Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-28 / 43. szám
VÁDIRAT! В ... csak ez a gomolygó köd ne zavarná a látását, csak ne lenne gyomrában ez a görcs, a szivében ez a félelem .. -Amire világosan vissza tud emlékezni, az egyik csikorgás, egy borzasztó üvöltés, ami a torkából szakadt ki... valami rettenetes ütés érte a testét és minden elsötétült. Ez egy kórterem, ezt tudja ... de miért van Itt, hogy került ide? Valami történt vele Két keze megmozdult... a karjával nincs semmi baj... a bal lábát, lassan nagy erőfeszítéssel felemeli... igen, a bal lába is ép ... de a Jobb lába nem engedelmeskedik! Arcáról a verejték a párnára, a nyakára csordul, szíve a rémület riadóját veri... mi történt a Jobb lábával? Keze nagy nehezen csúszik lefelé Jobb oldalán... ez itt a combja ... lejjebb, lejjebb ... a térd fölött vastag kötésbe ütközik, halk hörgés hagyja el ajkát, aztán vinnyogó síró hang - - - a kötés nem folytatódik! Hangosan, szinte sikoltva feljajdul. Egy női arc hajol feléje, megnyugtató, csitltó szavak hullanak tudatára, aztán egy szúrást érez és néhány perc múlva szegény, fájó szivét betakarja a jótékony álom meleg bársonya. Álmodni Jő. Régi képeket, régi tájakat, élményeket Idéz fel, kisimítja az élet ráncait A vértelen arcú férfi fekszik a kórházi ágyon és álmodik. Száguldva rohan a falu mellett elterülő réten a törött téglákból épített kapu felé és berúgja a gólt... erős fiatal Jobb lába olyan erővel rúgja a labdát, hogy az messze túlszáll a kapun ... surbankó legény és a kamaszvágyakat érlelő májusi estben csókolódzik a szomszédék Húsával és Jobb lábát erősen mohón szorítja a lány combjaihoz, amelyek remegve védekeznek a tolakodó vágyak ellen ... vidám színes aratóünnepen járja a csárdást és Jobb lába dobbantásával veri az ősi ütemet. Az álom mindent kiegyenlít, mindent feledtet, megszépíti a valóságot aztán Jön az ébredés. Itt dolgozott a városban és minden szombaton utazott haza, a faluba. Néhány hónapja már mint vőlegény, mert a gyermekkori szerelem nem múlt el, a szomfezédék Ilusa eladó sorba került, és ő feketébe öltözve, boldog, zavart dadogással kérte meg a kezét. Szép volt a Jövőt színezni, elbújni a kertben és tervezgetni, összefonódott kézzel megállni a bútorüzletek kirakata előtt és huncut szavakkal a szemérem piros rózsáit festeni a lány selymes arcára, ha kirakatnézés közben baba-kelengyére tévedt a tekintetük. Jő volt a boldog vágyak, az édes gyönyörök Ígérete. Soha nem volt borissza ember. Néha zsíros falatok után szívesen megivott egy fröccsöt, vagy két deci bort, téli reggeleken is megmegijesztette a gyomrát egy féldecivel, de nem vett részt férfitársai nagy ivásaiban, nem tántorgott részegen a város utcáin, csendes, nyugodt ember volt, csendes nyugodt munkás életre készült. Három-négy hónappal ezelőtt ment- el először egy városszéli kocsmába néhány mulatós társával. Akkor Ivott először igazi vad részegséget magába, akkor ivott először eszméletlenségig. Másnap rázta az undor, kábult volt és feje fájt, de két nap múlva már megint ott ült a kocsma piszkos asztalánál. Az utolsó hónapban már csak egyszer volt otthon. Buta ügyetlen kifogásokat mondott Húsnak meg a szüleinek. Vasárnapi munkával, túlórákkal