Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-21 / 42. szám
AZ ÁLLAMOSÍTÁS ÉVFORDULÓJÁN ELGONDOLKOZUNK FÖLÖTTE: — Régóta izgat a kérdés: érdemes-e egyáltalán egyenjogúnak, emancipáltnak lennie a nőnek, ha ez a gyakorlatban „második műszakot", külön megterhelést, gondot, gyermeknevelési bonyodalmakat jelent. Gyakran hallom, tapasztalom, hogy az egyenjogúság adta jogaikkal, emancipált helyzetükkel élő nők, főleg asszonyok, állandó időhiánnyal küszködnek, minimumra csökken pihenésre fordítható szabad idejük, néha nőiességük, bájuk, ápoltságuk kockáztatásával, meghajszoltsággal, idegeikkel fizetnek rá az egyenjogúságra. Érdemes hát? Я _ egyoldalú és felszínes következtetés II У elkerülése végett gyakorlati példát választottam a kérdés megválaszolására. Olyan asszonyt kerestem, aki feleség és anya is, de egyben teljes mértékben bekapcsolódott a szocialista Iparba, ennek viszonyai formálják gondolkodásmódját. Jellegzetes férfimunkát végző nőnél kötöttem ki, Soós Etelnél; a túród gépgyár losonci üzemének fémmegmunkáló részlegén egy hatalmas fúrógép bonyolult vezérlőszerkezetét kezelte éppen, amikor ráleltem. A losonci gépgyár — amely bányamozdonyokat gyárt, s legújabban autódarukat is szerel — egyre bővül. A gyors fejlődés ezernyi problémájának megoldása minden egyes dolgozó, tehát a nők hozzájárulását is megköveteli. A nők egyenjogúsága Itt a legelemibb szükségszerűség, enélkül sem a feladatokkal, sem a problémákkal nem birkóznának meg. Mert mi bolygathatja meg a leginkább egy ilyen részlegen a folyamatos munkát, ml lazíthatja fel a munkamorált, az annyira szükséges fegyelmet? Természetesen, elsősorban a díjazás, Jutalmazás körüli egyenetlenségek. Dehogy találnánk mosolygós arcú nőt ebben a vasas szakmában, sőt, e bonyolult gépnél, ha itt tőkés viszonyok uralkodnának, s különbséget tennének férfimunka és női munka közötti Szocialista termelési viszonyok közepette ilyesmi feje tetejére állítaná a műhelyt, csak tetéznék problémáikat. Meg is kérdem a mestert, hogy úgy csendbentitokban nem részesülnek-e a férfiak bizonyos előnyökben. Mert elméletileg ez is lehetséges: hiszen van Jó munka, amelyen sokat lehet keresni, s van rosszabb, amely kevesebbet hoz; ha mármost valaki figyelembe akarná venni, hogy elvégre a férfi az mégiscsak családfenntartó, a nő keresete pedig csak valamiféle pótlék a család bevételeiben, akkor a Jó munkát a férfiaknak osztaná ki, mondván, nekik erre nagyobb szükségük van. Lehetséges-e ilyesmi a gyakorlatban? — Ez teljesen elméleti kérdés — válaszolja a mester. — Hiszen elképzelhetetlen, hogy ha jó munka Jön, azt mondjam Soósnénak, menjen el, s helyébe férfit állítanék. Soósné betanult ember, előfordul, hogy többet termel némely férfinál. Ebben a hónapban is megkeresi az ezerhatszázat... Szolgélatllag, s pártszervezetem előtt is felelek azért, hogy a díjazásban nem engedem az egyenlőtlenségeket. Így van, Soósné? — így — válaszolja, s én meggyőződöm, hogy rátaláltam emberemre, akitől végre megtudhatom, érdemes-e egyenjogúnak lenni. Soós Etel tehát munkahelyén teljesen egyenjogú, mint a műhely többi dolgozója osztozik a munkán, kiveszi részét a kérdések megvitatásából, tagja az ipari szervezettség minden Jelét magán hordó kollektívának. Szocialista brigád, verseny, új iparirányítás, prémiumrendszer, munkamegosztás, munkatermelékenység, norma, terv, műszaki ismeretek — mindez közelről érinti, s formálja gondolkodásmódját. Gondolatvilága, s munkája tehát az egyenjogúság elvei alapján alakult. Ne gondoljuk azonban, hogy Soós Etel valamiféle „amazon“ módjára állt be a nehéziparba, hogy ő most egyenjogúságot vívjon ki. Szó sincs róla. Falusi asszony, a ma már Losonchoz tartozó közeli faluban, Miksiben él. Férje szintén vasas, a Kovo vállalatban dolgozik. Egyszerűen, a család