Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-23 / 38. szám
д »хм A haj és a modern kémia n A hajápolás alapja a hajon levő szennyező anyagok rendszeres eltávolítása. A durvább szenynyező anyagokat fésüléssel távolítjuk el; erre a célra legjobban megfelelnek a műanyagfésűk, amelyek egyszersmind a hajkefe szerepét is betöltik. A kefével történő hajápolás — masszírozó hatása következtében — megjavítja a fejbőr vérellátását. A fésülködéssel azonban vigyázzunk: a túl erős, cibáló fésülés, valamint az éles fogú fésű csak árthat a hajnak, illetve a fejbőrnek. A hajmosás a haj tisztántartására szolgáló művelet; ez adja vissza a haj eredeti fényét, selymességét és rugalmasságát. Hajmosásra samponokat használunk. Sose alkalmazzunk lúgos szappanokat vagy egyéb olyan vegyi anyagokat (benzin, trichlóretylén), amelyek ártanak a hajnak* és a fejbőrt túlságosan kiszárítják. Hajmosás után a sampon maradványait langyos vízzel történő többszöri öblítéssel távolítjuk el. Az öblítő vízbe ajánlatos (1 liter vízre számítva) egy evőkanál 8 %-os ecetet vagy egy kevés citromsavat démonit, citrodeko) tenni. Utána a hajat törülközővel alaposan megtörüljük, majd szobahőmérsékleten teljesen megszárítjuk. A villanyhajszárítóval történő túl gyors szárítás néha törékennyé teszi a hajat. Hajszárítás után a következő hajápolószereket ajánljuk: nyírfavíz, Vitanol C, hajolaj, brillantin vagy „Amica“ fixáló krém. Az említett alapelveket a fejkorpásodás vagy túl zsíros fejbőr esetében is tartsuk be. A túl gyakori hajmosás és a különböző hajszeszek alkalmazása ilyenkor nem vezet tartós eredményre. Ebben az esetben csupán 10 —14 naponként mossunk hajat, utána pedig használjunk hajkorpa elleni készítményeket (Salupin, Capillan) és tartózkodjunk minél többet a friss levegőn. Nem szellős kalapokat és sapkákat csupán a legszükségesebb esetben viseljünk. Komolyabb esetekben forduljunk azonnal bőrgyógyászhoz, aki a kivizsgálás után megszabja a további gyógykezelés módját. A vegyi tartós ondolálás, hajszínezés, -festés és -szőkítés lé-ÁRNYÉKÁBAN nyegében árt a hajnak, mivel a felhasznált vegyi anyagok a hajat törékennyé teszik, hajhullást idézhetnek elő, sőt, fejbőrgyulladás és ekcéma okozói is lehetnek. Vegyi készítményeket csupán teljesen egészséges hajra használjunk, s még ebben az esetben is szigorúan be kell tartani bizonyos alapelveket. Nem ajánlatos semmiféle vegyi készítmény gyakori használata; legjobb, ha a vegyi ondolálást vagy más hajkezelést fodrásznál, szakemberekkel végeztetjük. Ha a hajunkon vagy fejbőrünkön bármilyen rendellenességet tapasztalunk, forduljunk azonnal szakorvoshoz, aki megállapítja a baj forrását, megszabja a további hajápolás módját, esetleg megtiltja bizonyos vegyi anyagoknak a hajápolás során való alkalmazását. A hajra és a fejbőrre egyaránt jó hatással van a helyes életrend betartása, vitaminokban gazdag ételek fogyasztása, friss levegőn való gyakori tartózkodás, sportolás — egyszóval mindaz, ami az általános egészségi állapot megszilárdítását szolgálja. A hajápolás alapja azonban továbbra is a már említett rendszeres fésülködés, hajkefélés és hajmosás marad. MUDr. SIMKA LAJOS A látszat csal Az utcán, szórakozóhelyeken megfordultak utána a férfiak. — De szép alakja vanI mondogatták. — Milyen ízlésesen öltözik.. Na, és a viselkedése, a modora, ... kifogástalan ... Ez volt az általános közvélemény Poprádón erről a csinos, húsz