védekezett. Szeme alá fekete árkokat szántottak a részeg órák, arca gyűrött volt, tekintete bizonytalan. A férfi felriad és a Jobb lábára gondol. Hol lehet az a láb? Hová dobják, hol égetik el? A férfi sir. Némán összezárt szájjal sir, hangtalanul, csak a szeméből patakzanak a könnyek. Két mankót lát maga előtt... ez a két mankó lesz a kísérője egy életen át. Ez a két mankó lesz a társa, rab{artója, szolgája, ez a két mankó hintáztatja majd testét, ez veri szomorú élete lelassult ritmusát... két mankó! Szokása szerint ott ült a kocsmában ... mikor is? Csak tegnap történt? Lehetséges ez? Lehetséges, hogy tegnap még ép erős, egészséges ember volt és ma már... vajon mi történt a Jobb lábával? Amikor kilépett az utcára, nagyon szédült. Érezte, hogy tántorog, dülöngél, valakinek nekiment, valami férfihang szállt utána, részeg disznónak nevezte, de ő nem reagált semmire, minden zaj, minden hang, csak későn és mintegy átszűrve, letompulva érkezett a tudatéig és csak bárgyú vigyorral válaszolt. Nem tudta, hogy lelép a Járdáról, valami kis buktatót érzett csupán, kissé megtántorodott, alig tudta megtartani egyensúlyát, két karja támaszt keresően lendült a levegőbe Nem hallotta a száguldó villamos robaját, a csengő őrjöngő riasztását, nem hallotta, hogy a kocsívezető artikulátlan ordítással, minden erejét megfeszítve fékez ... csak a csikorgást hallotta meg, ahogy a fékek a kerekekre tapadtak és a saját eltorzult, rémült sikolyát. Vértelen arcú férfi fekszik a kórházi ágyon és, szeméből szünet nélkül csordulnak könnyel... keze a térdét burkoló kötésre téved ... a Jobb lába hiányzik. PÉTERFI GYULA Nem vágynak el A deméndt Állami Gazdaság udva rán reggel, ebéd közben és a munkaidő letelte után vidám kacagás váltja fel a csendet, huszonkét fiatal lány derűs hangulata következtében. Sokan közülük már harmadik éve dolgoznak Itt. A losonci járás községeiből; Kőkesztből, Sírokról, Györkiből, Nagycsalomtjából, Inámból és Kővárról jöttek, hogy tavasztól őszig segítsenek a mezőgazdasági munkákban. A lányok több mint negyven kilométerre vannak szülőfalujuktól. Szombatonként járnak haza. A beosztásukkal elégedettek. Harmincnégy hektáron ápolják a cukorrépát, 25 ha-on a szőlőt, műtrágyáznak, rossz időjárás esetén pedig a magtárban tevékenykednek. Naponta nyolc órát dolgoznak. Átlag keresetük 1040.— korona.' Ezenkívül négy mázsa kenyérgabonát és tíz ár kukoricát Is kapnak. A munkahely problémáiról, a lakáskérdésről, a szabad Idő kihasználásáról beszélgetünk velük. A lányok őszintén válaszolnak. Elmondják, hogy hatan-nyolcan laknak egy szobában. A fürdőszobában kád van ugyan, de hiányzik a zuhanyozó. Ha befűtenek a kályhába, meleg vizük is van. Ktsebb mosakodáshoz a szakácsnőtől kérnek meleg vizet. Az ebédek nagyon ízletesek. Tóth Mária szakácsnő már nyolcadik éve dolgozik itt, kisegítőjével, Vincze Margitkával. Az ebéd és vacsora 3,95 koronába kerül. Minden nap hús van ebédre. Hetente kétszer vacsorára is. Az étlapot a lányok maguk állítják össze. Szórakozást is találnak maguknak a lányok. Esténként televíziót néznek, vagy sétálnak a faluban. Legény is van bőven. Gyurcsik Margitka és Koleszár Erzsiké már vőlegényt is talált itt magának. A gazdaságnak