Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-28 / 43. szám

VENDÉGHÍVÓ libapecsenye A falun keresztül haladva, egy fel­gyűrt inguijú, ötven év körüli férfi állította meg autónkat. Talán gyors segítségre van szüksége ... Megáll­tunk ■ ■ ■ Hozzám jöjjenek, már terítve van a diófa alatt, most hoztam haza, teljesen friss, pirosra sült, ropogós, még meleg. Finom házi kenyerem és jó újborom is van, — szinte egy szuszra hadarta a szavakat. Csodál­kozásunkat látva hozzátette: — Hát maguk nem sült libára jöt­tek? Pénteken ezért járnak ide min­denfelől, mert ilyen libát mint nálunk, nem lehet ám sehol sem kapni. Ke­mencében készül, a liba-sütődében. Sok külföldi ment már el innen jó szájízzel A Slovensky Grob-i helyi szolgálat liba-sütődéjét nem volt nehéz meg­találni. Asszonyok csoportja állta el az udvart, és türelmetlenül várt a zsiröntés idejére. Pribul Rudolf, volt pékmester, hozzászokott már a nagy forgalomhoz, ami ilyenkor, szüret ide­jén, minden pénteken, reggeltől­­estig zajlik a sütöde udvarán. Meg­szokta az asszonyok vitatkozását, a vevők alkudozását, hiszen már har­minchárom éve fűti a kemencét, süti a libákat. Mindenki ismeri a faluban, és néha odaszól egy-egy menyecské­nek: — úgy pereg a nyelved, mint anyádé, — mert már azt is ismerte menyecskekorában. Pribul bácsi közben kinyitja a ke­mence ajtaját, a sült liba szaga el­árasztja az egész udvart. Péklapáton egymás után szedi ki a kemencéből az agyagsütőben pirosodó libákat, hogy tulajdonosuk edénybe önthesse róluk a kiolvadt zsírt. Negyven liba fér be egyszerre a kemencébe, és ma hatszor töltik meg a kemence nagy száját. Kétszáznegyven sült liba egy nap alatt. Egy asszony már a harmadik sütő­ből öntögeti a zsírt. Megkérdezem tőle, hogy mind az övé-e. — Ma csak tíz libát süttetek, de múlt pénteken tizenötöt. — Es mit csinál azzal a sok sült libával? — Nem marad ebből estére egy falat se. Délután úgy elözönlik a falut az ínyencfalatok kedvelői, hogy el­fogy nemcsak az enyém, hanem a faluban mindenkié, aki sütött. Ha meg nem, akkor elkel holnap a pia­con. Van gyönyörű libamájam is, 80 fillér dekája, a libaaprólék meg 20 korona. Jöjjön, itt lakom a szomszéd­ban, ha érdekli, megmutatom, 1 kg-os libamájat úgyse lát minden nap. Cecília Jajcajová takaros, tágas házba vezetett. Minden, a ház, a be­rendezés, jó módról tanúskodik. A hűtőszekrényből pedig előkerült egy egész tepsi csodálni való libamáj. Rövid beszélgetés után megtudom Libasorban sorakoznak a libák a kemence elbtt Tfz libából több mint húsz liter zsírja lesz jajcajnénak (jobbról), ennyi zsirt már vödörrel kell hazavinni Bellcky Karol felvételei hogy egy liba meghizlalásához 25 ki­ló kukorica kell, ettől lesz olyan nagy a mája és sok a zsírja. Egy sült liba ára 130—150 korona, a nagyságtól függ. Még megmarad a máj, az aprólék, a zsír, és nem utolsósorban a drága libatoll. A grobi asszonyok jól megtanulták, hogy a liba a leg­hasznosabb háziállat, mert minden porcikája felhasználható, és így ne­velése jól kifizetődik. Vajon különben sütnének-e egy nap tiz libát egy ház­nál? Pribul sütőmester udvarán közben gyülekeznek a vevők is. A mester megtörli izzadt homlokát, övé a sütés­sel járó fáradság, a sült liba szaga, amitől úgy eltelik, hogy másnap még enni se bír. Az egy liba sütéséért járó 4 koronának negyven százalékát kapja, a többi a helyi szolgálat pénz­tárát illeti. Két hónapig tart a grobi „sült liba­lakodalom", és lám, milyen jó szol gálatot tesz még egy régi pékkemen­ce és annak gondos mestere. Vajon akadnak-e a jó példának követői? VARGA MAGDA resztül leselkedtem, hogy megismerjem titkaikat, szokásaikat.) A nők összejövetele után egy hétre a vőlegény és barátai tartanak hason­ló találkozót, amely persze ivással vég­ződik. A leánytanácsadót ma már a FMC, Federación