nyárnak vége van. — Én alig várom a telet. — De hiszen te a telet mindig utáltad! Az embernek változik a természete. — Talán nem éreztétek jól magatokat a tengerparton? — Ellenkezőleg. Nagyon jó volt Bulgáriában. A pénzünk is elég volt. Tudod mit vettem magamnak? Egy álomszép bundát! — Most már értem, miért várod te annyira a telet!... Fülöp Imre Munka után szórakozás A középtúri szövetkezet az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Ünnepnapnak számított ez a faluban. A közös ebédnél két táncot mutattak be a nőbizottság tagjai, amelyeket Tóth Géza, a HNB elnöke és Banzi tanító gyakoroltatott be az asszonyokkal. Sokszor éjfélig is elhúzódtak a próbák, de megérte a fáradságot, mert a község lakossága jól szórakozott. Gál Zsuzsa, Matyó Margit, Petényi Zsuzsa, Gál Erzsébet, Antal Erzsébet és Csajovec Erzsébet a munkában is elöljárnak. A szövetkezet megalakításától dohányból minden évben elérik a 16 mázsás hektárhozamot. Idén a szövetkezet 440 000 korona jövedelmet kapott a dohánytermesztésből. Belényi János, Deménd Meleg fogadtatás Az ógyallai nőbizottság meghívására a rozsnyói járásból tizenheten mentünk el tapasztalatcserére. Tavaly ők voltak nálunk, s most mi is elmentünk, hogy a helyszínen ismerjük meg eredményeiket, sikereiket. A gyulai udvaron megnéztük a sertéstenyésztést, Bajcson a magas tejhozamot csodáltuk meg, Karván részt vettünk a szüreten. Természetesen nem hagytuk ki a dunamocsi halászcsárdát sem. Olyan jól éreztük magunkat az ógyallai asszonyok között, mintha családtagjaink körében lettünk volna. Hronc Klára, Rozsnyó Köszönet a levelekért Hetek teltek el azóta, hogy Csehországban felültünk a különvonatra, hogy háromheti távoliét után haza utazzunk az érsekújvári járásba. Am még mindig nem tudom elfelejteni azokat a kedves kis lányokat, fiúkat, akik komlószedés közben magyar nótákat dúdoltak, s tréfálkozva csevegtek. Háromszázhúsz középiskolás diák vett részt ezen a komlóbrigádon az érsekújvári járásból. Harmincöt hektárról takarítottuk be a komlótermést. Dolgoztunk, de megfelelő ellátásban is részesültünk. Naponta ötszöri étkezés, este meleg fürdő várt. A lányoktól gyakran kapok levelet, melyben megemlékeznek a Csehországban eltöltött kellemes napokról, s beszámolnak iskolai gondjaikról. Ezúton mondok köszönetét ezekért a kedves levelekért. Pesl Lenke, egészségügyi nővér, Érsekújvár