könyvtára is van, de amikor megkérdeztem, hogy jelenleg mit olvasnak, bizony a 22 lány közül csak egy tudott válaszolni. Igaz, a gazdaság könyvtárában nagyobbrészt szlovák könyvek vannak, s talán ez az oka, hogy nincs nagy érdeklődés a könyv iránt. Regényeket leginkább csak télen olvasnak. A Nő hetilapot azonban mindnyájan nagy érdeklődéssel várják. Sajnos a napi sajtó iránt nincs kereslet. Pedig Kukolik Erzsébet Pixiándesz Margit Rados Mária az irodából, ahová sok szlovák és magyar újság jár, kölcsönkérhetnék. A lányok vasárnapra hazautaznak. Talán ezért nem voltak még a szántói fürdőben, pedig ez csak 2,5 kilométerre van Déméndtől. Kitűnő vizét messze távolból felkeresik a vendégek. A lányok még egyszer sem fürödtek meg a vizében. Van itt fedett és nyitott medence, hideg, meleg víz — mégsem vonzza őket. Néhányon közülök azonban nem szalasztották el megnézni a Slovan Bratislava jégkorongozóit, akikről sokat beszéltek egymás között. Arra a kérdésre, hogy férjhezmenés után a mezőgazdaságban maradnak-e a válasz egyöntetű volt: — Igen, mert kiskorunktól megszoktuk a mezőgazdasági munkát és nem látunk benne semmi lenézőt. Fizetni úgy fizetnek, mint más üzemben, természetbenit pedig annyit kapunk, hogy elég nemcsak nekünk, hanem az egész családnak is. Belányi János A zöld-tenger felett A letanovcei állomástól kb. 2 óra meredek dombmászással jutottam fel Slovensky raj legismertebb turistaközoontjába, Klástoriskoba. Itt valóban gazdag, színes romantika vett körül. Klástorisko a legmagasabban fekvő völgykatlan: itt épült a kolostor-erődítmény, mely a tatárjárás idején menedékhelyet biztosított a lőcsei lakosságnak. Sajnos, ma már romokban hever. Erről a meseszép helyről ágaznak szerte az utak, ösvények a leggyönyörűbb kirándulóhelyekre: a Kysel vízeséshez, Vel'ky Sokol, Klauzi, Cingov felé. A klástoriskói vendéglátóüzem szakácsnője a fiatal, mosolygós arcú Anna Debrecenyová: Ez év május 1-től vagyok itt, mint konyhavezető. Nagyon szeretem a mesterségemet és ilyen tüneményes tájon élvezet dolgozni is — mondja a húszesztendős üde kislány. — Krompachy-ban születtem és ott is lakom. Csak ritkán tudok hazalátogatni, de ez a vidék is már a szívemhez nőtt. A Nap erősen éget, a szél könnyedén dajkálja a fákat, a levegő tele van a fenyőfák kellemes illatával. — Hát igen, reggel 7-órától este 10-ig munkában vagyok, mert 120 ebéd és a különféle hideg ételek elkészítése sok időt vesz igénybe. Szabad időm kevés van, azért akad. Ilyenkor gombázni járok. Este pedig tanulok, mert hotel-szakközépiskolát szeretnék végezni. Sokat olvasok: nagyon kedvelem a kalandos regényeket — jegyzi meg mosolyogva Anna. — A fizetésem is szép, minden hónapban tisztán 1300 Kcs-t veszek fel. Szerencsém van, mert egyedül lakom egy kedves, kényelmes szobában. A magány nem gyötör. Ha kinyitom az ablakomat, langyos szélben a fenyőfák ágai cirógatják a kezemet. Az arcát kémlelem: elkomolyodik, majd tűnődve nézi a kissé homályban úszó Magas-Tátra hegyláncát — talán álmodozik. — A kollektíva melyben dolgozom: a pincérek és a többi alkalmazott, nagyon rendes emberek. Az is jó, hogy mindnyájan fiatalok vagyunk. Búcsúzóul a kezét nyújtja, olyan sima, a sok konyhai munka után is ápolt.