bevételének növelése, életszínvonalának emelése érdekében állt munkába. Miért éppen a vasas szakmában? Nos, az iparosítás folyamán ez a gyár született meg a legközelebb, s itt kínálkozott munkaalkalom. A gyerekek felnőttek anynyira, hogy a nagymama is elláthatja őket — a kislány Iskolába Jár, a kisfiú még nem, de ő sem csecsemő már. S így anyuka munkába állt a gépgyárban. Az életszínvonal szempontjából tehát megérte. De vajon az életstílus alakulásában mit Jelentett asszonyunk számára a munkábaállás, s ennek folytán az egyenjogúság megszerzése? Először talán vázoljuk fel Soósné hétköznapját. Hajnali ötkor kel fel, hatkor munkakezdés, délután kettőkor a műszak vége, bevásárlás Losoncon, autóbusz, fél négyre hazaér. Otthon házi munka, gyermeknevelés, varrás, stoppolás, vacsorafőzés, alvás, összeszámolva a dolog így fest: út a munkába 1 óra, munka 8 óra, hazatérés bevásárlással 1,5 óra, tanulás a gyerekkel 1 óra (ezt Soósné véleménye szerint feltétlenül rá kell szánni), alvás 8 óra. összesen 19,5 óra. A nap 24 órájából marad négy és fél arra, hogy elvégezze a házi munkát, magával törődjön, szórakozzék, olvasson, vagy egyszerűen kikapcsolódjon. Ez, persze, az elmélet. A valóságban az a négy és fél óra éppen a vacsorafőzésre és kisebb házi munkákra, esetleg valamilyen családi probléma megtárgyalására elég. Az idő, a magánélet szempontjából tehát az egyenjogúság — nem ért meg. Ha megígértem, hogy a következtetésben nem maradok a felszínen, akkor nem tehetem mérlegre csupán az előbbi két tényezőt — a munkát és a magánéletet. Elvégre az ember több annál, mintsem e két tényező kitölthesse egész énjét. Az embernek vannak nézetei, állásfoglalása, életszemlélete, gondolatvilága, ábrándjai, egyénisége, hogy úgy mondjam, embert mivolta. Milyenné alakult és alakul Soósné ebből — véleményem szerint a legfontosabb — szempontból? A falun lakó, városban dolgozó asszonyban két világ keveredik — a konyha, a baromfiudvar által körülhatárolt szűk kts világ és a világszemlélet bővítésére, ismeretet gyarapítására kényszerülő ipart munkás világa. Ebben az utóbbi világban a problémák kollektív megoldásának előnyéről győződik meg az asszony, közvetlen kapcsolatba kerül a modern technikával, a szervezettség, célszerűség elemei plántálódnak tudatába. Gondolkodásmódjában döntő fölényre az az új, a gyári, a modern Jut. A dolgok logikus értelmezése, a célszerűség gyakorlata természetessé válik számára. Ezt a gondolkodásmódot már nem vetkőzi le odahaza, hanem ennek megfelelően alakítja át otthoni környezetét, eszerint rendezi be életét. Megnyilvánul ez számos apróságban, háztartási gépek alkalmazásában, öltözködésben, ds a beszédmódban, és főleg értelmi színvonalban is. Életét jobbra formáló, értelmet gazdagító folyamat megy végbe az asszonyban, akiben hovatovább az az ú], az egyenjogúság legpozitívabb eredményét jelentő ember kerekedik felül. Érdekes nőtípus születik az emancipálás folyamatában — aki egyesíti magában a vonzódást házatája, családja felé a modern ipari munkásra Jellemző gondolkodásmóddal. Nem tudom, minek nevezzem ezt a nőtípust. De tudom, hogy ez új, Jobb, modernebb, maibb, értelmesebb, gazdagabb gondolatvilágú. És ezért is. Számunkra, férfiak számára is értékesebb. S felbecsülhetetlenül értékes a társadalomnak. X X X Nem véletlen, hogy az államosítás évfordulóján merülnek fel ezek a gondolatok. Végeredményben az a pozitívum, amely az egyenjogúság Javára billenti a mérleget, s Jogosít fel arra a következtetésre, hogy „érdemes volt“ — éppen a termelési formák szocializálásának az eredménye. Arra azonban, milyen belső gazdagsággal válnak egyre értékesebb, becsesebb s így vonzóbb emberekké asszonyaink az egyenjogúsodás folyamatában — nemcsak évfordulókon kellene gondolnunk. VILCSEK GÉZA Pr. Spécii felvételei