esztendős lányról Talán senki sem sejtette Ismerősei közül, hogy a mindenkihez kedves, barátságos nevelőnő törvénysértő tettekre Is képes. Ki gondolta volna róla, hogy életének legszebb éveiben olyan útra lép, amely csaknem minden esetben odavezet, ahová most ő került. A poprádi bíróság tárgyalótermében, az államügyész által előterjesztett vádirat, a vádlott beismerő vallomása ad választ kilétére. S egy gazdasági középiskola nevelönőjeként dolgozott. Saját bevallása szerint is keresetének túlnyomó részét öltözködésre költötte. Annyira hódolt a divatnak, hogy hivatását, munkáját is kezdte elhanyagolni. Túlzásba vitte a divatos öltözködést, de erre nem tellettt a fizetéséből, tehát lopásra szánta magát. Mint nevelőnőnek, joga volt ellenőrzéseket végezni a diáklányok szobáiban. Főleg a tanítás ideje alatt tette ezt. Ilyenkor be-betekintett az éjjeliszekrények fiókjaiba és magához vette az ott talált pénzt, majd a bankban betétkönyvre helyezte Az iskola vezetőségével együtt a nevelőnő is kereste, kutatta a tettest. Felháborodást színlelve fordult az igazgatóhoz. — Igazgató elvtárs, tegnap ötven, ma kétszáz korona tűnt el a gyerekek szobájából... Ez rettenetest Vajon ki lehet a tettes? .. -Erre volt kíváncsi az iskola vezetősége és tantestülete is. Bármilyen intézkedéshez folyamodtak, nem vezetett nyomra. Nem csoda, hiszen a fiatal nevelőnő tudott mindenről, néhány vizsgálatot 6 maga vezetett... A tantestület egyik tagja végül „egyéni“ akcióra határozta el magát. Tanítás közben néhány percre magára hagyta az osztályt és 100 tuzex koronát helyezett el a tanáriszoba asztalán fekvő újsághalmazra. Az egyik szekrény mögé bújva leste a fejleményeket... A nevelőnő nem váratott soká magára, a tanáriszobában keresett új „pénzforrásokat“. Macskaléptekkel közelített a feltűnő helyre tett „valuta“ felé, gyorsan utána nyúlt, majd köpenye zsebébe helyezte ... A tanáriból már nem távozhatott. Az iskola igazgatójának önként nyújtotta át az eltulajdonított pénzt. Könnyfátyolos szemmel tekintett az igazgatóra s zokogó hangon mondta: „Zsivány vagyok ... csukjanak le ..." A megtévedt nevelőnő még nem került rács mögé, feltételes büntetést s egyben alkalmat kapott arra, hogy tettét jóvátegye, az ellopott pénzt megtérítse és új életet kezdjen, visszaszerezze az emberek megbecsülését... Kézdy Géza VÁLASZ -Kedves Asszonyom! Először is köszönetét mondok az előlegezett bizalomért, amellyel hozzám fordult tanácsért, feltárva életét, vélt és valóságos tragédiáját, azonban nem hiszem, hogy kielégítő választ, hasznos tanácsot tudok adni. A levélben foglalt adatok semmi esetre sem elegendők ahhoz, hogy megvizsgálhassam, mélyrehatóan elemezhessem a két ember kapcsolatában bekövetkező zavarokat, márpedig ezek hiányában tanácsot adni: lelkiismeretlen felületesség. Közel húsz évi házasság után végtelenül szerencsétlennek érzi magát. Férje szexuális passzivitásából arra következtet, hogy nem szereti Ont... „Nincs aki szeressen, nagyon szeretnék meghalni, vagy tudatlanul a semmibe nézni...