Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-21 / 42. szám
«И _ A mlnéxégi el lenérxés él a mérés .. . Ax utolsé előtti állomás. Elmélyülteti dől goznak a jelvény testé leányok. 1 Töthpál Gyula felvételei Az elf/' látogató Janik Józsefet mindig otthon találja. Amióta kanárimadarak tenyésztésével foglalkozik, nem jár sehová. Minden szabad idejét közöttük tölti. Éppen a vacsorájukat készítette, amikor felkerestük. A madárházzá átalakult konyhában két kalitkában 120 kanári hangversenye szórakoztatta a házigazdát. — Az egyik kalitkában vannak a „diákok" — mondta a tenyésztő. Ezeket a külön kalitkába zárt „kanáriprofesszorok" tanítják az éneklés művészetére. A kanáriknak a vérükben van a fütty, a dal, de csak akkor válnak igazi énekes madarakká, ha iskolázzák a hangjukat. Négy hónapig járnak a tapasztalt „kanári-professzor" iskolájába, azután kerülnek át a másik kalitkába. Azokkal azután a tenyésztő foglalkozik. Fütyörész nekik, figyeli őket. Amíg mindezt megtudjuk, eléjük kerül a túróból, főtt tojásból kevert „vacsora'Mintha parancsszóra történne, abbahagyják a csicsergést, csak akkor kezdenek újra dalba, amikor az utolsó morzsáig mindent elfogyasztottak. A létfenntartás gondja alól felmentett /badarok vidáman ugrándoznak a kalitkába felszerelt hintáikon. Nem szomorkodnak afelett, hogy örökös rabságra vannak Ítélve. Talán érzik, hogy énéikül a rabság nélkül nálunk nem élhetnének. Természeti adottságaink nem felelnek meg az ő életfeltételeiknek. A madártenyésztés szenvedélyének hódoló házigazda pedig télen és nyáron bőséges táplálékkal látja el védenceit. A napi étrendből a túrón s a főtt tojáson kívül sohasem hiányzik a zsemlyemorzsa, zabpehely és a köles sem. Janik József hat évvel ezelőtt költöztette az első párt a pozsonyi Obchodná utca 36 szám alatti lakásába. Nagyon megszerette a szép hangú, szép színű madárkákat. Fiókáikat is felnevelte, sót azok utódait is, s a madarak száma egyre szaporodott. Eleinte rokonoknak, ismerősöknek ajándékozott belőlük. Később belépett az Aprómadártenyésztő Egyesületbe. Azóta a felnevelt fiókákból el is ad. Azonban mégsem kerül minden általa kitenyésztett kanári eladásra. — Vannak közöttük olyanok, amelyeket nem adnék oda egy vagyonérI sem. Bármilyen fáradtan jövök haza о hivatalból, közöttük tíz perc alatt kipihenem magam — mondja. I#* tudja, hol készülnek ezek az И I ékszerek? I\l Ha valaki meglátja őket a kirakatban, legtöbbször csak azt mondja, hogy „ízléses" vagy „drága", de azt már nem tudja, menynyi szaktudás kell egy nyaklánc, egy gyűrű, vagy egy szép függő elkészítétéséhez. Látogassunk el a bratislavai ZLATOKOV üzembé és nézzük meg, hogyan lesz a fénytelen aranylemezből csillogó, asszonyszemet gyönyörködtető ékszer! ARANY!... ARANY! két tehetséges fiatal képzőművészt. Szirotyák Dezső már régi ismerősünk, őt kérjük meg, hogy kalauzoljon bennünket. íróasztala fiókjából rajzokat vesz elő, megmutatja ékszer- és jelvényterveit, majd bemutatja a másik képzőművészet, Czupil Mihály szobrászt is. Jelenleg mindketten jelvényeket terveznek . . . Szép, de nagyon szemrontc munka ez, mert eredeti nagyságban kell őket megrajzolniuk. — Évente körülbelül százezer jelvényt készítünk és még többet is csinálhatnánk, ha . . . — mondja Kristina Háková és sorolni kezdi — ha lenne megfelelő gépi berendezésünk, ha minden megrendelést elfogadhatnánk. Szlovákiában csak Kremnicán készítenek jelvényeket Bratislaván kívül. Az ékszerek készítésénél arannyal dolgoznak, s bizony nehezen engednek be ide idegen embereket. Megtudjuk, hogy itt még egy tizedgrammnyi arany se veszhet el. Speciális kötény van öreg, bolthajtásos helyiségek, öreg és fiatal mesterek, férfiak, asszonyok és csivitelő lányok ülnek a munkaasztalok mellett... Az utcáról bizony nagyon keveset látunk ebből a kis üzemből, pedig csaknem százan dolgoznak itt... Helyiségek a földszinten és a föld alatt, a pincékben. De kezdjük mindjárt az elején! A kapu alatti helyiségben négy fiatalt találunk, két csinos leányt és mindenki előtt, hogy semmi se hulljon le a földre... A mosdóban is szűrő van, hogy a kézhez tapadt aranypor ne a csatornába jusson . i. Megkapjuk a belépési engedélyt! Csend van. Csak a gépek duruzsolnak halkan, kattognak, néha egy-egy szó esik... A férfiak és a nők az asztaluk fölé hajolnak ... Egy aranyhajú kislány vékony aranylemezből karikákat vág ki. Szinte hihetetlen, hogy milyen színtelen az arany megmunkálás előtt. Senki se gondolná aranynak, ha az utcán találna belőle egy darabot. Talán fel se venné a járdáról. Ml lesz ezekből a karikákból? Függő! — mondja kedvesen mosolyogva, aztán újra a gép fölé hajol. A másik asztalnál egy kedves arcú néni arany drótot metél apró darabokra, aztán ügyesen összeilleszti és karika alakúra hajlítja. Közben nem is néz a munkájára, automatikusan esi-