de Mujeres Cubanas nő­szövetség tartja, amely ajándékot is ad a férjhez menő lánynak. A nőszövetség a Kommunista Ifjúsági Szövetség után a legnagyobb szervezet. Ma több mint 600 000 tagja van. Elnöknője Vilma Espín de Castro. A nő­szövetség 1960. augusztus 23-án ala­kult meg — ekkor mondta ki Fidél Castro először a nőszövetség nevét. Milyenek a kubai nők? Általában barnák, nagy fekete szeműek, szépek. Szép testmozgásuk menés közben is magára vonja a figyelmet. A legkisebb zene is mozgásra, táncra készteti őket. Tartózkodóak, de többnyire csak kez­detben. Csodálatosan féltékenyek tud­nak lenni. Azonban lemondanak a to­vábbi kapcsolatról, ha a kedvest más­sal látják szórakozni vagy csak be­szélni is. Az anyáknál, illetve szülőknél nagy a gyermek szeretete. Féléves ittlétem alatt nem láttam gyermeket megverni. A tanítónő inkább kergetőzik velük az iskola körül, mintsem durva szóval, fenyítéssel intené őket. Persze ennek helyességéről vitatkozni lehetne! . . . A nők legnagyobb része háztartás­ban dolgozik. Csak elenyésző számban találjuk őket a mezőgazdasági munká­nál. A cukornád betakarításakor azon­ban bőven kiveszik részüket a brigád­munkákból. Herényi Béla mérnök (Kuba) Vidéki Női párbeszéd — Csodálatos volt a Balatoni Ren­geteget fürödtünk, úsztunk. S azok az ételek! Mondhatom, ilyen szép szabadságunk még nem volt... Saj­nos a nyárnak vége van. — Én alig várom a telet. — De hiszen te a telet mindig utáltad! Az embernek változik a termé­szete. — Talán nem éreztétek jól maga­tokat a tengerparton? — Ellenkezőleg. Nagyon jó volt Bulgáriában. A pénzünk is elég volt. Tudod mit vettem magamnak? Egy álomszép bundát! — Most már értem, miért várod te annyira a telet!... Fülöp Imre Munka után szórakozás A középtúri szövetkezet az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Ünnepnapnak számí­tott ez a faluban. A közös ebédnél két táncot mutattak be a nőbizottság tagjai, amelyeket Tóth Géza, a HNB elnöke és Banzi tanító gyakoroltatott be az asszonyokkal. Sokszor éjfélig is elhúzódtak a próbák, de megérte a fáradságot, mert a község lakos­sága jól szórakozott. Gál Zsuzsa, Matyó Margit, Petényi Zsuzsa, Gál Erzsébet, Antal Erzsébet és Csajovec Erzsébet a munkában is elöljárnak. A szövetkezet megalakí­tásától dohányból minden évben el­érik a 16 mázsás hektárhozamot. Idén a szövetkezet 440 000 korona jövedelmet kapott a dohánytermesz­tésből. Belényi János, Deménd Meleg fogadtatás Az ógyallai nőbizottság meghívásá­ra a rozsnyói járásból tizenheten mentünk el tapasztalatcserére. Tavaly ők voltak nálunk, s most mi is el­mentünk, hogy a helyszínen ismer­jük meg eredményeiket, sikereiket. A gyulai udvaron megnéztük a sertéstenyésztést, Bajcson a magas tejhozamot csodáltuk meg, Karván részt vettünk a szüreten. Természe­tesen nem hagytuk ki a dunamocsi halászcsárdát sem. Olyan jól éreztük magunkat az ógyallai asszonyok kö­zött, mintha családtagjaink körében lettünk volna. Hronc Klára, Rozsnyó Köszönet a levelekért Hetek teltek el azóta, hogy Cseh­országban felültünk a különvonatra, hogy háromheti távoliét után haza utazzunk az érsekújvári járásba. Am még mindig nem tudom elfelejteni azokat a kedves kis lányokat, fiúkat, akik komlószedés közben magyar nó­tákat dúdoltak, s tréfálkozva cseveg­tek. Háromszázhúsz középiskolás diák vett részt ezen a komlóbrigádon az érsekújvári járásból. Harmincöt hek­tárról takarítottuk be a komlóter­mést. Dolgoztunk, de megfelelő ellá­tásban is részesültünk. Naponta öt­szöri étkezés, este meleg fürdő várt. A lányoktól gyakran kapok levelet, melyben megemlékeznek a Cseh­országban eltöltött kellemes napok­ról, s beszámolnak iskolai gondjaik­ról. Ezúton mondok köszönetét ezekért a kedves levelekért. Pesl Lenke, egészségügyi nővér, Érsekújvár

Next

/
Thumbnails
Contents