“ Asszonyom, ezek az On saját szavai kissé fellengzősek, kissé pőzolók, kissé erőszakolt mártíromságra vallanak. Nézzük azonban a rideg tényeket. Mint írja, mindketten dolgoznak, nagyon szép házuk, kertjük és tekintélyes bankbetétjük van, férjét a faluban „jó embernek tartják“, az ellentétek tehát kizárólag a nemi életben mutatkozó hiányosságokra korlátozódnak. Egy pillanatig se gondolja, hogy ezt a problémát lebecsülöm, vagy nevetségesnek tartom, csak éppen mert ahogy Ön Is írta — nem vagyok már fiatal —, tudom, hogy ez nem szórványos, ritka, hanem — sajnos — nagyon gyakori jelenség Gyakori azért, mert a férfiak nagyobb része nem tudja, hogy a szerelem is művészet, hogy a harmónia a testi kapcsolatokban ugyanolyan fontos tényező, mint a lelkiekben, hogy az önzés a szerelem testi vonatkozásaiban a vágyak gyilkosa Persze, tudnom kellene, hogy ez a passzivitás mióta tart, és nem követett-e el Ön olyan meggondolatlanságot, ami a férjében ellenszenvet ébresztett. Azt is tudnom kellene, próbált-e már férjével ezekről a kérdésekről őszintén, nyíltan beszélgetni. Sajnos az a helyzet, hogy különösen a falusi embereknél a „nemi élet“ még házastársak között is érinthetetlen téma, amiről nem szabad, nem illik beszélni, mert „erkölcstelen“. Ha mindezeket az általam felvetett utakat már végigjárta és minden igyekezete eredménytelen volt, akkor természetesen a férjének orvoshoz kell fordulnia segítségért, mert a nemi passzivitás nagyobbrészt ideges zavarokra vezethető vissza. Ami azonban legjobban felkeltette figyelmemet, az a már előbb idézett mondata: „nincs aki szeressen“. Kedves Asszonyom! Mit gondol, miért dolgozik a férje? Miért igyekszik? Miért adja Önnek a keresetét, hogy a bankba vihesse? Vagy talán Ön úgy gondolja, hogy a szeretetet csak a hálószobában lehet bizonyítani?! Talán jobb lenne Önnek, ha férje elinná, elkótyavetyélné a keresetét, azután boros fejjel az ágyra ölelné önt? Talán jobb lenne, ha a hálószobában eleget tenne házastársi kötelességének, de konyhában naponta többször is csattanna a pofon? Asszonyom higyje el nekem, hogy még ma is ezrével élnek ilyen körülmények között asszonyok! Ön 92 soros levelet írt nekem! 92 soron át leírta mi mindene van, leírta saját csinosságát, ügyességét, férje ügyetlenségét. Leírta, hogy minden elért eredményük az ön érdeme és leírt még három szót csak úgy mellékesen: „van gyerekünk is“. Önnek ez a gyerek — ez az új élet, ez a jövendő ember — csak „is“?! Ön halálról ábrándozik, amikor gyermeke van?! Ön nem tudja, hogy egy édesanyának még akkor is vállalnia kell az életet, ha sokkal tövisesebb utakon vezet át, mint az öné?! Kedves Asszonyom! Az ember a sorsa kanyargó ösvényein sokszor válaszúthoz érkezik és döntenie kell: mi a fontosabb, a saját vagy a gyermeke élete! Tragikusan kegyetlen végzet, ha erre a kérdésre kell felelni, de nem kétséges, hogy a szülő — az anya és az apa — köteles saját egyéni boldogságát is feláldozni gyermekéért! De vajon milyen anyai érzések élnek az Ön szívében, aki férje nemi közömbösségéért a „halálra gondol“ és szeret tudatlanul a semmibe nézni, „csak haza ne kéne gondolni“. Kedves Asszonyom! Tanácsot nem adhatok, tanácsot ebben a kérdésben véleményem szerint csak az orvos adhat. De van egy — a tapasztalatok által sokszor igazolt elméletem: nem lehet jó feleség, aki nem jó anya. Viszont nem lehet jó anya — „édesanya“ — az, akinek nem ad erőt minden szenvedés elviseléséhez, minden áldozat vállalásához a gyermeke! Ne a halálra gondoljon Asszonyom, hanem az életre — a gyermeke életére! Lehet, hogy soraim csalódást okoznak, de őszinteséget kért és bizalmát csak valóban őszinte nyílt szavakkal viszonozhattam. Kívánok önnek erőt-adó, belső nyugalmat és a gyermeke szeméből sugárzó sok-sok boldog mosolyt: Péterfi Gyula
